A tanulmány célja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat összefoglalása. A gyakorlat bemutatása révén látható, hogy az Alkotmánybíróság milyen vizsgálati módszert követ a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértését kifogásoló indítványok esetén, illetve melyek a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog azon részjogosítványai, amelyek sikerrel hivatkozhatók az Alkotmánybíróság előtt. Mindazonáltal az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése terén érvényesülő alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése azért is szükséges, mert a modernkor kihívásai a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részjogosítványai körének további bővülését vetítik előre, amelynek elengedhetetlen lépcsőfoka a gyakorlat jelen állapot szerinti összegzése.
Kulcsszavak: alkotmányjogi érvelés, tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, részjogosítványok
A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a közigazgatási perekkel összefüggésben az egyik leggyakrabban hivatkozott alapjogsérelem.[1] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése hivatkozhatóságának érdemi előfeltétele, hogy az adott bírósági eljárást megelőzően valamely közhatalmi jogkörben eljáró hatóság eljárására kerüljön sor, hiszen a bírósági eljárások tisztességességét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján kifogásolhatják az indítványozók, ily módon a XXIV. cikk (1) bekezdése kifejezetten a bírósági eljárást megelőző hatósági eljárással összefüggésben értelmezhető érdemben. A tanulmányban részletesen bemutatom a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog gyakorlatát, amely során alapvetően az Alkotmánybíróságnak - az Alaptörvény alapján a tanulmány elkészültéig hozott - érdemi határozataira támaszkodtam, hiszen a visszautasító végzések - érdemi vizsgálat hiányában - jellemzően csekély mértékben tartalmaznak érdemi megállapításokat az alapjog tartalma tekintetében. A tanulmány célja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat összefoglalása, ezáltal az Alkotmánybíróság ezen alapjog körében érvényesülő vizsgálati módszereinek, az alapjog részjogosítványainak feltérképezése, amely vélhetően segítséget nyújt a jogkereső közönség számára az indítványok jobb tartalmi kidolgozásához.
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése értelmében "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni." Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti alapjog alanya a közigazgatási, hatósági eljárás alanya, az ügyfél, azaz az a természetes vagy jogi személy, illetve szervezet, akinek/amelynek a jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti.[2] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a hatósági eljárás tisztességes voltához hozzátartozik az, hogy azoknak a személyeknek, akik az anyagi jogszabályok szerint jogosultaknak minősülnek, vagy ezt alapos okkal állítják, az eljárásban az ügyfél jogállását biztosítsák. Ez az értelmezés áll összhangban a Nemzeti Hitvallással is, amely szerint népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi."[3]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozással sem fordulhat az elő, hogy az Alkotmánybíróság
- 36/37 -
közvetlenül vizsgálja a közigazgatási aktusokat, hiszen arra csak a bírósági jogorvoslat kimerítését követően van lehetőség, tekintettel arra, hogy "a közigazgatási hatóságok jogértelmezéses jogalkalmazó tevékenységének értékelése a közigazgatási határozatot vagy végzést felülbíráló bíróság feladata."[4] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálata során közigazgatási ügyekben nem kizárólag a bírósági ítéleteket veszi górcső alá, mivel az Alkotmánybíróság "a bírósági eljárást megelőző hatósági eljárásban hozott érdemi döntés alkotmányossági felülvizsgálatát akkor végezheti el, ha az indítványban állított jogsérelem a hatósági döntés folytán következett be."[5] Ezen túlmenően az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alapján a bíróságnak címzett alkotmányossági követelmények értelemszerűen vonatkoztatandók a közigazgatási hatóságra is, ezért sem mellőzheti az Alkotmánybíróság "a közigazgatási döntés alapjogi szempontú értékelését, lévén a bírói döntés megfelelőségéről való meggyőződésnek ez szükségszerű előkérdése".[6]
A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, vagy az uniós jogban ezen alapjognak megfeleltethető ügyintézéshez való jog egy olyan emberi jog, amelyet explicit módon a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény nem tartalmazott, hiszen az 57. § csak a bírósági eljárás vonatkozásában tartalmazta a tisztességes eljárás követelményeit. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság már korai gyakorlatában is elismerte, hogy a közhatalmi feladatokat ellátó szerveknek tartózkodniuk kell a hátrányos megkülönböztetéstől, valamint elismerte a határozathozatalhoz való jogot, továbbá az államigazgatási jogkörben jogellenesen okozott kár megtérítésének jogát.[7] Az Alkotmánybíróság korai gyakorlatában a tisztességes eljárás követelményeit az Alkotmány 57. §-a alapján elsősorban a bírósági eljárás tekintetében bontotta ki, azonban e követelményrendszert nem kizárólag bírósági eljárásokra vonatkoztatta. Következésképpen az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog önálló megfogalmazása újszerű, de nem tekinthető alkotmányjogi előzmények nélkülinek.[8]
Az Európai Unió Alapjogi Chartája a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog helyett a 41. cikkben[9] a megfelelő ügyintézéshez való jog kifejezést használja, valamint a (2) bekezdésben részjogosítványként nevesíti a meghallgatáshoz való jogot, az iratbetekintés jogát, illetve a döntések indokolásához való jogot. Az Alapjogi Charta az Unió intézményei vonatkozásában fogalmazza meg a megfelelő ügyintézéshez való jogot, míg az Alaptörvény általában a hatóságokkal szemben teszi lehetővé a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra történő hivatkozást.
Az Alaptörvény nem tartalmazza a hatóság definícióját, azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata során esetről esetre a hatósági - főként szankciómegállapítási - jogkör vizsgálatával kötötte össze a hatóság fogalmát.[10] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában léteznek olyan döntések, amelyek még az Alkotmány alapján hozott 165/2011. (XII. 20.) AB határozat azon megállapításából kiindulva végezték el valamely szerv Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alá tartozásának vizsgálatát, amely szerint "a hatósági eljárások a közhatalom birtokában lévő állami szerv által folytatott, célhoz kötött, vizsgálati jellegű eljárások".[11] Így a 28/2019. (XI. 4.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a hatósági eljárás definícióját akként határozta meg, hogy az a célhoz kötött, vizsgálati jellegű eljárás tekinthető hatósági eljárásnak, amelyet a közhatalom birtokában lévő állami szerv folytat le; az általános cél a jogszabályokban megnyilvánuló közérdek közhatalom útján történő érvényesítése.[12] Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság testülete sem maradéktalanul egységes a tekintetben, hogy a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti hatóság kritérium feltételeként pontosan milyen hatókörű vizsgálatot kell lefolytatnia a testületnek. Példának okáért a Szuverenitásvédelmi Hivatalra irányadó szabályozást kifogásoló alkotmányjogi panaszeljárásban hozott határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában Patyi András alkotmánybíró arra mutatott rá, hogy álláspontja szerint "nem elegendő annak kijelentése, hogy a Hivatal tevékenysége nem tartozik az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) tárgyi hatálya alá, hanem azt is ki kellett volna mutatni, hogy nem vonatkoznak rá az Alaptörvény - indítványozó által hivatkozott - XXIV. cikk (1) bekezdésében, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében szereplő alapjogok követelményei. Az Ákr. eleve nem szabályoz minden közigazga-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
