Az új esztendő mindig és nagyon helyesen az örök változás reményében kezdődik, pozitív hangokkal, még rendelkezésre álló dinamikus feltételekkel; azonban az előző év végén bekövetkezett körülmények és a vírushelyzet okán, továbbá egyéb szándékok megfogalmazása miatt megjelent törvénymódosítások nem szolgálták a helyi önkormányzati potenciál erősödését a helyi adóztatás területén sem.
Mindezeket indokolja a gazdaság helyzetének helyreállítása érdekében szükséges erőfeszítések feltérképezése, racionális szándékú sorba állítása, a feltételek hozzárendelése, a megvalósításhoz tervezhető reális időintervallum kijelölése, majd elfogadtatása a gazdaság szereplőivel. Az önkormányzatok száma, és azok feladatai indokolttá teszik, hogy a feladathalmazban már korábban szabályozott érintettségük miatt legyen véleményük, szerepük, mert a polgárok, vállalkozások felé csak mindezek gyakorlatával válhatnak hitelessé. A helyi adóztatási rendszer a lakosság és a vállalkozások teljes körét érinti vagy érintheti, ha az önkormányzati döntéseket helyesen és a települési életkörülményeknek megfelelően gyakorolják. Ebből is következik, hogy az adóztatási hatáskörük megváltoztatása, csökkentése (pl.: magánszemélyek gépjárműadója) potenciális finanszírozási forrás csökkenését jelenti, különösen akkor, ha a kieső adóbevétel pótlását a központi költségvetés nem tudja garantálni. A korábbi, hasonló tárgyú cikkekben már számtalan alkalommal említett, legmagasabb helyi adóbevételt jelentő, tehát költségvetési forrást biztosító iparűzési adóban - évekkel ezelőtt feltételezett - most belépett változás szerinti (pl.: az adótétel 50%-át kell fizetni) finanszírozási szituáció drámai helyzetet eredményezett, illetve eredményezhet. Azon indok, amely szerint e rendelkezés adókönnyítésként jelenik meg, az állam részéről megfelel a valóságnak, azonban ezzel nem mindenki jár jól. Az önkormányzatok ebből az adónemből évente csaknem ezer-milliárd forint bevételt értek el úgy, hogy kb. 2900 önkormányzat vezette be saját forrásként. 2021-től a fenti összeg felével lehet számolniuk és a további helyi adótételeket (építmény, telek, idegenforgalmi, települési) sem emelhetik. Az adóhatósági intézkedések száma növekszik, ez hosszabb távú részletfizetési és fizetési halasztási intervallumot jelent, megnőhet a méltányossági adótörlés volumene, csökken az adóellenőrzések száma, tehát az adókülönbözet, adóhiány, mulasztási és adóbírság, késedelmi pótlék összege jelentősen visszaesik. (Ott, ahol adóellenőrzési kapacitás és gyakorlat egyáltalán található, és működik.) Mindez azonban a vírus működésének következménye is, tehát az erre az időszakra eső reáljövedelem csökkenése a fizetési szándékot is befolyásolja, amely érthető és elfogadható indok.
Egyes indokolások szerint a döntés második célja a sérülékenyebb munkáltatók megsegítése volt, ezért érdemes modellezni a befizetésre nem kerülő iparűzési adó másik felének sorsát, esetleges pénzügyi mozgását.
Az iparűzési adó fele tehát az adóalanynál marad, így eldöntheti a felhasználás célját, irányát, pénzeszközként történő kezelésének módját, például:
- elhelyezi a számára legkedvezőbb feltételeket nyújtó banknál, kamatjövedelemhez jut, és szándéka szerint igénybe veheti biztos forrásként;
- visszaforgatja a vállalkozásába egy kedvezőbb piaci helyzet megteremtése érdekében, ennek kockázata azonban a covidhelyzet miatt rövid távon elég magasnak tűnik;
- belső fejlesztésre (technikai, profilbővítési, kapacitásnövelési, szerkezetátalakítási stb.) fordítja, amely csak nagyobb tőkeerő esetén és hosszú távú tervezés esetén biztosít megtérülési garanciát;
- a meglévő munkaerő-állomány további megőrzése érdekében az alkalmazási szerződésben foglaltakon túl többletjuttatást biztosít;
- saját jövedelemszerzési célra használja;
- a társasági adó érintettsége is említésre érdemes, mert a befizetett iparűzési adó a ráfordítások oldalán jelenik meg. Ebből következően növeli a társaságiadó-befizetési kötelezettség összegét, tehát a befizetés irányának változásával csökken a település felé érkező adóbevétel, növekszik az állami, központi adóbevétel. Amennyiben az állami költségvetésből visszakerül az önkormányzatok támogatása céljából, akkor ennek forrását szolgálhatja, illetve annak egy részére lehet csak elegendő. E gondolatkörbe lehet sorolni a korábban említett személyi jövedelemadóval összefüggő irányváltást is. Érdemes következtetéseket levonni a teljes adónemeket érintő kör belső mechanizmusáról, összefüggéseiről, harmonizációjáról, szinkronjáról és aszinkronjáról. E következtetések talán arra is alkalmasak lehetnek, hogy kiderüljön, melyik szabályozási funkció a domináns, a szabályozási vagy az adóbevételi szerepe a meghatározó. Itt érdemes lenne elemezni azt is, hogy mekkora számot, és tevékenységi körök szerint milyen minőséget képvisel a társasági adót fizetők köre, mennyire különül el a nagyvállalkozások csoportja (milliárdos bevételek, adóbefizetési kényszerek), a kis- és
- 22/23 -
középvállalkozások és az egyéni vállalkozások csoportja.
A téma további mélységű vizsgálata során érdemes áttekinteni, hogy a helyi adók volumene befolyásolja-e a vállalkozások piaci szerepét, különösen az iparűzési és idegenforgalmi adó esetében. Feltételezhető, hogy a helyi adók az adóalanyok többségénél csak marginális problémaként jelennek meg, hiszen az ilyen jogcímen az önkormányzati adóhatósághoz történő befizetési kötelezettség volumene alacsonyabb minden egyéb társaságiadó-alapot csökkentő tényezőnél. Az egyéni vállalkozóknál végezhető elemzés ebben a körben csak viszonyítási alapként vehető figyelembe, így arányokat reprezentálhat, amennyiben a középkategóriánál nagyobb települések kerülnek a mintacsoportba;
- alapítványt, egyéb humanitárius szolgáltatást támogat, adományt juttat;
- az állami adók között valamely adónemben már korábbi évben keletkezett hátralékát rendezi;
- egyéb célra használja fel.
A fentiek közül a vállalkozásba való visszaforgatás és a belső fejlesztés eseteiben a racionális szándék mögött beruházási, karbantartási, felújítási elemeket érdemes megemlíteni, amelyek az általános forgalmi adó befizetési kötelezettségével járnak, de egyéb adófizetési kötelezettség is lehet, pl.: úthasználat, üzemanyag-vásárlás, gépjármű-tulajdonszerzés miatt. Mindezek állami adóbevételek, tehát az önkormányzatok adóbevételi forrásait nem növelik. A helyes irányú fejlesztési gyakorlat pedig további központi bevételeket is biztosít a következő évek pozitív piaci hatásai következményeként, tehát biztos forrásként viselkedik.
Az alkalmazottak részére kifizetett bérek, egyéb juttatások utáni személyi jövedelemadó, valamint különböző járulékok az előbbiekhez hasonló adóigazgatási rendszerben működnek, tehát a települési önkormányzatok bevételét közvetlen forrásként nem érintik.
A makroszintű vállalkozások irányítási rendszerében, a vezető csoportok számára kifizetett különböző jogcímű jövedelemelemek és kapcsolódó juttatások személyi jövedelemadó vonzata és a járulékok vonzata szintén a fenti bekezdésben megfogalmazottak rendjében működik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
