A cikk célja bemutatni a sportra vonatkozó jogforrásokat az Európai Közösség elsődleges és másodlagos jogában, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát nem érintve.
A személyek szabad mozgása az Európai Közösség Szerződésének 39. és 43., valamint az azokat követő cikkeiben lett szabályozva. A 39. cikk rendelkezik a munkavállalás, a 43. cikk pedig a letelepedés szabadságáról. A két szabályozott terület között az alapvető különbség abban áll, hogy míg a 39. cikk hatálya alá tartozók munkájukat mások irányítása alatt, a munkáltató utasításai alapján, nem önállóan végzik, addig a 42. cikk hatálya alá tartozók, önálló, független vállalkozók.
A foglalkoztatottak2 szabad mozgására az Európai Unión belül tehát a 39. cikkben található szabályozás az irányadó.
A munkavállaló fogalma a közösségi jogban nincs kifejezetten szabályozva. A 39. cikkhez kapcsolódó másodlagos jogforrás elsősorban a Tanács 1612/68. (1968. 10. 15.) rendelete, amely csupán egy bér- és keresetviszonyon alapuló tevékenységről szól.3 Az Európai Bíróság azonban már tevékenysége korai szakaszában kimondta, hogy a munkavállalók fogalma kizárólag a közösségi jog alapján határozható meg.4 A belső jogok szerinti értelmezés megnyitná a lehetőséget a tagállamok előtt, hogy tetszőlegesen a személyek bizonyos csoportjait kivegyék a szabad mozgást biztosító rendelkezések hatálya alól, ami veszélyeztetné a Szerződésben meghatározott célokat.5
A munkavállalók szabad mozgása ugyanis az EKSz 2. cikke értelmében vett közös piac létrehozását, valamint a 14. cikk szerinti belső piac megvalósítását szolgálja, amelyet többek között különösen - ahogy az a 3. cikk c) pontjában kifejezést nyer - a személyek szabad mozgásának útjában álló akadályok lebontása fémjelez. Mindezek alapján szükség volt egy közösségi jogi fogalom megalkotására, amelynek tartalmi elemeiben a Római Szerződés céljai kifejezetten visszatükröződnek.
Ennek megfelelően az Európai Bíróság egy meglehetősen széles munkavállalói fogalmat alkotott.
"A munkavállaló fogalma felöleli a fogadó országban
- ténylegesen foglalkoztatottakat,
- álláskeresőket,
- azon munkanélkülieket, akik munkaképesek és korábban dolgoztak,
- nyugdíjasokat, valamint
- az olyan munkaképtelen személyeket, akik a fogadó országban szerzett foglalkoztatási betegség, illetve munkahelyi baleset miatt nem tudnak többé munkát vállalni.
A munkavállaló fogalmát a közösségi jogrend alapjainak figyelembevételével kell meghatározni."6
"... csak tagállami állampolgárok élvezhetik a szabad munkaerő mozgással kapcsolatos jogosultságokat. (...) Ha valaki kettős állampolgár, de az egyik állampolgársága egy EU-tagállam állampolgársága, minden esetben hivatkozhat erre és élvezheti a szabad mozgás jogát, még akkor is, ha évek óta nem élt az EU területén."7
Ezen jogra való hivatkozás lehetőségéhez szükséges, lényeges feltétel az ún. közösségi elem megléte. Ez azt jelenti, hogy egy tagállam állampolgára az EKSz 39. és 43. cikkében megfogalmazott jogosultságokra csak abban az esetben hivatkozhat, ha a munkáját - bérfizetés ellenében - egy másik tagállam területén végzi. Az EuB többek között a Steen esetben mondta ki, hogy egy teljesen tagállami belső helyzetben nem lehet jogot alapítani az EKSz szabad mozgást biztosító rendelkezéseire.8
Látható, hogy a 39. cikk hatálya alá a munkavállalók széles köre tartozik, így ebbe a körbe sorol az EuB úgynevezett speciális munkavállalói csoportokat is, - amennyiben azok az általa meghatározott feltételeket teljesítik - mint például a gyakornokokat, fogalmazókat és a sportolókat. Az egyetlen személycsoport, akikre nem vonatkozik a szabad mozgás alapvető joga, a hajléktalanok.
»A sport alapvetően gazdasági tényezőként jöhet szóba az EU dokumentumokban, ekként kezeli a brüsszeli "jogalkotás" és a luxemburgi ítélkezés is. Ugyanakkor már 1985-ben, a milánói csúcstalálkozón, egyhangúlag elfogadták az úgynevezett "Adonnino-jelentést", amelyben többek között az is olvasható, hogy "... a sport kiválló eszköz arra, hogy az európaiak európai integrációhoz tartozási érzését erősítse." A jelentést összeállító bizottság (EU-Bizottság) azóta törekszik arra, hogy a nyilvános sportrendezvényekre képviselőket küldjön, azokon valamilyen formában részt vegyen (pl. Az Olimpiai Játékokon Albertvilleben és Barcelonában, valamint a Tour de France-on).«9
A sporttal összefüggő szabályozás fel sem merült a szerződéstervezetekben. Nem került szóba annak kérdése, hogy a sportot az Európai Közösség Szerződésébe belefoglalják egészen a ’90-es évekig.
Először a Maastrichti szerződésmódosítást megelőzően merült fel, hogy a Szerződést egy sportról szóló cikkel is egészítsék ki. Azzal érveltek a sport nem-kormányzati testületeinek vezetői - köztük a kiemelt súllyal bíró Európai Olimpiai Bizottság (EOC) és az Európai Nem-Kormányzati Sportszövetség (ENGSO) - , hogy a sport társadalmi jelentősége mellett ma már jelentős gazdasági tényező is.10 Ezzel ellentétben a tagállamok vezetői és részben az Európai Bizottság nem tartotta még időszerűnek a sportról szóló cikk alapszerződésbe foglalását. Végül az 1992-es nagy szerződésmódosítás munkálatai során a fiókba került a kérdés felvetése is.
Ennek ellenére az Európai Unió megalakításával új fejezet kezdődött a sport vonatkozásában. Ettől kezdve a sportra, mint egységes egészre tekintettek, amely egységesített politikát és európai szinten közös politikai fejlődést, és a jövőben teljes terjedelmében átfogóbb szabályozást igényel.11
c) Amszterdami Szerződés
Az Európai Unió történetében először az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés függelékében, a zárónyilatkozatok között szerepelt egy, a sportról szóló állásfoglalás. Ebben az Európai Unió és a tagállamok nem kötelező erővel kimondták, hogy
"A Konferencia aláhúzza a sport társadalmi jelentőségét, különösen az emberek között az identitás és szövetség kialakításában és elősegítésében játszott szerepét. Ennél fogva a Konferencia felhívja az Európai Unió intézményeit, hogy konzultáljanak a sportegyesületekkel, amennyiben a sportot érintő fontos kérdések kerülnek napirendre. Ebben a tekintetben különösen érdemes figyelembe venni az amatőr sport sajátosságait."12.
d) Nizzai Szerződés
Az Európai Tanács nizzai csúcstalálkozóján - amelyet 2000. december 7-9-ig rendeztek - tudomásul vette az Európai Bizottság jelentését, amely a Helsinki jelentés címet viseli.13 Ezenkívül elfogadásra került egy Nyilatkozat a közös politikák kereteiről, a sport különleges ismertetőjegyeinek figyelembevételéről és a társadalmi szerepéről Európában.14
A Helsinki jelentés három nagyobb fejezetben foglalkozik a sporttal.
Az első - ami egyébként a bevezetést követő második pont - a sport nevelő és szociális funkcióját elemzi röviden és megállapítja, hogy az európai sport fejlődése ezen funkciók erősödését vonhatja maga után. Statisztikai adatokkal támasztja alá a sport iránt tapasztalható növekvő érdeklődést és a sport nemzetköziesedését. Megállapítja, hogy ebből a sportnak és a társadalomnak is előnye származik. Erre példaként említi, hogy a sport által közvetlen vagy közvetett módon teremtett munkahelyek száma, az utóbbi 10 évben 60%-kal, majdnem 2 millióra emelkedett.
Ezt követően felsorolja ennek a fejlődésnek a negatív következményeit is. Ezek:
- Aránytalanul megnövekedett - a szponzori nyomás hatására - az eredmények hajszolása a sportversenyeken, ami egyik oka a doppingszerek egyre gyakoribb használatának is.
- A jelentős számú eredményorientált sportrendezvény ahhoz vezet, hogy a kereskedelmi érdekek túlsúlyba kerülnek a sport szociális funkciójával szemben.
- Bizonyos sportszervezők és nagyobb klubok megpróbálnak a szövetségek kötelékéből kilépni, hogy ilyen módon a sportból származó gazdasági előnyöket kizárólag saját hasznukra aknázzák ki.
- Sportolók veszélyeztetése, akik egyre fitalabb korban kerülnek be az élsport körforgásába és ezért gyakran nem rendelkeznek szakképesítéssel, valamint ki vannak téve a testi és szellemi egészségkárosodásnak is.
A második témakör gyakorlatilag továbbfűzi az elsőt, mivel a közösség és a tagállamok feladatává is teszi a sport említett funkcióinak erősítését és ösztönzését. Kimondja, hogy az Amszterdami Szerződéshez fűzött, sportról szóló nyilatkozat aláhúzza a sport társadalmi jelentőségét, különösen azt a szerepet, amit a sport az önbecsülés és öntudat megtalálásában és az emberek közötti kapcsolatteremtésben betölt. A sportban érvényesülő értékeket a sportegyesületeknek is terjeszteniük kell. Mivel a sport minden társadalmi réteget és korosztályt érint, nagyon fontos eszköze a szociális betagozódásnak és a nevelésnek. Ebben a részben foglalkozik a jelentés még a dopping elleni harccal is. Itt említi, hogy a Tanács már az 1998. december 11-12-i bécsi ülésén is foglalkozott a kérdéssel.
Az utolsó, összefoglalás előtti részben, a sport jogi kereteiről szól a jelentés. Kimondja, hogy attól függetlenül, hogy az alapszerződés semminemű speciális rendelkezést nem tartalmaz a sportra vonatkozóan, a nemzeti hatóságok és a sportszervezetek közös jogi előírásai, beleszámítva a versenyjogot is, megfelelőek és kiegészítik a belső piac alapelveit.
Természetesen, az ezeket kisegítő, koordináló intézkedések hasznosak lennének.
Ennek ellentmond, hogy a közösségi hatáskör jelenlegi formájában szóba sem jön közös politika megalkotása a sport területén.
Megállapítja, hogy a sportban megfigyelhető változások és az azokból adódó problémákra, a hatóságok és a sportszövetségek által tett reakciók azt mutatják, hogy biztonságosan nem szavatolt a jelenlegi sportszerkezet és a sport szociális funkciójának megóvása. A bírósági eljárások számának emelkedése is a növekvő feszültséget jelzi.
Levonja a következtetést is, miszerint úgy, ahogy azt a Tanács, az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága is kívánatosnak tartja, valóban szükséges az európai sport szervezete jelenlegi struktúrájának fenntartása és ezért az EU és a tagállamok szintjén, figyelemmel az alapszerződésre, különösen a szubszidiaritás elvére, valamint a sportszövetségek autonómiájára, egy újabb kezdeményezés a sportra vonatkozó kérdésekben.
Erre az új kezdeményezésre az lesz a jellemző, hogy fenntartja és védi a sport tradicionális értékeit, valamint egyidejűleg egy változó gazdasági és jogi környezetbe illeszkedik be. A sportot globális és koherens módon kell szemlélnie. Tekintettel arra, hogy közös kezdeményezésről van szó, minden területen fokozott megegyezés szükséges az érintettek (sportszervezetek, tagállamok és az EU) részéről. Jól érthető szabályozási kereteket kell biztosítania minden sportban résztvevő számára.
Kimondja a jelentés, hogy az EU-nak a részvétele az új kezdeményezés megvalósításában mindenképpen szükséges, figyelemmel a sport növekvő nemzetköziesedésére és a közösségi politika közvetlen hatásaira.
Kimondja továbbá, hogy a sportszektor ugyanúgy, mint az egyéb gazdasági szektorok, amennyiben kimerítik a gazdasági tevékenység jellemzőit, az EKSz szabályai alá esnek. Az EKSz szabályainak sportra történő alkalmazásakor, figyelembe kell venni annak különlegességét, mindenek előtt a sport és a gazdasági tevékenység közötti kölcsönös kapcsolatot, az esélyegyenlőség alapelvét és az eredmények bizonytalanságát.
A sportszervezetekre vagy a versenyek megrendezésére vonatkozó szabályokat ki lehet venni a versenyjogi szabályok alól. A sportszervezés szabályai közé sorolandóak elsősorban a játékszabályok. Ezeknek a szabályoknak nem célja a verseny megsértése.
A jelentés utal a Bosman ítéletre. Ezzel kapcsolatosan kimondja, hogy az ítéletben az a cél került elismerésre, hogy meg kell találni az egyensúlyt a sportklubok esélyegyenlőségének biztosítása között.
A jelentés a továbbiakban szól még a szponzori szerződésekről, valamint a sportversenyekről történő közvetítési jogról.
Ezen kívül felhívja a tagállamok hatóságait és a sportszervezeteket, hogy ők is igazítsák úgy jogi szabályaikat, hogy azokon keresztül biztosítható legyen a sport szociális funkciója.
Összegzésképpen kimondja a Helsinki jelentés, hogy arra a kérdésre, miszerint a Bizottság tudja-e garantálni, hogy a sport területén a jelenlegi fejlődés következtében, a sport szerkezete és szociális funkciója nem kerül veszélybe, a válasz egyértelmű nem. "Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy az EKSz a Bizottságot a sport területére vonatkozóan semmilyen hatáskörrel nem ruházza fel."15
A jelentés meghatározza a legfontosabb elveket, amelyeknek érvényesülniük kell:
- Az Európai Unió elismeri a sportnak az európai társadalomban betöltött fontos szerepét és nagy jelentőséget tulajdonít az alábbi funkciói fenntartásának: szociális betagozódás elősegítése, nevelés és egészségtámogatás.
- Védeni kell a sport integritását és autonómiáját. A sportegyesületek megvásárlását (pl. médiahatalmak által) szabályozni kell, annak érdekében, hogy a sportetika fenntartható maradjon.
- Az Európai Unióban a sportra a felemelkedés és a hanyatlás állandósága jellemző. Ez nagy lehetőségeket nyújt a kis- és középméretű egyesületeknek, valamint átértékeli a kereseti viszonyokat.
- Dopping és sport egymással összeegyeztethetetlenek. A dopping elleni harcban nem gyakorolható semminemű tolerancia.
- A fiatal sportolók "értékesítése tilos". Minden fiatalnak, akit egy egyesületben a profi sportra készítenek fel, részesülnie kell szakképzésben is.
Ezen alapokra helyezve kell létrehozni egy új partnerséget az Európai Unió intézményei, a tagállamok és a sportszövetségek között, a célból, hogy előmozdítsák az Európai Közösségben a sport támogatását, figyelemmel a sport értékeinek védelmére, a szövetségek autonómiájára és az alapszerződésre, különös tekintettel a szubszidiaritás alapelvére.
Közös megegyezés hiányában ugyanis a törekvések zsákutcába vezetnének.
Az Európai Parlament 2000. július 18-ai jelentésében foglalkozott a Helsinki jelentéssel, amelyben üdvözölte azt és ő is kimondta a megfogalmazott elvek fontosságát. A jelentést a kultúra, ifjúság, oktatás, média és a sportért felelős parlamenti bizottság készítette elő.16
A rendeletek és irányelvek közötti kutatás hasonló eredményhez vezet, mint az az elsődleges jogban tapasztalható volt. Kötelező erejű és közvetlen hatályú jogforrás a sport területén a közösségi jogban nem létezik.
Itt is fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a konkrét szabályozás hiánya véletlenül sem jelenti, hogy a belső piac szabályai ne érintenék kezdettől fogva a sportot is. Így tehát a Tanács 1612/68. (1968. 10. 15.) rendeletének17 szabályait értelemszerűen alkalmazni kell a sportolókra is, ha tevékenységük megfelel az Európai Bíróság által meghatározott feltételeknek.
Létezik az Európai Bizottságnak egy irányelvjavaslata, amelyet 2002. március 7-én fogadott el, a foglalkoztatáshoz szükséges képesítések elismeréséről.18
A javaslat lényege, hogy a képesítések elismerésének előírásai által pontosan meg legyen határozva és egyszerűbb legyen a speciális munkavállalói csoportok szabad mozgása a Közösség területén, különös tekintettel a bővítésre.
Ez az irányelv azon 15 irányelv helyébe lépne, amelyek jelenleg a diplomák és szakképesítések elismerése területén léteznek. Ez a körültekintő javaslat az első aktualizálása lenne e közösségi rendszernek, megalkotása óta. A jelenlegi szabályok több módosítását is magában foglaló javaslat, többek között a következőket tartalmazza:
- szolgáltatások nyújtásának liberalizálása,
- képesítések elismerésének erőteljesebb automatizmusa,
- nagyobb rugalmasság az irányelv aktualizálásakor.
Továbbá javasolja a Bizottság, a tagállamokkal való együttműködés megerősítését, a célból, hogy az állampolgárokat hatékonyabban lehessen tájékoztatni jogaikról valamint, hogy hatékonyabban támogassák őket a képesítések elismerésekor.
Együttműködési eljárás keretében fog a javaslat a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament elé kerülni elfogadásra.
A belső piacért felelős bizottsági tag, Frits Bolkestein, elmondta, hogy a javaslat célja egy egyértelműbb és egyszerűbb rendszer megalkotása, amely az érintettek hasznára válik, és Európában 2010-re a világ egy dinamikus, versenyképes gazdasági térségét hozza létre. A képesítések elismerésének jogi rendszere az utóbbi években egyre összetettebbé vált. A stockholmi Európai Tanács ülés hívta fel a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy egységes, átlátható és rugalmas rendszerre.
Az irányelvjavaslat figyelembe vette az érintettek tanácskozását is, amelyet a Bizottság Hivatala kezdeményezett 2001 júniusában.
Azon szakmák tekintetében, amelyek az általános elismerési szabályok alá esnek, a javaslat nagyobb rugalmasságot és erősebb automatizmust irányoz elő, közös platformok kihasználásával, amelyeket a szakmai szervezetek európai szinten állapítanak meg, és ami a köz- és magánszektor közötti erősebb együttműködés által érhető el.
A javaslat továbbá előirányozza az adminisztráció egyszerűsítését és a jelenleg érvényes előírások aktualizálását, különösen ami a tudományos és technológiai fejlődéshez való alkalmazkodást érinti.
Ezen túlmenően előirányozza a nemzeti hatóságok közötti együttműködés kiépítését, amely egyrészt az állampolgárok tájékoztatását szolgálja, másrészt azon problémákra nyújtana megoldást, amelyekbe az érintettek a szakmai képesítéseik elismertetése során ütköznek.19
A célból, hogy valóban minden esetre - azon szakmákra, amelyek eddig semmilyen speciális, szakképesítések elismerésére vonatkozó szabály alá nem tartoztak - alkalmazható legyen, ki kell terjeszteni ennek az általános szabályozásnak a hatályát azon esetekre is, amelyek az egyedi szabályok által nem lefedettek, vagy mert a foglalkozás semmilyen szabály alá nem esik, vagy pedig mert ugyan egy bizonyos szabályozás hatálya alá besorolható, de a kérelmező az adott szabályozás által előírt feltételeket nem teljesíti.20
"Miután az EU-Bizottság elismerte a sportnak, mint gazdasági tényezőnek és kommunikációs eszköznek a különleges értékét, megjelent a Bizottságnak "Az Európai Unió és a sport" címmel a Tanács részére 1991-ben készített közleménye, mint az első olyan dokumentum, amely általában és kizárólag csakis a sporttal foglalkozott. Ezenkívül ugyanebben az évben jelent meg a Tanács részére íródott "Doppingolás a sportban" tárgyú bizottsági közlemény. Az EU-Bizottság 1992-ben megjelentetett még a "Címszó Európa" című sorozatban egy sportról szóló füzetet is."21
Létezik az Európai Bizottság X. Főosztályának egy vitairata, amelyet az európai sportmodellről készített, azt követően, hogy a bécsi Tanács ülés felkérte rá.22
Az EU minden jogalkotásra hatáskörrel rendelkező szervének - Európai Tanács, a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament - vannak természetesen sporttal foglalkozó egyéb önálló és közösen alkotott dokumentumai is. Ezek azonban olyan területeket érintenek, amelyek a dolgozatnak nem témái, így pl. a dopping elleni küzdelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőség megteremtését a sportban, a legújabbak pedig a sport évéről szólnak.
Ezért én a továbbiakban ezeket nem is elemzem. Annyit kell összefoglalóan elmondani róluk, hogy nem részei sem az elsődleges, sem a másodlagos közösségi jognak, azonban hozzáférhetőek az európa szerveren.23
Látható tehát, hogy a sport területére vonatkozó közösségi ajánlás és jelentés elfogadása ugyan a nagy szerződésmódosításokkal egyidőben történt, ez mégsem jelent kötelező erejű szabályozást, hiszen minden egyes eddigi alkalommal csupán ún. "soft law" alkotás történt. Ezt is azonban eredményként kell elkönyvelnünk, hiszen a kötelező erejű közösségi jog alkotásának egyik módja, hogy a már létező, nem kötelező erejű rendelkezéseket építik be az EKSz-be vagy azon a területen rendeletet, esetleg irányelvet alkotnak, amelyeket a tagállamoknak aztán már kötelezően alkalmazniuk kell. Nem véletlen, hogy a sportszervezetek érveléseik során a kultúrát hozzák példának, amikor az EU szerveitől azt követelik, hogy sportra vonatkozó cikket alkossanak és módosítsák az alapszerződést. A kultúra ugyanis egy, azon területek közül, amely hosszú folyamat, lobbi eredményeként nyert konkrét megfogalmazást az elsődleges közösségi jogban.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Helsinki jelentésnek azokat a részeit, ahol a Bizottság - és tekintettel a jóváhagyására, a Tanács - egyértelműen hangot adnak azon véleményüknek, hogy a sport területén mindenképpen közös cselekvésre van szükség, és mindenek előtt a szubszidiaritás alapelvét kell szem előtt tartani.
A Maastrichti szerződés nagyon fontos újítása, hogy "integrációs elvként bevezeti a szubszidiaritást, amely az EU és a tagállamok közötti ésszerű hatáskörmegosztást írja elő. Ennek értelmében az EU csak akkor és ott avatkozik be (az integráció érdekében), ahol ez tagállami szinten nem volna megvalósítható"24.
Ez alapján nem kizárható az sem, hogy mindez burkolt megfogalmazása annak, hogy az EU nem kíván saját hatáskörben beavatkozni a sport szabályozásába, hanem azt a tagállamok és a sportban érdekeltek tevékeny közreműködésével és közös cselekvésével képzeli el. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy még hosszú ideig kell várni az alapszerződésbeli "sport cikk" megalkotására.
Mindez azonban nem jelenti, hogy az EU-ban nem kezelik fontos területként a sportot.
Annak bizonyítékául, hogy az Európai Unió valóban lényeges területként ismeri el a sportot, nemcsak a már említett dokumentumok szolgálnak, hanem ide sorolandó az Európai Bizottság által szervezett ún. Európai Sportfórum és az Európai Sportkonferencia.
Európai Sportkonferenciát eddig egy ízben rendeztek, 1999. május 20-23-a között a görögországi Olympiában.
Az Európai Bizottság a konferenciára az ASz-hez fűzött 29. számú nyilatkozatban foglaltakra tekintettel összehívta az európai sportélet főbb résztvevőit, a célból, hogy megvitassák azokat a legfontosabb problémákat, amelyeket a sportnak az elkövetkező években le kell küzdenie. A konferencia eredményeként elkészült dokumentumba foglalták az alábbi főbb pontokat:
- az európai sportmodell,
- televíziózás és a sport kapcsolata,
- dopping elleni harc.
Lényeges kiemelni még Viviane Reding, a kultúráért felelős EU bizottsági tag, konferenciát megnyitó beszédét, amelyben ő is egyértelműen hangot ad annak a törekvésnek, hogy a sport témakörében egy párbeszédet kell létrehozni az érintettek és az EU intézmények között. Ez, véleményem szerint nem jelentett mást, mint hogy egyelőre nem tervezték a sport területén a közösségi harmonizációt.25
A beszédében a Bizottság jelentésére utal, amelynek alapjául a Konferencia záródokumentuma is szolgált, és amely - a már ismertetett - Helsinki jelentés néven vált ismertté.
"1991-ben az EU-Bizottság tanácsadó fórumaként hozták létre az Európai Sportfórumot, amelynek az elsődleges célja az, hogy a sport területére vonatkozóan jobb, és kölcsönös információcsere alakuljon ki. Lehetővé teszi a párbeszéd kialakulását az EU-Bizottság és a tagországokban - kormányzati és nem kormányzati szinten - sportért tevékenykedő felelősök között."26
Az Európai Sportfórum minden évben megrendezésre kerül, és zászlajára általában valamely a sportot érintő aktuális témát tűz.
Résztvevői az Európai Bizottság tagjain kívül, európai sportszervezetek és európai nem-kormányzati szervek tagjai, továbbá az európai - nem csupán tagállamokbeli - államok sportszervezeteinek képviselői. Ennek megfelelően, lehetőség szerint Magyarország is képviselteti magát egy fővel.
Tekintettel a dolgozat kereteire, én csupán a 2002. november 7-8-án, a dániai Koppenhágában megrendezett Fórum záródokumentumára utalok.
Azért is említésre méltóak a találkozó végkövetkeztetései, mert tökéletesen tükrözik azt a problémát, amire már az előzőekben utaltam.
A záródokumentum tartalmazza, hogy:
(10) (...) a legtöbb résztvevő szükségesnek tart egy, a Nizzai Nyilatkozatra alapozott egyértelmű jogi keretet a sportra és a sportpolitikára vonatkozóan az Európai Unióban. A különböző lehetőségek, amelyek ehhez rendelkezésre állnak, magukban foglalják a lehetőségét egy megfelelő cikk felvételének is az EK-Szerződésébe.
Ezt a megoldást a legtöbb résztvevő célravezetőnek tartja. További lehetőségként említhető egy esetleges jegyzőkönyv is.
(11) Mindazonáltal egyes résztvevők egy szerződéses cikket még korainak tartanak. (...)
(12) Portugália képviselője a többi résztvevő tudomására kívánja hozni a szerződéses cikk javaslatát. [ezt a dokumentum melléklete tartalmazza (beszúrás a szerzőtől)]
(13) Némely résztvevők azon az állásponton vannak, hogy egy ilyen javaslat - mint minden egyéb a sport területére vonatkozó közösségi cselekvés - a harmonizáció bármiféle lehetőségét vagy a Bizottság általi jogszabály meghozatalát kizárná.27
Mindezek alapján ki merem jelenteni, hogy Nádori László téved, amikor cikkében azt állítja, hogy a Helsinki jelentés elfogadásától már csak "egy lépés a sport becikkezése az EU alapokmányába, talán a következő EU-csúcs idején"28.
Nem szabad elfelejtkezni ui. arról, hogy a sportpolitikai rendezvények résztvevői nagy részének semminemű beleszólása nincs a közösségi jogalkotásba. A szakmai szervezetek szerepe abban kimerül, hogy javaslatokat terjesztenek elő és lehetőségeik keretei között lobbiznak az érdekükben álló cél eléréséért.
Véleményem szerint az előjelek alapján, négy évvel ezelőtt idealizmus volt azt feltételezni, hogy az EU olyan szerződés-módosításra készül, amely jelentős mértékben érintené a sport hatókörét.
2001. december 15-én Laekenben az Európai Tanács az Európai Unió jövőjéről szóló Nyilatkozatban egy demokratikusabb, átláthatóbb és hatékonyabb Unió mellett állt ki és elhatározta az Európai Konvent felállítását, melynek feladata az Európai Alkotmánytervezet elkészítése volt. A Konvent 2002 februárjától működött, munkáját 2003. július 10-én fejezte be, miután benyújtotta az Európai Alkotmányszerződés javaslatát. Ez a javaslat szolgált kiindulási alapként a 2003. októberi Római Kormányzati Konferenciához, amelyen a tagállamok és csatlakozni kívánó országok állam- és kormányfői is részt vettek. A javaslatot a Konferencia nem tudta elfogadni, azonban az állam- és kormányfők azon elhatározásuknak adtak hangot, hogy megállapodásra fognak törekedni az Alkotmány végleges szövegének létrehozásában és mihamarabb céljuk annak elfogadása. Ennek jegyében ült össze 2004. június 17-18-án Brüsszelben az Európai Tanács, amelyen hosszú vitát követően, számos módosítással, végül elfogadásra került az Európai Alkotmány, amely újat hozott a sport szempontjából, mivel annak szövegébe bekerült a sport témaköre is29.
Az Alkotmány nagy újítása a hatáskörök pontos elhatárolása, melyeket a III. Címben (8-16. cikk) sorol fel. A 10. cikk pontosan meghatározza a hatáskörök fajtáit és ezek között már megemlíti, hogy az Unió koordináció céljából intézkedéseket hajthat végre, valamint a tagállamok intézkedéseit kiegészítheti, támogathatja, anélkül, hogy ezáltal az Unió hatásköre a tagállamokéi helyébe lépne. Azokat a területeket, amelyeken ún. támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedéseket hozhat a Közösség a 16. cikk (2) bekezdése tartalmazza, ezek:
- ipar,
- az emberi egészség védelme és javítása
- általános- és szakképzés, ifjúság, sport
- kultúra,
- polgári védelem.
A 16. cikk (3) bekezdése konkrétan kimondja, hogy azon kötelező erejű jogi aktusok, amelyeket az Unió a felsorolt területeken alkot, semmilyen esetben nem irányulhatnak a tagállamok jogi- és igazgatási szabályainak harmonizálására.30
Az eredeti javaslathoz fűzött melléklet31 tartalmazott egy rövid magyarázatot is a cikkekhez. A 16. cikkhez kapcsolódóan tartalmazta, hogy a sport és a polgári védelem [eredetileg katasztrófavédelem (beszúrás a szerzőtől)] területeinek felvétele a listára azért volt szükséges, mert ezek olyan területek, amelyek speciális jogalapot igényelnek az Alapokmányban, mivel az eddigi szerződések semmiféle jogi rendelkezést nem tartalmaztak rájuk vonatkozóan.
Az Alkotmány átalakítja a Közösség jogforrási rendszerét és új jogforrásokat vezet be, ilyenek többek között az európai törvény és kerettörvény32. Ezeket főszabály szerint a Bizottság javaslatára az Európai Parlament és a Tanács közösen alkotja majd. Bizonyos az Alkotmányban meghatározott esetekben pedig a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére is alkothatóak lesznek. Az európai törvény általános érvényű, minden részében kötelező és közvetlenül alkalmazandó lesz minden tagállamban, míg a kerettörvény azon tagállamokban, amelyek a címzettjei lesznek, a benne meghatározott cél tekintetében lesz kötelező erejű, míg a tagállam belső joga szerint jogosult lesz meghatározni formáját és eszközét.33
Az Alkotmány a részletes szabályok között kimondja, hogy az Unió hozzájárul a sport európai vonatkozásainak előmozdításához34. Az Unió tevékenységének célja a sport európai dimenziójának fejlesztése a versenyeken érvényesülő sportszerűség előmozdításával, a sportszervezetek közötti együttműködéssel, valamint a sportolók, különösen a fiatal sportolók, testi és szellemi épségének védelmezésével35. A meghatározott célok végrehajtásához segítségképpen európai törvények és kerettörvényekben támogató intézkedéseket fognak meghozni, a Régiók Bizottságával és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően. Ezen felül az Európai Bizottság kezdeményezésére a Tanács ajánlásokat bocsáthat ki.36
Mindezen jogi aktusokra vonatkozik azonban a már említett kitétel, hogy a tagállamok jogi- és államigazgatási előírásainak bármiféle harmonizálását nem célozhatják és nem valósíthatják meg.
Utalni kell viszont a tagállamok azon lehetőségére, hogy - amennyiben a szabályozni kívánt témakör nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe, márpedig a sport területe nem - elhatározhatják az ún. megerősített együttműködést. Ebben az Alkotmány szabályai szerint legalább a tagállamok 1/3-ának részt kell vennie.
Az Alkotmány hatályba lépésének tervezett időpontja 2007, ehhez azonban mind a 25 tagállam jóváhagyása szükséges. Ezért egyelőre még bizonytalan, hogy az ismertetett szabályok ténylegesen mikor érvényesülhetnek.
Mindezek alapján elmondható, hogy bár végre említésre kerül a sport egy kötelező érvényű közösségi alapjogszabályban, a szabályozási hatáskör nem fog átkerül a Közösséghez, sőt a Közösség még csak a tagállami szabályok harmonizálására irányuló intézkedéseket sem tehet. Ezért valószínűsítem, hogy a sport területén a jövőben megalkotásra kerülő szabályok az előirányzott és preferált közös cselekvés szintjén fognak maradni. ■
JEGYZETEK
1 A cikk egy fejezete a szerző által készített "A sportolók munkavállalási szabadsága az Európai Unió "sportjogában" c. dolgozatnak.
2 vö. Az Európai Közösség kereskedelmi joga, szerk. Király Miklós, KJK, Budapest 2002, 73. o.
3 vö. Schulz: Freizügigkeit für Unionsbürger, Peter Lang Europäische Verlag für Wissenschaften, Frankfurt aM. 1998, 116. o.
4 Levin, 53/81; Lawrie-Blum, 66/85; Bettray, 344/87
5 Unger, 75/63
6 Az Európai Közösség kereskedelmi joga, 1998, 74. o.
7 Dr. Lukács Éva: A munkaerő szabad mozgása az EU-ban in: Cég és Jog 2000/4., 42. o.
8 C-332/90, Steen
9 Sportjogi ismeretek, 297. o. (szerk. Nemes András) KJK-Kerszöv, Budapest 2002
10 vö. Nádori-Bátonyi: Európai Unió és a sport, 95. o., Dialóg Campus Kiadó, Pécs 2003
11 vö. Nemes-Tóth: European sportlaw, 64. o., Megapress Kft., Budapest 2002
12 Nyilatkozat a sportról, (az Amszterdami Szerződéshez csatol nyilatkozat), in: Az európai integráció alapszerződései, 345. o. (szerk. Fazekas Judit) KJK-Kerszöv, Budapest 2000
13 Helsinki jelentés a sportról KOM (1999)644, (saját fordítás a német nyelvű dokumentum alapján)
14 a Nizzai Nyilatkozat magyar nyelven olvasható az Európai Unió és a sport c. könyvben, 84. o.
15 uo.
16 A5-0208/2000 (olvasható az Európa szerveren:
www.europa.eu.int, Parlament oldalán belül)
17 A munkavállalók szabad mozgásáról az Európai Közösségen belül
18 KOM(2002)119; Brüsszel, 2002. 03. 07.; 2002/0061 COD Vorschlag für eine Richtlinie des Europäischen Parlaments und des Rates über die Anerkennung von Berufsqualifikationen (von der Kommission vorgelegt)
19 sajtójelentés az irányelvjavaslatról, IP/02/393; Brüsszel, 2002. március 12.
20 2002/0061(COD) irányelvjavaslat 10. pontja, az interneten olvasható német nyelvű pdf-dokumentum, 21. o.
21 Sportjogi ismeretek, 297. o.
22 Das Europäische Sportmodell, Diskussionspapier, 1998. november (európa szerver, Bizottságon belül)
23 http://europa.eu.int/comm/sport/index.html
24 Európai közjog és politika, 21. o. (ELTE átmeneti vizsgasegédlet, 2001. november 15.)
25 "Azt hisszük, hogy a Bizottság jelentése az európai sport számára kivételes fontosságú lesz, hozzájárul az Európai Unió és a sport kapcsolatának megerősítéséhez. Elérkezett az idő arra, hogy új viszonyról tegyünk említést. Ezt a viszonyt a párbeszéd, az európai sportot érintő problémák és kihívások megoldásának a keresése jellemzi." (a beszéd magyar fordítása in: Nádori-Bátonyi: Európai Unió és a sport, 192. o.)
26 Sportjogi ismeretek, 298. o.
27 vö. "A sport figyelembevétele a közösségi politikában" munkacsoport végkövetkeztetései a 2002-es Európai Sportfórumon (a szerző fordítása a dokumentum német nyelvű szövege alapján)
28 Nádori László: Az Európai Unió és a magyar sport, in: Iskolakultúra, 2000/5., 60. o.
29 Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezete, CONV 850/03, 16. cikk (2) bek.
30 (a szerző fordítása a dokumentum német nyelvű szövege alapján)
31 CONV 528/03 Az Alkotmánytervezet 1-16. cikkének javaslata
32 CONV 850/03, 32. cikk (1) bekezdés
33 33. cikk (1) bekezdés
34 III-182. cikk (1) bekezdés
35 III-182. cikk (2) bekezdés g) pont
36 III-182. cikk (4) bekezdés
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nagy Ibolya, fogalmazó, Veszprémi Városi Bíróság
Visszaugrás
