1988 és 1998 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetben antropológiai és kromoszómavizsgálatra került 1500 ügyben küldtünk az eljáró bíróságok részére szakértői véleményt. A megküldött szakértői vélemények eredményeit összehasonlítottuk a többnyire azokra alapított bírói ítéletekkel.
Azt, hogy lemérhessük, hogy az elmúlt 10 évben milyen eredményes volt a szakértői tevékenységünk, arra kértük a bíróságokat, hogy az adott ügyben kialakított ítéletről készült jegyzőkönyv másolatát, tudományos célból való értékelésre, bocsássák rendelkezésünkre.
Tettük ezt azért, hogy visszaigazolást nyerhessünk arról, hogy a bírák az ítélet kialakításánál az egyes vizsgálati fajták eredményeit milyen súllyal vették figyelembe. A 10 éves vizsgálati periódusban valamennyi visszaigazolt ítélet 1-2 kivétellel, de végsősoron* megegyezett a szakvéleménnyel. Tehát nem fordult olyan elő, hogy egyértelmű pozitív szakvélemény ellenére sem ítélték meg az apaságot, mint ahogy erre még az 1970-es években volt példa.
A vizsgálati periódusban kiadott, (csak a nem kizáró vércsoportvizsgálat utáni eredményekről van szó) közel 1500 szakvélemény alapján kialakított ítélet eredményéről a bíróságok mindössze 10%-a tájékoztatott. A 150 visszaküldött ügy között volt olyan, ahol csak vércsoportvizsgálat (6 ügy) alapján ítélték meg az apaságot. 21 esetben a vércsoportvizsgálat után elvégzett HLA-vizsgálat, 23 esetben a vércsoportvizsgálat után elvégzett antropológiai szakvélemény alapján, 64 ügyben pedig a kromoszóma szakvélemény volt a döntő, ebből 63 a pozitív szakvélemény, amelynek alapján megítélték az apaságot.
Volt olyan per is, ahol végig csak egy férfi jöhetett szóba a gyermek apjaként. Apaságát sem a vércsoport, sem a HLA, sem az antropológiai szakvélemény nem zárta ki. Ekkor került sor a kromoszómavizsgálatra, amely az illető nemzőapaságát egyértelműen kizárta (ld. részletes leírás). Volt olyan ügy is, ahol a szakvélemény a semleges zónában volt, ennek ellenére nem kértek további vizsgálatot, megítélték a kérdéses férfi apaságát. Egy olyan ügyről is visszajelzést kaptunk, ahol szakértői szempontból egyik vizsgálati módszer sem adott a nemzőapaság tekintetében megnyugtató eredményt (lásd: melléklet).
A legtöbb ítéletről szóló tudósítást, a Fővárosi, illetve Pest Megyei Bíróságok (16,3%) küldték meg. A Marcali és a Nyíregyházi Városi Bíróság közel 10-10%-ban válaszolt. Általában a megyei és városi bíróságok 1-3%-ban tájékoztattak az ítéletről, a városi bíróságok közül kiemelkedik az előbb említett Marcali és Nyíregyházi Városi Bíróságokon kívül, mintegy 6%-ban, a Siófoki Városi Bíróság.
Mindezek ellenére általános képet kaphatunk a szakértői munka hatékonyságáról, mert csaknem valameny-nyi bíróságról kaptunk - ha nem is nagy számban -visszajelzést.
Néhány ügyben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása, kirendelése alapján került sor más vizsgálatra, illetve újabb eljárást kezdeményeztek. Említést érdemel például, amikor az első fokon eljáró bíróság a vércsoport és a HLA-vizsgálat alapján kialakított összesített biostatisztikai érték "gyakorlatilag bizonyított" eredményére támaszkodva kimondta, hogy az alperes, a kiskorú felperes vér szerinti apja. Az alperes fellebbezést nyújtott be, mondván, hogy az lehetetlen, hogy ő a kérdéses gyermek nemzőapja, mert egyszer sem közösült a kiskorú anyjával. A másodfokon eljáró megyei bíróság a fellebbezést alaposnak találta. Idézet: "az antropológiai vizsgálat csak " lehetséges ", amely eredmény nem erősíti meg a vércsoport-vizsgálat eredményét, amely csak egy bizonyíték az összes többi között, és teljes bizonyító erővel csak az apaságot kizáró eredmény rendelkezik". Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság, az illetékes megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás és új határozat meghozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság az ítéletét az alperes tagadásával szemben döntően az anya vallomására alapította, annak valódiságát ugyanis egyéb bizonyítékok, mint a vércsoport és a HLA-vizsgálat eredménye, megfelelően alátámasztották. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljáró megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ennek megfelelően a megyei bíróság az újabb másodfokú eljárásban elrendelte a kromoszómavizsgálatot, amelynek eredménye "igen valószínű" volt.
Ez az újabb természettudományos bizonyíték alátámasztotta azt a helyes következtetést, hogy kiskorú felperes gyermek, az anyának az alperessel fennálló nemi kapcsolatából származik.
Ezt követően a megyei bíróság az első fokon eljáró bíróság ítéletét helybenhagyta, az apaságot megítélte.
1998-ban a vizsgálatokat tovább finomítottuk, hazánkban bevezetésre került a DNS-vizsgálat is. Tanulságul néhány példát szeretnék bemutatni.
Néhány ügyben ellentétes volt a szakvélemény a rutin vércsoportvizsgálat (16-18 csoport tulajdonság) és a HLA között. Ennek oka lehet például, hogy a HLA-D osztály fehérjéit vizsgálva szerológiai módszerekkel két csoportot különítettek el: a HLA-DQ és a HLA-DR-t. Kiderült, hogy a szerológiailag egységesnek hitt csoportok a DNS szekvencia szintjén polimorfak. A génszerkezet ismeretében 3 lókusz különíthető el, a fentieken kívül a DP is.
Az Egészségügyi Tudományos Tanács megkeresésére 3 ügyben, egy esetben pedig a rendőrségi határozat alapján, az anya személyének a meghatározása érdekében kellett kromoszómavizsgálatot végezni. Valameny-nyi esetben egyértelmű volt, hogy a gyermekek szülőanyja az, akinek az anyaságát vitatták. A bűnügynek induló rendőrségi eljárás során az anyaságot egyértelműen meghatározó kromoszómavizsgálat után DNS-vizsgálatra is sor került, amely igazolta a kromoszómavizsgálat eredményét.
A korábbi években gyakrabban, az utóbbi években egyre ritkábban került olyan kirendelésre sor, ahol az édesapa közösült a lányával, és ebből a kapcsolatból származott a gyermek. Egyik legkirívóbb esetünk, egy nagy vidéki városból került ki, ahol az anya a hatodik gyermekével* volt terhes a vizsgálat időpontjában a saját apjától.** Valamennyien szellemileg különböző fokban fogyatékosak voltak - kivéve azt az egyet, amelyiknek más volt a nemzőapja.
Az elmúlt 30 év alatt, mindössze egy esetben vizsgáltunk testvérkapcsolatból származó gyermeket, szerencsére az újszülött egészséges volt.
Az egyik legizgalmasabb ügyünk 1998 áprilisában kezdődött, ahol csak egy férfi jöhetett szóba a kérdéses gyermek nemzőjeként, a kiterjesztett vércsoportvizsgálat eredménye (Essen-Möller gyakoriság alapján számolt érték) 99,4%-os volt. A vércsoportvizsgálat (a magas szerostatisztikai érték) az anya állítását igazolta, hogy gyermekének alperes a nemzőapja. Ezt követően a bíróság kijelölt egy másik vércsoport laboratóriumot, a vércsoportvizsgálat megismétlésére. Itt a még több vérc-soportmarkerre kiterjesztett eredmény igazolta a már korábban kiadott szakvéleményt. Alperes azonban igazának tudatában - mondván, hogy ő nem közösült az anyával -, további bizonyítást kért, a bíróság ennek helyt adva DNS-vizsgálatot rendelt el. Az 1999 januárjában a DNS polymorfizmusok alapján (6 marker) kiadott szakvélemény kizárta a kérdéses férfi nemzőapaságát. Ezt az ellentmondást (ellentét a rutin vércsoport és DNS-vizsgálatok között) feloldandó, az eljáró Városi Bíróság döntő bizonyítékként kromoszómavizsgálatot rendelt el. Ez utóbbi vizsgálat elvégzésére intézetünket jelölte ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
