A Tanács 2008. december 18-ai ülésén fogadta el a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendeletet (a továbbiakban: EuTR./Rendelet). A Rendelet 2011. június 18. napjától alkalmazandó.
A Rendelet a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra, az elismerésre és a végrehajthatóságra, a végrehajtásra, a költségmentességre, valamint a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglal magában. A speciális szabályozásra tekintettel alapvető kérdés, hogy mely jogviszonyokból eredő tartási kötelezettségre alkalmazható a Rendelet.
A Rendelet tárgyi hatályát az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szabályozza.
Az Európai Bizottság eredeti szövegjavaslata szerint "e rendeletet a családjogi viszonyokból, valamint az olyan viszonyokból eredő tartási kötelezettségekre kell alkalmazni, melyek a rájuk alkalmazandó jog értelmében hasonló hatásokkal járnak."[1] A tárgyi hatály ilyen tág megfogalmazása jelentős jogalkalmazói mérlegelést kívánt volna meg, ezért a rendelet végleges szövege - a tág mozgástér meghagyása mellett - ennél sokkal precízebben jelöli ki a tárgyi alkalmazási területe határait: az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerint "a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni."
A Tanács a Rendelet végleges szövegezésekor a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésében írt meghatározásból indult ki a két jogforrás között szorosra fűzött kapcsolatra tekintettel.[2] A Jegyzőkönyv említett rendelkezése értelmében "a jegyzőkönyv meghatározza a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot, beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget."
Első ránézésre a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdése tágabb megfogalmazást ad a tárgyi hatályt illetően, mint a Rendelet, azonban ez a különbség a Rendelet és a Jegyzőkönyv között csak látszólagos, tehát mind a Rendelet, mind a Jegyzőkönyv tárgyi hatálya kiterjed a gyermektartási kötelezettségre, függetlenül attól, hogy a gyermek házasságból vagy házasságon kívüli családi kapcsolatból származik. Erre a diszkriminációmentességre utal a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésének utolsó fordulata ("beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget"), valamint a Rendelet tárgyi hatályával kapcsolatos célkitűzéseket megfogalmazó (11) preambulumbekezdésének első mondata is, mely szerint a "rendelet hatályának ki kell terjednie a családi vagy rokoni kapcsolatból, házassági kapcsolatból vagy házassági rokonságból eredő valamennyi tartási kötelezettségre a tartásra jogosult személyek közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében."[3]
A Rendelet 1. cikk (1) bekezdése tehát lényegében átveszi a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésében és az 1973. évi Hágai Egyezményben szereplő szövegezést a tárgyi hatályt illetően.[4]
Habár a Rendelet erre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a Rendelet tárgyi hatálya a polgári ügyekre korlátozódik.[5] A polgári ügy fogalmát az uniós jogban autonóm módon - a fórum jogától függetlenül - kell értelmezni; a fogalom értelmezése során "nem az érintett tagállamok valamelyikének joga irányadó, ehelyett az egyezmény [rendelet] rendszerét és célkitűzéseit, továbbá azokat az általános jogelveket kell figyelembe venni, amelyek a belső jogrendek összességéből adódnak."[6]
A Rendeletet - a polgári ügyeken belül - a határon átnyúló vonatkozású, családi kapcsolatokból eredő tartási jogvitákra kell alkalmazni.[7] A tartási jogvita alapja a tartási kötelezettség. A tartási kötelezettség és a tartási ügy (jogvita) fogalmát sem a Rendelet, sem a Jegyzőkönyv nem határozza meg közelebbről.[8]
A tartási kötelezettség fogalmát az uniós jog keretei között - a lex fori és a lex causae figyelmen kívül hagyásával - minden tagállamban egységesen és önállóan kell értelmezni.[9] Emellett az EuTR. (11) preambulumbekezdéséből ("valamennyi tartási kötelezettségre"), az EuTR. 1. cikk (1) bekezdésében írt felsorolásból, valamint a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjának értelme-
- 28/29 -
zése nyomán kialakult gyakorlatból is az következik, hogy a tartási kötelezettség fogalmát egyúttal tágan kell értelmezni.[10]
A fogalom autonóm értelmezéséhez az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény és a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjának "tartás" fogalmából kell kiindulni. A fogalom meghatározása szempontjából az igény funkcióját, a tartási szolgáltatás jelleget kell figyelembe venni.[11] A tartás fogalmába - a nemzeti jogrendszerek szabályozásától vagy fogalomhasználatától függetlenül - minden olyan követelés beletartozik, amely a jogosult létfenntartásának, megélhetésének biztosítására szolgál.[12] A tartási szolgáltatás megítélésének alapja egyfelől a jogosult szükségletének, rászorultságának, másfelől a kötelezett anyagi teljesítőképességének vizsgálata.[13]
Ha azonban a tartási kötelezettség megállapításához e két jellegadó ismérven kívül további feltétel fennállását is vizsgálni kell, az önmagában nem jelenti azt, hogy az igény elveszti a tartási szolgáltatás jellegét.[14] Nem veszíti el a tartás ezt a jellegét és így alkalmazható a Rendelet abban az esetben is, ha a kötelezett teljesítőképessége és a jogosult rászorultságának vizsgálata mellett a házastársi tartás megállapítása lényegében attól függ, hogy a házasság felbontása melyik házasfél magatartására vezethető vissza.[15] Így például a magyar jogban a Csjt. 21. § (1) bekezdése szerinti házastársi tartás az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti tartási kötelezettség fogalma alá esik, holott annak megállapításánál a fentieken túl azt is tisztázni kell, hogy az igénylő a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt nem vált-e érdemtelenné.[16]
A tartási szolgáltatás rendszerint időszakonként ismétlődő, járadékszerű fizetési kötelezettséget jelent, ez a tartás fogalmának azonban nem szükséges eleme.[17] Így amennyiben az egyéb feltételek fennállnak, az átalányösszeg formájában fizetett vagy bizonyos vagyontárgy ilyen célt szolgáló átruházásával teljesített tartási kötelezettség is a tartás fogalma alá sorolható.[18]
A tartásdíjigények gyakran vegyülnek más vagyonjogi követelésekkel, ezért azt - a speicális szabályozásra tekintettel - el kell határolni az egyéb vagyonjogi igényektől.
A házasság felbontásának következményeként a legtöbb tagállam joga elismeri a rászoruló házastárs pénzbeli támogatására, tartására irányuló igényt.[19] A házastársi tartás a tartási kötelezettség tág kategóriáján belül minden államban speciális igénynek minősül, ezért már a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatályának értelmezése során felmerült a kérdés, hogy az egyezmény értelmében polgári ügynek tekinthető-e az ezzel kapcsolatos igény.[20] Az Európai Bíróság a de Cavel ügyben kimondta, hogy a francia Code Civil 270. és azt követő cikkei alapján a bontóperi ítéletben megállapított "prestation compensatoire" mint tartási kötelezettség beleillik a polgári ügy fogalmába, figyelemmel arra, hogy az a rászoruló házasfél tartásának céljára szolgál, és megállapítására mindkét fél teljesítőképességét és szükségleteit alapul véve kerül sor.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
