Az adatgazdaság fokozódó térnyerése maga után vonja a digitális adat vagyontárgy minőségének erőteljesebb érzékelését a magánjog területén is. A fogyasztó személyes adatainak hitelbiztosítékként való bevonása létező elképzelés, különösen arra figyelemmel, hogy személyes adatokat kezelő cégek immáron két évtizedre visszatekintő gyakorlata, hogy ügyféladataikat (ügyféladatbázisaikat) is bevonják hitelfedezetként. Így magától értetődően felmerül a kérdés, hogy miért ne lenne lehetősége magának az adatalanynak arra, hogy személyes adatait hitelfedezetként bevonja, annál is inkább, mivel ezen adatok forrása az ő személye.
Tárgyszavak: személyes adat, hitelbiztosíték, szerződést biztosító mellékkötelezettség, adatvédelem
The increasing expansion of the data economy implies a stronger perception of digital data as an asset also in the are of private law. The inclusion of consumers' personal data as collateral for credit is an existing concept, especially given the fact that it has been a practice of companies handling personal data for two decades now to include their customer data (customer databases) as collateral for credit. The so-called Personal Information Management System (PIMS) seems to provide the technical infrastructure. The legal framework for the use of personal data as collateral for credit is provided by data protection law, in particular the private law classification of the data subject's consent to data protection and the compatibility of this consent with the requirement of freedom of choice (prohibition of 'tying' or 'bundling'). Because of the central role of data protection consent, this construction is of course not a substitute for any traditional collateral instrument. The personal data cannot be pledged or used as fiduciary credit security de lege lata. The use of personal data as collateral for credit could be used primarily to secure claims arising from the use of digital services or content.
Keywords: digital personal data, digital data as assets, personal information management
Az elképzelés megvalósításhoz szükség van mindenekelőtt egy technológiai megoldásra, amely ehhez a technikai infrastruktúrát nyújtja. Az ún. személyes adattárca technológiai megoldással (Personal Information Management System, PIMS) adottnak tűnik ez az infrastruktúra. A személyes adatok hitelfedezetként való bevonásának jogi kereteit az adatvédelmi jog jelöli ki. Itt különösen az adatalany adatvédelmi hozzájárulásának magánjogi minősítésére, valamint e hozzájárulásnak az önkéntesség követelményével (összekapcsolási tilalommal) való összeegyeztethetőségére kell gondolni. Egy következő kérdés a hitelbiztosítéki konstrukció kialakítása, amelynél - legalábbis de lege lata - az atipikus hitelbiztosítéki konstrukció tűnik megvalósíthatónak. Az adatvédelmi hozzájárulás központi szerepe miatt e konstrukció természetesen nem képezi le egyik hagyományos hitelbiztosítékot sem, mindenekelőtt azért, mert a hitelező ki van téve annak, hogy a fogyasztó visszavonja a hozzájárulást. A személyes adat elzálogosítására, illetve fiduciáris hitelbiztosítékként történő alkalmazására de lege lata nincs mód. A személyes adatok hitelfedezetként való bevonására elsősorban a digitális szolgáltatásokkal vagy tartalmakkal összefüggésben keletkező követelések biztosítása érdekében kerülhetne sor. Felmerülhet továbbá a személyes adatok alkalmazása egyéb biztosítékok mellett, egyfajta kiegészítő biztosítékként, ha technológiai pénzügyi cég által nyújtott kis összegű fogyasztói kölcsönről biztosításáról van szó.
Napjaink gazdasági és technológiai környezetében az adatok más vagyontárgyhoz hasonló szerepet töltenek be: a digitális adat vagyontárgy és az adatgazdaság alapvető erőforrása. Az adatokkal úgy kereskednek, mint bármely más materiális vagy immateriális vagyontárggyal.[1] A digitális adatok forgalomképes árucikk jellegéből az is következik, hogy másodlagos piacokon is eladhatóak.[2]
A digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló 2019/770 EU irányelvet[3] átültető tagállami szabályok hatálybalépésével immáron explicit jogszabályi elismerést nyert, hogy a fogyasztó személyes adataival is "fizethet" (pontosabban: "ellentételezésként" szolgáltathatja) digitális tartalmakért, illetve digitális szolgáltatásokért [373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet[4] - a továbbiakban: Átültető Rendelet - 1. § (3) bekezdés a) pont].[5] Ebből az is következik, hogy elkerülhetetlen annak elismerése, hogy a személyes adatok korlátozottan ugyan, de vagyontárgy jelleget is mutatnak. A személyes adatok az adatalany számára pénzben kifejezhető értékkel bírnak. Erre utal a Facebook online közösségi hálózat szolgáltatásának nemrég bevezetett hirdetésmentes és adattakarékosabb változata, amely meghatározott havidíj ellenében
- 178/179 -
jelentősen leszűkíti a felhasználói adatok felhasználását.[6] A havidíj annak ellentételezéseként fogható fel, hogy a felhasználó megfosztja a szolgáltatót meghatározott adattömegtől.
Az adatok vagyontárgyként való hasznosításánál - legyen szó akár személyes, akár nem személyes, ún. nyers adatról - az értékük meghatározása jelenti a legnagyobb kihívást.[7] A személyes adatok pénzbeli értékének becslése összetett kérdés.[8] A segítség ehhez azonban már látóhatáron belül van, mivel az adatpiacok fejlődésének velejárójaként már megjelentek az adatértékelésre szakosodott technológiai cégek.[9]
Jelen tanulmány az adat fogalmánál az Adatkormányzási rendelet[10] 3.2. cikk 1. pontjában található fogalommeghatározást veszi alapul, amely szerint az adat "aktusok, tények vagy információk bármilyen digitális megjelenítése [...]." Eszerint az elektronikus digitális jelként létező adat (a továbbiakban: digitális adat) a normatív adatfogalom alá tartozik.
A személyes adat definícióját az Általános Adatvédelmi rendelet (a továbbiakban: Adatvédelmi rendelet)[11] 4. cikkének 1. pontja tartalmazza. Személyes adatnak minősül bármely információ, amely valamely közvetlen vagy közvetett módon azonosítható természetes személyre vonatkozik. A személyes adat minőség a feldolgozott adatok esetében is fennáll egészen addig, ameddig a hordozott információ legalább közvetett módon azonosítható természetes személyre vonatkoztatható. Az álnevesített adat (Adatvédelmi rendelet 4. cikk 5. pont) is személyes adatnak minősül, az anonimizált adat ellenben nem. Az aggregált (összesített) adatok esetében általában már nem áll fenn a személyes adat minőség.
A pénzügyi szolgáltatók számos célra használják fel ügyfeleik személyes adatait. Az egyik ilyen a fogyasztóprofilképzés, amelynél a fogyasztó digitális térbeni viselkedésének, földrajzi helymeghatározási eszközeinek, elektronikus fizetéseinek és okoseszközeinek adatait elemzik. Másik fontos területe a kockázatelemzés, így hitelképesség vizsgálatánál, valamint életbiztosításnál a biztosítási díj kockázatelemzésen alapuló meghatározása. Az ügyfelek adatainak további felhasználása a személyre szabott pénzügyi szolgáltatások tervezése gépi elemzés segítségével, csalási helyzetek felismerése gépi tanulási technológia (mesterséges intelligencia) útján, valamint a fogyasztó különböző számláinak adataihoz egyetlen helyen megvalósuló hozzáférése érdekében, ami segíti a fogyasztót a személyes pénzügyei menedzselésében.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
