A tanulmányomban szeretném taglalni, hogy a rendőrségi missziókban mennyi rendőr vett részt Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában illetve milyen feladatokat látnak el. A balkán kifejezést többféle módon lehet értelmezni, egyrészt történelmi, másrészt földrajzi távlatban.[1] Szeretnék kitekinteni, hogy milyenek voltak a régmúltban és a jelenben a rendőri missziók, illetve arra, hogy ennek fényében mennyi ember látott el békefenntartó feladatot a két országban az elmúlt tíz évben. Elemezni fogom az Országos Rendőr-főkapitányság (továbbiakban: ORFK) éves statisztikája által, hogy a két országban mennyi magyar rendőr vett részt a rend-őri békefenntartáson.
Az első missziók már 1903-1909-ig Ferencz József császár korábban megtörténtek.[2] Ezek a missziók a polgárháborúk és az etnikai vallású háború miatt jöttek létre.[3] Elterjedt már a békefenntartás az egész világon. Említésre méltó, hogy ekkoriban a csendőrök biztosították a közbiztonság fenntartását az Osztrák-Magyar Monarchiában. Boszniában jelenleg mi az oka a kialakult vallási és etnikai helyzetnek? A vallási konfliktusok vannak, illetve hogyan hatnak ezek Európára, illetve hogyan tudnak segíteni ezen a területen a magyar rendőri békefenntartók? Ez a probléma a délszláv háborúval kezdődött és a mai napig gond van ezen a területen. A bosnyákoknál vallási konfliktusok vannak a bosnyákok és a koszovóiak között ez régre nyúlik vissza, ami által szükség van a rendőri békefenntartói erőre.[4] Konfliktusok tekintetében különbség van a két ország között. A Balkánon a rendőri békefenntartás régre nyúlik vissza, már az 1903-as években is jelen voltak. A legfőbb problémaként Jugoszlávia szétválása okozta ezeket a vallási és etnikai problémákat. Az elmúlt 25 év rendőri békefenntartásokat vizsgálom meg Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában.
A rendőrség polgári válságkezelési tevékenységének kialakulása természetesen nem előzmény nélküli, ugyanis már az 1897-1898-as ún. krétai konfliktusban[5] - a magyar származású Pintér Gyula konzul politikai vezetésével - az Osztrák-Magyar Monarchiát egy zászlóalj képviselte, akik járőrözéssel, ellenőrző áteresztő pontok létesítésével, valamint a felkelők fegyvereinek begyűjtésével foglalkoztak, míg az 1900-as kínai boxerlázadásban[6] a Monarchia három tengerészgyalogos különítménnyel vett részt, amely feladat végrehajtása során 12 osztrák és magyar tengerész halt hősi halált.[7] Érdekességként említendő, hogy ennek okán, egyes források a békefenntartást amolyan "magyar találmánynak" tekintik, mivel előtte nem még volt a klasszikusan békefenntartásnak definiált tevékenység (igaz, hogy ez sem annak indult, hanem a konzulátus megvédésével, de olyan sikeres lett, hogy békefenntartás lett belőle).[8]
Magyarország - amely 1955 decemberétől tagja az ENSZ-nek, 1999 márciusától a NATO-nak, 2004 májusától pedig az Európai Uniónak is - 2003 óta vesz részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2001. december 20-i 1386.számú határozata alapján felállított, majd az Észak-atlanti Tanács (NAC) 2003. április 16-i döntése értelmében a NATO-vezetés alá került afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (International Security Assistance Force -ISAF) munkájában. Mindenekelőtt le kell tehát szögezni, hogy az ISAF-ban való részvételünk nemzetközi jogi értelemben minden tekintetben megkérdőjelezhetetlen legitimitású. Ugyancsak fontos tudnunk, hogy mindazok, akik az afganisztáni magyar misszióban szolgál-nak, hivatásos vagy szerződéses katonaként tisztában vannak annak veszélyességével, s önként vállalták az abban való részvételt. Hazánk katonai és fejlesztési szerepvállalással járul hozzá a nemzetközi közösség afganisztáni stabilizáló missziójához. Nézzük ezeket részleteiben.[9]
Legelsőnek, 1995 decemberében mentek ki rendőri kontingensek Koszovóba. Majd három hónnappal később Boszniába rendőri misszióra. 1996-ban érkezett egy 35 fős rendőri kontingens a területre.[10] Ekkoriban nagyon bonyolult volt a helyzet Boszniában, mivel három rendőrség volt jelen, három hadsereg működött és ők néztek egymással farkas szemet. Több lakott települést védtek civilek, rendőrök, illetve katonák a páncélozott tankjaikkal és géppuskákkal. Érdekesség, hogy 1996-2002 között, amikor a legnagyobb volt a
- 40/41 -
konfliktus Boszniában, akkor volt kint a legtöbb rendőr, szám szerint 150 rendőr és határőr szolgált az Egyesült Nemzetek Szervezete (továbbiakban: ENSZ) Nemzetközi Rendőri Különítményében.[11] Ezekben az időkben kezdték kialakítani feladatköröket, de ebben nem szerepelt a megfigyelői és a nyomozati feladatkör, ehelyett volt viszont mentori és kiképzési kör. Ezt követően az ENSZ-től átvette az Európai Unió (továbbiakban: EU) a feladatokat. A délszláv háborúk 1990-es évekbeni kirobbanásakor csökkent a biztonság ezeken a területeken. Meglátásom szerint ennek főbb okai, hogy vallási és etnikai hovatartozás miatt, illetve a területek szétcsatolása miatt, hogy kinek melyik terület járna. A háború elég sok ideig tartott, ami azt eredményezte, hogy a Balkánon teljes mértékben megromlott a közbiztonság és ez a helyzet ma is érzékelhető és tapasztalható a Balkán országai között. Felmerül a kérdés, hogy vajon a biztonság visszaállítható a rendőri és katonai békefenntartók által?
Az ORFK által kiadott békefenntartói projektben az látszik, hogy az elmúlt tizenöt évben nagyon kevés rendőr ment erre a területre. Vajon mi az oka ennek, hogy sokkal kevesebb rendőr ment Koszovóba? Megemlíteném, hogy Koszovóban sokkal több rendőri kontingens volt jelen, mint Boszniában. Az ENSZ és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (továbbiakban: EBESZ) feladata, hogy közreműködjön ezeken a területen, a vallási és etnikai konfliktusokat felügyelje, illetve valamilyen módon törekedjen, hogy fenntartsa a biztonságot ezeken a helyeken. Érdekes, hogy régebben ez egy ország volt és akkor nem volt közöttük konfliktus, de ez megváltozott. A vallás a múltban sokáig nem volt probléma.
Az ENSZ, az EBESZ és az EU misszióiról van szó. Az EU főként az ENSZ békefenntartó tapasztalatait hasznosítva, fokozatosan a saját válságkezelő módszerét alakította ki, amelyben a katonai pillér helyett markánsabb szerephez jut a rendőri komponenst is magában foglaló civil pillér. Erről tanúskodnak az EU által indított és a korábban már említett missziók Bosznia és Hercegovina, Macedónia és Koszovó területén. E három posztkonfliktusos országban a missziós jellegű rendőr szakértői támogatással elért közbiztonsági fejlődés pedig ékesen bizonyítja a nemzetközi rendőri közreműködést.[12]
A daytoni megállapodás 11. melléklete tartalmazza, hogy milyen pillérek vannak: a nemzetközi rendőri erők, a katonai, és a civil jog részei tartoznak ide. Ezeket az IPTF (International Practices Task Force) vezetője felügyeli, irányítja a bizottságokat, illetve részt vesz ezeken az üléseken. Az IPTF feladata a daytoni megállapodás szerint a következő volt: a jogkikényszerítés állandó ellenőrzése, ideértve a felelős intézmények, a struktúrák és folyamatok figyelemmel kísérését, ugyanezen a területen tanácsadás és tréningek szervezése. Továbbá, a közrendre veszélyt jelentő fenyegetések feltérképezése és az illetékes szerveknek történő tanácsadás a kezelésüket illetően, a boszniai kormányzati szerveknek való javaslattétel a jog kikényszerítésére létrehozott hatékony intézményi struktúrára vonatkozóan.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
