A sztrájk a munkavállalók közös gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására szolgáló, időleges munkabeszüntetés, amelynek célja, hogy a munkavállalók kikényszeríthessék valamilyen követelésük teljesítését, illetve ellenállásukat fejezzék ki valamivel szemben, vagy így nyilvánítsák ki sérelmüket, esetleg más munkavállalókat támogassanak követeléseikben vagy szolidaritást vállaljanak azokkal sérelmeikben.[1] A sztrájk mára alapjog lett, amely a munkavállalók gazdasági és szociális jogainak védelmét szolgálja. Ugyanakkor a sztrájkjog nem korlátozhatatlan: az államnak széles mérlegelési joga van a nemzeti szabályok megalkotásakor. Ám a szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a munkavállalók élhessenek ezzel az alapjogukkal, ez pedig egy negatív és egy pozitív állami kötelezettséget feltételez. Negatív abból a szempontból, hogy a sztrájkjogot - az állam részéről is - tiszteletben kell tartani; pozitív pedig abban a tekintetben, hogy az államnak a sztrájkjog gyakorlásának elősegítése érdekében objektív intézményvédelmi kötelezettsége van, azaz ki kell építeni és működtetnie kell a szükséges intézményi feltételeket.
Bár az alapjogok elsődleges kötelezettje maga az államszervezet, az alapjogok érvényesülése nemcsak ebben a kétoldalú jogviszonyban értelmezhető, hanem valamennyi jogalanytól tiszteletben tartást követelnek. Amellett, hogy az állam egyszerre közvetlen címzettje az alapjogoknak és ezáltal tartózkodási és teljesítési kötelezettsége van, de ugyanígy kötelezettsége az ún. "horizontális Drittwirkung" elősegítése és védelme is.[2]
A közoktatás a sztrájk szempontjából azért különleges terület, mert az állam egyszerre tölti be jogalkotói és a munkáltatói funkciókat: amellett, hogy megalkotja a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, egyben a sztrájkkövetelések címzettje is.[3] A közelmúlt jogalkotási fejleményeire tekintettel érdemes megvizsgálni, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok sztrájkjogára vonatkozó szabályok mennyiben felelnek meg a nemzetközi munkajogi elvárásoknak, azaz mennyire tudott megfelelni az állam e kettős kihívásnak. A vizsgálatot három alapvető mutató alapján végeztem el: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek [International Labour Organization (a továbbiakban: ILO)] a politikai sztrájkra, illetve a még elégséges szolgáltatásra és a sztrájkolók védelmére vonatkozó szabályokra vonatkozó esetjogát elemeztem.
1. Bevezetés
2. A pedagógusok sztrájkjogának szabályozása az ILO gyakorlatában
2.1. A politikai sztrájk kérdése
2.2. A még elégséges szolgáltatás biztosítása
2.2.1. Az alapvető szolgáltatások köre és a minimális szolgáltatásnyújtási kötelezettség
2.2.2. A magyar szabályozás értékelése
2.3. A sztrájkolók jogi védelme
2.3.1. Az ILO joggyakorlata
2.3.2. A magyar gyakorlat értékelése
3. Összegzés
Magyarországon 2015 és 2017 között egy világosan artikulált és dinamikus társadalmi mozgalom alakult ki utcai tüntetések, polgári engedetlenség és a társadalmi ellenállás egyéb formájában. Miután Klinghammer István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi államtitkára "a borotválatlan, kockás inges tanári kar" grasszálásának titulált egy pedagógustüntetést,[4] a tanárok egy része tiltakozásul kockás inget kezdett viselni, majd tömegeket megmozgató tiltakozási hullám indult először a virtuális világban, később pedig az utcán. A mozgalom csúcsidőszakában a pedagógusok szövetségesre leltek más civil kezdeményezésekben, különösen a szülők támogatása jelentett sokat a mozgalom megerősödésében. A kockás ing közös nyelvet teremtett és társadalmi ellenállássá szélesítette a szakpolitikai vitát. A pedagógusok fő követelései között szerepelt már akkor is az oktatási rendszer decentralizálása, a tanárok és a diákok munkaterhelésének csökkentése, a hangsúly áthelyezése a lexikális tudásról a kompetenciák fejlesztésére. Bár kisebb változásokat sike-
- 16/17 -
rült elérni, valódi decentralizációra vagy a tantervek jelentős felülvizsgálatára nem került sor, az alternatív tankönyvek kiszorításával tovább fokozódott a központosítás. A kormány szakmai reakció helyett politikai válaszokat adott, sikeresen kifullasztva a társadalmi mozgalmat. A gyengülésnek több oka is volt, a politikai reakciók hatására a szülők elpártoltak, illetve, mivel az alulról szerveződő mozgalmak - mint például a "Tanítanék" - sikeresebbnek bizonyultak a hagyományos szakszervezeti keretekben zajló érdekvédelemhez képest, a szakszervezetek is hátat fordítottak "kockásingeseknek".[5]
2021 októberében a szakszervezetek újfent béremelésről kezdtek tárgyalni, majd ennek eredménytelenségét látva a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) sztrájkot hirdetett 2022. január 31-re. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy próbálta megakadályozni a sztrájkot, hogy közleményében hangsúlyozta, a szakszervezeteknek nincs joguk sztrájkot szervezni, az akció jogellenes, így a gyerekeket nyugodtan be lehet vinni az iskolába január 31-én is.[6] A szakszervezetek szerint a minisztérium kijelentései félrevezetik a sztrájkolókat, akadályozzák alkotmányos joguk, a sztrájkjog gyakorlásában, a sztrájkolni szándékozó munkavállalókat (közalkalmazottakat) megfélemlítik, az intézményvezetőket elbizonytalanítják.[7] Ennek ellenére a 2022. január 31-én tartott sztrájkban több mint huszonhatezer közoktatási dolgozó vett részt.[8]
Ezt követően a kormány - a COVID-19 miatti egészségügyi válsághelyzetre hivatkozással - rendeletben korlátozta a pedagógusok sztrájkjogát.[9] A megszorítás ellenére a tiltakozás új lendületre kapott 2022 őszén, miután Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkárral ismét sikertelenül egyeztettek a pedagógusokat képviselő szakszervezetek a béremelésről. Ennek hatására októbertől decemberig országszerte munkabeszüntetéssel tiltakoztak a közoktatásban dolgozók, hol sztrájkkal, hol polgári engedetlenséget tanúsítva. A sztrájkolók ismét széles körű támogatást élveztek az akcióik során, tízezrek alkottak élőláncot, diákok, szülők és civil szervezetek is demonstráltak a tanárok mellett, illetve több tüntetést is meghirdettek a szakszervezetek. A társadalmi összefogás ismét sikeresen létrejött a pedagógusok érdekében. A polgári engedetlenségben részt vevő tanárok közül tizenöt pedagógusnak szüntették meg a jogviszonyát,[10] majd 2023. január 6-án a kormány újabb jogszabályt fogadott el: a köznevelési intézmények működését érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló 4/2023. (I. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 4/2023. Korm. rendelet) jelentősen meghosszabbította a közoktatási intézményekben a rendkívüli felmentés, illetve az azonnali hatályú felmondás szubjektív határidejét, újabb fenyegető üzenetet küldve ezzel a tiltakozáshullám résztvevői számára.
Az ILO-nak nincsen olyan egyezménye, amely a sztrájkhoz való jogot szabályozná, ezért az értelmezéshez elsősorban az Egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottság [Committee on Freedom of Association (a továbbiakban: CFA)] állásfoglalásai és jelentései, valamint az egyesülés és a szervezkedés szabadságával foglakozó alapvető egyezmények nyújtanak támpontot. A legfontosabb dokumentum e tekintetben az ILO 87. számú Egyezménye,[11] amely meghatározza a munkavállalói érdekképviselet kereteit. A sztrájk szervezése a 87. számú ILO Egyezmény 3. cikke értelmében a szakszervezetek szervezési tevékenysége körébe tartozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
