Az Alkotmánybíróság sokat idézett 57/1991. (XI. 8.) AB határozata szerint a jogszabály tartalma és értelme az, amit annak az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat tulajdonít, az "élő jog" alatt pedig a jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen kell érteni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) az indokolásának bevezetésében egyértelművé teszi, hogy a létező, az élő jogból indul ki, csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Ahol csak lehetséges, fenntartja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályait, azokat a külön törvények rendelkezéseinek integrálásával és a felsőbírósági gyakorlat normatív formába öntésével egészíti ki. Beépíti a régi Ptk. évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit.
A bíróságok jogértelmező tevékenysége egyrészt meghatározza a hatályos jogszabályok értelmezett élő tartalmát, másrészt a jogértelmezéssel kialakított gyakorlat további normatív szabályok forrásává válik. Ez utóbbi esetben nem csupán arról van szó, hogy a jogértelmezéssel kialakított gyakorlatot a jogalkotás normatív hatállyal erősíti meg. Arra is találunk több példát, hogy a jogi norma értelmezett tartalmától kifejezetten eltérő szabályokkal konkretizálja a jogalkotói akaratot. Mindezek irányadóak a kötelmi jog általános rendelkezéseire is.
A régi Ptk. kötelmi jog általános része a szabályokat a legjellemzőbb kötelemfakasztó tények köré csoportosította[1], és az azonos tartalmú szabályok ismétlését az egyes kötelmek egymásra (leginkább a szerződésekre) utaló rendelkezéseivel kerülte el. Az új Ptk. ezzel szemben a kötelmi jogviszonyok áttekinthetőbb rendszerét alakította ki, mert a kötelmek közös szabályait önálló részbe foglalta. A kötelmek közös szabályi között is több olyan fogalommeghatározó normát találunk, amelyek a jogalkalmazó számára egyértelművé teszik az adott jogi kategória tartalmi ismérveit. Ezek a szabályok egyrészt a gyakorlatban, másrészt a jogirodalomban kidolgozott összefüggésekből erednek. Új tartalmat általában nem hordoznak, csupán egy már meglévő és korábban is használt jogi kifejezésre, tételre, vagy esetleg joghatást kiváltó tényre, illetőleg az egyes jogi tények egymással összefüggő tartalmára világítanak rá. Ilyen szabály egyebek között, amely a jognyilatkozat kötelmi jogon kívül is irányadó tartalmát, vagy az osztható szolgáltatást határozza meg. Jellemzően olyan kifejezésekről van szó, amelyeket a régi Ptk. fogalommeghatározás hiányában is azonos tartalommal és következetesen használt, így szükséges esetben a bíróságok azokat jogértelmezéssel definiálták.
Az oszthatóságnak a bírói gyakorlatban kialakított fogalma például pontosan megfelel az új Ptk. 6:28. § (2) bekezdés[2] szerinti meghatározásnak: "Osztható a szolgáltatás akkor, ha fizikailag úgy bontható részekre, hogy minden rész külön is használható, oszthatatlan viszont a szolgáltatás, ha fizikailag nem lehet külön is használható részekre bontani, vagy ha fizikailag osztható ugyan, de a megosztással keletkező - fizikailag egyébként külön is használható - részek önmagukban nem alkalmasak a jogosult szerződési érdekének kielégítésére."[3]
Az új Ptk. 6:1. § (1) bekezdése[4] a régi Ptk. szerződésekre irányadó 198. § (1) bekezdés[5] tartalmilag megegyező definícióját kiterjeszti valamennyi kötelmi jogviszonyra. Ezzel pontosabb és követhetőbb rendszerbe helyezte a régi Ptk. szabályaiból is levezethető tételt, mert az utaló szabályok alapján a többi kötelemnél sem juthatnánk eltérő következtetésre [régi Ptk. 360. § (2)-(3) bekezdései[6], valamint a 364. §[7]]. Ugyanez elmondható a szolgáltatást meghatározó új Ptk. 6:1. § (2) bekezdésé-
- 10/11 -
ről[8] is, amely a régi Ptk. 227. § (1) bekezdésével mutat tartalmi egyezést[9]. A dare, facere (non facere) és értelemszerűen a más magatartás körébe sorolható praestare szolgáltatások a kötelem tárgyainak római jogi, de a mai napig használt osztályozása. A felsorolás nem teljes körű, amelyre maga a szabály is utal, de ehhez még hozzá kell tenni, hogy egy szerződésben meghatározott szolgáltatás nem minden esetben homogén. A 114/B/2005. AB határozat is kiemelte, hogy a szerződéses szolgáltatás gyakran "komplex" jellegű: dolog adása, tevékenység végzése és folyamatos készenlét, amelyek egy-két-három elemet (összetevőt) képezhetnek az ellenszolgáltatás meghatározásában.
Az új Ptk. 6:1. § (3) bekezdése[10] a kötelem szabályainak a felek jogaira és kötelezettségeire irányadó diszpozitivitását rögzíti. Lényeges kiemelni, hogy a kötelmekre általánosan irányadó rendelkezés kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályoktól való eltérésre ad kifejezett jogszabályi felhatalmazást, amely azonban nem azt jelenti, hogy ennek hatálya irányadó az egyes kötelmeket szabályozó külön rendelkezésekre (pl. kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás). A szerződési szabadság alkotmányos jog, amely kiterjed a szerződéskötési szándékra, a másik fél szabad megválasztására, valamint a tartalmi szabadságra. A 6:59. §[11] a szerződések általános szabályainak diszpozitivitását rögzíti, azonban a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésétől[12] részben eltérő megfogalmazással. A diszpozitivitás alól elsősorban azok a kógens normák jelentenek kivételt, amelyek megsértése a jogügylet semmisségét eredményezik. A bírói gyakorlat értelmező és jogfejlesztő hatása különösen jelentős az érvénytelen szerződések szabályozásánál [semmisségi ok hivatalból történő észlelése [új Ptk. 6:88. § (1) bekezdés][13], semmisségre hivatkozás és a perindításra jogosultak köre [6:88. § (3) bekezdés][14], az érvénytelenség jogkövetkezményei (új Ptk. XIX. Fejezet). A harmadik csoportba azok a szabályok tartoznak, amelyek egy adott polgári jogi jogintézmény lényegét határozzák meg, eltérni tőlük nem lehet, de nem tekinthetők sem diszpozitív, sem szoros értelemben vett kógens rendelkezéseknek. Szabályozásuk a jogalkotó mérlegelésétől függ, mert sok esetben a jogi normában megfogalmazott joghatás a jogintézményre irányadó jogszabályok rendszeréből és tartalmából következően a szabályozástól függetlenül is érvényesül [pl. a 6:23. § (1) bekezdés[15], a 6:29. § (2) bekezdés[16]], így a tényálláshoz eltérést nem engedő joghatás kapcsolódik.
A diszpozitivitás a polgári jogalanyok magánautonómiájának biztosítását szolgálja, ellentétben a dologi jogok zártkörűségével, amelyek kizárólag törvényben szabályozott formában és tartalommal keletkezhetnek. Az abszolút szerkezetű dologi jogviszonyok szabályozását - szemben a relatív szerkezetű kötelmi jogviszonyokkal - ezáltal többnyire kógencia jellemzi. A joggyakorlatban az abszolút és relatív szerkezetű jogviszonyok elhatárolása és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk feltárása időnként nehézséget, és ezáltal a jog logikai összefüggésrendszerébe nem illeszthető ellentmondásos megoldásokat okoz. Érdemes ezért néhány szót ejteni az abszolút és relatív szerkezetű jogviszonyok hatályának az új Ptk. által már szabályozott néhány olyan kérdéséről, amelyekre a bíróságok korábban értelmezés útján kíséreltek meg választ adni.
A régi Ptk. 117. § (2)-(3) bekezdései[17] alapján [azonosan az új Ptk. 5:38. § (1)-(2) bekezdéseivel[18]] az átruházással történő származékos tulajdonszerzéshez elsősorban érvényes jogcím kell. A tulajdonjog dologi hatályú átszállásához még egy olyan aktus is szükséges, amely a jogállapot változását harmadik személyekkel szemben is kétségtelenné teszi. Ennek hiányában a korábbi tulajdonostól származtatott jogon a szerzőnek csak kötelmi jogosultsága keletkezik a tulajdonjog dologi hatályú megszerzésére. Ezek a rendelkezések - a korábbihoz hasonlóan - a dolgokra, utaló szabály alapján pedig a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre irányadóak [új Ptk. 5:14. § (1)-(2) bekezdései][19]. A tulajdonátruházás az ingó és ingatlan dolgoknál kauzális (jogcímes) tradíciós rendszeren alapul. A vagyoni értékkel rendelkező jogok a régi Ptk. hatálya alatt se tartoztak (és jelenleg sem tartoznak) a tulajdonjog tárgyát képező dolog fogalma, illetőleg az utaló szabályban felsoroltak hatálya alá (régi Ptk. 94. §[20] és az új Ptk. 5:14. §). Következésképpen ezekre a tulajdonszerzés szabályait sem
- 11/12 -
lehet alkalmazni. A régi Ptk. a követelés átszállásának rendszerét az engedményezésnél nem szabályozta. A kötelezett értesítése pedig nyilvánvalóan nem a követelés átszállásának joghatását kiváltó jognyilatkozat. Mindezek miatt a gyakorlatban számos értelmezésre szoruló kérdés felmerült. Több esetben előfordult, hogy az engedményes igényérvényesítése esetén az adós az érdemi védekezésében az engedményezési szerződés érvényességét vagy létrejöttét vitatta. Egységesnek mondható értelmezés szerint "...az engedményezés az adós vonatkozásában jogcím nélküli absztrakt jogügylet, az engedményes és az engedményező közötti jogcímnek csak az egymás közötti jogviszonyukban van jelentősége, ezért az adós az erre a jogcímre való tekintet nélkül kerül az engedményessel jogviszonyba" (Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.266/2005/4.). Ugyanezt a következtetést vonta le korábban a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. IX. 30.354/2004. (BH 2005.220.), a Pfv. X. 21.861/2003. (EBH 2005.1227.), valamint a Gfv. VII. 30.003/2016/8. számú határozataiban is.
Az új Ptk. alapján a követelés engedményezés útján történő átszállásához egy kötelező és egy rendelkező ügylet szükséges, amellyel egyértelművé teszi, hogy az engedményezés tradíciós rendszerű jogügylet, amelyhez érvényes jogcím kell [6:193. § (1)-(2) bekezdések[21]]. Ezeket a jogcímeket az új Ptk. a tulajdonátruházó egyes szerződések rendelkezései között szabályozza (adásvétel, ajándékozás, faktoring). A szabályszerűen értesített kötelezett azonban továbbra sem vitathatja az engedményezés létrejöttét, érvényességét, mert ezek a kérdések változatlanul az engedményező és az engedményes kötelmi jogviszonyának keretei között vizsgálhatóak. A szabályozáshoz fűzött magyarázat kiemeli, hogy "Az a jogirodalomban és a joggyakorlatban egyaránt elterjedt állítás, hogy az engedményezés a kötelezettel szemben absztrakt, az átruházás fogalomrendszerében nem értelmezhető. Aki megszerez egy követelést, az a megszerzés pillanatától a követelés jogosultjának minősül. Az absztraktság nem vizsgálható egyes személyek viszonylatában. Ahogy valaki nem jelenhet meg a vagyoni forgalomban egyes személyekkel szemben tulajdonosként, míg másokkal szemben nem tulajdonos, ugyanúgy követelések esetén sem képzelhető el, hogy valaki egyes személyekkel szemben a követelés jogosultjának minősül, másokkal szemben pedig nem minden jogrendszernek világos szabályokat kell adni arra a kérdésre, hogy a kötelezett melyik időpillanatban kinek köteles teljesíteni. Ez azonban az adósvédelem elvének és nem a követelésátruházás absztraktságának a kérdése, ezért ezt a kérdést az új Ptk. a kötelezett értesítésének szabályai között rendezi."[22]
Több esetben előfordult, hogy az eljáró bíróság egy szerződésből eredő követelés engedményezését korlátozó, vagy akadályozó szerződéses rendelkezést harmadik személy beleegyezésétől függő feltételként értékelte, és a beleegyezés hiányának jogkövetkezményeként a régi Ptk. 215. § (1) bekezdését[23] látta alkalmazhatónak. A Fővárosi Ítélőtábla 9. Pf. 22.072/2012/3. számú határozata kihangsúlyozta: a polgári jogi szerződéssel a mellérendelt jogalanyok között relatív hatályú jogviszony jön létre, és ez a hatály kizárólag a szerződéskötésre irányuló akaratnyilatkozatot kinyilvánító szerződő felekre terjed ki [régi Ptk. 205. § (1) bekezdés és 198. § (1) bekezdés]. Más személyek részére jogot nem keletkeztet, és azokra kötelezettséget sem hárít, mint ahogyan szerződésen kívül álló személy akaratnyilatkozatának - a szerződő felek akaratával szemben - a kötelem tartalmára, hatályára, létrejöttére és érvényességére sincs kötelmet alakító joghatása. Egy kötelmi jogviszonyból fakadó szerződés relatív hatálya ezáltal nem terjedhet ki a forgalomképes vagyoni értékű jogot megtestesítő követelés átruházása tárgyában megkötött, egyébként szintén relatív hatályú engedményezési szerződés létrejöttére, ezáltal az engedményezett követelés forgalomképességét sem érinti. Hasonló következtetésre jutott a Kúria a Pfv. 21.696/2013/3. számú ítéletével elbírált jogerős ítéletben. Ebben az ügyben a másodfokú bíróság az engedményezéshez egy vállalkozási szerződésben kikötött hozzájárulás hiányát az engedményezési szerződés meghiúsulására vezető oknak ítélte meg, amelyre az engedményes nem alapíthat jogot. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben a régi Ptk. 215. § (3) bekezdését tartotta alkalmazhatónak. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával marasztalta az adóst az engedményessel szemben. Megállapította, hogy "a vállalkozási jogviszonyban a vállalkozói díjkövetelés engedményezésének szerződési tilalmát határozták meg az ügyletkötő felek, e tilalom azonban csak a vállalkozási szerződést megkötő felek relatív viszonyában érvényesülő, kötelmi hatályú kikötés, vagyis az az engedményes felperessel szemben nem hatályos." Az új Ptk. a jogalkalmazásban fennállt bizonytalanságot normatív úton oldotta meg [a 6:195. § (1)-(2) bekezdései[24]].
A bírói gyakorlatban nemcsak a követelések, hanem egyéb nem dologi természetű vagyoni értékkel rendelkező jogok átruházásának harmadik személyekkel szembeni hatálya is bizonytalanságot okozott. A Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.163/2012/16. számú határozata részletesen foglalkozott az üzletrész megszerzésének relatív, illetőleg abszolút hatályával. A határozat szerint "A nem dologi természetű javak, így a vagyoni értékű jogok átruházásának hatályára a Ptk. 117. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak, ezért a jogátszállást eredményező rendelkező cselekményt az eszmei javak természete folytán a bir-
- 12/13 -
tokbavétel nem valósíthatja meg. A vagyoni értékű jogok átruházása ezért - eltérő jogszabályi kikötés hiányában - konszenzuális jogügylet, amelynél a szerződéses akaratnyilatkozat kinyilvánításával a kötelmi hatályú jogátszállás a szerződést kötő felek között teljesedésbe megy. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy a felek az egymás közötti jogviszonyukban a jog átszállásának időpontját egyező akaratnyilvánítással nem határozhatják meg, és azt sem, hogy a kötelmi alapú jogszerzés harmadik személyekkel szemben ugyanazon jogi tény joghatásaként válik hatályossá. A szerződés utóbbi joghatása forgalombiztonsági okokból csak akkor következik be, ha a jogosult személyében történő változás a szerződő feleken kívül álló meghatározott személyek, illetőleg adott esetben mindenki számára abszolút hatállyal is nyilvánvalóvá válik. Jogszabály a jogátszállás harmadik személyre kiható hatályát a vagyoni értékű jog természetétől függően vélelmekhez (pl. a Cégközlönyben történő közzététel) vagy meghatározott feltételekhez kötheti. Az üzletrész tulajdonosának személyében bekövetkező változásnak a társasággal szembeni hatályát a társasági jogot szabályozó rendelkezések tartalmazzák. Vagyoni értékű jogok esetében a jogügylet konszenzuális természete folytán a birtokba bocsátás a tradicionális ügyeletekre jellemző rendelkező cselekményként értelemszerűen nem alkalmazható a felek kifejezett megállapodása esetén az üzletrészt alkotó jogok átszállása - függetlenül a kötelmet létrehozó szerződés megkötésének időpontjától - a megállapodás tartalma szerint meghatározott időpontban történik, amely önmagában nem feltétlenül eredményezi a jogátszállás abszolút (mindenkire kiható) hatályát".
Az új Ptk. a 3:169. § (1)-(2) bekezdései[25] ennek az értelmezésnek túlnyomó részben megfelelnek. Ebben a korábban nem szabályozott, de annál nagyobb jelentőségű kérdésben a kialakított bírói gyakorlatnak megfelelően már egyértelműen meghatározza az üzletrész átruházás joghatásait, egyúttal szabályozza annak tárgyi és személyi hatályát. A tagváltozás a külső jogviszonyokban továbbra is a közhiteles cégnyilvántartásba való bejegyzéssel hatályos. Mindezzel összhangban áll a jogátruházás szabályairól rendelkező 6:202. § (4) bekezdés[26]. A jogátruházás rendelkezései ugyanakkor a kötelmi jog és ezen belül a szerződés szabályainak rendszerében a jogviszonyok hatályának rögzítésével igen jól szemléltetik a törvényi tényállásban írt joghatás eltérést nem engedő - kötelezően érvényesülő - jellegét is.
A példák alapján látható az is, hogy amikor a jogi normák összefüggéseinek rendszeréből levonható egyes következtetések konkrét rendelkezésekben is megjelennek, a szabályozás lényegében feltárja az adott jogviszony már korábban is meglévő tartalmát.
"A szerződéssel elvállalt szolgáltatás teljesítése a szerződést megszünteti. A teljesítés tehát kötelemszüntető tény, éspedig a legfontosabb kötelemszüntető tény: kielégíti a jogosult szerződéssel biztosított érdekét, és ezáltal az adott szerződés társadalmi-gazdasági rendeltetésének betöltésével jár."[27] Az új Ptk. 6:2. § (1) bekezdése[28] a kötelemkeletkeztető, míg a 6:3. §[29] a kötelem megszűnésének joghatását eredményező legjellemzőbb tényeket sorolja fel. Egyértelmű szabályozást ad arra az esetre is, ha a személyesen teljesíthető, vagy követelhető szolgáltatás kötelezettje, illetőleg jogosultja meghal, illetve jogutód nélkül megszűnik [6:3. § c)-d) pontjai]. A kötelem tartalmának megfelelő teljesítés kötelmet megszüntető - már a római jogban is ismert - joghatása a régi Ptk. alkalmazása alatt is érvényesült, bár a szabályozásban konkrétan nem jelent meg. Az új Ptk. erről már egyértelműen rendelkezik. A gyakorlatban ennek megítélése általában nem okozott bizonytalanságot, azonban a Kúriának - egy illeték visszatérítés tárgyában indított ügyben - kifejtett alábbi érvelése (Kfv.V.35.186/2011/6.) több kérdést is felvet: "A Ptk. nem tartalmaz olyan szabályt, amely kimondaná, hogy a teljesítéssel a szerződés megszűnik. A szerződésszerű teljesítés a teljesítési kötelezettséget szünteti meg, tehát nem magát a szerződést. Nincs tehát olyan tételes jogi rendelkezés ilyet az alperes sem tudott megjelölni, amely kimondaná, hogy a szerződés a teljesítéssel megszűnne, és olyan sem, amely úgy szólna, hogy a teljesítés után a szerződéstől már nem lehet elállni, vagy a szerződést már nem lehet felbontani. A felek szerződési szabadságából is egyértelműen következik, hogy az általuk létesített kötelmi jogviszonyt újabb, ellenkező tartalmú szerződéses megegyezéssel megszüntethessék, és maguk állapítsák meg e megszűnés hatályának kezdő időpontját is. A felbontó szerződés esetén pedig a felek olyan kétoldalú nyilatkozata, amely a szerződést a megkötésére visszamenő hatállyal, tehát ex tunc szünteti meg, olyan helyzetet keletkeztet, mint amilyen a szerződés érvénytelensége esetén áll fenn. A felbontó szerződés továbbá épp úgy a felek kétféle joghatás kiváltását célzó egybehangzó akaratnyilatkozata, mint a szerződés megkötése, és a sajátossága mindössze annyi, hogy nem vagyonmozgást céloz, hanem éppen ellenkezőleg egy megkötött, esetleg teljesedésbe ment szerződést kíván meg nem történtté tenni, tehát olyan helyzetet kíván előidézni, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. A felbontó szerződés nem új tulajdon át-
- 13/14 -
ruházó ügylet, egyáltalán nem átruházás, hanem a korábban létrejött átruházó szerződés jogi hatályainak teljes egészében való felszámolása."
Világhy Miklós és Eörsi Gyula fent idézett tankönyve a szerződés megszűnésének további - teljesítésen kívüli - eseteit külön fejezetben[30] tárgyalta a felek akaratából, illetve akaratán kívüli okok felosztásával[31]. Mint ahogy az új Ptk. rendszerező szabályai sem tartalmazzák a kötelemszüntető tények kimerítő felsorolását, a régi Ptk. különösen nem szabályozta ennek valamennyi esetét. A szerződésszerű teljesítés következtében már nem létezik olyan kötelem, amelyet a felek közös megegyezéssel, vagy akár egyoldalú nyilatkozattal felbonthatnak. Ha mégis visszaállítják a már megszűnt szerződés megkötése előtti eredeti állapotot, ez legfeljebb újabb kötelezettséget és jogosultságot keletkeztető ténynek minősíthető. Önmagában is vitatható annak kategorikus kijelentése, hogy a szerződés felbontása olyan helyzetet keletkeztet, mint a szerződés érvénytelensége. A kötelem relatív hatálya az érvényes, de a felek akaratával felbontott szerződés esetén annak megszűnéséig fennállt. Ez idő alatt további jogok keletkezhetnek, amelyeket a szerződés felbontása nem feltétlenül érint. Érvénytelen szerződésből azonban a szerződéskötéssel elérni kívánt joghatás hiányában további jogok nem származhatnak. Ezt az értelmezést tükrözi a BDT 2009.2089. számú eseti döntés, amely szerint: "a szerződés felbontása folytán a feleknek az eredeti állapotot kell helyreállítaniuk - a teljesített szolgáltatások visszajárnak -, azonban a szerződés felbontása a szerződés érvényes létrejöttét nem érinti, ezért az érvényes szerződéshez fűződő joghatások beálltak és hatályuk fennmarad addig, amíg a felbontás nem történt meg". Az új Ptk. a kötelem megszűnésének általános eseteit sorolja fel, és külön rendelkezik azokról, amelyek kifejezetten a szerződéses kötelemre irányadóak[32].
A Kúria Gfv.VII.30.103/2012/10. számú eseti döntése szerint "a Ptk. 221. § (3) bekezdésének megsértése esetén nem a semmisség, hanem az álképviselet jogkövetkezményei alkalmazásának van helye a Ptk. 221. §-hoz tartozó (3) bekezdés, a régi Ptk.-ban elfoglalt helyéből következően csakis az álképviselet egyik speciális szabályának tekinthető. A jogalkotó, az egyébként eljárásra jogosult képviselőt álképviselőnek minősíti, ha az általa felsorolt sajátos körülmények - a képviselő a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél maga, vagy mindkét ilyen felet ő képviseli - fennállnak." A szabályozás a régi Ptk. 221. § (3) bekezdéséhez[33] képest alapvetően változott a képviselő és a képviselt személy közötti érdekellentét esetében. Az új Ptk. szakít a korábbi kategorikus tiltó rendelkezéssel, és a képviselő, valamint a képviselt közötti érdekellentét esetén a képviselt megtámadási nyilatkozatától teszi függővé az ilyen meghatalmazás hatályát[34]. ■
JEGYZETEK
[1] Szerződések, szerződésen kívül okozott károkozás, jogalap nélküli gazdagodás.
[2] Osztható a szolgáltatás, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a megosztás a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.
[3] Legfelsőbb Bíróság: Pfv.II.21.361/2003/4.
[4] A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.
[5] A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
[6] A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, a követelések biztosítására, a teljesítésre és beszámításra vonatkozó szabályokat a kártérítési követelésekre is megfelelően alkalmazni kell.
[7] A jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
[8] A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.
[9] A szerződésben kikötött szolgáltatás valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.
[10] A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
[11] A felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet. A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
[12] A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
[13] A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
[14] Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít.
[15] Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.
[16] Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik.
[17] A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
[18] Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges. Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
[19] A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
[20] Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
[21] A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
[22] A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal; szerk.: Vékás Lajos, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2013. 659-660. old.
[23] Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik.
[24] A követelés engedményezését kizáró kikötés harmadik személlyel szemben hatálytalan, amely azonban az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért nem érinti. Semmis a szerződésnek az a kikötése, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő.
[25] Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. Az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben annak bejelentéstől hatályos; az üzletrész új jogosultját a társasággal szemben a nyilvántartásba vételtől függetlenül a bejelentéstől illetik meg a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságok, és terhelik a tagsággal járó kötelezettségek.
[26] Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
[27] Világhy Miklós - Eörsi Gyula: Magyar Polgári Jog; Tankönyvkiadó, 1962. 388. old.
[28] Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.
[29] A kötelem megszűnik a szolgáltatás teljesítésével; abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény eltérően nem rendelkezik; a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult; a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani; a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával; jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.
[30] A szerződés megszűnése a jogosult kielégítése nélkül"
[31] Világhy Miklós - Eörsi Gyula: Magyar Polgári Jog; Tankönyvkiadó, 1962. 402. old.
[32] Ptk. Hatodik Könyv XIII. Cím: "A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal"
[33] A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.
Visszaugrás
