A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezményt, azaz a New York-i Egyezményt a Magyar Köztársaság az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki. Az egyezmény szellemét követve jogszabályaink számos ponton módosultak, illetve új jogszabályok születtek. A mai szabályozás így széles körben nyit teret a gyermeki jogok érvényesülésének.[1]
Mégis, vajon mindez valóban azt jelenti-e, hogy a magyar hatóságok - elsősorban a bíróság és a gyámhatóság - előtt folyó ügyekben az ítélőképes korú gyermek ténylegesen véleményt nyilváníthat, s ha igen, ez mennyiben befolyásolja a hatóságok által hozott döntéseket? Az első részben röviden áttekintem a hatályos nemzetközi és hazai jogszabályi hátteret, az ítélőképesség fogalmával kapcsolatos problémákat, valamint konkrét bírósági ügyeken keresztül azt, hogy a bíróság előtt folyó perekben miként történik a gyermek meghallgatása.
A jogszabályi hátteret illetően mindenekelőtt az immár a magyar jogrendszer részét képező nemzetközi szerződéseket, az európai uniós szabályozást, illetve néhány európai ország gyakorlatát érdemes röviden összefoglalni.
A New York-i Egyezmény 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: "Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák."
Megjegyzést érdemel, hogy a fenti egyezményt időrendben megelőző, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke szintén jelentőséget tulajdonít a gyermek véleményének. Az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelete (Brüsszel II. A. R.) 11. cikkének második bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "Az 1980. évi Hágai Egyezmény 12. és 13. cikkének alkalmazásakor biztosítani kell, hogy a gyermek lehetőséget kapjon az eljárások során történő meghallgatásra, kivéve, ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek." A Rendelet nem definiálja a gyermek fogalmát, mivel azonban a Hágai Egyezmény 4. cikke alapján az Egyezmény nem alkalmazható, ha a gyermek betölti a 16. életévét, a Brüsszel II. A. R. 11. cikke is csak a 16 éven aluliakra vonatkozik.[2]
Azt, hogy a fenti rendelkezés ne pusztán deklaráció maradjon, melynek figyelmen kívül hagyása következményekkel nem jár, a Brüsszel II. A. R. 23. cikk b) pontja hivatott biztosítani. E szabály szerint "A szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben […] - sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik."
A gyermek meghallgatására vonatkozó ezen szabály alkalmazása azonban az egyes tagállamokban meglehetősen eltérő lehet. Az Európai Igazságügyi Hálózat Kapcsolattartó pontjainak 15. találkozójáról készült rövid összefoglalóból[3] kiderül, hogy Németországban a polgári perrendtartás - illetve az Alkotmány[4] - kötelezővé teszi a gyermekelhelyezést érintő perekben a kiskorú gyermek meghallgatását, amennyiben a gyermek beszélni tud, tehát a gyakorlatban a gyermek 2-3 éves korától kezdődően. A meghallgatásra a német bíróságokon külön helyiségeket alakítanak ki, ahol a tárgyalóteremtől vagy akár a bírói dolgozószobától eltérő, gyermekszobához hasonlító környezetben hallgatják meg a gyermeket. A német családjogi bírók ezen kívül külön képzést kapnak annak érdekében, hogy szakértői szinten tudjanak a kisgyermekekkel szót érteni, s tőlük az ügy eldöntéséhez hasznos információt kapni.[5] Olaszországban a 2006. február 8-i 54. törvény vezette be a kiskorú gyermek meghallgatásának intézményét a szülők különválásakor folytatott eljárásokban[6], anélkül azonban, hogy a jogalkotó az ehhez szükséges feltételeket megteremtette volna.[7] Természetesen korábban is lehetőség volt a kiskorúak közvetlen meghallgatására, például az örökbefogadással, gyámsággal kapcsolatos ügyekben,[8] ugyanakkor az általánosan elterjedt álláspont szerint a gyermek bíró általi közvetlen meghallgatását aggályosnak ítélték.
Franciaországban a Polgári perrendtartás 338-1 - 338-12 szakaszai, valamint a Polgári Törvénykönyv rendelkeznek a kiskorú meghallgatásáról[9]. A meghallgatás a Polgári Törvénykönyv 2007. évi módosítása[10] óta főszabály szerint kötelező. A meghallgatásra a gyermek kérelmére is sor kerülhet, de a gyermek véleménye a bírót nem köti. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a meghallgatással a gyermek nem válik peres féllé, s a meghallgatását követő határozatot sem támadhatja meg jogorvoslati kérelemmel. Nagy-Britanniában viszont a családjogi perekben tilos a kiskorú gyermek személyes meghallgatása, legalábbis közvetlenül, hiszen szakértő útján erre sor kerülhet. A gyermek meghallgatásának e határozott elutasítása a common law egyik alapelvéből következik, mely szerint a bíró semmiféle bizonyítást nem rendelhet el hivatalból, még családjogi perekben sem. A bíró feladata e jogrendszerben annak biztosítása, hogy a bizonyítási eljárás során minden egyes bizonyítékot minden ellenérdekű fél megismerhessen, s elegendő idő álljon a rendelkezésükre, hogy azokat véleményezhessék.[11]
Mint alább látni fogjuk, a magyarországi szabályozás e kérdésben, hasonlóan az európai államok többségéhez, a két szélsőséges - a német és az angol - modell között foglal helyet.
A különböző tagállamok jogszabályainak fenti - meglehetősen rövid és vázlatos - ismertetésére nem csupán érdekességként került sor. Tekintettel arra, hogy egyre több a határokon átnyúló családjogi vita, nagyon is gyakorlati a jelentősége annak, hogy az egyes országok mennyire kívánják meg a gyermek közvetlen meghallgatását. Több esetben került sor ugyanis arra, hogy az egyik tagállam - elsősorban német vagy osztrák bíróság - megtagadta egy másik tagállamban hozott gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ítéletet, mert az ítélet meghozatalát megelőző eljárás során nem hallgatták meg a kiskorú gyermeket.[12] Kézenfekvőnek tűnik hát, hogy az ilyen külföldi elemet tartalmazó ügyekben az eljáró bíróság - vagy más hatóság - előzetesen tájékozódjon az adott külföldi állam vonatkozó jogszabályairól, s ennek megfelelően kerítsen sort a gyermek meghallgatására. A gyakorlat ezzel szemben az, hogy a bíróságok számára gondot okoz a nemzetközi normák, illetve a Brüsszel II. A.R.-ben foglaltak alkalmazása,[13] s ez feltehetőleg a jövőben nem egy esetben problémát jelent majd akkor, ha az ügyfél a magyar bíróság határozatának elismerését egy másik tagállamban kéri.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
