2015. szeptember 1-jén lépett hatályba a természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló 2015. évi CV. törvény ("Are tv."), amely régi hiányt pótolva megkísérli a természetes személyek eladósodásából adódó helyzeteket kezelni. A törvényt rövid időn belül már kétszer is módosították. Az előzetes becslések szerint több tízezerre volt tehető azoknak a családoknak a száma, akik potenciálisan élhettek volna a törvény által biztosított lehetőséggel. Emiatt a törvénybe olyan fékeket iktattak be, amellyel időben szét kívánták húzni az ügyek érkezését, s első menetben csak azok adhatták be jogvesztő határidőn belül a kérelmüket, akiknek a lakhatása veszélyeztetve volt. A gyakorlatban a vártnál sokkal kevesebb ügy érkezett (eddig 350-400 közé tehető az érkezett ügyek száma), ami indokolta a korlátok egy részének feloldását és a jogvesztő határidők meghosszabbítását. Ezt a feladatot végezte el a 2015. évi CLXVI. törvény és a 2016. évi XVI. törvény.
Az eljárást - s a hasonló külföldi eljárásokat - nevezik magán-, egyéni, családi, illetve háztartási csődnek. Az Are tv. indokolása a magáncsőd kifejezést alkalmazza, ezért magunk is ezt az elnevezést alkalmazzuk. A törvény külföldi példák alapján született, s a nemzetközi trendeknek megfelelően szabályozza a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárást, s ennek sikertelensége esetén indul a bírósági adósságrendezési eljárás.
A törvény alapvetően két "főeljárást" szabályoz:
- a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárást, és
- a bírósági adósságrendezési eljárást.
A bírósági adósságrendezési eljárásnak két formája van:
- egyezségkötési eljárás és
- az adósságtörlesztési eljárás.
A folyamatot az ún. mentesítési eljárás zárja, ennek befejezésével mentesül az adós a tartozásai alól és megszűnik a családi vagyonfelügyelő szerepe a család életében.
A jogalkotó előrelátását mutatja, hogy szabályozza lehetőségként az egyezség módosítására, az eljárás megszüntetésére és a mentesítés hatályon kívül helyezése irányuló eljárást. Az utóbbi két eljárás akkor indul, ha utólag kiderül, hogy az adós a hitelezőket és a családi csődvédelmi szolgálatot megtévesztve járt el, s így tudott egyezséget kötni, illetve mentesítést elérni.
Célunk nem a törvény rendelkezéseinek általános bemutatása, hanem annak vizsgálata, hogy a bíróság milyen szerepet kap az eljárások lefolytatásában. Ennek érdekében röviden ismertetni kell az eljárások menetét.
A törvény arra ösztönzi az adóst és hitelezőit, hogy az adósságrendezést először bírósági eljáráson kívül, rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában, az adós és hitelezők közötti megállapodás megkötésével kíséreljék meg. Ennek során az adós és hitelezői megállapodhatnak a fizetéskönnyítő megoldásokról, az adós hitelszerződését átstrukturálhatják, kedvezőbb fizetési ütemezést kaphat az adós, mentesülhet a késedelmi kamat megfizetése alól, sőt részbeni tartozás-elengedésben is részesülhet. Az állam szerepe ezekben az esetekben az, hogy az ideiglenes csődvédelmet biztosítja, az erre kijelölt kormányzati szerv ellenőrzi, hogy az adós megfelel-e az eljárás kezdeményezése feltételeinek. Ezt követően a főhitelező koordinálásával történik meg a megállapodás kimunkálása és a hitelezői konszenzus esetén annak létrejötte. A bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás állami regisztrálásra kerül, de bírósági jóváhagyás nem szükséges a megállapodás érvényes létrejöttéhez.
A nehézkesebb "bíróságon kívüli eljárás" kifejezés helyett erre az eljárásra a "főhitelezői eljárás" kifejezést használjuk, amely jól jellemzi a főhitelező kiemelt szerepét.
A sikertelen bíróságon kívüli egyezkedés esetén, vagy ha nincs olyan főhitelező, aki képes lenne a bíróságon kívüli egyezségi tárgyalások koordinálására, megindul a bírósági adósságrendezési eljárás. Az adósságrendezés ez esetben bírósági polgári nemperes eljárás keretében történik, elsősorban egyezségkötéssel, egyezségkötés hiányában a törvényben meghatározott követelményeket érvényesítő bírósági határozattal.
A bírósági adósságrendezési eljárás célja elsősorban szintén az egyezségkötés, még akkor is, ha bíróságon kívül, korábban nem jött létre az adós és hitelezői között megállapodás. Az egyezségkötés a jelzáloghitelezés biztonságosságához fűződő szempontokat tiszteletben tartja, ugyanakkor az adós számára méltányos fizetéskönnyítéseket tartalmazhat. Teljes hitelezői konszenzus itt már nem szükséges, de az eljárás mindegyik hitelezői csoport számára biztosítja az érdemi beleszólást az egyezség tartalmába, s a már ismert csődeljárástól eltérően a főhitelezőnek vétőjogot biztosít, nélküle nem köthető egyezség. Ha az egyezség tar-
- 7/8 -
talma és létrehozatalának rendje a jogszabályi feltételeknek megfelel, a bíróság azt jóváhagyja, ez az egyezség a csőd- és felszámolási eljárásból ismert kényszeregyezségnek minősül. Ha az adós az egyezséget végrehajtja, nem kell többé számolnia azzal, hogy megindul vagy újraindul ellene a végrehajtás.
A bírósági adósságrendezési eljárás célja az adós és a hitelezők között az egyezség létrehozása a fizetési könnyítésekről. Ha az egyezség nem jön létre, a bíróság dönt az adósságtörlesztési határozatról, amely nemcsak az adós törlesztési kötelezettségét szabja meg, hanem az adós és családja elemi létfenntartása szempontjából nélkülözhető vagyontárgyak értékesítését és az értékesítésből származó bevétel hitelezők közötti felosztását is elrendeli. A fegyelmezett adósságtörlesztési szakasz lejártát követően az adóst a bíróság a fennmaradó adósságai megfizetése alól mentesíti. A fentiekből látható, hogy a bírósági adósságrendezés is számos előnnyel járhat az adós számára, de ennek ára az, hogy az adós együttműködik a családi vagyonfelügyelővel, a hitelezőkkel és a mellette kötelezettségvállalóként belépő zálogkötelezettel és kezesekkel betartja az egyezséget, vagy végrehajtja a bíróság adósságtörlesztés tárgyában hozott határozatát.
A törvényalkotó elképzelése szerint, amennyiben bármilyen ok miatt nem sikerül a főhitelezői eljárásban az egyezséget megkötni, illetve az adós magatartása miatt nem lehet megkezdeni az érdemi egyezségkötési folyamatot, vagy menet közben merülnek fel a jogosultságot kizáró körülmények, az eljárást csak a bíróság zárhatja le, ezért minden esetben a bírósághoz kell továbbítani az ügyet. Kizárólag a sikeres főhitelezői eljárásban kötött egyezség zárja ki a bírósági eljárást, ezt az egyezséget ugyanis nem kell a bíróságnak jóváhagynia. A törvény kissé logikátlanul előbb foglalkozik a kérelem elutasításának a kérdéseivel, csak azt követően fogalmazza meg a bírósági nemperes eljárás speciális szabályait. Mielőtt ezekre rátérünk, annyit le kell szögezni, hogy a Családi Csődvédelmi Szolgálat (a továbbiakban: CsSz) nem hozhat közigazgatási jellegű határozatokat, s a bíróság sem a közigazgatási perek szabályai szerint jár el. Ennek előre bocsátása azért indokolt, mert a bíróság nem rendelkezik kasszációs jogkörrel, nem küldheti vissza az ügyintéző vagyonfelügyelőnek vagy főhitelezőnek az iratokat azzal, hogy jogszabálysértő volt a bíróságra történő felterjesztés, hanem egyet tehet, elrendeli a bírósági adósságrendezési eljárást. Ez sajnálatos, mert az eljárások eddigi tapasztalata szerint erre lenne igény, részben a jogszabályok téves értelmezése, illetve téves alkalmazása miatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
