Az 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ct.) preambuluma szerint a törvény célja, hogy korszerű jogi keretek megteremtésével szabályozza a vállalkozások cégalapítása nyilvántartásba vételének rendjét, és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) célja, hogy korszerű jogi keretek biztosításával segítse elő a piacgazdaság Magyarországon való megszilárdulását, a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének emelkedését, a vállalkozások megerősödését, valamint az európai közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel való jogharmonizáció megteremtését.
Mindkét törvény alapállása tehát az, hogy olyan szabályokat alkosson meg, melyek a gazdaság egészséges működését szolgálják. A jogalkotó olyan vállalkozóra "gondolt" az előírások megalkotásakor, aki gazdasági tevékenységet kíván folytatni, ennek érdekében társaságot hoz létre, a társaság működik, szerződéseket köt, termel és amikor tagjai úgy döntenek, hogy működését befejezik - a törvényben szabályozott módon - végelszámolással megszüntetik.
A Gt. általános indokolása szerint a törvény megalkotásának célja a gyakorlatban nehezen alkalmazhatónak vagy hibásnak bizonyult rendelkezések kiigazítása, a hiányzó rendelkezések (úgynevezett joghézagok) pótlása, a dereguláció, például a tulajdonosi rendelkezési jogot nehezítő bürokratikus rendelkezések kiiktatása a társasági jogból, a visszaélések elleni védekezés jogállami eszközökkel való biztosítása, a hitelezővédelem erősítése, a kapcsolódó jogterületekkel való erősebb összhang biztosítása, illetve a gazdasági jogrendszer belső ellentmondásainak kiküszöbölése volt.
A gyakorlatban azonban nem a szándékos visszaélések vagy a tulajdonosi rendelkezési jogot nehezítő bürokratikus nehézségek okoznak gondot, hanem a cégek vezető tisztségviselőinek teljes passzivitása, amelynek kezelésére vonatkozó rendelkezések a hatályos jogszabályokból hiányoznak. A bíróságok feladata ezért a jogszabályok keretem belül megtalálni a megoldást e megoldhatatlannak tűnő problémákra.
A törvényességi felügyeleti eljárások többsége hivatalból indul a Ct. 50. §-ának (1) bekezdésében megjelölt okokból. A bíróság a törvénysértő állapotról tudomást szerez, és az 54. § (1) bekezdésében megjelölt intézkedések valamelyikét alkalmazza, például írásban felhívja a céget a törvényes működés helyreállítására. A végzés postára adása után kezdődnek el a gondok.
a) Az egyik lehetőség, hogy a küldemény a cég székhelyéről és a cég képviseletére jogosult személy címéről egyaránt "ismeretlen" jelzéssel érkezik vissza. Ha ez utóbbi Magyarországon lakik, egyszerű a megoldás. A Ct. 56. §-ának (1) bekezdése alapján hivatalbóli törlési eljárásnak van helye. A bíróság számára ez a legegyszerűbb megoldás. Néhány hirdetmény közzététele után a cég felszámolási vagy végelszámolási eljárás nélkül eltűnik a cégnyilvántartásból. Sokszor, sok helyen elhangzott már, és le is írták jó néhányszor, hogy ez a jogintézmény nem igazán jó, hiszen a cégnek vagyona és tartozásai lehetnek. Ezek sorsa - különösen ingatlanvagyon esetén - teljesen rendezetlen.
Hasonló eljárás a Ct. hatályba lépése előtt is létezett, 1995. július 30-tól az 1995. évi LXII. törvény 12. §-a alapján. Már akkor felmerült a jogi rendezetlenség, de a problémát sajnos azóta sem sikerült a jogalkotónak megoldania.
Az igazságügy-miniszter 2001 júliusában kelt előterjesztése - mely a Ct. módosításának koncepciójáról szól - tartalmaz ezzel kapcsolatos gondolatokat, és talán egyszer ezekből jogszabály is születik.
b) Más problémával találjuk szemben magunkat akkor, ha a cég székhelyéről (telephelyéről, fióktelepéről) a küldemény "ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza, és a cég képviseletére jogosult személy külföldi. A Ct. 56. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a hivatalbóli törlési eljárásnak az a feltétele, hogy a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen legyen.
Vajon nevezhetjük-e ismeretlennek azt a lakóhelyet, amelyet a cégnyilvántartásba bejegyeztek, de külföldön (Például Vietnámban vagy Kínában) van? Véleményem szerint nem, Csak akkor, ha a küldemény erről a címről is ismeretlen jelzéssel érkezett vissza. A 21. században ugyanis, amikor a gazdaság nemzetközivé vált, a tőke egyik országból a másikba vándorol, nem zárkózhatunk be az országhatárok "közé. Nemzetközi postaforgalom létezik, bár a hivatalos iratok kézbesítése sokkal bonyolultabb, mint a magánleveleké.
Egyszerű lenne a dolgunk, ha a törvény azt mondaná, hogy a cég képviseletére jogosult személy belföldi tartózkodási helye ismeretlen. Mivel nem ezt mondja, ebből az következik, hogy a külföldi kézbesítést meg kell kísérelni. Zala megyében leginkább olasz, osztrák, román, horvát, német vállalkozók jegyeztettek be cégeket. Valamennyi ország részese a Hágában 1954. március 1-jén kelt, a polgári eljárásra vonatkozó nemzetközi egyezménynek, melyet az 1966. évi 8. törvényerejű rendelettel hirdettek ki.
Az egyezmény első cikke szerint polgári vagy kereskedelmi ügyekben a külföldön tartózkodó személyek részére szóló iratok kézbesítését a szerződő államokban úgy teljesítik, hogy a megkereső állam konzulja ebből a célból kérelmet intéz a megkeresett állam által kijelölt hatósághoz.
A második cikk szerint a kézbesítést a megkeresett állam illetékes hatósága teljesíti. Ez a hatóság - a harmadik cikkben említett eseteket kivéve - a kézbesítés teljesítése során arra szorítkozhat, hogy az iratot csak akkor adja át a címzettnek, ha az azt önként elfogadja.
A harmadik cikk alapján a kézbesítés akkor történik meg, ha a kézbesítendő irat akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár a két érdekelt állam megállapodása szerinti nyelven készült, vagy pedig ahhoz e nyelvek egyikén készült fordítást csatoltak.
Látható, hogy a kézbesítés külföldre nem egyszerű, és meglehetősen hosszadalmas eljárás. Az említett államok közül Ausztriával, Olaszországgal és Romániával a jogsegélyről kétoldalú nemzetközi szerződések köttettek, Horvátországgal pedig hatályban van a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló Belgrádban 1968. évi március 7-én alánt szerződés, melyet az 1969. évi 1. törvényerejű rendelet, módosítását az 1988. évi 1. törvényerejű rendelet hirdetett ki.
A kétoldalú szerződések a Hágai Egyezményhez hasonlóan azt tartalmazzák, hogy a megkeresett hatóság az iratot - ha a megkeresett ország nyelvén készült fordítást az irat mellé nem csatoltak - csak akkor kézbesíti, ha azt a címzett önként elfogadja. Ez újabb kérdéseket vet föl. Hivatalból indult eljárásról van szó, a fordítás költségeit tehát a bíróságnak kellene megelőlegezni és - mivel nincs pernyertes vagy pervesztes fél, - viselni is. Ez tetemes kiadással jár.
Úgy vélem, ezt a problémát mindenképpen jogszabályi úton kellene rendezni. A jelen szabályozás mellett ugyanis ha a külföldi kézbesítés megkísérlése nélkül indítja meg a bíróság a hivatalból törlési eljárást, és ennek eredményeként a céget a cégjegyzékből törli, a külföldi tagok valószínűleg eredményesen indíthatnának kártérítési pert a bíróság ellen abban az esetben, ha a cég tulajdonában álló ingatlan megszerzésével hiába próbálkoztak.
c) Az előbb elmondottak természetesen arra az esetre vonatkoznak, ha a külföldi személynek nincs kézbesítési megbízottja. Ezt a jogintézményt a Ct. vezette be, azokat a visszás helyzeteket kívánva megszüntetni, mikor például a cég törvényes képviselője eleve csak külföldi lakcímmel rendelkezik, vagy utóbb költözik el Magyarországról, és emiatt a cégbíróságnak, de a cég ügyfeleinek és a különböző hatóságoknak is a szükséges megkeresések, értesítések, felhívások eljuttatása, illetve szabályszerű kézbesítése fokozott nehézségeket jelent. Ilyenkor a kézbesítési meghatalmazott hiányában, gyakran szinte lehetetlen lenne a cégbíróság hatékony intézkedése. [A törvény miniszteri indokolásában említett esetet írtam le az előbb a b) pontban.]
Ha van kézbesítési megbízott, az általa átvett végzést úgy kell tekinteni, mintha a cég képviselője részére kézbesítették volna. A kézbesítési megbízott tehát a gondokat megoldaná, ha a Ct. hatályba lépése előtt bejegyzett cégeknél is kötelező lenne a kézbesítési megbízott bejelentése. Sajnos ez nem így van. A Ct. 62. §-ának (1) bekezdése azt írja elő e cégek részére, hogy a cégjegyzékben vezetett adatok első változásakor kötelesek a 12-14. §-oknak megfelelő adatok bejelentésére. A kézbesítési megbízott a 23. §-ban szerepel. Ez nyilván jogszabályszerkesztési hiba, hiszen logikus magyarázat erre nincs.
Kérdés lehet, hogy ha a kézbesítési megbízott címéről érkezik vissza ismeretlen jelzéssel a bíróság végzése, tekinthetjük-e úgy, mintha a képviseletre jogosult személy címéről érkezett volna vissza. Véleményem szerint nem. Ilyenkor a b) pontban leírt esettel állunk szemben.
d) A bíróság szempontjából a lehető legrosszabb eset akkor következik be, ha a cég székhelyéről vagy a képviseletre jogosult személy lakóhelyéről a küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza. Ilyen esetben nincs helye a hivatalból törlési eljárás megindításának, és természetesen a törvényes működés helyreállítása sem várható, hiszen a cég meg sem ismerte a bíróság végzését. Ilyenkor valószínűleg az eljárás a cég megszűntnek nyilvánításával végződik, amelynek nehézségeit a továbbiakban fogjuk részletezni.
e) Hasonló a helyzet akkor, ha a cég vagy a képviseletre jogosult személy a végzést átveszi, de a felhívásban foglaltakat nem teljesíti, a törvényes állapotot nem állítja helyre, és egyáltalán semmit sem csinál. Ilyen esetben teljesen eredménytelen marad a bírság, a cég működésének felfüggesztése, a cég legfőbb szervének összehívása, úgyhogy a bíróság kénytelen a céget a további működéstől eltiltani, és megszűntnek nyilvánítani a Ct. 54. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján. ■
Visszaugrás
