Magyarország 2011. április 25-én kihirdetett Alaptörvénye a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan elismerte a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, ehhez kapcsolódóan megfogalmazta az állam és az egyházak különvált működésének és autonómiájának elvét, továbbá rögzítette, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályok maghatározását az Alaptörvény sarkalatos törvényre utalta.[1] Az Országgyűlés az Alaptörvény VII. cikke alapján, az Alaptörvény végrehajtására szolgáló sarkalatos törvények közül egyik elsőként fogadta el a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvényt (a továbbiakban: Ehtv1.), amely alkotmánybírósági indítványok, döntések, törvényhozási és jogalkalmazói aktusok egymásra reagáló és egymással összefonódó, azóta is tartó sorozatát indította el.
A jelen írás célja annak áttekintése, hogy a szabályozási változásokkal kapcsolatban milyen alkotmányjogi kérdések (problémák) merültek fel, ezekre az Alkotmánybíróság milyen válaszokat adott, valamint, hogy milyen volt az alkotmánybírósági döntéshozatal jogi környezete, tehát milyen szempontokat vett figyelembe a jogértelmezés során. A testület többségi döntésében foglalt jogértelmezésének ismertetése mellett a különvéleményekben vagy párhuzamos indokolásokban felvetett - karakteresebb - eltérő álláspontokat, alternatív értelmezéseket is bemutatom. Az elemzés az alkotmányi anyagi jogi kérdésekre, ezen belül is a vallásszabadság jogával közvetlenül vagy közvetetten összefüggő témákra koncentrál, tehát nem képezi lényegi részét az alkotmánybírósági eljárással vagy az Országgyűlés jogalkotási eljárásával kapcsolatban - a vizsgált döntések vonatkozásában egyébként nem kis számban - kialakult viták részletes ismertetése és értékelése.
A döntések tematikus feldolgozása előtt szükséges az Alaptörvény elfogadását követő vonatkozó alaptörvény-módosítások, törvénymódosítások és alkotmánybírósági döntések rövid számbavétele, mivel a kapcsolódó alkotmányjogi viták és a jogértelmezés változásai csak ezek kontextusában érthetőek meg teljes mélységben.
2011
A 2011. június 11-én elfogadott Ehtv1. a magyarországi egyházakat és vallási közösségeket a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezőiként ismerte el[2], ugyanakkor a törvényjavaslathoz fűzött előterjesztői indokolásból világosan kiderült, hogy ez az elismerés nem vonatkozott a törvény megalkotásakor egyházként nyilvántartásban lévő szervezetek mindegyikére, sőt többségére sem, ezért a jogalkotó az egyházként történő működés feltételeinek és eljárásának szigorítását, valamint a már megszerzett jogállások felülvizsgálatát tűzte ki célul.[3] Ennek megfelelően a törvény mellékletében tételesen felsorolt vallási közösségeket egyházként ismert el, a többi - korábban nyilvántartásba vett - egyház számára új egyházi nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását tette lehetővé, illetve alternatívaként "külön törvény szerinti" (egyesületként történő) nyilvántartásba vétel kérelmezését (mindkét lehetőség elmulasztása esetére pedig jogutód nélküli megszüntetést írt elő).[4] Az új egyházi nyilvántartásba vételek vonatkozásában a törvény meghatározta, hogy mi minősül (és mi nem) vallási tevékenységnek, továbbá a nyilvántartásba vétel kérelmezésének feltételeként legalább ezer természetes személy tagot és legalább húsz éves szervezett formájú magyarországi működést írt elő.[5] Az eredeti törvényjavaslat a mellékletében negyvenöt egyházat eleve elismert volna, a további egyházak nyilvántartásba vételére hatvan napos határidő-
- 127/128 -
vel, fellebbezési lehetőség biztosítása mellett a Fővárosi Bíróság rendelkezett volna hatáskörrel.[6] A törvényjavaslat parlamenti vitájának végóráiban azonban olyan zárószavazás előtti módosító javaslat került benyújtásra és elfogadásra, amely a szabályozásban lényeges változásokat eredményezett: a törvény a mellékletében csak tizennégy egyházat ismert el, a további közösségek az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős miniszteren keresztül az Országgyűléstől kérelmezhették az egyházi nyilvántartásba vételt, az egyházként történő elismeréséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát írta elő, az eljárás határideje meghatározatlan maradt és a döntéssekkel szemben nem biztosított lehetőséget fellebbezésre (jogorvoslatra).[7] Az elfogadott törvény az egyházak működését és jogait részletesen meghatározta, azonban az új egyházi nyilvántartásba fel nem vett szervezetek jogi helyzetét érdemben nem szabályozta, azokra lényegében az egyesületekre vonatkozó általános szabályok lettek alkalmazhatóak.
A törvény kihirdetését követően, még érdemi rendelkezéseinek 2012. január 1-jei hatálybalépése előtt - magánszemélyektől, jogi személyektől, köztük egyházaktól - több indítvány is érkezett az Alkotmánybírósághoz az Ehtv1. egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványok törvény számos anyagi jogi és eljárási szabályát, valamint átmeneti rendelkezését támadták több alkotmányi rendelkezés sérelmére hivatkozással (pl. vallásszabadság, jogbiztonság, jogorvoslathoz való jog), de ezeket a kifogásokat az Alkotmánybíróság végül érdemben nem bírálta el. A testület a 164/2011. (XII. 20.) AB határozatban ugyanis úgy ítélte meg, hogy az Ehtv1. megalkotása során benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat - a Házszabály erre vonatkozó, garanciális jelentőségű szabályaival ellentétesen - nem koherenciazavart hárított el, hanem koncepcionális változást tartalmazott, ezért közjogi érvénytelenség miatt a törvény egészét alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette (így az egyes rendelkezésekkel kapcsolatos tartalmi vizsgálat szükségtelenné vált).
Az Ehtv1. hatályvesztését követően hamarosan, 2011. december 30-án az Országgyűlés elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényt (a továbbiakban: Ehtv2.) is, amely lényegében megtartotta az Ehtv1. koncepcióját, ugyanakkor az átmeneti rendelkezéseiben részletesebben meghatározta az eljárási szabályokat a korábban egyházként nyilvántartásba vett, de a törvény mellékletében el nem ismert, azonban egyházként vagy egyesületként továbbműködési szándékról nyilatkozó szervezetek vonatkozásában. A törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Lvt.) alapján nyilvántartásba vett egyházakat és azok vallásos célra létrejött önálló szervezetét főszabályként 2012. január 1-jével ex lege egyesületnek minősítette. A rendelkezés ugyanakkor - az Ehtv2. mellékletében meghatározott egyházak mellett - az átminősítés hatálya alóli kivételként határozta meg azokat az egyházakat is, amelyek az Ehtv1. hatályvesztéséig a miniszterhez elismerési kérelmet nyújtottak be. Ezeket az egyházakat a törvény annyiban minősítette - 2012. március 1-jétől - vallási egyesületnek, amennyiben az Országgyűlés az elismerést tekintetükben elutasítja.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
