E folyóiratcikk célja, hogy a határon átnyúló (polgári) házassági ügytípusban iránytűként szolgáljon a vonatkozó uniós és a hazai nemzetközi magánjogi szabályok között. A terjedelmi korlátok okán a kifejtés nem lehet teljeskörű, néhány főszabályra terjed ki. A cikk két részből áll, az első rész a külföldi állampolgár magyarországi házasságkötésével, míg a második rész a magyar állampolgár külföldi házasságkötésének elismerésével foglalkozik.
A polgárok Európai Unión belüli fokozottabb mobilitása következtében egyre több a nemzetközi vonatkozással bíró család, amelynek tagjai egyazon államban élnek ugyan, de különböző állampolgársággal rendelkeznek.
Hazánk szempontjából a házasságkötés érvényessége és létezése szabályozására sem uniós aktus, sem többoldalú nemzetközi jogforrás hatálya nem terjed ki. A Róma III. rendelet[2] 1. cikk (2) bekezdése kifejezetten kizárja hatálya alól a házasság létezésének, érvényességének vagy elismerésének kérdéseit, a rendelet (10) preambulumbekezdése pedig rámutat, hogy az olyan előkérdéseket, mint például a házasság érvényessége, a tagállamok belső nemzetközi kollíziós jogi szabályai szerint kell megítélni.[3] E téma nemzetközi magánjogi szabályait 2018. január 1. napjától kezdődően a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.), a kapcsolódó anyakönyvi szabályokat pedig az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (Aetv.) és a 429/2017. (XII. 20.) Korm. rendelet fekteti le.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (EJENY)[4] elfogadásával az emberi jogok - köztük a házasságkötéshez való jog - védelme már nem kizárólagosan az államok belső joghatósága alá tartozik, hanem egyetemes szintre emelkedett. A házasságkötéshez való jogról az EJENY 16. cikkelye rendelkezik.
Az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikke is összekapcsolja a család és a házasság védelmét.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE)[5] megalkotását az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata inspirálta, mely az egyik legjelentősebb megállapodás Európában. A házasságkötéshez való jogot az EJEE 12. cikke fekteti le.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 9. cikke az EJEE 12. cikkén alapul. A Charta vonatkozó magyarázata szerint, ezen cikk szövegezése korszerűsítésre került annak érdekében, hogy azon esetek is a hatálya alá tartozzanak, amikor a nemzeti jogszabályok a házasságon kívül más útját is elfogadják a családalapításnak. E cikk nem tiltja és nem is biztosítja a házassági státus megadását két azonos nemű személy részére. E jog tehát hasonló az EJEE által biztosított joghoz, ugyanakkor alkalmazási köre tágabb lehet, amennyiben a nemzeti jogszabályok így rendelkeznek.
A házasság hagyományos, azaz férfi és nő párkapcsolata szerinti megközelítése ma már nem egyedülálló, az azonos nemű partnerek párkapcsolata hosszú évszázadokig nem csupán nem volt elfogadott, hanem kifejezetten kriminalizált jelenségként tekintettek rá, mint ahogy magára a homoszexuális nemi identitásra is.[6] A házasságkötést először 2001-ben Hollandiában engedélyezték az azonos nemű személyek számára.[7] Az azonos neműek párkapcsolatán alapuló család intézményesítése eltérő az egyes európai országokban.
A családi jognak a Polgári Törvénykönyvbe való iktatása változásokat hozott az alapelvek vonatkozásában is.[8]
Az Alkotmány helyett hatályba lépett Alaptörvény a házasság alkotmányos védelme mellett külön sarkalatos törvényre bízza a családok védelme elvének fenntartását. Mindemellett tekintettel arra, hogy az új Polgári Törvénykönyvet, annak megalkotói a jogforrás hierarchiában közvetlenül az Alkotmány helyébe lépett Alaptörvény alá helyezték, minden más jogszabályt megelőzően, így érthetővé válik a házasság és a család törvényi védelmének ismételt, egységes kimondása.[9]
Az Alaptörvény már a 2012-es hatálybalépésekor kiemelt védelmet biztosított a házasságnak az L) cikkben, amely mint érték megjelent a Nemzeti hitvallásban. Az Alaptörvény negyedik módosítása a családot és házasságot védendő értékké nyilvánító L) cikket azzal egészítette ki, hogy kimondta, a "családi kapcsolat alapja a házas-
- 10/11 -
ság, illetve a szülő-gyermek viszony". Jól látható, hogy az Alaptörvény csak a házassági együttélési formát részesíti alkotmányos védelemben.
A parlament 2020 decemberében elfogadta az Alaptörvény kilencedik módosítását, amellyel a legmagasabb szintű jogi normába foglaltan rögzítette, hogy a házasság intézménye egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösség, valamint a család a nemzet fennmaradásának alapja. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, továbbá rögzítette, hogy az anya nő, az apa pedig férfi.
Az Aetv. 23. §-a szerint, ha nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, nyilatkoznia kell, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya. A házasságkötést megelőző eljárásban az anyakönyvi szerv harminc napon belül nyilatkozik a külföldi okiratok elfogadhatóságáról. Azonos állampolgárságú nem magyar állampolgár házasulók az állampolgárságuk szerint illetékes, Magyarország területén található külképviseleti hatóságnál is köthetnek házasságot, feltéve, hogy nemzetközi szerződés és a külföldi állam joga ezt lehetővé teszi.
Azt, hogy a külföldi állampolgár Magyarországon megkötött házassága milyen feltételek mellett tekinthető érvényesnek, alaki és anyagi érvényességi szempontok döntik el. A házasságra irányadó nemzetközi magánjogi szabályok alapján pedig tisztázni szükséges, hogy az anyagi és alaki érvényességi feltételeket, mely állam joga alapján kell vizsgálni.[10]
Az Nmjtv. kimondja, hogy ha a házasulók a házasságot Magyarországon kívánják megkötni és a magyar jog szerinti elháríthatatlan akadály áll fenn, a házasság nem köthető meg. Ilyen például, a külföldi joggal szemben is érvényesülő, lex fori szerinti abszolút akadály a korábbi házasság fennállása, vagy közeli hozzátartozói kapcsolat. Ezek értelemszerűen, akkor is házassági akadályként tekintendők, ha két külföldi állampolgár szándékozik hazánkban házasságot kötni és személyes joguk szerint a házasságkötésnek egyébként nem lenne akadálya. Külföldi állampolgár Magyarországon történő házasságkötése kapcsán ezért igazolni szükséges, hogy a házasságkötésnek az érintett személyes joga szerint nincs akadálya.[11] Vizsgálandó tehát egyrészt, hogy a házasság megkötésének anyagi jogi feltételei fennállnak-e, másrészt, hogy a már megkötött házasság anyagi jogilag érvényes-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
