A konszernjog, és azon belül a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés (vállalatfelvásárlás, take-over) szabályozása a magyar társasági jog leggyorsabban fejlődő részterülete. A törvényalkotó a vállalatfelvásárlást rövid időszak alatt, 1997 és 2005 között három alkalommal, átfogó jelleggel szabályozta. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Első Gt.) kizárólag a részvénytársaságnak részvények megszerzése révén másik részvénytársaságban történő jelentős részesedéssel, többségi részesedéssel és kölcsönös részesedéssel történő befolyásszerzését szabályozta. A nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés első átfogó jellegű szabályozására 1997-ben, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Második Gt.) megalkotásával, és azzal együtt az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Második Épt.) módosításával került sor. Az első szabályozás 1998. június 16. napján lépett hatályba. A magyar társasági jog tehát a befolyásszerzést két jogforrásban: a Második Gt.-ben és a Második Épt.-ben szabályozta. E szabályozási megoldás jelenleg is fennáll, a korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban való befolyásszerzés szabályai a Gt.-ben, míg a nyilvánosan működő részvénytársaságokban való befolyásszerzésre vonatkozó szabályok a Tpt.-ben találhatók. A nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés második, átfogó jellegű szabályozása 2001. július 18. napján lépett hatályba, majd az Országgyűlés a tavalyi esztendőben elfogadta a 2005. évi CLXXXVI.
törvényt, amellyel módosításra került a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) befolyásszerzésre vonatkozó fejezete. Az új (harmadik) átfogó jellegű szabályozás 2006. május 20. napján lépett hatályba. Ebben a tanulmányomban röviden ismertetem a vállalatfelvásárlás korábbi szabályozásainak legfontosabb elemeit, a vonatkozó bírósági eseti döntéseket és részletesen bemutatom az új szabályozás legfontosabb újdonságait.
A befolyásszerzés szabályozásának alapvető oka az, hogy a modern piacgazdaságban olyan társaságcsoportok alakultak ki, amelyekben létezik befolyásoló (uralkodó) tag (társaság) és létezik egy vagy több ellenőrzött (alávetett) társaság, és a befolyásszerző tag az ellenőrzött társaság üzletpolitikáját fokozott módon képes befolyásolni saját gazdasági érdekeire tekintettel. A befolyásoló személy üzletpolitikája sértheti az ellenőrzött társaság érdekeit, valamint sértheti a kisebbségi tagok (részvényesek) és a hitelezők érdekeit is. A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés több szempontból is eltérő szabályozást igényel, mint a korlátolt felelősségű társaságokban és a zártkörűen működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés. A vállalatfelvásárlásra vonatkozó szabályozásnak kógens jellegűnek, kimerítőnek és részletezőnek kell lennie. Ennek magyarázata az, hogy a modern piacgazdaságban a nyilvánosan működő részvénytársaságok töltik be a legfontosabb szerepet tőkenagyságukra, mérlegfőösszegükre, árbevételükre, eredményükre és a foglalkoztatott munkavállalók számára tekintettel, ezért az ilyen táraságokban történő befolyásszerzés esetében a kisebbség és a hitelezők fokozott védelme körültekintő és viszonylag nagy terjedelmű szabályozást igényel.
Az első szabályozás a befolyásszerzés fogalmát szűk körűen határozta meg. Befolyásszerzésnek kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvényeinek harminchárom százalékot meghaladó mértékű, - közvetlen vagy közvetett módon történő - részvényátruházás útján történő megszerzése minősült. A törvény ugyanakkor a közvetlen és közvetett befolyásszerzés fogalmának meghatározásával adós maradt. A törvény a harminchárom százalékot meghaladó befolyás megszerzése esetére jogkövetkezményként a nyilvános ajánlattételi kötelezettséget írt elő. A törvény a kisebbségi részvényesek alapvető jogait és érdekeit biztosító garanciális szabályokat megalkotta, amelyek a következők voltak: a nyilvános vételi ajánlat kötelező tartalma; befektetési vállalkozás kötelező közreműködése az ajánlattevő oldalán; a nyilvános ajánlatot az értékpapír-piac törvényes működése felett őrködő Felügyelet előzetes jóváhagyásához kötése; a vételi ajánlat valamennyi részvényes és valamennyi átváltoztatható kötvény tulajdonos számára szóljon; a vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során a részvényesek közötti bármilyen hátrányos megkülönböztetés tilalma; az ajánlattétel időtartamának (legalább harminc, legfeljebb hatvan nap) törvényi meghatározása; az ellenajánlat tételének lehetősége. A törvény létrehozta továbbá a kiszorítás jogintézményét, amelynek lényege abban áll, hogy ha a nyilvános vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a részvényhez fűződő szavazati jogok több mint kilencven százalékával rendelkezik, a befolyásszerzés megtörténtét nyilvánosságra hozó tájékoztató közzétételét követő harminc napon belül jogosult a tulajdonába nem került részvényeket azon az áron megvásárolni, amely ár a nyilvános vételi ajánlat során alkalmazásra került. A kilencven százalékot meghaladó befolyást megszerző ajánlattevőt tehát vételi jog illeti meg, míg a többi részvényest eladási kötelezettség terheli. A törvény a befolyásszerzés, a nyilvános vételi ajánlati kötelezettség megszegésének szigorú hátrányos jogkövetkezményeként a részvény-átruházási szerződés semmiségét írta elő. Az első szabályozás a harminchárom százalékot meg nem haladó mértékű befolyásszerzésre egyéb jogkövetkezményt nem írt elő, nem határozta meg az ellenérték számításának módját és a céltársaság igazgatóságának a vételi ajánlattal kapcsolatos eljárását.
A második szabályozás a befolyásszerzés fogalmát széles körűen határozta meg, néhány esetben indokolatlanul és szükségtelenül vont be tényállásokat a befolyásszerzés fogalma alá (például: a biztosíték jogosultjának befolyásszerzése). A törvény a bármilyen jogi tény útján megvalósuló szavazatszerzés (faktikus konszern) mellett a szerződéses konszernt, valamint a felek összehangolt magatartását is a befolyásszerzés fogalma alá vonta. A második szabályozás már megfelelően szabályozta a közvetlen és közvetett befolyás fogalmát, továbbá előírta a közeli hozzátartozók befolyásának egybeszámítását is. A törvény a különböző mértékű befolyásszerzésekhez elérő jogkövetkezményeket kapcsolt. A törvény bejelentési és közzétételi kötelezettséget írt elő a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő öt százalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további ötszázalékos mértéket (tíz, tizenöt, húsz százalék stb.) elérő befolyásszerzésre. Az ajánlattevő a bejelentést két naptári napon belül a Felügyeletnek és az igazgatóságnak volt köteles megtenni. Bejelentési és közzétételi kötelezettség állt fenn a fenti mértéket meghaladó befolyás csökkenése esetén is. A bejelentési és közzétételi kötelezettség elmulasztásának hátrányos jogkövetkezménye (szankciója) az volt, hogy a mulasztó részvényes a bejelentési kötelezettség teljesítéséig a céltársaságban a tagsági jogait nem gyakorolhatta. A törvény nyilvános ajánlattételi kötelezettséget írt elő a nyilvánosan működő részvénytársaságban a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez, továbbá, ha a nyilvánosan működő részvénytársaságba az ajánlattevő részvényes kivételével egy részvényes sem rendelkezik - sem közvetlenül, sem közvetve - a szavazati jogok több mint tíz százalékával, vételi ajánlat megtétele már a huszonöt százalékot meghaladó befolyás megszerzéséhez kötelező. A második szabályozás fenntartotta az első szabályozás kisebbségi részvényesek érdekeit védő garanciális jogintézményeket. Új garanciális elemként a törvény előírta annak igazolását, hogy az ajánlattevőnek az ajánlatában meghatározott mennyiségű részvény megszerzéséhez szükséges ellenérték szolgáltatásához a törvényben meghatározott típusú fedezettel (például: pénz, magyar állampapír, bankgarancia) kell rendelkeznie. A második szabályozás két lényeges újítása az volt, hogy egyrészt meghatározta az ajánlat tárgyát képező tőzsdére bevezetett és tőzsdére be nem vezetett részvények ellenértékének számítási módját, másrészt szabályozta a céltársaság igazgatóságának a vételi ajánlattal kapcsolatos eljárását. A céltársaság igazgatósága a vételi ajánlat kézhezvételének időpontjától a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhatott olyan döntést, amely alkalmas a befolyásszerzésre irányuló eljárás megzavarására, így nem határozhatott az alaptőke felemeléséről vagy a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzéséről. A céltársaság igazgatósága emellett köteles volt a vételi ajánlatot véleményezni, és azt a részvényesek számára közzétenni. A második szabályozás fenntartotta a kiszorítás jogintézményét, ugyanakkor a kilencven százalékot meghaladó mértékű befolyás megszerzése esetére megteremtette a vételi ajánlatot el nem fogadó részvényesek számára az eladási jogosultságot, az ajánlattevő számára a vételi kötelezettséget. Ebben az esetben sem lehetett kevesebb az ellenérték összege, mint a vételi ajánlat során alkalmazott ellenérték. A törvény az első szabályozástól eltérő, mégpedig kettő hátrányos jogkövetkezményt írt elő a kötelező nyilvános ajánlattételre vonatkozó szabályok megszegése esetére. Ha a befolyásszerzésre a törvényben előírtaktól eltérően került sor, az ajánlattevő a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait nem gyakorolhatta (első szankció: a jogok szünetelése). A befolyást szerző a harminchárom, illetve a huszonöt százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot megtestesítő részvényeit köteles a szerzést vagy a felügyelet határozatának meghozatalát követő hatvan napon belül elidegeníteni (második szankció: az elidegenítési kötelezettség). Az elidegenítési kötelezettséggel nem érintett részvények tekintetében a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogok csak az elidegenítési kötelezettség alá eső részvények elidegenítését követően voltak gyakorolhatók. A második szabályozás végezetül megalkotta az önkéntes vételi ajánlat jogintézményét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
