Domaniczky Endre[1]: Igazságügyi Minisztérium szervezeti változásainak áttekintése 1990-2017 között (Fontes, 2018/1., 25-49. o.)

A kiegyezés 150. évfordulója kapcsán érdemes megemlékezni az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) múltjáról, hiszen a tárca működése 1867-től folyamatos. A minisztérium tevékenysége számos témát kínál a jogtörténetírás számára, annak ellenére is, hogy a levéltári iratanyag részben megsemmisült az idők folyamán.[1] Szerencsére a folyóiratok és szaklapok segítségével a szervezeti struktúra főbb jellegzetességei rekonstruálhatóak.[2]

I. Az IM szervezeti változásainak történeti vázlata

1. Előzmények (1848/49)

1848 tavaszán az Igazságügyminisztérium az 1848. évi III. törvénycikk alapján kezdte meg működését. A folyamatos politikai és katonai nehézségek, illetve a rendelkezésre álló idő rövidsége nem tették lehetővé szilárd szervezeti struktúra vagy személyi állomány kialakítását.[3] Mindazonáltal a minisztérium még a szabadságharc utolsó napjaiban, Szegeden is működött.

2. Az IM szervezete és létszáma a dualizmus korában

A polgári jogállam kiépítésében jelentős szerepet játszó Horvát Boldizsár[4] 1867 februárjában vette át miniszteri kinevezését.[5] Frissen megalakult tárcája kilenc szervezeti egységbe tagolva és 44 fővel kezdte meg működését.[6] Közel két évtized elteltével, 1886-ban az apparátus létszáma már

- 25/26 -

100 felett járt, a szervezeti beosztás szerint pedig hét egység létezett.[7]

Az I. világháború kirobbanásának évében az IM 229 fős állományából 94 fő a 11 szakmai ügyosztály állományában szolgált,[8] a többiek a Segédhivatal és a Számvevőség munkatársaiként dolgoztak.[9]

A dualizmus nyugodt periódusa lehetővé tette a minisztérium belső struktúrájának megszilárdulását. Ezzel párhuzamosan ekkor épültek ki a formalizált, jogilag szabályozott kapcsolatok olyan, tárcán kívüli szervekkel és intézményekkel, amelyek működése a minisztérium feladat-és hatásköréhez szorosan kapcsolódott. Ezeknek az összefoglaló néven háttérintézményeknek nevezett szervezeteknek közös vonása a minisztériumi feladat- és hatáskörökhöz való közvetlen kapcsolódás, maga a szervezeti forma és a tárcához való viszony időről időre változik (lásd bővebben: IV. fejezet). A két legkorábbi ilyen szervezet, amelyet a korszakban az IM központi igazgatás címénél hagyományosan feltüntettek, a Központi Telekkönyvi Hivatal[10] és az Országos Vegyészeti Műterem volt.[11]

3. Az IM szervezete és létszáma a két háború korában (1918-1945)

Bár a Monarchia megszűnését követően az ország területváltozása miatt a foglalkoztatottak számának csökkenése lett volna várható, a rendelkezésre álló adatok szerint az apparátus létszáma - egy-egy év kivételével, amikor stagnált vagy csökkent - a két háború között tovább emelkedett.[12] A központi igazgatás létszáma 1921-ben 250, 1925-ben 197, 1930-ban 264, 1935-ben 257, 1940-ben 292, 1944-ben 420 fő volt.[13] 1938-ban a még a trianoni ország terület alapján készült kimutatás szerint 263 fő dolgozott a minisztériumban - ebből 91 fő a szakmai ügyosztályokon.

A szervezeti struktúra a korszakban többször változott, itt az 1919. január 1-jével hatályba lépett,[14] illetve az országgyarapodás előtti utolsó struktúrát ismertetjük röviden. A független Magyarország Igazságügyminisztériuma 13 ügyosztállyal kezdte meg az új esztendőben a működését.[15] Az 1938-as állapot szerint viszont 11 ügyosztály létezett, ezek közül egyesek párhuzamos struktúrákba voltak szervezve (I/A és I/B, valamint II/A és II/B).[16] A Számvevőség 4 csoportból, azon belül 15 osztályból állt.[17] A Segédhivatal szerkezete a rendelkezésre álló források szerint továbbra is homogén volt (nem tagolták osztályokra).

4. Az IM szervezete és létszáma 1945 és 1989 között

Az IM szervezetének tárgyidőszak alatt bekövetkezett változásai az IM forráskiadványának segítségével részletesen nyomon követhetőek.[18] Itt csupán az ott nem szereplő 1970-es évekbeli szervezeti és működési szabályzatokban

- 26/27 -

(a továbbiakban: SZMSZ-ekben) rögzített struktúra legfontosabb vonásaira utalunk.

Létszám tekintetében a rendelkezésre álló adatok hézagosak, csak nagy vonalakban teszik lehetővé a létszámváltozások nyomon követését. Az IM létszáma 1955-ben 222 fő volt, és lassan emelkedve 1990-re elérte a 300 főt. A növekedés ellenére a korszak nagy részében a tényleges létszám az engedélyezett létszám alatt maradt.

A létszámbeli stabilitással szemben az IM szervezeti struktúrája - vertikálisan és horizontálisan - folyamatosan bővült. Az Ideiglenes Kormány Igazságügyminisztériumának három osztályából 1969-re nyolc főosztály keletkezett, ezen túlmenően pedig számos igazságügyi szerv tartozott a minisztérium felügyelete és irányítása alá.[19]

Az 1969-es SZMSZ-t is elkészíttető Korom Mihály 1977-ben új Szervezeti és Működési Szabályzat kidolgozása mellett döntött.[20] Az 1977-es SZMSZ szerint az IM-ben kilenc főosztály működött, a IX. főosztály, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: BVOP) maga is egy sajátosan felépülő szervezetrendszer volt.[21]

Az új rend azonban nem volt hosszú életű, az 1978-ban kinevezett Markója Imre szinte azonnal egy új struktúra kialakítása mellett foglalt állást.[22] Bár a főosztályok száma csak csekély mértékben változott, a belső felépítés több ponton is módosult. Itt csupán arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a Számítástechnikai Központ már a Törvényelőkészítő Főosztály részeként jelent meg, a tudományos ügyek (köztük az összehasonlító jogi vizsgálatok) pedig főosztályi szinten kerültek rögzítésre.[23]

II. Az IM szervezete a rendszerváltást követő időszakban

1. Előzmények

A rendszerváltást követő időszak mozgalmassága, útkeresései az IM szervezetén is nyomot hagytak. A legkorábbi, 1989-1990 közötti időszakban az IM a korábbi szabályozók módosításával folytatta működését.[24]

2. Az Antall-kormány

A rendszerváltás utáni első SZMSZ 1991-ben Balsai István minisztersége alatt készült el,[25] és 1991. május 15-én lépett hatályba. A szabályzat szerint a "minisztérium közvetlen felsővezetői felügyelet alatt működő önálló szervezeti egységei főosztályok és önálló osztályok."[26] Ezekből 13 működött.[27] Az SZMSZ külön nevesítette a Miniszteri Kabinetirodát, a Politikai Államtitkári (a továbbiakban: PÁT) Titkárságot és a Közigazgatási Államtitkári (a továbbiakban: KÁT) Titkárságot, mint a felsővezetők munkaszervezetét, illetve a BV Országos Parancsnokságát, amely korábban a minisztériumi struktúra részének számított.[28] Ez utóbbiról az SZMSZ úgy rendelkezett,

- 27/28 -

hogy az "IM Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság az igazságügyminiszter felügyelete alatt álló önálló fegyveres szervezet irányító parancsnoksága, amely önálló fejezetszintű költségvetéssel és szervezettel működik."

Az első SZMSZ alig másfél évig volt hatályban, és e rövid idő alatt is két módosítás készült hozzá.[29] Az 1991. október 3-án hatályba lépő első módosítás rögzítette a Miniszteri Kabinet új struktúráját, megszüntette az 1980 óta létező Titkárságot, illetve Jogi Képviseleti Önálló Osztályt létesített az állam jogi képviseletének ellátására. A második módosítás 1992. július 20-i hatállyal az IM-en belül önálló szervezeti egységekként hivatalokat, ügyosztályokat és osztályokat hozott létre. A hat hivatal a következő volt: I. Helyettes Államtitkári (a továbbiakban: HÁT) Hivatal, II. HÁT Hivatal, III. HÁT Hivatal, Igazságszolgáltatási Hivatal, Igazgatási Hivatal, Pénzügyi Hivatal. Hivatalon kívüli szervezeti egységként megmaradt és tovább specializálódott a Kabinetfőnökség, illetve három önálló ügyosztály is létezett: az Ellenőrzési, a Jogi Informatikai és a Büntetés-végrehajtási. A Hivatalok ügyosztályokra és azon belül osztályokra tagolódtak, illetve egyes hivatalokon belül csak osztályok léteztek. A szabályzatban megjelent, és a Politikai Államtitkári Titkárság alatt nyert elhelyezést a Szakvizsga-bizottsági Titkárság.

Az 1991-es SZMSZ-t 1992. október 1-től azonban felváltotta a 10/1992. IM utasítás, amely csupán három hivatalt (Igazságszolgáltatási, Igazgatási és Pénzügyi) őrzött meg, amelyek osztályokra tagolódtak.[30] A hivatalok mellett 10 ügyosztály, a Kabinetfőnökség, a Politikai Államtitkári Titkárság (a Szakvizsga Bizottság Titkárságával), a Közigazgatási Államtitkársági Titkárság működött. A minisztériumi döntéselőkészítés egyik fórumaként került meghatározásra az SZMSZ-ben a Miniszteri Tanácsadó Testület.[31] A Kabinetfőnökség belső szerkezete tovább csiszolódott, titkárok és titkárságok egyaránt működtek a keretein belül.[32] A szabályzatban BVOP Országos Parancsnoksága elkülönítve került megemlítésre.[33] (1. számú táblázat)

3. A Horn-kormány

Vastagh Pál minisztersége alatt először az 1992-es SZMSZ-t módosították, még 1994-ben.[34] 1996 és 1998 között viszont az IM évente egy-egy új SZMSZ-t készített. Tekintettel arra, hogy a 1994-es módosítások szövege nem áll rendelkezésre, itt csupán az új SZMSZ-ek tartalmát tekintjük át.

Az 1996-os SZMSZ 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba. A szabályzat szerint a minisztériumban szervezeti egységekként főosztályok és osztályok működnek. A 18 főosztály többségében osztályok működtek, de léteztek önálló osztályok is. Az SZMSZ külön rendelkezett a Miniszteri Kabinetről, amely 4 titkárságból (Miniszteri, Sajtó, Protokoll, Külügyi) épült fel, az államtitkári (politikai és közigazgatási államtitkári) titkárságokról, a BVOP Országos Parancsnokságáról, továbbá két, a miniszterhez tartozó titkárságról (Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Titkársága, amelyet titkárságvezető és az Alkotmány-előkészítő Titkárság, amelyet miniszteri biztos vezetett). Mind a politikai, mind a közigazgatási államtitkár közvetlenül irányított néhány szervezeti egységet,[35] a nem közvetlen irányítású egységek a négy helyettes államtitkár alá sorolódtak be. A szabályzat előnyeként említhető az ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok kidolgozottsága. Ebben a szabályzatban a BVOP már csak pénzügyi, illetve a felügyeleti hatáskörök gyakorlásával kapcsolatban kerül megemlítésre.

Az 1997-es SZMSZ 1997. február 24-én lépett hatályba. A szabályzat úgy rendelkezik, hogy a "minisztérium önálló szervezeti egységei a főosztályok és az osztályok."[36] Az előző és az új szervezeti ábrát összehasonlítva csak kisebb változásokat láthatunk: a Külügyi Titkárság a Miniszteri Kabinetből helyettes államtitkári irányítás alá került, az Oktatási és Továbbképzési Főosztály pedig a PÁT-tól ugyancsak helyettes államtitkári szintre került. A főosztályok száma továbbra is változatlan maradt, többségük osztályokra tagolódott, két osztály önállóan működött. A Miniszteri Tanácsadó Testület az 1992-es SZMSZ-ben megjelent szabályozás alapján működött továbbra is.

Az 1998. február 1-jén hatályba lépett SZMSZ továbbra is a főosztályokat és az osztályokat nevesítette szervezeti egységekként, ám az IM-ben a 13 főosztályon kívül öt Titkárság, kettő Iroda és a Miniszteri Kabinet is működött. A főosztályok nagyrészt osztályokra tagolódtak, a Miniszteri Kabinet titkárságokra, összevonást követően közvetlen KÁT-irányítás alatt állt a Humánpolitikai és Oktatási Osztály mint önálló szervezeti egység. Az Alkotmány-előkészítő Titkárság a Miniszteri Kabinetbe olvadt, a miniszteri biztos ennek tagjaként foglalkozott az új alkotmány előkészítésével. (2. számú táblázat)

- 28/29 -

4. Az I. Orbán-kormány

Az új kormány hatálybalépését követően az 1998-as SZMSZ-t két alkalommal, 1998-ban és 2000-ben módosították.[37] A minisztérium 2000-ben új SZMSZ-t készített, amely 2000. május 15-én lépett hatályba. Ezt Dávid Ibolya minisztersége alatt kétszer módosították.[38] A szabályzat - levonva az addigi szervezeti változások tanulságait - átfogóan szólt a szervezeti egységekről. Önálló szervezeti egységekként nevesítette a Miniszteri Kabinetet, a hivatalt, a főosztályt és a titkárságot. Nem önálló szervezeti egységnek számított az osztály és az iroda. A 2002-es módosítást követően lehetővé vált főcsoportfőnök (FCSF) kinevezése is, erre a II. HÁT felügyelete alá tartozó szervezeti egységek tekintetében került egyedül sor.

Az SZMSZ szerint 16 főosztály, hat titkárság, egy hivatal (amelyen belül főosztály, osztály, titkárság egyaránt megtalálható volt) és a Miniszteri Kabinet (amely irodákra tagozódott) működött az IM-ben. A szabályzatban a BVOP mellett megjelentek további felügyeleti körbe tartozó intézményekre - így a Központi Kárrendezési Irodára, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalra, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalára és az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodára (a továbbiakban: OFFI-ra - vonatkozó szabályok). (3. számú táblázat)

5. A Medgyessy-kormány

A 2003. március 1-jén hatályba lépett új SZMSZ[39] szinte teljes mértékben átvette a korábbi szabályzatban említett szervezeti struktúra alapjait: az önálló és nem önálló szervezeti egységek 6 fajtája megmaradt.[40] Az eddig római számmal jelölt helyettes államtitkárok innentől kezdve a felügyelt szakterület után kapták elnevezésüket. Számuk 4-ről 5-re nőtt, és mellettük 3 főcsoportfőnök került még kinevezésre. A Miniszteri Kabinetből még 2000-ben kikerült a protokoll-részleg (beolvadt a Külügyi Titkárságba), ez most a nemzetközi jogért felelős HÁT alatt Külügyi és Protokoll Titkárságként került újraszervezésre. A Parlamenti és Társadalmi Titkárság mellett megjelent az Állampolgári Titkárság, amely általános panaszügyek intézésével foglalkozott (ez a korábbi SZMSZ szerint a KÁT Hivatalának egyik egysége volt). A miniszter közvetlen felügyelete alá tartozott még a Sajtó és Kommunikációs Titkárság, illetve a két miniszteri biztos (a büntetőpolitika elvi kérdéseiért felelős, illetve az új Büntető Törvénykönyv kodifikációjáért felelős biztosok). A PÁT által irányított titkárságok száma egy Nemzetközi Titkárság megszervezésével háromra nőtt. A KÁT Hivatala profiltisztításon esett át, és csökkent a közvetlenül általa irányított szervezeti egységek száma is (tulajdonképpen csak a személyügy, az ellenőrzés és az ügykezelés tartozott a hatáskörébe).

Az egyes jogágak közül HÁT-felügyelet alá került a civilisztika, az EU-integrációs jogalkotás, a nemzetközi jog, a közjog.

A külön gazdasági helyettes államtitkár látta el a költségvetéssel, az üzemeltetéssel és a cégnyilvántartással kapcsolatos feladatokat. A büntetőjogi és büntetésvégrehajtási területekkel kapcsolatos munkát végző főosztályok egy főcsoportfőnök irányítása alá kerültek, és külön főcsoportfőnök látta el a kárpótlási terület koordinációs feladatait.

6. Az I. Gyurcsány-kormány

A 2005. január 1-jén hatályba lépett új SZMSZ alapján a szervezeti struktúra továbbra is az önálló és nem önálló szervezeti egységekre épült (SZMSZ 2004. 2. §), ezek meghatározása megegyezett az előző kormánynál írtakkal. A miniszteri biztosok száma az új Alkotmány kidolgozásáért felelős biztos kinevezésével háromra nőtt, a 20 főosztály öt helyettes államtitkár és három főcsoportfőnök alá szerveződött, ez utóbbiak közül a kárpótlásért felelős főcsoportfőnök portfóliója kibővült a pártfogó felügyelet és a jogi segítségnyújtás szabályaival. Kismértékben átalakult az egyes tisztségviselők felügyelete alatt álló szervezetrendszer (a PÁT alól eltűnt a Nemzetközi Titkárság, a miniszteri kabinetfőnök mellett megjelent a sajtófőnök, bővült a KÁT Hivatala, a büntetőpolitika elvi kérdéseiért felelős miniszteri biztos mellett létrejött az Országos Bűnmegelőzési Tanács Titkársága). 2005-ös SZMSZ-nek két módosítása készült, mindkettő 2005-ben lépett hatályba.[41]

7. A II. Gyurcsány-kormány

A kormány megalakulásával a hagyományosan az igazságügyi tárcához tartozó feladat- és hatáskörök egy teljesen új minisztériumi struktúra (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a továbbiakban: IRM) részeként kerültek ellátásra.[42] Az új szervezethez új SZMSZ készült, amely már nem az Igazságügyi Közlönyben, hanem a Magyar Közlönyben jelent meg, és 2006. augusztus 1-jén lépett hatályba. A kormányzati szervezetrendszer módosulása következtében a korábbi minisztériumi struktúra jelentős méretű változáson ment át. A minisztériumi szakirányítás központi szereplőjévé a korábban a miniszter közvetlen munkakörnyezetéért felelős kabinetfőnök vált, aki a 11 osztályra tagolódó Miniszteri Kabinetet,[43] illetve a Költségvetési és Gazdasági Főosztályt irányította. Amostantól miniszteri irányítás alatt álló[44]négy szakállamtitkár kizárólag a saját reszorthoz kapcsolódó főosztályok irányításáért

- 29/30 -

felelt. Az SZMSZ minden szervezeti egységnél rögzítette a létszámot, és százalékosan meghatározta az ott dolgozók számára adományozható címeket. (4. számú táblázat)

A miniszterváltáshoz kapcsolódóan 2007-ben új SZMSZ megalkotására került sor, amely 2007. október 1-jén lépett hatályba. A szabályzat szerint a minisztériumi munka továbbra is önálló és nem önálló szervezeti egységekben zajlott (ezek közül már a 2006-os SZMSZ-ben kikerült az iroda).[45] A kabinetfőnök irányítása alatt álló Kabinet mérete lecsökkent, a kabinetfőnök irányítása alatt álló szervezeti egységek ezenkívül még négy főosztályba rendeződtek. Az államtitkár felügyelete alá tartozott a büntetés-végrehajtás, a többi szervezeti egység a négy szakállamtitkár között került elosztásra.

A 2007-es SZMSZ-t az újabb miniszterváltást követően egy büntetőpolitikai szakállamtitkár kinevezése kapcsán módosították, a módosítás 2008. március 21-én lépett hatályba.

2008-ban új SZMSZ készült, amely 2008. július 20-án lépett hatályba. Az eddigi egységes minisztériumból egy kettős intézmény keletkezett. Az egy államtitkár helyére kettő: az igazságügyi és a rendészeti lépett, a szakállamtitkárok száma négyről hatra növekedett. Az önálló szervezeti egységek száma is emelkedett (a 2007-es 17-ről 23-ra nőtt). A Belső Ellenőrzési Osztály a Miniszteri Kabinetből közvetlenül miniszteri irányítás alá került. A Jogi Szakvizsga Bizottság Titkársága, amely 2006-ban osztályként a Miniszteri Kabinethez került, majd 2007-ben a Miniszteri Titkárságba olvadt, újra önálló egységként tűnt fel a Kabineten belül.

8. A Bajnai-kormány

Az új kabinet megalakulását követően az IRM-ben új SZMSZ is készült, amely 2009. július 10-én lépett hatályba.[46] A szabályzat elsősorban szerkezetében tért el a korábbi SZMSZ-ektől, mert a szervezeti egységek helyett az elvégzendő feladatokat tekintette elsődleges rendezőelvnek. Egyebekben a szabályozó csak kisebb változásokat tartalmazott.

9. A II. Orbán-kormány

Az új kormány hivatalba lépésével az IRM helyett egy újabb összevont minisztérium állt fel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: KIM). A miniszter[47] első intézkedései között egy ideiglenes SZMSZ-t (a továbbiakban ISZMSZ) adott ki, amelynek eltérő rendelkezésének hiányában a 2009-es SZMSZ volt alkalmazandó. Az ISZMSZ 2010. június 28. és 2010. szeptember 1. között volt hatályban. A szabályzat már felvázolta az új igazgatási struktúrát, amelyen belül maga az igazságügyi terület egy államtitkárral és az ő irányítása alatt álló három helyettes államtitkárral működött (egyes területek, például a Jogi Képviseleti Osztály viszont a gazdálkodásért felelős HÁT-hoz került, így vele együtt négy helyettes államtitkárról is beszélhetnénk).[48]

Az új SZMSZ 2010. őszi hatálybalépésével a 2009-es SZMSZ is hatályon kívül helyezésre került. Bár az új szabályzatot minden korábbinál többször, 15 alkalommal módosították, az igazságügyet érintő struktúra a kormányzati ciklus végéig stabilnak bizonyult.[49] Rendszerbeli változás miatt érdemes megemlíteni, hogy a szervezeti egységek közül a Titkárság itt már - a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény alapján - feltétel nélkül önálló szervezeti egységgé vált,[50] a belső ellenőrzés pedig Ellenőrzési Főosztályként a KÁT közvetlen irányítása alá került. (5. számú táblázat)

10. A III. Orbán-kormány

Az új kormány megalakulását követően a 2010-es SZMSZ-hez az ott rögzítetthez képest eltéréseket tartalmazó, a majdani minisztériumi szerkezet alapjait rögzítő ideiglenes SZMSZ készült, amely 2014. július 18. - 2014. november 15. között volt hatályban. Az IM SZMSZ szerint a nyolc év után újra a hagyományos keretek között felálló minisztériumban négy államtitkárság és hét helyettes államtitkárság került létrehozásra. Az IM 20 főosztállyal és 12 kabinettel és titkársággal kezdte meg működését.

Az új SZMSZ hatálybalépését követően a struktúra 23 főosztályból és 12 kabinetből és titkárságból állt, az önálló szervezeti egységek száma 2017 őszére 29 főosztályra és 13 kabinetre és titkárságra változott.[51] A változások elsősorban a miniszter közvetlen irányítása alatt álló egységeket érintették, illetve 2017 elejétől a közigazgatási racionalizáció nyomán egy háttérintézmény helyettes államtitkárságként folytatta működését, amellyel nyolcra bővült a helyettes államtitkárságok száma Az IM szervezeti felépítése e kisebb változásoktól eltekintve a ciklus nagy részében stabilnak bizonyult. (6. számú táblázat)

- 30/31 -

III. A rendszerváltást követően az IM felügyelete és irányítása alá tartozó szervek és szervezetek

Az IM környezetében 1867-es megalakulása óta találhatóak különböző szervek és szervezetek, amelyekre a továbbiakban összefoglalóan háttérintézményekként hivatkozunk. Ezek száma, működési formája, az IM-hez való kapcsolata időről időre változott és változik ma is. A minisztérium kezdettől fogva részt vett a bíróságok, az ügyészségek, a büntetésvégrehajtás, valamint a hivatásrendek igazgatásában, illetve felügyeletében. E feladatok a szervezeti struktúra lassú, rendszereken átívelő változásai során végül a minimálisra csökkentek.[52]

A könnyebb áttekinthetőség végett itt elsősorban nem az elnevezések, hanem a feladatok szerint követjük végig e szervezetek történetét és az IM-hez való viszonyuk változásait.

1. A büntetés-végrehajtás

A Bv-terület kiegyezést követő első működési szabályzatát 1869-ben Horvát Boldizsár igazságügyi rendeletben adta ki.[53] A szakterület IM-en belül elfoglalt helyét jól jelzi, hogy az 1944 végén Debrecenben újjászervezett minisztérium három főosztálya közül az egyik a Börtönügyi és Házasságjogi volt. Az 1985-ös IM SZMSZ a BVOP-t az IM szervezeti egységeként nevesítette.[54] A Bv-terület szervezeti és működési szabályait - IM utasításként - továbbra is az igazságügyi miniszter adta ki, ezek egészen az 1990-es évek közepéig korlátozottan megismerhetőek voltak.

Az 1990-es SZMSZ-ben a BVOP-t már a szervezeti egységen kívüli, miniszteri felügyelet alá tartozó (rendvédelmi) szervként jelölik, a Bv-szervezettel való kapcsolattartásért külön szervezeti egység, a Büntetés-végrehajtási Ügyek Önálló Osztálya volt felelős, ám még az SZMSZ ettől függetlenül részletesen tartalmazta a BVOP különböző feladatait is.[55]

Az 1992-es SZMSZ a BVOP jogállását változtatás nélkül átvette, és megmaradt a Büntetés-végrehajtási Főosztály is. A részletszabályokat azonban a BVOP első rendszerváltás utáni SZMSZ-e tartalmazta, amely 1992. május 1-jén lépett hatályba.[56] A területre vonatkozó szabályozás az 1995. évi CVII. törvény elfogadását követően átláthatóbbá vált.[57]

Bár az 1996-os SZMSZ szervezeti ábrájában a BVOP továbbra is szerepelt (az I. HÁT által felügyelt szervezeti egységként), a feladat- és hatáskörök csak az egyes tisztségviselők büntetés-végrehajtást érintő jogosítványait rögzítették, a szervezeti jogállásra nézve az IM SZMSZ-e már nem tartalmazott rendelkezést. A változások a szervezeti egység nevének módosulásában is megjelentek. A Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Főosztály fő feladata is a kodifikáció felé tolódott el, bár a szervezettel való egyéb jogosítványok (ellenőrzés, panaszügyek, statisztikák) gyakorlása is itt történt. A BVOP az ezt követő SZMSZ-ek szervezeti ábrájában is feltüntetésre került, s az utasítások minden alkalommal kitértek a büntetés-végrehajtással kapcsolatos jogosítványok gyakorlására is. A Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Főosztály feladatai lassan gyarapodtak, 2003-ban a büntetőjogi, kegyelmi és büntetés-végrehajtási ügyekért felelős főcsoportfőnök alá került, aki a BVOP feletti felügyeletet is gyakorolta. Egy SZMSZ-módosítással 2005-ben megjelent a szervezeti struktúrában a terület megújításáért felelős miniszteri biztos is. A 2006-os nagy átszervezéskor az IRM-en belül a büntetés-végrehajtással kapcsolatos feladatok többsége az államtitkár közvetlen irányítása alatt álló Büntetés-végrehajtási Osztályhoz került, a területre vonatkozó törvényi szintű kodifikációt viszont a Büntetőjogi és Rendészeti Kodifikációs Főosztály látta el (később Rendészeti Felügyeleti és Tervezési Főosztályként). Az önálló rendészeti államtitkár megjelenésével az államtitkári titkárságon a Rendészeti Ellenőrzési Főosztály keretében a Bv. feletti ellenőrzési jogosítványok gyakorlása kapott kiemelt figyelmet.

A terület 2010 óta a Belügyminisztériumhoz tartozik,[58] az IM-nél csak a kodifikációs feladatok maradtak (2010-2014 között a Büntetőjogi Kodifikációs Főosztály, 2014-től a Büntető Anyagi Jogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Kodifikációs Főosztály keretében).

2. Igazságügyi szakértői intézetek

Az első szakértői intézet, az Országos Vegyészi Műterem (később Országos Művegyészeti Intézetnek, majd Országos Toxikológiai Intézetnek hívták) néven került az 1870. november 20-i királyi határozattal felállításra, működésének részletszabályait a 15933/1872. (VI. 20.) IM rendelet tartalmazta.[59] Minden bizonnyal ezt tekinthetjük az IM legkorábbi háttérintézményének. A szocializmus időszakában a szakértői munka általános szabályait 1954-ben, 1964-ben és 1976-ban állapította meg a kormány, az igazságügyi szakértőkről szóló 1988-as IM-rendelet pedig részletesen felsorolta az igazságügyi szakértői feladatokat ellátó intézeteket.[60]

A szervezetrendszerrel kapcsolatban az 1985-ös IM SZMSZ leszögezte, hogy az igazságügyi miniszter felügyeletet gyakorol "az igazságügyi szakértői intézetek és irodák, az Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet és az igazságügyi szakértői tevékenységfelett." A szakértői tevékenységgel kapcsolatos feladatokat a minisztériumban külön szervezeti egység, az Ügyvédi, Jogtanácsosi és Szakértői Főosztály látta el

- 31/32 -

(SZMSZ 1985. 3., 34. §§). Az 1991-es SZMSZ szerint a Titkárság, az 1992-es SZMSZ szerint az Igazságszolgáltatási Hivatal egyik szervezeti egysége (Közjegyzői, Végrehajtói, Szakértői, Ügyvédi, Jogtanácsosi Felügyeleti Osztály) intézte az IM szakértőkkel kapcsolatos feladatait (SZMSZ 1991. B. I. pont, SZMSZ 1992. 3.4.4. pont), míg a területtel kapcsolatos jogszabály-előkészítő munkát az Igazságügyi Kodifikációs Ügyosztály végezte. Az 1996-os SZMSZ-től kezdve a szakértői névjegyzék vezetése, illetve a miniszteri felügyelet gyakorlása az IM-ben az Igazgatási és Kodifikációs Főosztály feladatai közé tartozott. A szervezeti egység elnevezése 1997-től 2006-ig Igazságügyi Igazgatási és Kodifikációs Főosztály volt, az IRM megalakulását követően Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálynak nevezték el. 2010-től a KIM-ben a területre vonatkozó kodifikáció és az igazgatási kérdések kezelése ismét kettévált, az előbbivel a Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály, utóbbival az Igazságügyi Szolgáltatási Főosztály foglalkozott. Az újjászervezett IM-ben 2014 után is megmaradt az e területtel kapcsolatos elméleti és gyakorlati hatáskörök szétválasztása, az igazságügyi szakértőkre vonatkozó kodifikációs feladatokért a Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály (2015-től Civilisztikai és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály), a szakértőkkel, a szakértői kamarákkal, az egyes intézetekkel kapcsolatos hatáskörök gyakorlásáért pedig az Igazságügyi Felügyeleti Főosztály felelős.

A rendszerváltáskor létező szakértői intézetek működésének racionalizációja az 1992-es IM utasítással kezdődött, amely az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala (a továbbiakban: ISZIH) felállításáról rendelkezett.[61] Az ISZIH az IM igazságügyi szakértői intézményeinek felügyeletére, az intézetek működésével kapcsolatos gazdasági, munkaügyi és nyilvántartási feladatok ellátására alakult, ezzel egyes, még a minisztériumban lévő feladatok is kiszervezésre kerültek.[62] Az ISZI 2006-tól Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (a továbbiakban: ISZKI) néven folytatta működését, e szervezet felett megalakulását követően az igazságügyi miniszter gyakorolt felügyeletet.

3. Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet

1909-ben az igazságügyi és a belügyminiszter közösen kiadott rendelettel döntött az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal felállításáról, amely a "m. kir. igazságügyi és belügyi miniszterek felügyelete, s a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányának, illetve helyettesének vezetése alatt áll."[63] Az alapításkori koncepció: a két miniszter és a rendőrfőkapitány együttműködése az intézmény sorsára rendszerektől függetlenül jelentős hatással bírt, az intézménnyel való kapcsolatuk máig fennmaradt. A Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet 2006-2010 között az IRM felügyelete alá tartozott, de azt megelőzően és 2010-től 2016 végéig a felügyeleti jogkört a belügyminiszter gyakorolta.

2017. január 1-től az igazságügyi és a bűnügyi szakértői intézetek közös szervezetben, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (a továbbiakban: NSZKK) néven folytatják működésüket. A központot a belügyminiszter irányítja. Az igazságügyi miniszter az irányításban az igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár és az Igazságügyi Felügyeleti Főosztály útján vesz részt, egyes hatásköröket pedig az országos rendőrfőkapitány gyakorol.[64]

4. Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda

A Miniszterelnökségen 1869-ben felállított Központi Fordító Osztály szolgáltatásait kezdettől fogva igénybe vette az Igazságügyi Minisztérium, akár beadványok, akár jogszabályszövegek fordításáról volt szó.[65] A bíróságokon folyamatban lévő eljárásokhoz az IM fokozatosan építette ki - saját hatáskörében - bírósági tolmácshálózatát (a bírósági tolmácsok névjegyzékét az Igazságügyi Közlöny rendszeresen közölte), s e hálózatnak a minisztériumi munkában való igénybevétele már a felállítást követően felmerült.[66]

A fordító osztály 1907-ben a Belügyminisztériumba került át, az IM viszont a bírósági tolmácsok és az igazságügyi fordítások tekintetében továbbra is önálló szabályozási joggal rendelkezett.[67] Valószínűleg ez az önálló hatáskör és szervezetrendszer képezte alapját annak az 1949-es minisztertanácsi döntésnek, amely egyfelől az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) felállítása és az igazságügyi miniszter felügyelete alá helyezése, másfelől pedig a korábbi BM Fordító Osztály ebbe történő beolvasztása mellett foglalt állást.[68] Az OFFI 1963-tól gazdasági iroda formájában működött, hatásköreit 1986-ban új jogszabály kibocsátásával erősítették meg.

Az 1985-ös IM SZMSZ kimondja, hogy a miniszter az OFFI felett felügyeletet gyakorol, amely a jogszabályszerű működés biztosítására terjed ki (SZMSZ 1985. 3., 9., 25. §§). A felügyelettel kapcsolatos feladatok a Titkárság hatáskörébe tartoztak (SZMSZ 1985. 26. § A/t. pont), és ez kezdetben a rendszerváltást követően is így maradt (SZMSZ 1991. 6. § B/I. 11-12. pontok). Az 1992-es SZMSZ szerint a miniszter kinevezi az OFFI igazgatóját (SZMSZ 1992. 2. függ. A/2. j. pont).

- 32/33 -

Az OFFI 1994-ben részvénytársasággá alakult. Ez a változás az 1996-os SZMSZ-ben is nyomon követhető, amely nem csak a miniszter személyügyi, de a társasággal kapcsolatos egyéb hatásköreit is részletezte (SZMSZ 1996. IV. függ.),[69] ezeket a rendelkezéseket az 1997-es és 1998-as SZMSZ is tartalmazta.[70] A 2000-es SZMSZ rögzítette, hogy "[a]z igazságügyminiszter egy - tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő - gazdasági társaságban, az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda Rt.-ben gyakorol tulajdonosi jogot. A tartós állami részesedés legalacsonyabb mértéke... 50%+1 szavazat, az alapító okirat szerint azonban az Rt. kizárólagos állami tulajdonban van".[71] Az OFFI 2007-2010 között nem szerepelt a minisztériumi SZMSZ-ekben, és a KIM megalakulását követően, az első SZMSZ-módosítással tűnt fel ismételten. 2010-2014 között a társaság feletti felügyeleti jogkör gyakorlója többször változott.[72] A 2014-es SZMSZ hatálybalépését követően az OFFI-val kapcsolatos jogköröket a minisztériumon belül újra szabályozták.[73]

5. Jogi Szakvizsga Bizottság

Az Igazságügyi Minisztérium 1867-es megalakulását követően Horvát Boldizsár egyik legfontosabb teendője volt, hogy a bírói és ügyvédi vizsgák szabályozása tárgyában intézkedjen. "Az ügyvédi pályára csakis jogtudományilag minden tekintetben képzett, gyakorlott és jártas egyéneket óhajtanék bocsájtatni" - indokolta 1867. április 16-i intézkedésében a vizsgák szigorítása iránti szándékát az igazságügyi miniszter.[74]

A jogi szakvizsgák szabályozása innentől kezdve minden rendszerben az egyik legfontosabb jogpolitikai kérdésnek számított. Nem csupán egy vizsgáról volt szó, hanem a Vizsgáról, amely egyszerre jogosított önálló praxisra, és teremtett hagyományokat a jogi hivatásrendek mindegyikében.

Az IM - kiváló elméleti és gyakorlati szakembereket felvonultató apparátusa révén - kezdettől fogva érintett volt a vizsgákban, és még a dualizmus időszakában megkezdődött egy titkárság kialakulása is. Az 1907-es IM rendelet által említett, az IM állományából a bizottság működésének idejére biztosított titkár a formalizálódás felé tett első lépésnek számított. Az állami címerrel ellátott körpecsét ugyancsak 1907-ben jelent meg.[75]

A joggyakorlat és szakvizsga tárgyában 1959-ben készült IM-rendelet már egyértelműen az IM felügyelete alatt működő Vizsgabizottságról beszélt. A jogszabály rögzítette, hogy "[a] Vizsgabizottság munkájával kapcsolatos igazgatási és ügykezelési feladatokat az Igazságügyminisztérium látja el"[76] Ennek megfelelően az 1969-ben kiadott IM SZMSZ szerint a Minisztériumi Titkárság látta el az ezzel kapcsolatos feladatokat. Az 1985-ös SZMSZ részletesebben is kifejtette az ide tartozó feladat- és hatásköröket. A miniszter a Jogi Szakvizsga Bizottság felett felügyeleti jogkörrel rendelkezett, ezt - a szervezeti ábra alapján -az államtitkár útján gyakorolta. A Vizsgabizottság működésével kapcsolatos feladatok a Személyzeti és Oktatási Főosztályhoz kerültek át. A jogi szakvizsgával kapcsolatos ügyeket továbbra is az Oktatási és Továbbképzési Önálló Osztály intézte, amely az 1991-es SZMSZ szerint közvetlenül a PÁT irányítása alatt állt. Az 1992-es SZMSZ már önállóan felsorolja a Jogi Szakvizsga Bizottság Titkárságának feladatait, amely a PÁT irányítása alatt állt. A Titkárság egészen az IRM megalakulásáig a PÁT irányítása alatt maradt, a szakvizsgát érintő egyéb feladatok (kodifikáció, szakvizsgadíj beszedése, felkészítő képzés szervezése) pedig beépültek az egyes szervezeti egységek feladatai közé.

Az IRM megalakulását követően a Jogi Szakvizsga Bizottság titkárság helyett osztályként került megszervezésre, méghozzá közvetlenül a kabinetfőnök vezetése alatt. A vizsgabizottság elnöki teendőit az államtitkár látta el. A 2007-es SZMSZ-ben ez a feladat a Kabineten belül a Miniszteri Titkársághoz került. A 2008-as SZMSZ-szel a Miniszteri Kabinet részeként újra megjelent a Jogi Szakvizsga Bizottság Titkársága, amely a 2009-es SZMSZ szerint változatlan formában működött tovább.

A KIM megalakulását követően a vizsgabizottság működésének biztosítása az igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős HÁT feladatai közé került, a szakmai hátteret az Igazságügyi Szolgáltatási Főosztály és a - a vizsgadíjak tekintetében -a Pénzügyi és Számviteli Főosztály biztosította. A vizsgabizottság elnökét és tagjait az igazságügyért felelős államtitkár nevezte ki. A 2014-es SZMSZ hatálybalépését követően ez a struktúra lényegében változatlan maradt. A bizottsági tagok kinevezése az igazságügyért felelős államtitkárhoz, az egyéb feladatok az igazságügyi szolgáltatásokért felelős HÁT-hoz tartoznak. A HÁT-hoz tartozó Igazságszolgáltatási Kapcsolatok Főosztályán belül 2017-től létrejött a Jogi Szakvizsga Osztály.

- 33/34 -

6. Központi Kárrendezési Iroda

Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal (korábban: Kárpótlási Hivatal) jogutódjaként létrejött - területi kirendeltségekkel is rendelkező - hivatal kezdetben a földművelésügyi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozott.[77] Az Iroda feletti irányítási és felügyeleti jogköröket 1999. december 1-től egészen 2005. december 31-i megszűnéséig az igazságügyi miniszter látta el. Az Iroda alaptevékenysége a személyi és vagyoni kárpótlási, valamint kárrendezési eljárásokkal összefüggő feladatok ellátása volt.

A hivatal az IM SZMSZ-ében először 2000-ben jelent meg, ezt megelőzően az IM a kárpótlással csupán kodifikációs szinten (Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs Főosztály) foglalkozott. A 2000-es SZMSZ-ben a hivatallal kapcsolatos feladatokat a KÁT-hoz telepítették, a KÁT Hivatalán belül Kárpótlás Felügyeleti Főosztály alakult, amely KÁT hivatalvezetőjének a miniszter megbízásából az Iroda felett gyakorolt felügyeleti jogkör ellátásához nyújtott szakmai segítséget. A terület a 2003-as SZMSZ szerint a kárpótlásért felelős főcsoportfőnök irányítása alá került, akinek a portfóliója a 2004-es SZMSZ-ben a pártfogó felügyeleti ügyekkel is gyarapodott.

7. Pártfogó Felügyelet Hivatala

A 2003. július 1-jén létrejött Pártfogó Felügyelői Szolgálat Országos Hivatalát a kormány a pártfogó felügyelői feladatok ellátására alapította. A hivatal feletti irányítási és felügyeleti jogkört az igazságügyi miniszter gyakorolta. A Hivatal elnevezése, 2004. január 1-jével IM Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalára, 2006. január 1-től Igazságügyi Hivatalra változott.

Előzményként megjegyzendő, hogy az IM 1985-ös SZMSZ-e szerint a miniszter felügyeletet gyakorolt bíróságok pártfogó felügyeleti tevékenysége felett, e feladatát a Bírósági Főosztály szakmai támogatásával végezte. A még a hivatal felállítása előtt hatályba lépett 2003-as IM SZMSZ szerint a Pártfogó Felügyeleti Főosztály a büntetőjogi, kegyelmi és bv-ügyekért felelős főcsoportfőnök irányítása alatt állt. A 2004-es SZMSZ-ben a kárpótlási ügyekért felelős főcsoportfőnök feladatai kiegészültek az ekkor már a Jogi Segítségnyújtó Szolgálattal is kiegészült hivatallal kapcsolatos ügyekkel.[78]

8. Igazságügyi Hivatal

A 2006. január 1-jétől Igazságügyi Hivatalnak (a továbbiakban: IH) nevezett szervezet névváltozásai általában a feladatok bővülésével jártak együtt. A 2007. január 1-jével újjászervezett hivatal pártfogó felügyelettel, jogi segítségnyújtással és kárpótlási hatósági feladatai az áldozatsegítéssel és a lobbisták nyilvántartásával bővültek. Az IM-en belül a terület az IRM 2006-os SZMSZ-ének hatálybalépését követően az Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztályhoz került, és 2010-ig ott is maradt.

A KIM megalakulása után megalkotott 2010-es SZMSZ szerint a hivatal felett az igazságügyi államtitkár gyakorolta a minisztert megillető jogköröket, a szakmai hátteret pedig az Igazságügyi Szolgáltatási Főosztály biztosította (a területtel kapcsolatos kodifikáció a Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztályhoz került).

2011. január 1-jével az IH jogutódjaként megalakult a KIM Igazságügyi Szolgálata (a továbbiakban: KIMISZ). Az IH korábbi területi kirendeltségei beolvadtak a kormányhivatalokba.[79] A KIMISZ felett a miniszter irányítói, az egykori területi kirendeltségek felett felügyeleti jogkört kapott, e jogkörök ellátása továbbra is az igazságügyi államtitkár és az Igazságügyi Szolgáltatási Főosztály közreműködésével történt.

A 2012. július 28-ával létrejött Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (a továbbiakban: KIH) feladat- és hatásköre már túlterjedt a klasszikus igazságügyi feladatokon,[80] ez is közrejátszhatott abban, hogy a KIM-en belül a jogkör gyakorlója az igazságügyi helyett a közigazgatási államtitkár lett (akit a feladat ellátásában továbbra is az Igazságügyi Szolgáltatási Főosztály segített).

Az IM újraalakulásával a KIH irányítója a Miniszterelnökség lett, de rövid időn belül - a korábbinál bővebb hatáskörrel - az igazságügyi miniszter irányítása alatt álló szervként megalakult az Igazságügyi Hivatal (a továbbikban: IH).[81] Az IM 2014-es SZMSZ-ében a KIH-ből való kiválással való újjászületése, majd megszűnése jól nyomon követhető. Az irányítással kapcsolatos feladatokat az igazságügyért felelős államtitkár gyakorolta, a szakmai közreműködő szervezeti egység az Igazságügyi Felügyeleti Főosztály volt (a kormányhivatalok igazságügyi szolgálatai feletti irányítást ugyancsak az igazságügyi államtitkár végezte). Az IH 2016. december 31-ével a közigazgatási racionalizáció részeként történő megszűnését követően egyes feladatok ellátását az IM-en belül oldották meg, az igazságügyi módszertani irányításért felelős HÁT kinevezése e változásokkal áll összefüggésben, míg más egyéb, nem az IM-be kerülő hatásköreit különböző szervek között osztották szét.[82]

- 34/35 -

9. Magyar Szabadalmi Hivatal

A Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: SZH) feletti felügyeleti jog a rendszerváltást követően több miniszter portfóliójában is megfordult. Az igazságügyi és rendészeti miniszter 2009. április 16-án vette át a felügyeleti jogot a hivatal felett a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli minisztertől.[83] A Magyar Szabadalmi Hivatal elnevezése 2011. január 1-től Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal (a továbbiakban: SZTNH) elnevezésre változott.[84]

A hivatal feletti felügyeleti jogkör gyakorlása először az IRM 2009-es SZMSZ-ében jelenik meg. A felügyeleti jogot az igazságügyi államtitkár az európai uniós jogi szakállamtitkár és a koordinációs szakállamtitkár együttes előterjesztése alapján gyakorolta. A döntés-előkészítésben az Európai Uniós Jogi Főosztály működött közre. A KIM 2010-es SZMSZ-e szerint az SZH feletti felügyeleti jog gyakorlása az igazságügyi államtitkár hatáskörébe tartozott, aki az Európai Uniós Jogi Főosztály segítségével látta el e feladatát.[85] A 2014-es SZMSZ-ben a terület a nemzetközi igazságügyért felelős HÁT alá tartozó Versenyjogi, Fogyasztóvédelmi és Szellemi Tulajdonjogi Főosztályhoz került. Az SZTNH mint kormányhivatal feletti felügyeletet 2017 januárjától a Nemzetgazdasági Miniszter látja el.[86]

10. Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami feladatok ellátására létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal feletti felügyeleti jog gyakorlója többször változott a rendszerváltást követően. A felügyeleti jogkört 1998. július 15. és 2002. november 15. között az igazságügyi miniszter gyakorolta.[87] Ennek megfelelően az IM 2000-ben kiadott SZMSZ-ében a hivatal is szerepelt, a miniszter felügyeleti jogkörében a politikai államtitkár járt el, feladatai ellátásában a PÁT Tikárság és a IV. HÁT segítette, egyes feladatokat a Közszolgálati és Oktatási Főosztályhoz, valamint az Informatikai és Céginformációs Főosztályhoz telepítettek.

11. Országos Atomeneria Hivatal

Az Országos Atomenergia Hivatal (a továbbiakban: OAH) működésének kezdetei visszanyúlnak a szocializmus időszakába. A rendszerváltást követően a Hivatal felett időről időre más miniszter gyakorolt felügyeletet.[88] 2004-ben azonban a miniszterelnök az igazságügyi minisztert jelölte ki a felügyeleti jogkör gyakorlójának.[89] Ennek következtében az OAH megjelent az IM 2005-ös SZMSZ-ében, amely szerint a felügyeleti jogkört a miniszter a büntetés-végrehajtási ügyekért felelős főcsoportfőnök útján látja el. [SZMSZ 2005. 6. § (3) bekezdés]. Az IRM megalakulását követően kiadott 2006-os SZMSZ-ben a jogkör gyakorlója az államtitkár lett, mellette a Büntetés-végrehajtási Osztálynak és a Költségvetési és Gazdasági Főosztálynak voltak a hivatallal (és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal) kapcsolatos feladatai. A 2007-es SZMSZ-ben a felügyeleti jogkör a rendészeti szakállamtitkárhoz került. Az OAH feletti felügyeleti jogkör a kormányhivatalokat felügyelő miniszterek kijelöléséről szóló ME rendelet módosításával 2008. május 15-ével a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterhez került át, így a hivatal a 2008 nyarán hatályba lépő új SZMSZ-ben már nem szerepelt.

12. Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat

Bár a 2000-es SZMSZ-ben és módosításaiban még nem szerepelt, 2003-2010 között az IM és az IRM SZMSZ-ei külön rendelkeztek a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózattal (a továbbiakban: RAÜH) kapcsolatos minisztériumi feladatok ellátásáról. A Hálózatot 2001 őszén állította fel az IM, az Országos Cigány Önkormányzat és az IM háttérintézményeként működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A Hálózat 2010 végén került a KIM által megszüntetésre.[90]

A Hálózattal kapcsolatos feladatok az IM 2003-as SZMSZ-e szerint a parlamenti, társadalmi és állampolgári kapcsolatokért felelős főcsoportfőnök feladatkörébe tartoznak (aki egyúttal miniszteri kabinetfőnökként is működött). A 2004-es SZMSZ szerint a Hálózat ügyeit a pártfogó felügyelet, a jogi segítségnyújtás, valamint a kárpótlásügyeiért felelős főcsoportfőnökhöz tartozó Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya intézte. Az IRM megalakulását követően a 2006-os SZMSZ-ben a feladat a civilisztikai és igazságügyi szakállamtitkár irányítása alatt álló Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztály hatáskörébe került, és 2010-ig végig itt maradt.

13. Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Az 1993-ban létrehozott Menekültügyi és Migrációs Hivatal, illetve jogutódja, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) többnyire a Belügyminisztérium háttérintézményeként működött.[91] Az IRM időszakában azonban a hivatallal kapcsolatos hatáskörök az igazságügyi területhez tartoztak.[92] A KIM megalakulásával is csak részleges profiltisztításra került sor, bár a BÁH visszakerült a belügyminiszter irányítása alá.[93]

- 35/36 -

Az állampolgársági terület feletti jogosítványok azonban a KIM időszakában is megmaradtak,[94] s csak 2014-ben kerültek ki az újraszervezett IM-ből.[95]

14. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.

Az IM - jelenleg hatályos SZMSZ-e szerint - két gazdasági társaság felett gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Az 1949 óta IM-felügyelet alatt álló OFFI mellett, amely több mint két évtizede gazdasági társaság formájában működik, a közelmúltban egy másik gazdasági társaság is a minisztérium vonzáskörébe került. Ez utóbbi esetben a feladat a kormányon belül hagyományosan más szervezeti egységhez tartozott, s csak a KIM megszűnésével került az IM-hez.

A kormány első hivatalos közlönye 1848-49-ben a belügyminisztérium gondozásában készült. Ezt követően több különböző néven, más és más szervezeti formában próbálta a kormányzat a hivatalos ügyekről tájékoztatni a közvéleményt. 1867 után a hivatalos közlöny mellett megindult az egyes tárcaközlönyök kiadása is.[96] A tárcák lapjai azonban nem vehették át a kormányzati közlöny szerepét, annak megjelenését a kormánynak a legnehezebb időkben is biztosítania kellett.

A Magyar Közlöny első számai 1945 elején még Debrecenben jelentek meg, de a kiadóhivatal már márciusban felköltözött Budapestre. A Magyar Közlöny máig a kormányzat hivatalos lapja maradt, amely 2005 óta digitális formában is elérhető.

A Közlöny 1945-től az Állami Nyomdában készült, 1987-től viszont a Pallas Kiadón belül egy új szerkesztőség alakult.[97] Ez a szerkesztőség később átkerült a Hírlapkiadó Vállalathoz, majd 1994. január 1-jével Közlöny- és Lapkiadó Kft.-ként önállósult, neve 1996-tól Magyar Hivatalos Közlönykiadóra, 2008-tól Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft-re változott. A Magyar Közlöny felett a felügyeleti jogokat kezdettől fogva egészen a legutóbbi időkig a Minisztertanács, illetve a Miniszterelnökség gyakorolta.[98] A KIM létrejöttét követően a Magyar Közlönnyel kapcsolatos feladatok a Kormányirodát irányító helyettes államtitkárhoz tartoztak. Az IM újraalakulásával a Közlönnyel kapcsolatos feladatok az igazságügyi miniszter portfóliójába kerültek. Az IM szervezetén belül a Közlöny feletti tulajdonosi és szakmai jogosítványokat a közigazgatási államtitkárhoz telepítették.

IV. Összegzés

A kiegyezés 150. évfordulója alkalmából az Igazságügyi Minisztérium rendszerváltást követő történetének szervezeti struktúrájában bekövetkezett változásokat kívántuk bemutatni elsősorban a minisztériumi SZMSZ-ek alapján.[99] A vizsgálat során a közelmúltban lezajlott folyamatok történeti keretbe ágyazására törekedtünk, bízva abban, hogy ily módon a 20. századi történelem zaklatott rendszerváltásai mögött a strukturális állandóság jegyei könnyebben felfedezhetőek. Bíztunk továbbá abban is, hogy a történeti megközelítésben rejlő lehetőségek a jelenkori döntéshozók számára is hasznosítható érveket szolgáltathatnak.

1. A minisztérium feladatai és létszáma

A történeti áttekintés révén az IM kialakulása, szervezetrendszerének megszilárdulása hosszú, rendszereken átívelő folyamatként tűnik fel. A kiinduláskor a minisztérium feladata kettős volt: a törvény-előkészítés mellett az igazságszolgáltatás működtetése. A mára önálló igazságszolgáltatási résztvevőknek tekintett bíróságok, ügyészségek, a hivatásrendek és a büntetés-végrehajtás felett az IM hosszabb-rövidebb ideig felügyeleti, személyzeti, igazgatási vagy irányítási hatáskörökkel rendelkezett. Az első világháborúra specializálódó IM-intézményrendszer létszáma több ezer főre rúgott, maga a "központi igazgatás"-nak nevezett minisztérium állománya pedig a feladatok szaporodásával növekedett. A létszámgyarapodásnak végül elsősorban nem az országterület változásai, hanem a feladatok kiesése szabott gátat. Ez a folyamat - egyfajta lassú profiltisztulás -, amelynek során a minisztériumban döntően a jogalkotási feladatok maradnak meg, még napjainkban is tart. (7. számú táblázat)

Bár a vizsgálat elsősorban a szervezeti változásokra koncentrált, táblázatos formában az 1990-2017 közötti miniszteri, államtitkári és helyettes államtitkári (szakállamtitkári) változásokat is feltüntettük.[100] Itt csupán utalnánk a szakmai vezetői szint egyes időszakokban észlelhető stabilitására, a mélyebb összefüggések feltárásához a főosztályvezetői szint, illetve a többi minisztérium vezetői és főosztályvezetői szintjének áttekintése is szükségesnek látszik.

2. Szervezeti változások

A struktúrát és a létszámot a rendszer-, illetve koncepcióváltások nyilvánvalóan befolyásolták. A gyakran hangsúlyozott előbbiek (1918/1920, 1944/1945, 1949/1953, 1956, 1989/1991) mellett fontos kitérni az utóbbiakra is. Az IM szervezetét és működését (korábbi elnevezéssel: ügybeosztási rendjét) az 1867-től eltelt másfél évszázad alatt 58 alkalommal változtatták meg, ez átlagban rövidebb, mint 3 éves periódusokat jelent. (8. számú táblázat)

- 36/37 -

A legnyugodtabb időszak a dualizmuskori 51 év - amikor az ügyleosztási rendet 16-szor módosították -, a legmozgalmasabb az 1990-2017 közötti 27 év volt, amikor 14-szer készült új SZMSZ (amelyekhez 29 alkalommal kapcsolódott módosítás). Ráadásul e rendszerváltást követő három évtized közel egyharmadát tette ki a "szuperminisztériumok" időszaka, amikor a hagyományos igazságügyi tárca társbérletben, az IRM (2006-2010), majd a KIM (2010-2014) részeként működött. (9. számú táblázat)

E jelentős változások és koncepcionális váltások ellenére az IM szervezeti struktúrája a rendszerváltást követően is képes volt kontinuus fejlődésre. A rendszerváltás előtti időszak minisztériumi szervezete alapjaiban ugyanis egészen az 1992-es SZMSZ hatálybalépéséig megmaradt,[101] s a számtalan új SZMSZ ellenére a legutóbbi időszakban (1990-2017 között) a struktúrák érdemben mindössze négyszer estek át jelentősebb változáson: 1992-ben, 1996-ban, 2006-ban és 2010-ben.

3. A rendszerváltás utáni koncepcióváltások

Az 1992-ben kiadott SZMSZ-ben a tárca jogszabályelőkészítési tevékenysége ügyosztályokba szervezve zajlott, a nem érdemi szervezési, igazgatási, üzemeltetési munkákat igazgatóságokba szervezték.

Az 1996-ban alapvetően a miniszter és államtitkárok közti feladatmegosztás alapján szervezték át a minisztériumot. A politikai vezetéshez szükséges feladatok a Kabinetbe csoportosultak, a szakmai tevékenység területenként helyettes államtitkárok alá szervezett főosztályokon zajlott (az üzemeltetés és az igazgatás egész területe egy-egy HÁT-hoz került), a szakmai munka kiemelt területei - közjogi kodifikáció, ellenőrzés, személyügy, ügyfélszolgálat - a hivatalvezető, a közigazgatási államtitkár közvetlen irányítása alá kerültek.

Az IRM 2006-os felállítása az IM hagyományos területeinek áttekintésére is lehetőséget kínált. Egy kibővített és ütőképes Miniszteri Kabinetbe szervezték az addig különböző szervezeti egységekbe tagolt stratégiai területeket, amelyek a minisztérium napi működése szempontjából is kulcsfontosságúak voltak. A jogáganként kinevezett szakállamtitkárok 3-4 főosztály felett diszponáltak, reszortjukhoz többnyire egy vagy több háttérintézmény is tartozott. A főosztályokon belül az SZMSZ részletesen meghatározta az elméleti (kodifikációs), igazgatási, egyedi és egyéb feladatokat, és területenként rögzítette a létszámkereteket is.

Az IM-et magában foglaló "szuperminisztériumi" struktúra a KIM létrejöttével érte el maximális kiterjedését.[102] Az igazságügyi terület szakterületenként szerveződött: a kodifikációs területek mellett a hatósági és a szolgáltatási terület is külön főosztályként működött. A 2014-es kiválást követően az IM alapvetően a KIM-es időszakban kialakult struktúrát fejlesztette tovább.

4. Az IM kormányon belül elfoglalt helye

Ha a szervezetrendszert és a létszámadatokat nézzük, az IM a rendszerváltást követően a kisebb tárcák közé tartozott.[103] Azonban már jóval korábban, a kiegyezéskor feltűnt, hogy az IM valódi súlyát elsősorban nem ezek a tényezők, hanem az ellátandó feladatok jellege határozza meg.[104] A jogszabályelőkészítő (és korábban az igazságszolgáltatási területet érintő) feladatok az igazságügyi minisztert számos kérdésben kezdettől fogva megkerülhetetlenné tették. Az 1990-től kiadott miniszteri helyettesítési rangsorban elfoglalt helye[105] ezt a pozícióját jól tükrözi. A 2004-es EU-s csatlakozás azonban az igazságügyi miniszter súlyát tovább növelte, hiszen egyfelől a jogharmonizáció, másfelől az EU-s eljárásokban való képviselet személyét és tárcáját megkerülhetetlenné tette. A 2014-ben és 2015-ben bekövetkezett kormányzati változások ezért szükségképpen az igazságügyi miniszter pozíciójának erősödésével jártak.[106]

Mindezek ismeretében a 2014-ben felálló "igazságszolgáltatási koordinációs egység"[107] kormányzaton belüli szerepe és súlya még úgy is kiemeltnek mondható, hogy 1867-es feladatainak és létszámának túlnyomó részét az idők során le- vagy átadta, és mára szinte kizárólagosan a jogalkotás különböző aspektusaira koncentrál.[108]

- 37/38 -

5. Az IM szervezetrendszerének külső elemei

Az IM szervezetrendszere kezdettől fogva belső és külső elemekből épült fel. A fentiek során kormányok szerint elkülönítve követtük nyomon a belső struktúra változásait, majd pedig az összefoglaló névvel háttérintézményeknek nevezett, az IM-hez kívülről csatlakozó szervezeteket vettük sorra.

Viszonylag korán, a kiegyezés után pár évvel létrejött az IM első háttérintézménye, egy szakértői intézet. Ebben az esetben egy, az IM feladat- és hatásköréhez illeszkedő feladat intézménybe szervezéséről és ennek a kormányon belül legtöbb kapcsolódási pontot felmutató Igazságügyi Minisztériumhoz rendeléséről volt szó. Háttérintézmény azonban számos más módon is keletkezhetett, így például kiszervezéssel (Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala), feladatátadással (Kárpótlási Hivatal), külső szerv beolvadásával (Jogi Szakvizsga Bizottság), összevonással (Igazságügyi Hivatal). (10. számú táblázat)

A háttérintézményeket nem csak keletkezésük, de a feladatellátás formája szerint is csoportosíthatjuk. A dualizmuskori "mamutminisztériumból" lassan peregtek ki az irányítás és felügyelet alatt álló területek. A "Balóthy-domínium" utolsó darabjaként legtovább a büntetés-végrehajtás feletti irányítási és felügyeleti jogkörök maradtak meg, amíg 2010-ben át nem kerültek a belügyminiszterhez. A területhez kapcsolódó egyes feladatok 2003-tól hivatali formába szerveződtek (Pártfogó Szolgálat, 2006-tól Igazságügyi Hivatal), majd 2010-től területi szinten a kormányhivatalok feladatai közé kerültek át.

A fennállásának végére általános az IM "mindenes intézményévé" alakult Igazságügyi Hivatal folyamatosan bővülő feladatai közül megszűnésekor egyesek más tárcához, mások az IM-be kerültek (vagy tértek vissza).

Az első háttérintézmény jogutódjaként a minisztériumhoz vonzáskörében maradt ISZKI 2017-ben központi költségvetési szervként - egy 1909-es IM-rendeletben felvázolthoz hasonló konstrukcióban - szintén a belügyminiszter irányítása alá került (NSZKK), az igazságügyi miniszter azonban több részjogosítványt is kapott az egykori igazságügyi szakértői területek felett. A hagyományosan igazságügyi területnek vélt Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda viszont korábban évtizedeken keresztül a BM szervezetén belül működött. Az IM-hez való átkerülését követően különálló szervként működött, majd az 1990-es években állami tulajdonú gazdasági társasággá alakult, amelynél a tulajdonosi jogokat az IM gyakorolja. Évtizedeken keresztül a Miniszterelnökséghez tartozó feladat került át 2014-ben a KIM megszűnésével az IM-hez. A Magyar Közlöny kiadása az 1990-es évektől ugyancsak állami tulajdonú gazdasági társaságban történik, a tulajdonosi jogokat immár az IM gyakorolja.

Míg az eddig említett feladatok valamiképpen kapcsolódtak a klasszikus igazságügyi működéshez, időről időre érkeztek más minisztériumtól is feladatok, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium elsősorban hivatali formában látott el.[109]

Ilyenek voltak a kárpótlási (földművelési), etnikai és kisebbségi (Miniszterelnökség), szabadalmi (kutatás-fejlesztési tárca nélküli miniszter), atomenergiával, a bevándorlással és állampolgársággal (belügyminiszter) kapcsolatos jogosítványok.

Jelenleg csupán három szervezet kapcsolódik szorosabban az IM-hez. Ezek közül a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kormányhivatalként, az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda, illetve a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. gazdasági társaságként működik, a Jogi Szakvizsga Bizottság pedig csupán tevékenységében önálló, a létrejöttével és működésével kapcsolatos valamennyi ügyet az IM intézi különböző szervezeti egységein keresztül.

6. Kitekintés

Az igazságszolgáltatás mozgatórugójától az igazságszolgáltatás koordinációs egységéig mintegy másfél évszázados kacskaringós út vezetett el. Ez az út az IM számára számos fájdalmas kanyart tartogatott, hol a létszáma, hol a belső vagy külső szervezeti állománya fogyatkozott meg vagy csökkent radikálisan. A szocializmus vége felé azonban - ahogy ez a tárca SZMSZ-eiből is nyomon követhető - az európai integráció új, eddig ismeretlen feladatokat hozott magával, melyek végül a csatlakozást követően a minisztérium egész tevékenységét áthatották. Az uniós tagságból ugyanis a jogalkotásban betöltött szerepénél fogva az igazságügyi miniszterre olyan feladatok hárultak, amelyek kormányon belül egyfajta kiemelt pozíciót biztosítottak számára.[110] A korábbi szuperminisztériumi kísérletek abba az irányba mutattak, hogy az önálló tárca nagyobb figyelmet képes fordítani a jogalkotásra és annak uniós és nemzetközi vetületeire. E nagy szakértelmet, nyelvismeretet és tapasztalatot igénylő feladatok az IM állományának összetételét is meghatározzák.

A koordinációs egység a rendszerváltástól eltelt közel három évtized alatt külső szervezeti egységeitől nagyrészt megszabadult, tehát üzemeltetési feladatok helyett elsősorban elméleti és gyakorlati jogi problémák megoldására koncentrálhat. Az IM a dualizmus időszakában egyfajta "tudós-minisztériumként" működött, akadémikusok, egyetemi oktatók, a legkiválóbb gyakorlati szakemberek dolgoztak itt vagy szereztek gyakorlatot.

A jövő újra ugyanebbe az irányba mutat. A profiltisztítás folytatása lassan nem csak a feladatok leadását, hanem esetleg a klasszikus igazságügyi működéshez kapcsolódó, ám még szétszórva található feladatok összegyűjtését is magába foglalhatja. A szervezetrendszer legfontosabb rendezőelve a nemzeti, uniós és nemzetközi szinten megoldandó feladatok ellátásának megkönnyítése kell, hogy legyen. Az apparátusnak szintén többirányú kihívásnak kell megfelelnie. Ahhoz, hogy az IM a feladatait sikeresen el tudja látni, a tudományos és nemzetközi kapcsolatrendszer erősítése, a legjobb, legtapasztaltabb szakemberek bevonzása szükséges.

- 38/39 -

Mellékletek

1. számú táblázat

2. számú táblázat

- 39/40 -

3. számú táblázat

4. számú táblázat

- 40/41 -

5. számú táblázat

- 41/42 -

6. számú táblázat

- 42/43 -

Az időközben bekövetkező szervezeti változásokat dőlt betűvel szedtük.

7. számú táblázat

Forrás: Magyarország Tiszti Név- és Címtára, Állami Zárszámadás, Kormányjelentés és Statisztikai Évkönyv, Jogtudományi Közlöny, Állami Költségvetés, F. Kiss 1987., illetve MNL XIX-E-1. fond (költségvetések, IM), Költségvetési javaslatok (OGYK). v = tényleges létszám, e = engedélyezett létszám.

- 43/44 -

8. számú táblázat

Forrás: IMM 1867-1899, IMT I-III., IK 1893-1990, MNL IM fondjai.

- 44/45 -

9. számú táblázat

- 45/46 -

10. számú táblázat

Dőlt betűvel jelezve a korábban, vastagítva a jelenleg is az IM-hez kapcsolódó szervek és szervezetek (a tárgyidőszakban az IM felügyelete alá tartozó közalapítványok számbavételétől helyhiány miatt eltekintettünk). A rövidítések feloldását lásd II. pontban.

- 46/47 -

11. számú táblázat

Forrásra lásd 99. lábjegyzet.

- 47/48 -

12. számú táblázat

A táblázat csak a nevek szerinti áttekintésre alkalmas, a szakterületi változások a tanulmány szövegéből követhetőek nyomon. Forrásra lásd 99. lábjegyzet.

- 48/49 -

13. számú táblázat

Forrásra lásd 99. lábjegyzet.

■

JEGYZETEK

[1] A megmaradt anyag kutathatóságát a levéltári és könyvtári nyitvatartási és előkészítési idők nehezítik. Az IM-mel kapcsolatos forrásfeltárás gyorsabbá válását elsősorban a digitalizáció hozhatja el. Tekintettel arra, hogy egyes esetekben a jelenlegi kodifikációs előkészítő munkát is segíthetné, érdemes lenne legalább a központi kormányszervek iratanyagának szkennelését felgyorsítani.

[2] Különösen a dualizmus és a két háború közti korszak minisztériumi szervezetére, lásd Magyarország Tiszti Név- és Címtára, Jogtudományi Közlöny, Igazságügyi Közlöny, Kormányjelentés és Statisztikai Évkönyv, A jog, Magyar igazságügy című periodikákat. Lásd még továbbá a Jogpolitika című lapban közölt jogtörténeti tanulmányokat, illetve Deák születésének bicentenáriuma alkalmából az IM védnökségével rendezett pécsi történész-jogtörténész konferencián elhangzott előadásokat (Csibi Norbert - Domaniczky Endre (szerk.): Deák és utódai - magyar igazságügyi miniszterek 1848/49-ben és a dualizmus korában (Pécs, Történész céh - PTE Grastyán Endre Szakkollégium, 2004). Az 1944-1990 közötti időszakra nézve pedig Révész Béla: Iratok az Igazságügyi Minisztérium történetéből 1944-1990 I-III. (Bp, IM-MKLK, 2016, továbbiakban: IMT).

[3] Az IM szervezeti egységei 1848-ban a következők voltak: Miniszteri Iroda, Államtitkári Osztály, Polgári Törvénykezési és Politikai Bíráskodási Osztályok, Büntető Törvénykezési és Úrbéri Osztály, Törvényelőkészítési Osztály, Segédhivatal. 1849-ben még egy új osztály, az Államügyészi Osztály szervezéséhez fogtak hozzá. Az apparátus létszáma folyamatosan változott: 1848 nyarán (Buda) 62 fő, 1849 elején (Debrecen): 14-16 fő, 1849 júniusában: 73 fő, 1849. július (Szeged): 25 fő. Lásd bővebben: F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok (Bp., MOL, 1987. 382-397., továbbiakban: F. Kiss 1987).

[4] Horvát Boldizsár 1822-ben Szombathelyen született. Tanulmányait Szombathelyen és Sopronban kezdte, jogot (akárcsak korábban Deák Ferenc) a győri jogakadémián tanult. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1848-ban Szombathely képviselőjeként választották az Országgyűlésbe, megbízatását egészen a szabadságharc bukásáig ellátta. Fogságba került, de 1850-ben amnesztiában részesült, ezt követően ismét ügyvédként praktizált. Deák támogatásával vett részt az Országbírói Értekezlet munkájában, majd a kiegyezést követően 1867-1871 között az Andrássy-kormány igazságügyminisztereként működött. Miniszteri megbízatását követően több cikluson keresztül képviselte szülővárosát az Országgyűlésben. Előbb az MTA, majd a Kisfaludy Társaság tagjává választották. Életútjára és tevékenységére lásd Mezey Barna tanulmányait (különösen: A kiegyezés jogpolitikájának kialakítása: Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter reformprogramja (In: Jogtörténeti Szemle 2007/3. 31-42., továbbiakban: Mezey 2007.), a téma monografikus feldolgozást igényelne.

[5] Vö.: Rendeletek Tára (továbbiakban: RT) 1867. 22-23.

[6] Az Elnöki osztály feladatköre: a bírósági személyzet szervezése, esküdtszékek és sajtóügyek. I. osztály: kodifikáció. II. osztály: bírósági ügyek (a személyzeti ügyek kivételével), jövedéki törvényszékek és ügyek, elkobzott javak. Vaisz-alapítvány, törvényhatóságok személyzeti, költségvetési és segélyezési ügyei. Ügyvédek. Bíróküldési ügyek. III. osztály: hitbizományok, árva- és gondnoksági ügyek. Nagykorúsítási, örökbefogadási és törvényesítési ügyek. IV. osztály: megyei és városi tisztviselők elleni panaszok, "egyesületek jogi szempontból." Váltóügyek, kőrözések és hirdetmények. Külföldi jogsegély és nemzetközi jogi együttműködés. V. osztály: úrbéri és kisebb királyi haszonvételi ügyek. Telekkönyv és ezzel kapcsolatos személyzeti ügyek. VI. osztály: polgári törvénykezés, csődügyek, kitüntetések. VII. osztály: börtönügy. Bűnvádi eljárásokat érdeklő ügyek és panaszok. Megkegyelmezések. Rögtönítélő bíróságok. VIII. osztály. Erdélyt érdeklő összes ügyek. A feladat- és hatáskörök eredeti leírását és a minisztériumban dolgozók névjegyzékét lásd Jogtudományi Közlöny 1867/40. szám. 248. "Az igazságügyi miniszteriumhoz beosztott ügyek" tekintetében lásd még: RT 1867. 21.

[7] Elnöki osztály, I-II-III-IV. osztályok, Segédhivatal, Számvevőség. Itt már megjelennek a mai háttérintézményekhez hasonló szervezetek: a Központi Telekhivatal és az Országos Művegyészeti Intézet Vö.: Magyarország Tiszti Név- és Címtára 1886. 413-414. (továbbiakban: TCT). Az akkoriban ügybeosztási rendnek nevezett feladat- és hatáskörök változásai 1889-től a TCT-ben, majd 1893-tól az Igazságügyi Közlönyben (továbbiakban: IK) minden szervezeti egységnél nyomon követhetőek. Az IM szervezete 1867-1893 között is viszonylag gyakran változott. A VIII. ügyosztály 1871-ben szűnt meg, innentől fogva a 19. század végéig többnyire 7 szervezeti egység működött. A római számmal jelölt ügyosztályok 1871-től több alkalommal A és B alosztályokra bomlottak, majd újra egységesültek. Vö.: A jog és magyar igazságügy.

[8] A 11 szakmai ügyosztály feladat- és hatáskörei általánosságban a következők voltak: Elnöki osztály: személyzeti ügyek, I. üo.: magánjog (ideértve a házassági és anyakönyvi ügyeket), II. üo.: nemzetközi ügyek, III. üo.: büntetőjog, IV. üo.: bírák, közjegyzők és ügyvédek ügyei, V. üo.: bírósági és ügyészségi szervezeti ügyek, VI. üo.: kodifikáció, VII. üo.: büntetésvégrehajtás, VIII. üo.: ingatlan-nyilvántartás; IX. üo.: fiatalkorúak ügyei; X. üo.: közjogi kérdések (ideértve a konzuli ügyeket és a konzuli bíráskodás szabályozását). Vö.: TCT 1914. 491-494.

[9] Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a minisztérium első női munkavállalói a dualizmus korában álltak szolgálatba. A Tiszti Címtárban közzétett névjegyzékek, illetve a Budapesti Közlöny (BKÖ) alapján két gépírónő 1903-ban kezdte meg munkáját a Segédhivatalban. Az egyikük: Rosta Elvira évtizedekkel később, 1937-ben segédhivatali igazgatóként vonult vissza. Vö.: TCT 1903. és 1937., illetve BKÖ 1902.06.13. és 1903.04.22., valamint IK 1937/6. 129.

[10] A Telekkönyvi Hivatal felállítása 1869. április 1-jével történt meg. Bár az IM szervezeténél folyamatosan feltüntették, a hivatal csak személyzeti és pénzügyi tekintetben kapcsolódott a minisztériumhoz, szakmailag a fővárosi telekkönyvi hatóság irányítása és felügyelete alá tartozott. Vö.: 1868. évi I. törvény, valamint az 1869. március 8-i IM-KM közös rendeletet az 1868. évi I. törvény végrehajtásáról (RT 1869. 177-202) és IMM I.

[11] Felállítására lásd bővebben: az igazságügyminiszter 15933/1872. (VI. 20.) rendeletét. A rendeletet közli: MoravcsiK Ernő Emil - Sólyom Andor: Az orvos működési köre az igazságügyi közszolgálatban (Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó, 1901. 610.).

[12] A növekedés mögött kezdetben valószínűleg az elcsatolt területekről történő átköltözés, később pedig a hivatali szervezet specializálódása állhatott.

[13] Az 1944-es létszámból 129 fő szolgált az ügyosztályok és 290 fő a Számvevőség és a Segédhivatal állományában. Az adatokra lásd TCT és Kormányjelentés és Statisztikai Évkönyv (KSÉ).

[14] Lásd az 1918/31728. IM rendeletet (IK 1918. 9-18). A szabályozás nem volt hosszú életű, a rendeletet az 1920/743. IM rendelet (IK 1920. 9-17.) helyezte hatályon kívül.

[15] A 13 szakmai ügyosztály feladat- és hatásköre általánosságban az elnevezésük alapján meghatározható: Elnöki Ügyosztály (személyzeti és központi irattári ügyek), I. üo.: Magánjogi Osztály, II. üo.: Birtokrendezési és Telekkönyvi Osztály, III. üo.: Telekkönyvi Betétszerkesztő Osztály, IV. üo.: Büntetőjogi Osztály, V. üo.: A Fiatalkorúak ügyeit intéző Osztály, VI. üo.: Börtönügyi Osztály, VII. üo.: Nemzetközi Jogi Osztály, VIII. üo.: Bírósági Felügyeleti Osztály, IX. üo.: Állami Közjegyzői és Ügyvédi ügyeket intéző Osztály, X. üo.: Építési Osztály, XI. üo.: Gazdasági és Jóléti ügyeket intéző Osztály, XII. üo.: Törvényelőkészítő Osztály. Vö.: IK 1918. 9-18.

[16] A szakmai ügyosztályok elnevezése általánosságban utalt a feladat- és hatáskörökre: Elnöki Osztály (személyi ügyek), I/A üo.: Polgári Jogi Törvényelőkészítő Osztály, I/B üo.: Büntetőjogi és Közjogi Törvényelőkészítő Osztály, II/A üo.: Magánjogi Osztály, II/B üo.: Magánjogi Osztály, III. üo.: Birtokrendezési és Telekkönyvi Osztály, IV. üo.: Büntetőjogi Osztály, V. üo.: Gazdasági Osztály, VI. üo.: Börtönügyi és Fiatalkorúak ügyeit intéző Osztály, VII. üo.: Nemzetközi Jogi Osztály), VIII. üo.: Bírósági, közjegyzői és ügyvédi felügyeleti Osztály. Vö.: TCT 1938. 388-392.

[17] A Számvevőség osztályai a következők voltak: Számvevőségi igazgatói osztály, I. Központi Osztály, II. Végellátási Osztály, III. Bírói Letéti Osztály, IV. Illetményosztály, V. Számfejtési és Könyvelési Osztály, VI/A. Számfejtési és Könyvelési Osztály, VI/B. Számfejtési és Könyvelési Osztály, VII. Csekkosztály, VIII. Büntetőintézeti osztály, IX. Állami Javítónevelő Intézeti Osztály, X. Bíróság Osztály, XI. Vádhatósági Osztály, XII. Országos Földbirtokrendező Bírósági Osztály, XIII. Kincstári Jogügyi Igazgatósági Osztály. Vö.: TCT 1938. 388-392. A Számvevőség egyébként már 1872-ben négy osztályra tagolódott. Lásd IMM 1867-1872. 86.

[18] Vö.: IMT I-III. Lásd még: Lekli Béla: Az Igazságügyminisztérium szervezete és iratkezelése 1945-1985 között (In: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei III. (Bp., MOL, 1988. 187-200.)

[19] Lásd IMT I/33. Vö.: 101/1969. (IK 2.) IM utasítás az IM SZMSZ-ről.

[20] Vö.: 120/1977. (IK 1978/1.) IM utasítás. Korom Mihály 1966. december 8. és 1978. április 23. között töltötte be az IM miniszteri posztot.

[21] I. Igazgatási és Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya (ezen belül: Igazgatási Osztály, I/2. Nemzetközi Jogi Osztály, I/3. KGST Jogi Csoport, I/4. Gépjárműszolgálati Csoport), II. Személyzeti és Oktatási Főosztály (II/1. Személyzeti Osztály, II/2. Oktatási Osztály), III. Bírósági Főosztály (III/1. Felügyeleti Osztály, III/2. Elvi Osztály, III/3. Gazdasági Bíróságok Osztálya, III/4. Munkaügyi Bíróságok Osztálya, III/5. Statisztikai Csoport), IV. Törvényelőkészítő Főosztály (IV/1. Polgári Jogi és Gazdasági Kodifikációs Osztály, IV/2. Igazgatási Kodifikációs és Jogi Dokumentációs Osztály, IV/3. Büntetőjogi Kodifikációs Osztály), V. Terv- és Pénzügyi Főosztály (V/1. Pénzügyi Osztály, V/2. Számviteli Osztály, V/3. Beruházási és Technikai Fejlesztési Osztály, V/4. Végrehajtási és Képviseleti Ügyek Csoportja, V/5. Revizori Önálló Csoport, V/6. Gondnokság), VI. Katonai Főosztály (VI/1. Bírósági Osztály, VI/2. Igazgatási Osztály), VII. Bírósági Büntetésvégrehajtási Ügyek Önálló Osztálya, VIII. Ügyvédi Ügyek Önálló Csoportja, IX. Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (12 osztályba és csoportba tagolva). Vö.: 120/1977. (IK 1978/1.) IM utasítás 17-19.

[22] I. Titkárság (ezen belül: I/1. Igazgatási Osztály, I/2. Bejelentések és Panaszok Önálló Csoportja, I/3. Gépjárműszolgálati Csoport), II. Személyzeti és Oktatási Főosztály (II/1. Személyzeti Osztály, II/2. Oktatási Osztály, II/3. Büntetésvégrehajtási Személyzeti Osztály), III. Bírósági Főosztály (III/1. Büntető Felügyeleti Osztály, III/2. Polgári, Gazdasági és Munkaügyi Felügyeleti Osztály, III/3. Kegyelmi Osztály, III/4. Statisztikai Önálló Csoport), IV. Törvényelőkészítő Főosztály (IV/1. Polgári Jogi és Gazdasági Kodifikációs Osztály, IV/2. Igazságügyi és Igazgatási Kodifikációs Osztály, IV/SZK. Számítástechnikai Fejlesztési és Jogszabálynyilvántartó Központ), V. Terv- és Pénzügyi Főosztály (V/1. Pénzügyi Osztály, V/2. Számviteli Osztály, V/3. Beruházási és Technikai Fejlesztési Osztály, V/4. Végrehajtási és Képviseleti Ügyek Csoportja, V/5. Revizori Önálló Csoport, V/6. Gondnokság, V/7. Szociálpolitikai Csoport, V/8. Büntetésvégrehajtási Költségvetési és Ellenőrzési Csoport), VI. Katonai Főosztály (VI/1. Bírósági Osztály, VI/2. Igazgatási Osztály), VII. Tudományos és Tájékoztatási Főosztály (VII/1. Igazságügyi Tudományos Csoport, VII/2. Büntetésvégrehajtási Tudományos Csoport, VII/3. Sajtó-Tájékoztatási és Jogpropaganda Csoport), VIII. Nemzetközi Jogi Kapcsolatok Önálló Jogi Osztálya (VIII/1. Nemzetközi Jogi Csoport, VIII/2. Nemzetközi Kapcsolatok Csoportja, VIII/3. KGST Jogi Csoport), IX. Ügyvédi, Szakértői és Népgazdaság Jogi Szolgálatának Önálló Osztálya, X. Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (11 osztályra és csoportra tagolva). Vö.: 104/1980. (IK 3.) IM utasítás 13-16. Markója Imre 1978. április 23. és 1988. június 29. között volt igazságügyi miniszter.

[23] A mélyebb összefüggések feltárásához a főosztályi SZMSZ-ek és ügyrendek vizsgálatára lenne szükség.

[24] Ennek az 1985-1990 közötti átmeneti korszaknak a minisztériumi alapdokumentuma a 101/1985. (IK 1.) IM utasítás volt, amelyet - a szervezeti struktúrát érintően - kétszer, 1989-ben és 1990-ben módosítottak [Kulcsár Kálmán minisztersége (1988. 06. 29.- 1990. 05. 23.) alatt]. Vö.: 106/1988. (IK 1989. 1.) IM utasítás és 1/1990. (IK 2.) IM utasítás. A változások előszele a beosztást vizsgálva szembetűnő. Ekkor jelenik meg, majd kezd formálódni a Miniszteri Kabinet, a KGST Szakértői Csoport elnevezése KGST és Közös Piac Ügyek Szakértői Csoportra változik, megjelenik az elkülönült (korábban Revizori Csoport néven a Pénzügyi Főosztályhoz tartozott) Ellenőrzési Osztály és jogáganként külön főosztályok kezdik meg a kodifikációs munkát (Büntetőjogi Főosztály, Közjogi Főosztály, Civilisztikai és Gazdaságirányítási Főosztály).

[25] Vö.: 3/1991. (IK 6.) utasítás. Balsai István két kormányban, Antall József és Boross Péter miniszterelnök alatt is igazságügyi miniszterként szolgált (1990. május 24. - 1994. július 14.).

[26] Vö.: SZMSZ 1991. 5. § (1) bekezdés.

[27] I. Titkárság, II. Igazságügyi Igazgatási Főosztály, III. Büntetőjogi Főosztály, IV. Pénzügyi Főosztály, V. Katonai Főosztály, VI. Közjogi Főosztály, VII. Nemzetközi Jogi Főosztály, VIII. Civilisztikai és Gazdasági Jogi Főosztály, IX. Jogi Informatikai Főosztály, X. Igazságügyi Kodifikációs Főosztály, XI. Oktatási és Továbbképzési Önálló Osztály, XII. Ellenőrzési Önálló Osztály, XIII. Büntetés-végrehajtási Ügyek Önálló Osztálya. Vö.: SZMSZ 1991. 6. § B. pont. A szabályzat szerint egyes főosztályokon belül osztályok működtek (pl.: VII. és VIII. főosztály), de a struktúra nem volt következetesen kidolgozva.

[28] Lásd SZMSZ 1991. 6. § A. és C. pont, illetve vö.: 104/1980. IM utasítás 23. § és 101/1985. IM utasítás 35. §

[29] A 7/1991. (IK. 11.) IM utasítás és a 8/1992. (IK 7.) utasítás sajátossága, hogy szövegüket megjelentették az Igazságügyi Közlönyben. A következő 5 SZMSZ-nél, illetve azok módosításainál (egészen 2005-ig) az Igazságügyi Közlöny csupán az utasítások címét hozta le, a szöveget nem. A rendszerváltást követő évek szervezeti változásaira lásd Isépy Tamás: Két év után. Áttekintés az Igazságügyi Minisztérium tevékenységéről (Bp., IM, 1992).

[30] Az utasítást az 1994. június 30-án megjelent Igazságügyi Közlönyben leközölt 6/1994. IM utasítás módosította (szövegét nem sikerült beszerezni). Az ÁSZ 271/1995. sz. ellenőrzése (ÁSZ I.) alapvetően kritikusan viszonyult a szervezeti struktúrához, ezen belül a hivatalok felállításához. Vö.: ÁSZ I. 13-15.

[31] A Miniszteri Tanácsadó Testület előzményének a még Markója Imre által a 103/1983 IM utasítással létrehozott Tudományos Tanács (működési és ügyrendjét lásd IK 1983/4. 184-185.) tekinthető. Az 1992-ben a minisztériumi döntés-előkészítés egyik fórumaként meghatározott - és így újragondolt szerepkörű - Miniszteri Tanácsadó Testületet a 2006-os SZMSZ-ben a némileg eltérő feladat- és hatáskörrel rendelkező Kabinetértekezlet váltotta fel (SZMSZ 2006. 18. §). Az intézmény a Tudományos Tanácshoz hasonló jelleggel Tudományos Tanácsadó Testület elnevezéssel 2014-ben jelent meg újra az SZMSZ-ben (SZMSZ 2014. 74. §).

[32] Titkárságok: Miniszteri Titkárság, Sajtó Titkárság és Protokoll Titkárság. Titkárok: parlamenti titkár és külügyi titkár. Vö.: SZMSZ 1992. 6. § 1) pont

[33] Vö.: SZMSZ 1992. 5. § (2) bekezdés. A BVOP rendszerváltást követő első SZMSZ-e 1992. május 1-jén lépett hatályba (4/1992. IM utasítás, IK BV Mell. 1992. jún. 1-9.).

[34] Az 1992-es SZMSZ-t másodszorra az 1994. augusztus 31-én megjelent Igazságügyi Közlönyben leközölt 9/1994. IM utasítás módosította. Szövegét nem sikerült beszerezni. Vastagh Pál 1994. július 15. - 1998. július 7. között volt igazságügyi miniszter.

[35] A PÁT-hoz a Szakvizsga Bizottság mellett az Oktatási és Továbbképzési Főosztály, a KÁT-hoz pedig a személyügy és az ügyfélszolgálat került.

[36] Lásd SZMSZ 1997. 1. § (1) bekezdés.

[37] A 6/1998. IM utasítás 1998. október 15-én, az 1/2000. IM utasítás 2000. január 31-jén lépett hatályba.

[38] A 4/2001. IM utasítás 2001. július 31-én, a 2/2002. IM utasítás 2002. május 1-jén lépett hatályba. Dávid Ibolya 1998. július 8. - 2002. május 27. között volt igazságügyi miniszter.

[39] Bárándy Péter 2002. május 27. - 2004. október 4. között volt igazságügyi miniszter.

[40] Vö.: SZMSZ 2000. 2. § és SZMSZ 2003. 2. §

[41] 2/2005. IM utasítás, hatályba lépett 2005. május 15-én, illetve 4/2005. IM utasítás, hatályba lépett 2005. augusztus 15-én. Petrétei József 2004. október 4. - 2006. június 9. között töltötte be az igazságügyi és rendészeti miniszteri posztot az I. Gyurcsány-kormányban, a II. Gyurcsány-kormányban 2006. június 9. - 2007. május 31. között volt igazságügyi és rendészeti miniszter. A II. Gyurcsány-kormányban Takács Albert 2007. június 1. -2008. február 17., Draskovics Tibor 2008. február 17. - 2009. április 16. között állt az IRM élén.

[42] Vö.: az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet.

[43] Ide került többek között a Belső Ellenőrzési Osztály, vezetője - belső ellenőrzési vezetőként - a kabinetfőnök volt.

[44] Az IRM SZMSZ-ei szerint (2006-2010 között) a szakállamtitkárok mindvégig közvetlen miniszteri irányítás alatt tevékenykedtek, ahogy erre a 2006. évi LVII. törvény 54. § (2) bekezdése lehetőséget is adott.

[45] SZMSZ 2007. 2. §

[46] A Bajnai-kormányban Draskovics Tibor 2009. április 16. - 2009. december 15. között, Forgács Imre 2009. december 16. és 2010. május 29. között töltötte be az az igazságügyi és rendészeti miniszteri posztot.

[47] Navracsics Tibor 2010. május 29. és 2014. június 6. között állt a KIM élén.

[48] "Az igazságügyért felelős államtitkár szakmai irányítást gyakorol a jogharmonizációért felelős helyettes államtitkár, a közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár, valamint az igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár felett és ennek érdekében, a miniszter által átruházott hatáskörben utasítást adhat számukra." Vö.: ISZMSZ 2010. 5. pont.

[49] Az SZMSZ 2010. hatálybalépésekor 12 önálló szervezeti egység működött az igazságszolgáltatási területen belül (és egyes igazságügyhöz tartozó szervezeti egységek más főosztályokon belül, nem önálló szervezeti egységként, mint például a Perképviseleti Osztály vagy a Céginformációs és Ügyfélkapcsolati Osztály). Az SZMSZ 2010 legutolsó módosítását követő változata szerint ugyancsak 12 önálló szervezeti egység működött az igazságszolgáltatási területen. Lásd még: 99. lj.

[50] 2006-2010 között csak az államtitkári titkárságok számítottak annak, 2006 előtt pedig a titkárság általánosságban nem önálló szervezeti egységnek minősült.

[51] Az SZMSZ 2014 függelékben sorolja fel a miniszteri biztosokat, akiknek száma az SZMSZ hatálybalépésekor négy, 2017. július 1-jén hét fő volt. A miniszteri biztosok felsorolását már az SZMSZ 2010 is tartalmazta, ott a 2010-es induló állapot szerint egy miniszteri biztos foglalkozott igazságügyi feladatokkal. Trócsányi László 2014. június 6-tól tölti be az igazságügyi miniszteri posztot.

[52] A rendszerváltás utáni két legjelentősebb lépést ezen a területen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1997-es felállítása, illetve a büntetésvégrehajtás Belügyminisztériumhoz való 2010-es átkerülése jelentette (a Bv 1952-1963 között már a BM kötelékébe tartozott).

[53] Lásd IMRT 1869. 5-88.

[54] Lásd SZMSZ 1985. 24., 35. §§

[55] Lásd SZMSZ 1991. 5. § (2) bekezdés és XIII., illetve C. pont.

[56] A BVOP számára az igazságügyi miniszter új SZMSZ-t adott ki 1997-ben, 2000-ben, 2001-ben, 2003-ban, 2006-ban.

[57] Bár az ÁSZ-jelentések rendszeresen tártak fel problémákat a Bv-területen. Vö.: ÁSZ I. és II. (110/2001.) jelentések.

[58] Vö.: 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 37. § d) pont, illetve 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 21. § 4. pont.

[59] Vö.: IMM I. 12.

[60] Vö.: az igazságügyi szakértőkről szóló 44/1954. (VII. 29.) MT rendelet, az igazságügyi szakértői szervezetről szóló 29/1964. (XI. 23.) Korm. rendelet, az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet, az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet.

[61] Vö.: 2/1991. (IK. 4.) IM utasítás az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala felállításáról. Hatályba lépett: 1992. február 15-én. A korábbi SZMSZ-t, amelynek az 1985-ös IM SZMSZ-szel való összevetéséből az IM és a szakértői intézetek közötti feladatmegosztás is jól rekonstruálható, lásd 121/1980. (IK 10.) IM utasítás.

[62] A Hivatal részére az igazságügyi miniszter 1998-ban, 2001-ben, 2006-ban és 2015-ben adott ki SZMSZ-t.

[63] Vö.: az Országos Bűnügyi Nyilvántartás tárgyában kiadott 24300/1908. sz. IM rendelet. Az idézetre lásd 24300/1908. IM rendelet 22. §

[64] Itt csupán az igazságügyi miniszter jogosítványait ismertetjük. Az NSZKK igazságügyi ágazata tekintetében a belügyminiszter a törvényességi ellenőrzési hatáskörét, illetve az országos rendőrfőkapitány a szakszerűségi és hatékonysági ellenőrzési, illetve jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezéssel kapcsolatos hatáskörét az igazságügyi miniszter bevonásával gyakorolja. Az NSZKK SZMSZ-ét a belügyminiszter az igazságügyi miniszter egyetértésével hagyja jóvá. A rendőrfőkapitány az NSZKK gazdasági vezetőjével kapcsolatos személyzeti hatásköreit az igazságügyi miniszter véleményének kikérésével gyakorolja. Vö.: 356/2016. (XI. 18.) Korm. rendelet.

[65] Lásd RT 1869. 238-239., RT 1873. 65-67.

[66] Vö.: A királyi bírósági hites tolmácsokról szóló 32942/1873. IM rendelet (In: A Magyar Királyi Igazságügyministerium rendeleteinek gyűjteménye. Bp., IM, 1873. I/26-38).

[67] Vö. különösen: 9307/1907. IM rendelet, 58600/1916. IM rendelet, 36000/1942. IM rendelet.

[68] Vö.: 4234/1949. MT rendelet és 86800/1949. IM rendelet. A szocializmus időszakára nézve: 12824/1950. IM rendelet, 3/1954. IM rendelet, 1/1963. IM rendelet.

[69] Felügyeleti jogkörére lásd 41/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet és 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet.

[70] A személyügyi hatásköröket a miniszter, a többi hatáskört valamelyik államtitkár (általában a IV. számú, 2003-tól az európai integrációs helyettes államtitkár, 2006-tól a civilisztikai és igazságügyi szakállamtitkár) látta el.

[71] SZMSZ 2000. 8. függ. 2. pont.

[72] A 2010-es IM SZMSZ-t módosító 6/2011. (I. 28.) KIM utasítás szerint a tulajdonosi jogokat a közigazgatási államtitkár, a szakmai felügyeleti jogokat - a magánjogi felelős államtitkárral együttműködve - a Kormányirodát irányító helyettes államtitkár gyakorolta (4. függ., VI./1-2. pont). Az SZMSZ a társaság vezető tisztségviselői számára havi beszámolást írt elő az IM felé, illetve az IM számára évi kétszeri egyeztetési kötelezettséget az MNV felé. A 70/2011. (XII. 20.) KIM utasítás alapján a tulajdonosi és szakmai felügyelet gyakorlója a Jó Állam Fejlesztési Koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos, a szakmai közreműködő a Kormányirodát irányító helyettes államtitkár lett. A 38/2012. (XI. 16.) KIM utasítás szerint a tulajdonosi jog gyakorlója újra a KÁT, a szakmai felügyeleti jog gyakorlója egy miniszteri biztos, a szakmai közreműködő pedig a Kormányirodát irányító helyettes államtitkár lett. A 15/2013. (IV. 26.) KIM utasítás alapján a tulajdonosi és a szakmai felügyeleti jog gyakorlójává egy miniszteri biztos vált, a szakmai közreműködő a Kormányirodát irányító helyettes államtitkár maradt.

[73] A tulajdonosi jog gyakorlója az igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár, a szakmai felügyelői jog gyakorlója az igazságügyi szolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár, a szakmai közreműködő az Igazságügyi Felügyeleti Főosztály lett.

[74] Vö.: RT 1867. 102-103.

[75] Vö.: 1869. június 10-i IM rendelet (RT 1869. 721-728.), 38200/1874. (XII. 31.) IM rendelet (RT 1874. 673-679.), 22760/1907. IM rendelet (RT 1907. 390-419.), 67300/1913. IM rendelet (RT 1914. 356-388.) és 67400/1913. IM rendelet (RT 1914. 388-412.), valamint az 1874. évi. 24. tc., 1874. évi 34. tc. és 1913. évi 53. tc.

[76] Vö.: 6/1959. (VI. 11.) IM rendelet, majd 12/1976. (XI. 6.) IM rendelet és az 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet.

[77] A jogelőd szervezetek felett kezdetben tárca nélküli miniszter, később a földművelésügyi miniszter gyakorolta a kormányt megillető jogokat.

Vö.: 1060/1994. (VII. 21.) Korm. határozat, 1035/1991. (VII. 31.) Korm. határozat, 101/1991. (VII. 27.) Korm. rendelet, 18/1990. (VII. 27.) Korm. rendelet.

[78] A hivatal eddigi pártfogó felügyelettel kapcsolatos feladatai a következőképpen bővültek: a Központi Hivatal a) elbírálja a jogi segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelmek tárgyában hozott határozatokkal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmeket; b) névjegyzéket vezet a jogi segítőkről és velük a jogi szolgáltatások nyújtására szolgáltatási szerződést köt; c) a jogi segítségnyújtás igénybevételével kapcsolatos tájékoztató tevékenységet lát el; d) szakmai irányítást és felügyeletet gyakorol a megyei (fővárosi) hivatalok jogi segítségnyújtó feladatokat ellátó szervezeti egységei felett; e) szervezi a jogi segítségnyújtó feladatokat ellátó szervezeti egységekben dolgozók képzését és továbbképzését. Vö.: 72/2003. (V. 28.) Korm. rendelet, 254/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet.

[79] Vö.: 322/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet.

[80] Ide tartoztak egyes módszertani, személyügyi igazgatási, elemzői és alapkezelői tevékenységek is. Vö.: 177/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet.

[81] Egy rövid, három hetes időszakban (2014. szeptember 5. - 2014. szeptember 30. között) a KIH egyes feladatai vonatkozásában - az igazságügyi miniszter gyakorolt bizonyos hatásköröket. Vö.: 2010. évi XLIII. törvény, illetve 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 79-84. §§

[82] Vö.: 233/2014. (IX. 18.) Korm. rendelet, a feladatok szétosztására lásd 362/2016. (XI. 29.) Korm. rendelet.

[83] Lásd 8/2006. (XII. 23.) ME rendelet 1. § f) pont.

[84] Lásd 2010. évi CXLVIII. törvény 264. § (2) bekezdés és 265. § (1) bekezdés.

[85] A 60/2011. (IX. 30.) KIM utasítás alapján a szakmai szervezet az EU és Nemzetközi Igazságügyi Együttműködésért Felelős Helyettes Államtitkári Titkársága lett.

[86] Vö.: 338/2016. (XI. 17.) Korm. rendelet.

[87] Vö.: 34/1990. (VIII. 30.) Korm. rendelet, 125/2001. (VII. 10.) Korm. rendelet.

[88] Vö. többek között: 104/1990. (XII. 15.) Korm. rendelet, 109/1994. (VII. 21.) Korm. rendelet, 81/2003. (VII. 29.) ME határozat.

[89] Lásd 76/2004. (XI. 10.) ME határozat, majd 8/2006. (XII. 23.) ME rendelet 1. § e) pont.

[90] Lásd bővebben: https://mno.hu/migr_1834/roma-jogvedo-halozat-815045 (2017. július 5.), www.romnet.hu/jegyzetek/2011/01/05/ifj_bogdan_janos_roma_antidiszkriminacios_halozat_elt_9_evet (2017. július 5.).

[91] Vö.: 43/1993. (III. 3.) Korm. rendelet, illetve 162/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet.

[92] Lásd SZMSZ 2006, 2007, 2009. A terület felelőse a közjogi szakállamtitkár volt. Az SZMSZ 2008. szerint a BÁH az igazságügyi államtitkár alá tartozott.

[93] Vö.: 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet, 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet.

[94] A közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár alá szervezve. Vö.: SZMSZ IM 2010.

[95] Vö.: IM SZMSZ 2014.

[96] Az IM hivatalos lapját Igazságügyi Közlöny néven 1892. január 1-jével indította útjára Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter. Vö.: 41429/1891. IM rendelet. A lap 116 évfolyamot élt meg, a 2008. december 31-i számmal szűnt meg.

[97] Rövid történeti áttekintésre lásd https://mhk.hu/kozadat (2017. július 13.).

[98] Vö.: 4217/1949. (IX. 6.) MT rendelet, 1950. évi 22. tvr., 1954. évi 26. tvr., 1974. évi 24. tvr., 1987. évi XI. tv., 1995. évi XXXIX. tv., 32/2010. (XII. 31.) KIM rendelet, 10/2016. (V. 4.) NFM rendelet és 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet. Lásd még: 125/1994. (IX. 15.) Korm. rendelet, 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet, 148/2002. (VII. 1.) Korm. rendelet, 29/2008. (II. 19.) Korm. rendelet.

[99] A levéltári kutatás fentebb (lásd 1. és 2. lábjegyzet) jelzett nehézségeit a folyóiratok meglehetős bősége némiképpen enyhítette. Az SZMSZ-ek mint források önmagukban csak áttekintő vizsgálatra adnak lehetőséget, hiszen ahogy azt az Állami Számvevőszék jelentése is észrevételezte, előfordulhat, hogy egyes szervezeti egységek kimaradnak belőle. Vö.: ÁSZ I. 45-47.

[100] A táblázatok a tisztségviselői almanachok adatain, illetve a Jogtárban közzétett köztársasági elnöki és miniszterelnöki határozatokon alapulnak, az eredményeket a pontosság érdekében belső adatbázissal vetettük össze.

[101] Természetesen a rendszerváltást követő közigazgatási változások, mint a politikai (PÁT) és közigazgatási államtitkárok (KÁT) megjelenése itt is lezajlott (vö.: 1990. évi XXXIII. törvény).

[102] A KIM-en belül azonban az igazságügyi terület létszáma nagyjából 250 főre tehető (míg az IRM még alapvetően IM köré szerveződött, a hangsúlyeltolódásra a névváltoztatás is utalt). Ehhez azonban - mint 2014-ben az IM kiválásakor kiderült - a gazdasági, üzemeltetési és egyéb területeken elszórt feladatokat ellátó állományt is hozzá kell számítani (így a KIM-en belül is nagyjából 350 fő látott el az igazságüggyel kapcsolatos feladatokat). Összehasonlításként: az IM 2014-ben 420 körüli engedélyezett létszámmal szerveződött (újjá). Vö.: SZMSZ 2010 és 2014.

[103] Vö.: Tájékoztató az 1990. évi költségvetési javaslatról I-II. (Bp., PM, 1989)

[104] Mezey Barna már az 1867-ben hivatalba lépő Horvát Boldizsár tevékenységének értékelése kapcsán hasonló megállapításra jutott: "[a]z igazságügyi tárca minisztere... nem egyszerűen szakminiszter. Ő felelt a kormány alkotmányos magatartásáért, a törvények alkotmányszerűségéért, tehát lényegében a kormány által kibocsátott valamennyi aktusért, és az ezzel összhangban álló kormányzati tevékenység jogszerűségéért. Amennyiben akár a jogalkotásban, akár a joggyakorlatban törvényességi problémák jelentkeztek, az igazságügyi minisztert kérdezték, interpellálták, végső soron vonták felelősségre" (Mezey 2007. 31.) A rendszerváltást követően pedig az ÁSZ I. hasonló folyamat megindulását észlelte, amikor így fogalmazott: "[a] társadalmi változást követően a jogállamiság megvalósítása, az Európa Tanács keretében elfogadott ajánlások hazai jogrendszerben való megjelenítése a tárca jogalkotói tevékenységének bővülésével járt" (ÁSZ I. 2.)

[105] Az igazságügyi miniszter hagyományosan az igen tekintélyes belügyminisztert helyettesíti. Vö. többek között: 1/1990. (VIII. 28.) ME rendelet, 4/1992. (VII. 29.) ME rendelet, 1/1996. (III. 5.) ME rendelet, 1/1997. (IX. 10.) ME rendelet, 1/2002. (VI. 5.) ME rendelet, 4/2006. (VI. 22.) ME rendelet, 4/2007. (VI. 28.) ME rendelet, 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet.

[106] 2014-től a klasszikus szerepkörét visszanyert igazságügyi miniszter a Miniszterelnökséget vezető miniszter helyettesítő párja lett. Feladat- és hatásköre alapján szinte a teljes jogalkotási és igazságügyi területre rálátással és ráhatással bír. 2016-ban a Stratégiai és a Gazdasági Kabinetek felállításával az igazságügyi miniszter pozíciója tovább erősödött. Lásd 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat. A korábbi feladat- és hatáskörökre lásd 41/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet és 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet. Vö.: 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet, 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet.

[107] Lásd bővebben: Trócsányi László: Az IM és a jogászi hivatásrendek kapcsolata a jogalkotás során (In: Chronowski Nóra et al [szerk.]: A szabadságszerető embernek. Liberamicorum István Kukorelli. Bp., Gondolat, 2017. 374-391.).

[108] Az elmúlt másfél évszázad alatt az IM tulajdonképpen az igazságszolgáltatás egyetlen csúcsszereplőjéből a sokszereplős igazságszolgáltatás egyik szereplőjévé vált, amelyet csupán jogalkotási feladatai emelnek a primus inter pares pozíciójába.

[109] A kivételt talán csak a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat jelentette, amelyben az IM és az általa felügyelt NEKH egyaránt alapítóként vett részt.

[110] Az aktuális kormány szerkezetétől függetlenül úgy tűnik, hogy az uniós tagság hosszabb távon is szükségessé teszi a miniszterelnökségi, az igazságügyi, a pénzügyi és a külügyi területek megerősítését.

[111] Az SZMSZ 2010-et módosító további utasításokat az áttekinthetőség megkönnyítése érdekében itt soroljuk fel: 54/2011. (VII. 21.) KIM utasítás, 59/2011. (IX. 2.) KIM utasítás, 60/2011. (IX. 30.) KIM utasítás, 70/2011. (XII. 20.) KIM utasítás, 79/2011. (XII. 30.) KIM utasítás, 22/2012. (VII. 27.) KIM utasítás, 38/2012. (XI. 16.) KIM utasítás, 5/2013. (I. 25.) KIM utasítás, 16/2013. (V. 17.) KIM utasítás, 17/2013. (VI. 18.) KIM utasítás, 29/2013. (IX. 13.) KIM utasítás, 33/2013. (X. 25.) KIM utasítás, 2/2014. (I. 13.) KIM utasítás, 16/2014. (V. 5.) KIM utasítás.