Az F. Tanácsadó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság "v.a." a cégnyilvántartás adatai szerint 2012. február 1-jétől kényszer-végelszámolás alatt áll, végelszámoló a C. Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság, ezt megelőzően 2008. március 31-től képviseletre jogosult B. Antal Balázs ügyvezető volt, aki ezen időponttól a társaság tagja is.
Az elsőfokú bíróság a 2014. november 6-án kelt 2. számú végzésével a társaság kényszer-végelszámolási eljárását megszüntette, a végelszámolót felmentette, és egyidejűleg elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását. A végelszámoló díját 40 000 forint + áfa összegben állapította meg, melynek megfizetésére a Ctv. 131/A. § (6) bekezdése alapján a vég-
- 4/5 -
zés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül B. Antal Balázs vezető tisztségviselőt kötelezte.
A végzés ellen B. Antal Balázs jogi képviselő nélkül eljárva fellebbezett.
Az elsőfokú bíróság a 4. számú végzésével felhívta B. Antal Balázst, hogy a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül - elutasítás terhe mellett - pótolja a fellebbezés megjelölt hiányait, így az Itv. 47. § (3) bekezdése alapján rójon le 7000 forint fellebbezési illetéket, valamint csatoljon ügyvédi meghatalmazást.
B. Antal Balázs jogi képviselő útján költségmentesség engedélyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy évek óta munkanélküli. Egyidejűleg csatolta a jövedelemigazolását és a jogi képviselőjének adott meghatalmazását.
Az elsőfokú bíróság 6. számú végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította. A végzés indokolása szerint B. Antal Balázs a fellebbezése 4. sorszámú végzésben megjelölt hiányosságait részben nem pótolta, mivel a fellebbezési illetéket nem rótta le, költségmentesség engedélyezését kérte. Az Itv. 61. § (4) bekezdésének b) pontja értelmében a cégeljárásban illetékfeljegyzési jogot engedélyezni nem lehet, ezért a Pp. 237. §-a alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
A végzés ellen B. Antal Balázs - jogi képviselője útján - fellebbezett, egyidejűleg változatlanul kérte a költségmentesség engedélyezését. Arra hivatkozott, hogy a fellebbezési illetéket valóban nem rótta le, azonban a hiánypótlási felhívásra tekintettel teljes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, és csatolta a költségmentességi nyilatkozatát. Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint vele szemben a költségmentesség engedélyezésének feltételei fennállnak, és a megélhetésének veszélyeztetése nélkül képtelen a korábbi és a jelen fellebbezésre vonatkozó, kisebb összegű fellebbezési illetékek megfizetésére is. Jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkezik, életszükségleti és a legszükségesebb berendezési tárgyain kívül egyéb vagyontárgya nincs. Egyetlen vagyona az édesanyjával közös tulajdonú, az ő holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt, lakcíme szerinti ingatlan. Az általa előadottak alátámasztására csatolta a 2015. február 6-án kelt újabb költségmentességi nyilatkozatát, valamint egy hatósági bizonyítványt arról, hogy évek óta munkanélküli és közmunka végzése is megszűnt. Álláspontja szerint az Itv. elsőfokú bíróság által idézett rendelkezése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet nem zárja ki jelen ügyben a költségmentesség alkalmazását.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
A költségmentesség bírósági eljárásban történő engedélyezésének szabályait a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) állapítja meg.
A 7. § (2) bekezdése szerint a költségmentesség megtagadásáról szóló határozatban a bíróság felhívja a felet, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 8 napon belül a meg nem fizetett illetéket beadványának elutasítása, illetőleg, ha ennek már nincs helye, lelet készítésének terhe mellett pótolja.
A 16. § a) pontja értelmében a fél a határozat ellen külön fellebbezéssel élhet, ha a bíróság a személyes költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmét elutasítja.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből leszűrhető, hogy a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elutasításáról kizárólag külön, önállóan fellebbezhető végzéssel lehet rendelkezni. Ezért az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor a 6. sorszámú végzésével B. Antal Balázs fellebbezését hivatalból úgy utasította el, hogy ugyanezen határozatával a B. Antal Balázs által 2014. december 22-én előterjesztett költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet is elbírálta, anélkül azonban, hogy az elutasításáról a rendelkező részben határozott volna. Nem biztosította ezáltal B. Antal Balázs számára a költségmentesség megtagadásáról szóló határozat elleni külön fellebbezési jog lehetőségét, amely miatt szükséges az eljárás megismétlése.
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 72. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak B. Antal Balázs költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét el kell bírálnia, és arról alakszerű határozatot kell hoznia. A kérelem esetleges elutasításáról - az IM rendelet 16. § a) pontjában foglaltaknak megfelelően - külön, önállóan fellebbezhető végzéssel szükséges döntenie, amelyben - az IM rendelet 7. § (2) bekezdésében foglaltak szerint - fel kell hívnia B. Antal Balázst, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 8 napon belül a meg nem fizetett illetéket beadványának elutasítása terhe mellett pótolja. Amennyiben B. Antal Balázs ezen felhívásnak nem tesz eleget, csak ebben az esetben vonható le a fellebbezési illeték megfizetésének elmulasztása a fellebbezés hivatalból elutasítása jogkövetkezmény alkalmazásával.
[Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgtf. 43.521/2015/2.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
