A pénzügyi intézmények részéről természetes törekvésnek tekinthető, hogy a pénzügyi szolgáltatás nyújtását megelőzően az ügyféltől kért okiratok, adatok mellett olyan objektív forrásból is információhoz kívánnak jutni a leendő ügyfelek eladósodottságáról, fizetőképességéről és készségéről mint a hitelinformációs rendszerek.
Természetesen ezek a rendszerek nemcsak a pénzügyi intézmények, hanem az őket felügyelő hatóságok számára is információul szolgálhatnak a pénzügyi intézmények felügyelete során.
Magyarországon jelenleg az ún. központi hitelinformációs rendszer (KHR) az, amelyik a természetes személyek és a vállalkozások vonatkozásában is részletes adatokat tartalmaz a fizetési készségükről, a velük kötött szerződésekről. Az érintett ügyfélkör nagyságrendjét jól mutatja, hogy a KHR vállalkozási rendszerében 2009 decemberében 178 739 vállalkozás 435 288 db fennálló hitelszerződés adatait, a lakossági rendszerben pedig 2010 júniusában 852 754 természetes személy 1 189 119 db fennálló hitelmulasztását tárolták (www.bisz.hu). A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete folyamatosan foglalkozik a KHR-rel kapcsolatos ügyfélpanaszokkal (2009. évben összesen 148 db, csak a KHR-rel kapcsolatos ügyfélpanaszt nyújtottak be hozzá - Panaszkezelési tájékoztató 2009/I-IV. negyedév).
A pénzügyi intézmények részére az ügyfelekkel történő újabb szerződéskötéseik során a KHR-ben lévő adatok kiemelkedő jelentőséggel bírnak, és az ügyfeleknek sem mindegy, hogy a rendszerben milyen adatokat tartanak nyilván. A téves adatok és azt az alapján történő hitelbírálatok sérthetik az ügyfelek jó hírnevét és károkat okozhatnak. "Mert az embert nemcsak jogalanynak, szerződő félnek kell tekintenie a jogtudománynak és a jogászoknak, hanem olyannak, akinek van méltósága - érinthetetlen lényege - személyisége, magánszférája, amely egyetemes emberi értéket képvisel az élet minden területén, így a hitelviszonyokban is" (Vértessy László: Az ember nyilvántartott adóssága, Pénzügyi Szemle 2008/2. 280. o.).
A jelen cikkben a KHR (korábbi nevén BAR) rendszerbe történő téves adattovábbítások miatt az ügyfeleket megillető peres jogorvoslatot vizsgálom, bemutatom a bírósági gyakorlatot, és végül a jogorvoslat lehetséges továbbfejlesztésére teszek javaslatokat.
A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) 1991. december 1.-1996. december 31. között kizárólag a pénzintézeti tevékenység engedélyezése és a banktitok átadása körében rendelkezett a központi hitelinformációs rendszerről. A Pit. 1993. évi módosítását követően 1994. február 15. napján alapította meg nyolc hazai bank a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt.-t, amelynek feladata a Bankközi Adósnyilvántartó Rendszer (BAR) kiépítése és üzemeltetése volt. A BAR először csak a vállalkozói hitelek nyilvántartását végezte. A Pit. egyébként ebben az időszakban a jogorvoslattal nem foglalkozott.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 1997. január 1-jétől továbbra is csak a nem természetes személy hiteladósok nyilvántartását írta elő. A Hpt. 1998. január 1-jétől tette kötelezővé meghatározott tevékenységet végző pénzügyi intézmények részére a hitelinformációs rendszerhez való csatlakozást és a nyilvántartás 1998. január 1-jével kiegészült a természetes személyekre vonatkozó adatokkal is. A Hpt. a jogorvoslatról azonban továbbra sem rendelkezett a jogalkotó. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) 1999-ben elismert hitelinformációs rendszernek minősítette a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. által működtetett BAR-t.
A 2000. január 1-2005. december 31. napja közötti időszakban a pénzügyi intézmények ügyfelei számára a Hpt. mint speciális, ágazati jogszabály nem biztosított jogorvoslati lehetőséget, csak a pénzügyi intézmény vonatkozásában állapított meg - szankció nélküli tájékoztatás és értesítési kötelezettséget. Érdemes ismertetni az ezen időszakban, a BAR-ban szereplő jogsértő adatok miatt a természetes személy és a vállalkozások által indított pereket.
Az egyik esetben a pénzügyi intézmény 2002. május 2. és október 11-i mulasztási idővel továbbította a természetes személy ügyfél adatait a BAR-ba. A természetes személy felperes ezért 1 000 000 Ft nem vagyoni kár és 750 000 Ft elmaradt munkabér megtérítését kérte. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes keresete részben megalapozott volt, mert a pénzügyi intézmény mindkét esetben jogszerűtlenül továbbította a felperes adatait a BAR-ba. Az ítélet indokolása szerint
"Az iratokhoz mellékelt taggyűlési jegyzőkönyv és a változást tartalmazó cégkivonat által igazoltan a felperesnek azért szűnt meg a munkaviszonya, mert BAR listára került. Ezen kétségkívüli okozati összefüggés ellenére a bíróság kiesett munkabér címén alperes elmarasztalására azért nem látott okot, mert felperes más vállalkozásoknál tevékenykedve jövedelemre tudott szert tenni. Maga adta elő továbbá, hogy a felszabaduló munkaerejét bírósági perére fordította. Így részben a kár hiánya, részben pedig a saját elhatározáson nyugvó, más irányú elfoglaltság következtében munkabér címén felperesnek nem keletkezett alperesre áthárítható kára. Az alaptalan, két esetben történő BAR listára helyezés a bíróság jogi álláspontja szerint alkalmas a Ptk. 78. § (1) bekezdésében védelem alatt álló jó hírnév megsértésére, hiszen ezáltal az egyik legfontosabb emberi érték a felperes megbízhatósága vált kétségessé. A BAR listán szereplés ténye felperes munkahelyén, valamint a különböző kölcsönfelvételek megkísérlésekor közreműködök és az érintettek körében ismertté vált. Az egyes hiteligények felmerülésekor a felperesnek vállalkozóként és családfőként éveken át tartóan szembesülnie kellett a megbízhatatlan adósok személyéhez kapcsolódó tartózkodással, negatív megítéléssel.
Ezeket a szempontokat mérlegre téve a bíróság akként ítélte meg, hogy a személyiségi jog megsértése 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésével enyhíthető. Így a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja továbbá a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdései alkalmazásával alperest 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte." (FIT-H-PJ-2008-541 Fővárosi Ítélőtábla, 1-H-PJ-2008-37 Fővárosi Bíróság).
A másik esetben a felperes természetes személyek részére csak egy másik hiteligényléskor derült ki, hogy egyikük hitele tévesen, lejárt hitelként került be a BAR-ba 2002. december 8-2004. október 4. között. A felperes keresetében 1 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és 229 000 Ft vagyoni kártérítés megtérítését kérte.
A bíróság jogerős ítélete szerint megállapítható a személyhez fűződő jogok megsértése, ha a pénzintézet anélkül teszi fel az ügyfél adatait az ún. BAR-listára, hogy az ügyfél a tartozás fizetésével késedelembe esett volna.
"Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek jóhírnévhez fűződő jogát azáltal, hogy adataikat fölvétette a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszerbe. Kifejtette, hogy teljesen életszerű a felperesek azon hivatkozása, amely szerint szégyellték, hogy hitelkérelmüket a BAR-ban való szereplés miatt elutasították, szégyenkezniük kellett H. Z. üzletkötő, a Lakáskassza D.-i Fiókjának alkalmazottai, valamint a V-H. Takarékszövetkezet alkalmazottai előtt is. Mindez arra mutat, hogy a jogsértés a felperesek magánéletét hátrányosan befolyásolta, életminőségük a történtek miatt megváltozott. E tényekre figyelemmel találta alaposnak a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. A felpereseket ért nem vagyoni hátrány ellensúlyozására szükségesnek és egyben elegendőnek, felperesenként 300 000 Ft kártérítést talált megítélhetőnek, a további nem vagyoni, valamint vagyoni kártérítés iránti igényt - a megítélt 5000 Ft-on túl - elutasította.
Az a tény, hogy a BAR-listára való felkerülés az oda felkerült személyek negatív megítélését vonja maga után, valamint az a tény, hogy ez a tisztességes, jogkövető állampolgárokban szégyenérzetet kelt azok előtt, akik erről tudomást szereznek, olyan, a Pp. 163. § (3) bekezdése szerinti köztudomású tény, amely bizonyításra nem szorul. E hátrányos, negatív megítélés, szégyenérzet objektív szankcióval nem orvosolható, azonban a felperesek által elszenvedett sérelmek a nem vagyoni kártérítés megítélésével kompenzálhatók." (BDT 2006/1489 Pécsi Ítélőtábla Pf. II. 20 124/2006/5.)
Hasonlóan foglalt állást a bíróság egy 2004. február 25. napján történt jogellenes adattovábbítás kapcsán is: "Köztudomású tényként valónak fogadható el a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján, hogy a pénzügyi kötelezettségeit nem teljesítő, felvett kölcsönt vissza nem fizető adós elmarasztaló társadalmi értékítélet alá esik, tehát az alperes személyhez fűződő jogot sértő jogellenes magatartása miatt a felpereseknek nem vagyoni kárpótlást megalapozó hátránya keletkezett.", ezért megállapította a jó hírnév megsértését és 600 000 Ft nem vagyoni kár és 47 250 Ft (hitelkérelem elutasítása miatt másik banknál felmerült költség) megfizetésére kötelezte az alperest (FIT-H-PJ-2008-340 Fővárosi Ítélőtábla, 1-H-PJ-2007-477 Fővárosi Bíróság).
A következő esetben a felperesek azt állították, hogy a pénzügyi intézmény jogosulatlanul továbbította adataikat a BAR-ba 2005. szeptember 5. napján. Keresetükben jó hírnév és a munkavégzéshez való jog megsértésének megállapítását és 2,4 M Ft vagyoni és nem vagyoni kár megfizetését kérték. A bíróság a keresetet elutasította, tekintettel arra, hogy a szerződés módosítására nem került sor, így a felperesek késedelme fennállt és adataik jogszerűen kerültek fel a hitelinformációs rendszerbe (1-H-PJ-2007-688 Fővárosi Bíróság).
Előfordult olyan eset is, hogy az adatok 2005. május 31-ei jogtalan továbbítása miatt a felperes csak 100 M Ft vagyoni és nem vagyoni kártérítés érdekében terjesztett elő keresetet. A bíróság azonban a keresetet elutasította, azzal, hogy az adatok továbbítása jogosulatlanul történt, a kártérítés feltételei közül a jogellenes magatartás megvalósult, de "Önmagában az a körülmény, hogy a felperesek az alperes jogellenes magatartása folytán az igényelt hitelt nem kapták meg kárt nem szenvedtek, mert a hitel elmaradása nem okoz a vagyonukban értékcsökkenést, a kapott hitelt vissza kell ugyanis fizetniük. A hitel elmaradásából esetleg elmaradt vagyoni előny származhat, ha bizonyíthatóan annak befektetésével haszonhoz juthattak volna." (LB-H-GJ-2009-5 Legfelsőbb Bíróság, 1-H-PJ-2008-32 Fővárosi Bíróság)
A Legfelsőbb Bíróságot is megjárt esetben a felperesek a 2004. szeptember 6-ai jogosulatlan adatátadás miatt nyújtottak be keresetet és kérték az adatok törlését. A bíróság a KHR-ből történő törlésre kötelezte a pénzügyi szolgáltatót. (LB-H-GJ-2007-10, 7-H-PJ-2007-5 Fejér Megyei Bíróság, 7-H-PJ-2007-1 Székesfehérvári Városi Bíróság).
A jogesetekből látható, hogy a BAR-ban tévesen szereplő adatok esetén az érintett ügyfelek a "klasszikus" marasztalási keresettel éltek a referencia-adat szolgáltatókkal szemben, ezek között voltak csak a törlésre irányulók, de voltak a jó hírnév megsértése miatt és annak következményeként vagy akár önállóan kártérítést is tartalmazó keresetek.
A bíróságok e körben következetes gyakorlatot alakítottak ki és alapvetően a személyhez fűződő jogvédelemmel orvosolták a jogsértéseket.
A Ptk. 75. § (1) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Ennek alapján tehát a jó hírnév védelmét olyan közlés alapozza meg, amely valótlan és az általános közfelfogás szerint kedvezőtlen értékítélet kiváltására alkalmas, tehát sértő tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. A személyiségi jogsértés miatt indított perben azt kellett vizsgálni, hogy a közlés objektíve valós tartalmat hordoz vagy sem.
A Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján: "Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint."
A kártérítés vonatkozásában a Ptk. 339. § (1) bekezdése irányadó: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." A Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján pedig: "A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
A Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A jogsértéssel okozati összefüggésben nem vagyoni kártérítés megítélésére nemcsak akkor van lehetőség, ha a sérelmet szenvedett személy tételesen igazolja nem vagyoni hátrányait, a bíróság ugyanis a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján külön bizonyítás nélkül elfogadja az olyan hátrány bekövetkeztét, amely köztudomású ténynek tekinthet.
A Hpt. 2006. január 1-jével hatályba lépett módosítása alapján kialakult a KHR nyilvántartásának ma is fennálló rendszere, amely a lakossági és a vállalkozási rendszerből áll, és mindkettőnek három-három alrendszere van.
1. A lakossági hitelmulasztás nyilvántartása (mulasztás-nyilvántartó alrendszer, negatív listás adatbázis). Az alrendszer azokat a természetes személyeket (hiteladósokat) és mulasztásaikat tartja nyilván, akik a pénzügyi intézményekkel a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződésben, kereskedelmi kölcsönszerződésben, valamint a hallgatói hitelszerződésben vállalt fizetési kötelezettségének oly módon nem tesznek eleget, hogy a lejárt és meg nem fizetett tartozásának összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért és ezen minimálbérösszeget meghaladó késedelem folyamatosan, több mint kilencven napon keresztül fennállt.
2. A lakossági kártyavisszaélés nyilvántartása (visszaélés-nyilvántartó alrendszer, negatív listás adatbázis).
3. Elutasítások nyilvántartása (valótlan adatközlés miatti elutasítás nyilvántartó alrendszer, negatív listás adatbázis). Az alrendszer azoknak a természetes személyeknek a referenciaadatait, tartalmazza, akik a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződés, a kereskedelmi kölcsönszerződés, valamint a hallgatói hitelszerződés megkötésének kezdeményezése során valótlan adatot közölnek, hamis vagy hamisított okiratot használnak, ha mindez okirattal bizonyítható.
A vállalkozási rendszer a referenciaadat-szolgáltatók vállalkozásként besorolt ügyfeleinek a KHR hatálya alá tartozó adatait tárolja három alrendszerben.
1. Vállalkozói hitelnyilvántartás (Hitelszerződés-nyilvántartó alrendszer, teljes listás adatbázis), amely a vállalkozásoknak a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződésével kapcsolatos referenciaadatait tartalmazza.
2. Bankszámla sorban állások nyilvántartása (sorbanállás-nyilvántartó alrendszer, negatív listás adatbázis), amely azoknak a vállalkozásoknak a referenciaadatait tartalmazza, amelyeknek a fizetési számlájával szemben - fedezethiány miatt - harminc napot meghaladó időszak alatt, megszakítás nélkül, egy millió forintnál nagyobb összegű sorba állított követelést tartanak nyilván.
3. Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elfogadásával való visszaélések nyilvántartása (elfogadóhely-nyilvántartó alrendszer, negatív listás adatbázis), amely azoknak a vállalkozásoknak a referenciaadatait tartalmazza, akik készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elfogadására irányuló szerződésben vállalt kötelezettségeit megszegték, és emiatt a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elfogadására irányuló szerződését a referenciaadat-szolgáltató felmondta vagy felfüggesztette.
A rendszer bővülésével együtt a speciális jogorvoslat hiánya miatt nagymértékben megnövekedett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez illetve az adatvédelmi biztoshoz természetes személy által benyújtott ügyfélpanaszok száma. Ezen panaszok nagy része arra irányult, hogy ezen ügyfelek nem vagy nehézkesen jutottak hozzá ahhoz az információhoz, hogy a KHR-ben szerepelnek-e, illetőleg arra, hogy téves vagy hibás bekerülésük esetén nem áll rendelkezésükre olyan jogorvoslati rendszer, amely hatékonyan orvosolná ezt a helyzetet.
Az új jogorvoslati szabályok 2006. január 1-jével léptek hatályba, és a természetes személyek, illetve a vállalkozások részére egyaránt megteremtették az ügyfélvédelem során a jogorvoslatot (Hpt. 130/J. §-130/O. §). A jogorvoslat két szakaszban valósul meg: 1. kifogásolási és 2. bíróság előtti peres szakasz. A jogalkotó a Pp. háttérszabályaira utalás mellett sajátos, egyszerűbb "pertípust" alkotott, amely az előnyei mellett azonban néhány hátrányt is tartalmaz.
A kereset tartalma szerint lehet: negatív megállapítási - a nyilvántartott referenciaadatok jogszerűtlen átadása vagy kezelésének megállapítása, és/vagy pozitív marasztalási - a nyilvántartott referenciaadatok helyesbítése és törlése. A két kereset a gyakorlatban összekapcsolódik, hiszen az ügyfél elsődlegesen a helyesbítés, törlés révén jut abba a helyzetbe, amely alapján a jogsérelem teljes körű orvoslást eredményez.
Az ügyfélnek a keresetlevélhez csatolnia kell a Hpt. 130/K. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatót, vagy nyilatkoznia kell, hogy a referenciaadat-szolgáltató, illetve a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás a tájékoztatási kötelezettségének [Hpt. 130/J. § (4) és 130/K. § (4) bekezdés] nem tett eleget, ennek elmulasztása esetén a keresetlevelet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja, mivel "... a Hpt.-ben írt eljárás lefolytatásának hiányában nem állapítható meg az sem, hogy amelyik volt az a pénzügyi intézmény, aki a felperesnek a KHR-ben való nyilvántartását kezdeményezte, tehát nem állapítható meg biztonsággal az sem, hogy a pert ki ellen kell megindítani." (12. P. 21.395/2009/5. Zalaegerszegi Városi Bíróság, 3. Pf. 21.050/2010/2 Zala Megyei Bíróság).
Felmerülhet - mint ahogy a 2006 előtti időszakban jellemző volt -, hogy az ügyfél a Ptk. szerinti jóhírnév sérelme miatt indított eljárásban keres jogorvoslatot.
Nyilvánvalóan a Ptk. jóhírnév sérelme miatti peres eljárás és a Hpt. szerinti peres eljárás egymással részben "verseng".
Az egyik jogeset szerint "...nem kizárt, hogy a felperes a jóhírnév sértés körében kifogásolja, hogy alaptalanul állította róla az alperes a KHR rendszerbe juttatásával, hogy 30 napon túl 1 000 000 forintot meghaladóan lejárt tartozása volt.", ezért az alperes permegszüntetési kérelmét a bíróság nem fogadta el (31. P. 25.862/2008/10 Fővárosi Bíróság, FIT-H-PJ-2010-497 Fővárosi Ítélőtábla).
Véleményem szerint ez a bírói gyakorlat téves, mivel ha az ügyfél azon az alapon terjeszt elő keresetet, hogy a KHR-be történő alaptalan adatátadással személyiségi jogait (jó hírnevét) megsértették és kéri a jogsértés megállapítását, akkor a bíróságnak a Pp. 123. §-a alapján eljárva a keresetet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania (a pert meg kell szüntetnie): ugyanis a Pp. 123. §-a úgy rendelkezik, hogy megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Felperes jogainak megóvását a jogszerűtlenül továbbított adatok törlése szolgálná, amely vonatkozásában a Hpt. tartalmazza a speciális jogorvoslatot. A Pp. 123. §-ban írt két feltétel együttes természetű, azaz az egyik feltétel hiánya a kereset érdemi vizsgálat nélküli elutasításához vezet. A Hpt. szerinti jogorvoslat mellett szükségtelen és nincs is jogi lehetőség a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset előterjesztésére.
A peres felek: felperes a természetes személynek vagy vállalkozásnak minősülő ügyfél, az alperes a referenciaadatot átadó pénzügyi intézmény (I. r.), és a referenciaadatot kezelő pénzügyi intézmény (BISZ Zrt., II. r.) - mint kényszerű pertársak. A kényszerű pertársaság jogalkotói indoka nyilvánvalóan az volt, hogy a bírói ítélet azonnal és további jogsérelem nélkül végrehajtható legyen.
A keresetindítási határidő: az ügyfél által benyújtott kifogást kivizsgáló, a pénzügyi intézmény által írásba foglalt tájékoztató kézhez vételét, illetve a tájékoztató hiányában a tájékoztatási kötelezettségre megállapított határidő (15 napon belül a kifogás vizsgálata és annak eredményéről két munkanapon belüli tájékoztatás adása) leteltét követő 30 napon belül kell személyesen benyújtani, illetve ajánlott küldeményként postára adni. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak van helye. A Hpt. szerinti keresetindítási határidő tehát jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő, amely elévülési jellegű is, mivel a mulasztás kimenthető - e körben a jogalkotó kifejezetten ügyfélbarát rendelkezést alkotott. Ugyanakkor zavaró a "személyes" benyújtásra utalás, egyértelműbb lett volna pl. az Mt. 202. §-ához hasonló megfogalmazás: "(1) A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni: ... (2) A keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet".
A jogalkotó kizárólagos illetékességet határozott meg: a nyilvántartott lakóhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult eljárni a perben. Jogalkotói figyelmetlenségnek tekinthető, hogy a Hpt. 130/L. § (1) bekezdése a nyilvántartott lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságot jelöli meg kizárólagos illetékességűnek, a vállalkozások esetén ezen nyilvánvalóan a székhelyet kell érteni.
Egyes pénzügyi intézmények üzletszabályzatai/általános szerződési feltételei választottbírósági kikötést tartalmaznak. A bírói gyakorlat szerint a jogalkotó kizárólag a Hpt. 130/L. § (1) bekezdésében meghatározott bíróság előtti jogérvényesítési módot teszi lehetővé és így a Vbt. 4. §-a szerinti külön törvényként a jogvita választottbírósági lejárás keretében történő rendezését kizárja, illetve a referencia-adat kezelő pénzügyi intézmény kötelező perben állása miatt a választottbírósági kikötés egyébként is betarthatatlan (Pest Megyei Bíróság 4. Pf. 29.214/2009/6., Budaörsi Városi Bíróság 9. P. 20.920/2009/26).
Az eljárási határidők a speciális jogorvoslat miatt rövidebbek: a keresetlevél bíróságra érkezésétől számított legkésőbb 15 napon belül a bíróság megvizsgálja és az első tárgyalást a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított 30 napon belüli időpontra kitűzi. A tárgyalás elhalasztása esetén a folytatólagos tárgyalást harminc napon belül kell megtartani.
Bizonyítási kötelezettség: A referenciaadat-szolgáltatót, illetőleg a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a referenciaadat átadásának, illetve KHR-ben történő kezelésének e törvényben meghatározott feltételei fennálltak. E körben a bizonyítás elmaradása vagy eredménytelensége a referenciaadat-szolgáltatót, illetőleg a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozást terheli. A Hpt. 130/C. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a referenciadat-szolgáltató a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás részére átadja annak a természetes személynek a jogszabály által megjelölt adatait, aki oly módon nem tesz eleget a vállalt fizetési kötelezettségének, hogy "a lejárt és meg nem fizetett tartozásának összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért és ezen minimálbér összeget meghaladó késedelem folyamatosan, több mint 90 napon keresztül fennáll". A bírói gyakorlat szerint a jogszabály a két feltétel folyamatos és együttes fennállásához köti a rendszerbe való bekerülést (EBH 2007/1709.).
Az ügyfél érdekeit védő rendelkezések, hogy
a) a bíróság már a tárgyalás előkészítése során elrendelheti előzetesen végrehajtható végzésével a referenciaadatok kezelésének felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a kereseti kérelem megalapozottsága valószínűnek mutatkozik. A bíróság végzése alapján megtörténik az adatzárolás (az adatok továbbításának, megismerésének, nyilvánosságra hozatalának, átalakításának, megváltoztatásának, megsemmisítésének, törlésének, összekapcsolásának vagy összehangolásának és felhasználásának véglegesen vagy meghatározott időre történő lehetetlenné tétele).
b) a keresetet más keresettel összekapcsolni vagy a pert más perrel egyesíteni nem lehet, ezért ha másod- vagy harmadlagos keresetként a KHR-ben rögzített adatok törlésére irányul az ügyfél/felperes kereseti kérelme, akkor a bíróság a pert ezen kereseti kérelem vonatkozásában elkülöníti és elrendeli külön ügyszámra iktatását.
c) a perben viszontkeresetnek nincs helye (hasonlóan a Pp. szerinti egyes különleges eljárásokhoz - közigazgatási per, végrehajtási igényper stb.).
d) az eljárás szünetelésének akkor van helye, ha a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz; vagy hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél ezt nem kéri.
A 2006. januártól hatályos szabályok szerint indított perek közül néhány érdekes jogeset:
A felperes természetes személy a 2008. január 24-i jogosulatlan adattovábbítás miatt a KHR-ben szereplő adatok törlését kérte. A bizonyítási eljárás során a jogosulatlan adattovábbítás ténye bebizonyosodott, mert a) a pénzügy intézmény és az ügyfél a felmondott kölcsönszerződés visszaállításáról hallgatólagosan megállapodtak, bár írásban új szerződést nem kötöttek, és a pénzügyi intézmény a per során nem tudta bizonyítani, hogy a felperest az adatai továbbítását megelőzően értesítette azok továbbításának lehetőségéről, illetve annak feltételeiről (22. P. 88.097/2008/15. PKKB, 47. Pf. 641.915/2008/5. Fővárosi Bíróság).
A következő esetben egy jogalap nélkül átutalt összeg visszafizetésére a felek írásbeli megállapodása 2007. október 19. napját rögzített. A pénzügyi intézmény állítása szerint viszont a szóbeli megállapodás alapján ez a határidő 2007. január 19. napja volt (az írásbeli megállapodást a felek nem módosították). A pénzügyi intézmény 2007. január 29. napján továbbította a felperes adatait a KHR-be. A bíróság megállapította, hogy a teljesítési határidő vonatkozásában az írásbeli megállapodás az irányadó, így az adatátadáskor még nem telt le a teljesítési határidő; valamint megállapította, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt (is) jogszabálysértő volt az adatátadás. A bíróság elrendelte a felperes referencia adatainak a KHR-ből (7. P. 20.706/2007/7 Esztergomi Városi Bíróság).
Nem teljesen egyértelmű azonban az, hogy az előzetes értesítés és tájékoztatás esetleges hiánya a pénzügyi intézmény terhére esik. Egy másik jogeset szerint a felperes természetes személy állítása szerint a pénzügyi intézmény alaptalanul továbbította a referenciaadatait a KHR-be. A bíróság a keresetet elutasította, mert az "...ügyfél védelmét szolgáló alperesi adatközlések kézbesítetlensége, illetve azok késedelmes közlése nem alapoz meg jogellenességet a referenciaadatok továbbítása tekintetében" (12. P. 20.305/2010/21. Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság)
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) több szakmai állásfoglalásában is foglalkozott a KHR-be történő tájékoztatási kötelezettség utáni adatátadás jogszerűségével kapcsolatban:
- az ügyfél-tájékoztatásnak kötelezően megvalósítandó lépéseinek teljesítése az előfeltétele a KHR-be továbbításnak, illetve az adatkezelésnek. Ha a szolgáltató nem tudja bizonyítani az egymásra épülő tájékoztatási kötelezettség teljesítését, ez, mint eljárási hiba azt eredményezi, hogy az ügyfél kérelmére a referenciaadat-szolgáltatónak kezdeményeznie kell a KHR-t kezelő vállalkozásnál az ügyfél nyilvántartott referenciaadatainak törlését (2007. évi pénzpiaci állásfoglalások 25.);
- az értesítési kötelezettség kézbesítési bizonyítvánnyal feladott irat formájában történő teljesítését a Hpt. csak a 130/K. §-ának (4) bekezdésében szabályozott esetben írja elő, más esetben viszont nem, ezért elfogadható adott körülmények között az az eljárás is, ha a tájékoztató és értesítő levelek postára adását más módon (pl. postakönyvvel) igazolja a pénzügyi intézmény (2006. évi pénzpiaci állásfoglalások 15.);
A következő jogesetben a pénzügyi intézmény a természetes személy ügyféllel kötött kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, azonban a fennálló tartozás megfizetésére részletfizetést engedélyezett, a pénzügyi intézmény levele tartalmazta azt, hogy "Adatszolgáltatási kötelezettségünk fizetési halasztás engedélyezése mellett is fennáll". A felperes a részleteket fizette, azonban a pénzügyi intézmény a részletfizetés időtartama alatt továbbította a természetes személy adatait a KHR-be. A bíróság álláspontja szerint a "...részletfizetési megállapodásban a felek a felperesi tartozás teljesítési határidejét módosították. Emiatt felperes tartozása nem járt le, miután az egyes részleteket felperes a megállapodás szerint fizette." A bíróság megállapította azt is, hogy a részletfizetést engedélyező levélnek "...az a közlése, hogy az adatszolgáltatási kötelezettsége fizetési halasztás engedélyezése mellett is fennáll, a teljesítési határidőre vonatkozó, a Ptk.-ban meghatározott szabályoktól eltérő megállapodás létrejöttére vonatkozó ... ajánlatnak nem tekinthető, és az sem állapító meg, hogy ezt a közlést a felperes, mint a teljesítésre vonatkozó általános és a felek szerződése alapján alkalmazandó szabályoktól eltérő megállapodás ... elfogadta." A törvényi feltételek hiánya miatt az adattovábbítás jogszerűtlen volt, és a bíróság a keresetnek helyt adott. (Pest Megyei Bíróság 4. Pf. 29.214/2009/6., Budaörsi Városi Bíróság 9. P. 20.920/2009/26.)
A következő jogeset szerint a pénzügyi intézmény a 2004. július 28. napján elhunyt személy adatait 2005. július 31. napjával továbbította a BAR-ba és ott 2006. április 26. napjáig adósként tüntette fel, és 2006-2007. évben többször is felszólította a teljesítésre, majd 2007. június 4. napján ismét továbbította a KHR-be az elhunyt adatait, illetve az elhunyt örököse (felperes) adatait is. A felperes (örökös) keresetében az elhunyt kegyeleti joga megsértésének, a felperes jó hírneve megsértésének megállapítását, a további jogsértéstől eltiltást, az ítéletnek a PSZÁF-hoz és a KHR rendszerbe továbbítását és 2 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.
A bíróság jogerős ítélete "...megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes édesanyja ... kegyeleti jogát azzal, hogy ...írásbeli felszólításaiban, illetve adatai. ... KHR rendszerbe továbbításával, illetve adatai. ...napjával történt ismételt KHR rendszerbe továbbításával a néhait - halála után - valótlanul nem fizető adósként teljesítésre szólította fel, illetve ekként tüntette fel; továbbá az alperes megsértette a felperes becsületét és jó hírneve védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy adatait 2007. június 4. napjával a KHR rendszerbe juttatta és ezzel őt valótlanul nem fizető adósként tüntette fel.
...A jogsértés megtörténte megállapításán túl a bíróság el is tiltotta az alperest a felperes jó hírneve s édesanyja kegyeleti joga jövőbeni megsértésétől ..., az elégtételadásra irányuló kérelmet viszont elutasította azzal, hogy az a felperes jogai megóvására nem alkalmas, ha a felperes tájékoztatni akarja a PSZÁF-t az alperes jogsértő eljárásáról, nincs akadálya, hogy az ítéletet megküldje részükre (jogerőre emelkedése esetén), de erre az alperes nem köteles, mert a PSZÁF nem érintett az ügyben, miként nem kötelezhető az alperes az ítéletnek a KHR rendszerbe továbbíttatására sem, mert ez a rendszer nem ilyen információk rögzítésére szolgál.
A felperes nem vagyoni kárigényt is előterjesztett, e kérelme kisebb részt alapos, az alábbi okokból. ... a bíróság a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat értékelte ennek megállapítása során, s arra a következtetésre jutott, hogy az alperes emberi méltóságot, becsületet, jó hírnevet, kegyeleti jogot sértő, több éven át tartó, kitartó (legalább 10 levélben, három adattovábbításban megjelent) "nyomásgyakorló" gyakorlata, mellyel a felperest (alperes saját szavaival) "önkéntes jogkövetésre" próbálta rábírni, elfogadhatatlan egy XXI. századi, közép-európai szinten vezető pénzintézetként nyilvántartott banknál, súlyos tárgyi sértést megvalósító cselekedet, amely nagyobb mértékű kártérítésre kötelezéssel orvosolható. A felperes által igényelt kár mértéke azonban eltúlzott, hisz kártérítési igénnyel csak saját nevében léphet fel alappal, édesanyja nevében ilyen igényt nem érvényesíthet ..." (FIT-H-PJ-2008-417 Fővárosi Ítélőtábla, 1-H-PJ-2007-533 Fővárosi Bíróság)
A vállalkozások számára a jogalkotó a természetes személyekkel azonos módon biztosítja a jogorvoslatot, azonban jellemzően nem a Hpt. szerinti peres jogorvoslatot veszik igénybe.
Az egyik jogeset szerint a vállalkozás azt állította, hogy a pénzügyi intézmény a vállalkozás jó hírnevét megsértette, amikor az 1 000 000 Ft-os fizetési kötelezettségével összefüggésben, 2008. március 25. napján 30 napon túli késedelmes tartozás megjelöléssel módosította a szerződésadatokat a KHR-ben. A bíróság megállapította, hogy megfeleltek a valóságnak a felperes tartozásával kapcsolatos, és a pénzügyi intézmény által is bizonyított adatok, "...a felperes hosszabbítás iránti kérelme a késedelmet nem függeszti fel, és azt nem szünteti meg ...", ezért a keresetet elutasította. (31. P. 25.862/2008/10 Fővárosi Bíróság, FIT-H-PJ-2010-497 Fővárosi Ítélőtábla)
Egy másik jogeset szerint a vállalkozás adásvételi szerződést kötött ingatlan vásárlásra, a vételár egy részét hitelből kívánta megfizetni, azonban a KHR-ben lejártként szereplő két, még 2004. évben folyósított hitele miatt nem kapott újabb hitelt, és az adásvételi szerződés szerinti foglalót elveszítette. A felperes keresetében kártérítésként az 1 800 000 Ft elvesztett foglaló megfizetését kérte. A bíróság a keresetnek helyt adott, indokolása szerint ugyanis"... elvárható a KHR-be adatot továbbító pénzügyi szervezettől, hogy meggyőződjön arról, az általa továbbított adatok, illetve adatmódosítások átvezetésre kerültek-e a KHR-ben. Az, hogy a hibáról történt értesítést követően két napon belül azt rendezte a korábbi, tehát a szerződések megszűnésekor történt mulasztást nem mentesíti." (1. Gf.15-09-040016/7. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, 5. G. 21.960/2008/15 Nyíregyházi Városi Bíróság).
A 2006. január 1-jével hatályba lépett ügyfélvédelmi-jogorvoslati szabályok nyilvánvaló előnye, hogy az ügyfelek keresete alapján a rövidebb eljárási határidők miatt, viszonylag rövid időn belül a referencia-adat továbbításának, kezelésének stb. jogszerűségével kapcsolatban első fokú ítélet születik. Az elsőfokú ítélettel szemben azonban fellebbezésnek van helye, így a másodfokú eljárás megnöveli a teljes eljárás időtartamát - a gyakorlati tapasztalatok alapján a keresetlevél benyújtásától a jogerős ítéletig kb. egy-másfél év telik el.
A kétfokú eljárás az ügyfél számára előnytelen, hiszen a KHR-ben továbbra is szerepel (még akkor is, ha perre utaló megjegyzést tartalmazza a nyilvántartás, illetve az ítélet jogerőre emelkedéséig a referenciaadat kezelését felfüggesztették, mert az elsőfokú ítélet a referenciaadat törlését rendelte el.)
Célszerű lenne a személyiségi jogi per és a Hpt. per egymáshoz való viszonyát tisztázni és kizárni, hogy a jó hírnév sérelme körében előterjesztett kereset szolgáljon alapul a KHR-ben lévő jogsértő adatok törlésére, helyesbítésére.
Indokolt lenne kimondani, hogy a Hpt. szerinti perben a bíróság soron kívül jár el. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) alapján
"33/A. § (1) A soronkívüliség az ügynek a rendes ügymenetből történő kivételét jelenti. A soron kívül intézendő ügyben - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - minden intézkedést haladéktalanul kell megtenni.
(2) A jogszabály rendelkezésén... alapuló soron kívüli ügyintézés a bírósági eljárás egész tartamára irányadó..."
A soron kívüli eljárás kimondását indokolhatja az is, hogy a Hpt. szerinti per is tkp. "adatper" és a hozzá részben hasonló jogsértés esetén az adatkezelő elleni - személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 17. § (1) bekezdése szerinti - bírósági eljárásban a jogalkotó kimondta a soron kívüli eljárás kötelezettségét.
A soron kívüli eljárásban indokolt lenne a) a kereset-megvizsgálási időtartamot és a tárgyalási időközt lerövidíteni b) a folytatólagos tárgyalás kitűzésének időszabályait meghatározni c) az ítélet írásba foglalásnak határidejét előírni d) a fellebbezési határidőt lerövidíteni e) a másodfokú bíróság eljárási határidejét meghatározni f) a rövidebb határidőket az esetlegesen megismételt eljárásban is alkalmazni
Egyes eljárási határidők csökkentésére a jogalkotó már tett kísérletet, mivel a központi hitelinformációs rendszerről szóló T/6668 számú (de az Országgyűlés által nem tárgyalt) törvényjavaslatban a következők szerepeltek: "A bíróság a keresetlevelet a Pp. 124. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak tekintetében haladéktalanul, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított három munkanapon belül megvizsgálja és - amennyiben a keresetlevél a tárgyalás kitűzésére alkalmas - intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalás legkésőbb az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő nyolc munkanapon belül megtartható legyen. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére (Pp. 124. §) a tárgyalás kitűzésére előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani. A tárgyalás elhalasztása esetén a folytatólagos tárgyalást nyolc napon belül kell megtartani."
Véleményem szerint a referencia-adatot kezelő pénzügyi intézmény vonatkozásában a kényszerű pertársaság előírása szükségtelen, hiszen a referenciaadatot átadó pénzügyi intézmény általi téves, helytelen, indokolatlan stb. adatátadás a kiváltó oka az ügyfél jogorvoslati igényének és akár a jogerős ítélet bíróság általi megküldésével, akár a pervesztes pénzügyi intézmény töröltetésre kötelezésével az ítélet végrehajthatósága biztosítható. A referencia-adatot kezelő vállalkozás csak az átadott referenciaadatot veheti át és nincs hatásköre arra, hogy a referenciaadat átadásnak a jogszerűségét vizsgálja, a perekben egyébként jellemzően csak adatközléssel közreműködik, perköltséget nem visel.
Az ügyfél bármely referenciaadat-szolgáltatónál jogosult tájékoztatást kérni arról, hogy milyen adatai szerepelnek a KHR-ben, és ezen adatait amely referenciaadat-szolgáltató adta át. A bíróság a perben maga is megkeresheti a referencia-adatokat kezelő pénzügyi vállalkozást az adatok közlése iránt. Az ítélet alapján pedig a referencia-adatot átadó értesítése alapján a referencia-adatkezelő perben állás nélkül is köteles az adatok helyesbítésére vagy törlésére.
A Hpt. szerinti kereset az ügyfél kártérítési igénye esetén tkp. előkérdés elbírálását jelenti, hiszen a referencia-adat továbbítás/kezelés jogszerűtlenségének jogerős megállapítása teszi lehetővé az ügyfél esetleges vagyoni és nem vagyoni kárának érvényesítését. A más keresettel való összekapcsolás tilalma, illetve az ügyfél lakóhelye/székhelye szerinti helyi bíróság kizárólagos illetékessége miatt az ügyfél a Hpt. szerinti peres eljárásban nem tudja kárigényét érvényesíteni. Ez az újabb eljárás pedig szintén kétfokú peres eljárást jelent majd, akár több éves peridőtartammal. Álláspontom szerint a Hpt. ezen tiltó szabálya szükségtelen korlátot jelent, hiszen ha az ügyfél kártérítési igényt is előterjesztene, azt ebben az eljárásban (is) el lehetne bírálni (hasonlóan a személyiségi jogi perekhez, ahol a jogsértés megállapítása mellett kártérítési igény is elbírálható).
Eldöntendő, hogy a Hpt. szerinti kizárólagos illetékességi szabály (amelynek nyilvánvaló célja, hogy az ügyfél lakóhelyéhez/székhelyéhez minél közelebbi bíróság járjon el, illetve az eljárási illetékek alapja is alacsonyabb, ezzel is csökkentve az ügyfél költségeit) fenntartása indokolt-e.
A korábbi joggyakorlat a személyiségi jogi perekben biztosította/biztosítja az ügyfélvédelmet. Megfontolandónak tartom, hogy a Pp. 22. § (1) bekezdésének és a 23. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt megoldásnak megfelelően (ahol a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg), a referencia-adat továbbítás/kezelés jogszerűségével kapcsolatos pereket, ideértve az esetleges kártérítési igényeket is megyei bíróság bírálja el. A megyei bírósági hatáskört indokolhatja az is, hogy az ilyen ügyek nehezebb, bonyolultabb jogi megítélésűek, illetve a jogtárgy fokozottabb védelmet igényel. ■
Visszaugrás
