A mentelmi jog közjogi intézmény, amely a hatalommegosztás egyes szektorainak zavartalan működéséhez járul hozzá az azt képviselő személyek védelmén keresztül. A parlamenti mentelmi jog azokkal a megalapozatlan hatósági üldözésekkel szemben nyújt védelmet, amelyek a képviselőt törvényhozói funkciója, képviselői tevékenysége miatt érik.1 A végrehajtó és bírói hatalommal szembeni védelmet hangsúlyozza a Velencei Bizottság a mentelmi jog lényegeként, bár hozzáteszi, hogy a mentelmi jog a parlamenti kisebbséget is oltalmazza a többséggel szemben.2 A mentesség alapjául szolgáló egyik legfontosabb alkotmányos elv a hatalommegosztás elve.3 Az Alkotmánybíróság is erre utal, amikor kijelenti, hogy a mentelmi jog olyan jog, amely az Országgyűlés védelmét is jelenti más hatalmi ágakkal szemben.4
Az intézmény közjogi arculatát támasztják alá a felfüggesztésére irányuló eljárási szabályok. A büntetőeljárási törvény szerint ha a büntetőeljárás során adat merül fel arra, hogy a terhelt mentességet élvező személy, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult döntését. Az indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyésznek, azt követően, valamint magánvádas ügyben a bíróságnak kell előterjesztenie.5 Mindez természetesen a mentelmi jog sérthetetlenségi részére vonatkozik, hiszen felelősségmentesség esetén nincs helye ilyen eljárásnak.
A magánvádas ügyek említése ellenére a mentelmi eljárás valójában a közvádra üldözendő ügyek tekintetében bír igazán jelentőséggel. Ez nem véletlen, hiszen ilyenkor lehet szó arról, hogy a hatalommegosztás valamely szervezetének - még akkor is, ha az adott eljárás magánszemély feljelentésére indult - működése érintheti akadályozólag egy másik szervezet - országgyűlés, ügyészség, állami számvevőszék, bíróság stb. -működését.
A mentelmi jog létének az alapja, hogy el kell kerülni a mentelmi jogosultak indokolatlan zaklatását. A szóban forgó zaklatás a mentelmi jogosultak tekintetében a büntető-, illetve szabálysértési eljárás folytatása, ilyen jellegű kényszerintézkedés indokolatlan alkalmazása. A mentelmi jogosult ellen csak akkor lehet a mentelmi jog felfüggesztése érdekében indítványt előterjeszteni, ha a személy e bűncselekmény vagy szabálysértés megalapozott gyanújával illethető, azaz gyanúsítottkénti kihallgatása válik alapvetően szükségessé. Nyomozást ugyanakkor e cselekmény előtt is lehet folytatni, ez azonban a képviselő személyét nem érintheti.
A hatályos szabályok szerint a hatóságoknak minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell deríteniük, hogy alkalmas-e az ügy a mentelmi jog felfüggesztésének indítványozására vagy sem. Amennyiben a válasz igenlő, akkor lehet a felfüggesztést kérni és a döntésre jogosult ennek ismeretében dönthet arról, hogy sajátos közjogi szempontjai alapján felfüggeszti-e a mentelmi jogot, vagy sem. A parlamenti eljárásnak azonban - a mentelmi jog rendeltetésének megfelelően - nem szabad büntető- vagy szabálysértési jogi szakmai kérdésekbe belebonyolódni, azokat érdemben vizsgálni. E vonatkozásban annyit szabad mérlegelni, hogy a kérés az arra jogosulttól származik-e, a mentelmi jog kedvezményezettjét érinti, illetve létező bűncselekményre, szabálysértésre vonatkozik, tartalmilag pedig az eljárás zaklató jellegű-e?
Ezek a szabályok a lényegében már a XIX. században, a Böszörményi-féle Házhatározatban kidolgozott elveket követik. A Házhatározat is rámutat arra, hogy az érdemi vizsgálat során dönteni kell arról, hogy a cselekményt képviselői minőségben követte-e el az érintett, vagy sem. Ennek egyik részkérdése, hogy történik-e illetéktelen befolyás a képviselői munka akadályozására. Ez utóbbi azonban nyilvánvalóan nem az a kérdés, hogy fennáll-e bűncselekmény gyanúja.6
A cselekmény objektíve és szubjektíve alkalmassága egy bűncselekmény megállapításához már túlhaladja a törvényhozó testület kompetenciáját, amely soha nem lehet a vád bírája. A Házhatározat ezt azzal támasztja alá, hogy "...a vád jogosultságának indokolt megállapítása által olyan erkölcsi nyomást gyakoroltatnék a bíróra, amely a vád független megállapítását, s a kereset független elítélését sok esetben kétessé tenné, sőt meghiúsítaná".7
A jogalkotó szándékának megfelelően ez az elvárás, és az ennek alapjául szolgáló szabályozás azonban ténylegesen csak a közvádas ügyeknél működik.
A büntetőeljárási törvény szerint ha az eljárás során adat merül fel arra, hogy a terhelt mentességet élvező személy, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult döntését.8
Magánvádas ügyben a Be. 552. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság fordul a mentelmi jog felfüggesztése iránti indítvánnyal a jogosulthoz. A büntetőeljárási törvénynek ez a szabálya nem teljesen következetes. Az ügyészi indítvány esetében ugyanis a legfőbb ügyész arra tesz indítványt, hogy a jogosult, képviselők esetében a Parlament, az érintett képviselő mentelmi jogát függessze fel. Ezzel szemben a magánvádas ügyben az előterjesztő bíróság indítványa nem erre irányul. Ez kiolvasható az 552. § (1) bekezdésének szövegezéséből is, hiszen itt az indítvány a jogosult döntését kívánja kiváltani. Arra azonban nem igazít el, hogy ez a kezdeményezés a mentelmi jog felfüggesztésére, esetleg a felfüggesztés elutasítására irányul.
Az ügyész törvényben meghatározott feladatköre, valamint a büntetőeljárás célja is azt támasztja alá, hogy az indítvány egyirányú, a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló. A cél a büntetőeljárás sikeres lefolytatása a potenciális gyanúsítottal szembeni bizonyítékok a legfőbb ügyész rendelkezésére állnak, legalábbis abban a mértékben, hogy a gyanú megfogalmazható a mentelmi jogosulttal szemben. Magánvádnál, illetve pótmagánvádnál ettől eltérő a helyzet. Kiindulva a magánvád természetéből, számos fontos különbséget találunk, amelyek összességében valóban egy eltérő jellegű indítvány benyújtására adnak csak alkalmat. A különbségre a közvád és a magánvád eltérő tartalma ad magyarázatot.
A hatályos jog szerint Magyarországon a vád fajtái a közvád, illetve a magánvád, amely tartalmazza a magánvádat, továbbá a pótmagánvádat. A vád az állam olyan büntetőigénye, amelyet az arra jogosult meghatározott személlyel szemben a bíróság előtt érvényesít azon az alapon, hogy a vádlott magatartása egy adott bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg.9 Közvádról akkor beszélünk, ha az állam büntetőigényét a bíróság előtt az ügyész, mint az államszervezet egy speciális intézménye, képviseli a vádat. Magánvád esetén a sértettet illeti meg az a jog, hogy a bíróság előtt vádat emeljen és képviseljen, de ez a vádemelési és képviseleti jog jóval szűkebb az ügyészi vádképviseletnél.
Magyarországon is elmondhatjuk azt, hogy az ügyésznek a vádképviseletre vádmonopóliuma van: a magánvádló igényérvényesítési jogosultsága kivételes. Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) mindössze három olyan bűncselekményt ismer, amelynél a sértettnek van lehetősége, illetve joga a vád képviseletére. Hozzá kell tenni, hogy az ügyészi vádmonopólium abban is kifejeződik, hogy az ügyész - döntésétől függően - magán-vádas ügyekben átveheti a vád képviseletét, azaz a közvádló jár el a magánvádló helyett. Az Alkotmány 51. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyészség képviseli a vádat a bírósági eljárásban, és ez alapozza meg a magánvádas ügyekre kiterjedő, előbb említett diszkrecionális jogkörét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
