Több mint másfél évtizeddel a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 1980. évi Római Egyezmény1 hatályba lépése után számos ok merült fel az újabb vitára a nemzetközi magánjognak egy olyan területét érintően, amely a közjegyzők munkáját is jelentősen befolyásolja. Elsősorban az indokolja az újabb diskurzust, hogy - a szerződési joghoz kapcsolódó - a közösségi és más nemzetközi szintű specifikus szabályok gyakran az említett egyezményben foglaltaktól eltérő fejlődési irányt mutatnak. Az Egyezmény alkalmazása során újabb kihívásokkal is szembe kell nézni, mint pl. az elektronikus kereskedelem és a fogyasztói szerződések kérdése. Mindezek vezettek ahhoz, hogy az Európai Bizottság előkészítse az ún. Róma-I. rendelet tervezetét2, mely nem csupán a nemzetközi magánjog anyagának európaizálását jelenti tárgyalt terület vonatkozásában, hanem annak lényeges tartalmi módosítását is. E gondolatokkal világított rá a téma aktualitására a "Fondazione Italiana per il Notariato"3 meghívója, mellyel a 2007. március 23-24-re a dél-olaszországi Bariba "Il nuovo diritto europeo dei contratti: dalla Convenzione di Roma al regolamento »Roma I«" (Új európai szerződési jog: a Római Egyezménytől a "Róma-I." rendeletig) címmel szervezett konferenciáját meghirdette. A rendezvény társszervezője a Bari Egyetem Nemzetközi és Európai Jogi Tanszéke volt.
A kezdő napon Giovanni Cellamare professzor (Bari Egyetem) köszöntőjét követően a rendezvény első előadója Sergio Maria Carbone professzor volt, aki témájául a nemzetközi magánjog európaizálását választotta, ezen belül is elsősorban az önrendelkezési jog szerepét és távlatait tárgyalta. Általános képet adott jogterülethez tartozó jogviszonyok természetéről, bemutatta a nemzetközi magánjog és a közösségi jog viszonyát, a közösségiesítés korlátait. Utalt a téma eljárásjogi aspektusaira is, a Brüsszeli Egyezmény4 és Brüsszel-I. rendelet5 biztosította önrendelkezési lehetőségre, amely a joghatósági megállapodásban ölt testet és amelynek korlátai a kizárólagos joghatósági szabályok, valamint a munka-, a fogyasztói szerződések, valamint a biztosítási jog területén uralkodó ún. aszimmetrikus joghatósági szabályok jelentik.
Ezt követte Giovanni Liotta közjegyző gyakorlatorientált előadása a közösségi jog alkalmazási területének korlátozásáról, elsődlegesen a házastársak és az élettársak szerződései tekintetében [vö. rendelet-javaslat 1. cikk (2) bek. b) pont]. A számos olasz jogszabályi hivatkozást is tartalmazó előadás a házassági vagyonjog tárgyalásán túl kitért öröklési jogi kérdésekre is. A Róma-I. rendelet tárgyi hatályának korlátozása volt a témája Prof. Stefania Bariatti (Milánói Egyetem) referátumának is, aki különösképpen a téma társasági jogi aspektusaira [vö. rendelet-javaslat 1. cikk (2) bek. f) pont], ezen belül is a részvényesek megállapodásaira koncenrált. Utalt arra, hogy az Egyezményhez képest e kérdést érintően inkább szerkezeti, mintsem tartalmi változások következtek be a szabályozás szövegében. Kitért a jövőbeli európai szintű szabályozásból való kizárás indokaira, számba véve a szabályozás nehézségeit, különösen a jogági határterületi jelleget (társasági jog, kötelmi jog), valamint azt, hogy a jogválasztás szabadságán alapuló szabályozás kialakítását nehezítené, hogy minden tag érdekét figyelembe kellene venni.
Ugo Villani professzor (Luiss Guido Carli Egyetem, Róma) a rendelet javaslatnak azokat az újításait szedte egy csokorba, amelyek a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogot érintették (pl. adásvételi, szolgáltatási, fuvarozási, franchise stb. szerződésekre nézve, valamint az ingatlannal kapcsolatos dologi jogra vonatkozóan). Ezt követően az alkalmazandó jog megválasztása szabadságának problematikájával foglalkozott az előadásában Gabriella Carella, a Bari Egyetem professzora. Történeti síkon megközelítve a kérdést utalt arra, hogy a téma ideológiai gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza, amely időszakot azonban még egy "zártabb" gazdaság jellemzett. Mára a helyzet jelentősen megváltozott, a globalizált gazdaság térnyerése nagy kihívást jelent a szabályozást kialakító szakemberek számára. Emellett a határon átnyúló szerződési viszonyokat jellemző "interdiszciplinaritás", a szerződések atipikus jellege nehezíti azok becsatornázását.
Oliver Tell, az Európai Bizottság képviseletében a Róma-I. rendelet tervezetének véleményezési eljárásának tapasztalatait összegezte. Elmondása szerint a legtöbb visszajelzést az egyetemekről kapták, melyek közül számos a szerződések érvénytelenségének kérdésére vonatkozott. Hangsúlyozta, hogy a rendeletnek a belső piac megfelelő működését kell szolgálnia, a szabályozás elveit ennek szem előtt tartásával kell kialakítani. Az eredetileg meghirdetett programtól eltérő időpontban tartotta beszámolóját Giuseppe Gargani, az Európai Parlament Jogügyi Bizottságának elnöke, aki hosszútávú célkitűzésként aposztrofálta a terület joganyagának egységesítését, remélve, hogy az európai polgári jog megteremtése előbb megvalósítható, mint a büntetőjogé. Rámutatott a rendeleti szabályozás előnyeire, a kérdést komplexen kezelve rávilágított a leendő Róma-I. rendelet és a már hatályos eljárásjogi szabályozás viszonyára (Brüsszel-I. rendelet). Utalt a határon átlépő ügyletek kihívást jelentő új területeire: az internetes szerződéskötés lehetőségére, illetőleg a fogyasztói szerződések problematikájára.
Alfredo Maria Becchetti közjegyző elsődlegesen azzal foglalkozott, hogyan lehet a gyakorlatban a szerződések részévé tenni a jogválasztásra vonatkozó megállapodást. Prezentációjában a jogválasztásra vonatkozó szerződési záradék mintákat sorakoztatott fel, mely a gyakorló jogászok munkáját nagymértékben megkönnyíthetik. Prof. Nerina Boschiero (Milánói Egyetem) kritikai elemzésének a mondanivalója a rendelet javaslat 8. cikkében tárgyalt ún. kötelező rendelkezések köré sűrűsödött, melyek betartását valamely ország politikai, szociális vagy gazdasági rendjének megőrzése szempontjából döntő fontosságúnak ítél, s ennek következtében megköveteli a hatálya alá eső valamennyi tényállásra történő alkalmazását függetlenül attól, hogy a leendő rendelet a szerződésre mely jog alkalmazását írja elő.
David Ockl a képviselő által kötött szerződések specialitásairól tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a közérdekre is figyelemmel kell lenni az ilyen típusú ügyletekre vonatkozó szabályozás kialakítása során. Ez a megállapítás képezte a javaslattal kapcsolatos kritikájának alapját is. Domenico Damascelli közjegyző a szerződéseknek harmadik személyekre gyakorolt hatásával kapcsolatos problémákat elemezte főként a szerződések anyagi és alaki érvényessége, valamint a szerződésre alkalmazandó jog hatálya tükrében.
A konferencia második napja Tito Ballarino páduai professzor és Paolo Pasqualis közjegyző előadásával indult a szerződések alaki érvényességéről. Ballarino professzor a locus regit actum elv háttérbe szorulását hangsúlyozva jogeseteken keresztül mutatta be az angol és a belga, illetve az angol és az olasz jog esetleges kollízióját. A szabályozás kialakítása során figyelembe veendő fő célként az okiratoknak a határokon átívelő szabad áramlását jelölte meg. Pasqualis a szabályozás kialakításának nehézségeit a következőkben látta. A közjegyzői okiratot - a latin-típusú közjegyzőséghez tartozó országokban megszokott formában - nem minden tagállam ismeri. Gondot okoz továbbá a formai előírások és az okiratok joghatásainak különbözősége, ahogyan az Unibank kontra Christensen-ügyből6 is kitűnik. A közokirat fogalmát európai szinten kell értelmezni, ahogyan az Európai Bíróság fent említett ítéletében és a 805/2004/EK rendeletben7 megtörtént. Az ingatlanok kapcsán a fekvés helye szerinti formai előírások betartását látta célszerűnek. Problémát okozhatnak továbbá az okiratok szabad áramlása kapcsán az Európai Unió nyelvi és jogi kultúrabeli sokszínűségéből előadódó fordítási, átültetési nehézségek.
Andrea Bonomi professzor (Lausanne-i Egyetem) több korábbi előadóhoz csatlakozva az anyagi jogi jogválasztásnak a szerződő feleken túli harmadik személyekre gyakorolt esetleges hatásaira vonatkozóan fejtette ki gondolatait. Ennek kapcsán olasz jogeseteken keresztül mutatta be Róma-I. rendelet javaslat és a jövőbeli Róma-II. rendelet határterületeit, azaz a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelezettségek kapcsolódási pontjait. Francesco Salerno közjegyző "A Római-I. rendelet hatása az olasz nemzetközi magánjogra" című gyakorlati példákkal is tarkított előadása az olasz jogszabályi háttér részletekbe bocsátkozó ismeretét feltételezte, ezért elsősorban a hazai hallgatóság érdeklődésére tarthatott számot. Andrea Cannone professzor (Bari Egyetem) a Róma-I. rendelet javaslatnak a közösségi jogforrásokhoz és nemzetközi szerződésekhez való viszonyát elemezte, különös tekintettel a Brüsszeli- és Luganói Egyezményre8, valamint a Brüsszel-I. rendeletre. Szükségesnek mutatkozott a Róma-I. rendeletnek a Brüszszel-I. rendelethez történő igazítása, mivel a joghatósági kikötések az utóbbiban már megfelelő módon szabályozást nyertek. A rendezvényt Luciano Garofalo professzor (Tarantoi Egyetem) referátuma zárta a jövőbeni Róma-I. és a Róma-II. rendeletek összhangjának megteremtéséről, melyre már az előkészítés időszakában is figyelemmel kell lennie a jogalkotónak. Példaként hozta fel az előszerződések kérdését, melyek a "szerződés" fogalmának az európai szintű megszorító értelmezése miatt [vö. Brüsszel-I. rendelet 5. cikk (1) bek.], a szerződésen kívüli kötelezettségre alkalmazandó jog kérdését szabályozó jövőbeli "Róma-II." rendelet hatálya alá tartoznak majd. ■
JEGYZETEK
1 Ld.: Az Európai Unió Hivatalos Lapja (HL) C 334. 2005. 12. 30. 1. p.
2 Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendeletére a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I), COM (2005) 650 végl. [online] <www.europa.eu.int>
3 Az alapítványt a Consiglio Nazionale del Notariato (a Közjegyzőség Nemzeti Tanácsa) és a Cassa Nazionale del Notariato alapította többek között a közjegyzőség történelmi és társadalmi szerepével kapcsolatos tudásanyag fejlesztése érdekében.
4 Az 1968-as Brüsszeli Egyezmény a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. HL C 27. szám, 1998. 01. 26.
5 A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 12. 2001.01.16. 1. p.
6 Unibank kontra Christensen C-260/97. sz. ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (ECR 1999, I-03715.).
7 Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, HL L 143., 2004. 4. 30., 15. o.
8 Luganói Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról. ABl. EG 16. 09. 1988., L. 319.
Visszaugrás
