Az 1992-ben hatályba lépett új vagyonjogi szabályok alapját Hollandiában az 1947 és 1961 közötti időszakban E. M. Meijers professzor alapozta meg, halála után pedig tanítványai. Az új vagyonjog alapgondolata számos utalást tartalmaz a külföldi jogra, ugyanakkor a mai napig sem áll rendelkezésre mélyreható elemzés, amely megvizsgálná, hogy milyen szerepet kapott a külföldi jog az új vagyonjogi koncepció alapjainak kidolgozásában. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a tanulmány.
A bevezetésben az új holland Ptk. megalkotásának részleteiről számol be a szerző. A tanulmány szerint egy parlamenti képviselő 1947-ben azt indítványozta a holland kormánynak, hogy E. M. Meijerst a Leideni Egyetemről bízzák meg az új Ptk. kidolgozásával. A kormány azonnal helyt adott a kezdeményezésnek. Meijers (1880. január 10.- 1954. június 25.) elfogadta a felkérést és 1947 áprilisában megkezdte a munkálatokat. 1947 és 1954 között Meijers rengeteg energiát fektetett az új projektbe. 1954-ig már számtalan egyeztetést és megbeszélést tartott a tanácsadó testületekkel, a kormányzati szervekkel és a jogász szakma illetékes képviselőivel az új Ptk. egyes részeinek megalkotása érdekében. 1954 áprilisában elkészült az új Ptk. első négy könyve, melyek közül a legfontosabb a harmadik könyv volt: "A vagyonjog általános szabályai"2. Meijers váratlan halála után 1954-ben egyértelmű volt, hogy a munkálatokat tovább kell folytatni, s egy háromtagú bizottság került kijelölésre. A kodifikációs munkát J. Drion, a polgári jog professzora Leidenből, F. J. de Jong, a Legfelsőbb Bíróság alelnöke és J. Eggens, a Legfelsőbb Bíróság legfőbb ügyésze folytatatta tovább. J. Eggenst 1958-ban G. de Grooth váltotta fel, a Leideni Egyetem polgári jogi professzora. A bizottságot triumvirátusnak nevezték, mely 1955-ben már a nagyközönség elé tárta az új Ptk. 5. könyvének szövegét és annak indokolását a "Tulajdonjogról". 1961-ben megjelent a rég várt 6. könyv tervezett szövege és indokolása: "Kötelmi jog - Általános rész". Az utolsó könyv megjelenésével, tulajdonképpen az 1992. január 1-jén hatályba lépett új Holland Polgári törvénykönyv alapvető rendelkezései születtek meg. A legfontosabb három könyvet (3. 5. és 6. könyv) "Zöld Könyvek" névvel illeték, mindegyiket, indokolásokkal látták el, melyek külföldi polgári jogi rendelkezésekre és common law országok jogára hivatkoztak. Nyilvánvalóvá válik a hivatkozásokból és a jelentésekből, hogy a "Zöld Könyvek" kiterjedt összehasonlító elemzésen alapulnak. Mostanáig azonban nem került sor szisztematikusan annak elemzésére, hogy a külföldi jog milyen mértékben és milyen módon került alkalmazásra az új Ptk. megalkotása során. A szerző így a továbbiakban a külföldi jog alkalmazásának a módjait, számszerűségét és hatását vizsgálja meg. Ezek vizsgálatakor Meijers és utódai nemzetközi érdeklődését veszi alapul a szerző. Annak érdekében, hogy ez a nemzetközi irányultság feltárásra kerüljön, a szerző nemcsak a Ptk. megalkotása során végzett munkát, hanem az alkotók egyéb tudományos munkáit is áttekinti, annak érdekében, hogy ezen nemzetközi orientáltság vizsgálatakor még pontosabb képet kapjon a kedves Olvasó. Az említett kodifikációs javaslatok mellett fontos szerepe volt a törvényhozás egyéb szereplőinek, így a holland parlamentnek, azon belül is az Igazságügyi Tárcának. A szerző ezen szervek szerepét is megvizsgálja. A szerző a kutatás során felhasználja a korabeli publikációkat, interjúkat készített mindazokkal, akik részt vettek az új Ptk. megalkotásában. Ugyanakkor a kutatás bázisát az ún. "Új Polgári Törvénykönyv Archívuma" képezi.
A második fejezetben Meijers 3. könyvének nemzetközi vonatkozásait vizsgálja meg a szerző. A külföldi jogra való hivatkozás és annak figyelembevétele Meijers munkálatainak valamennyi fázisában megfigyelhetőek: a Kormány Polgári Jogi Tanácsadó Testületével és a Parlament Polgári Jogi és Büntető Jogi Bizottságával folytatott konzultációk során is. Meijers számtalan kérdést, számszerűleg ötvenkettőt, tett fel annak érdekében, hogy a javaslat ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyeket a parlament nem fogad el. A 3. Könyv 11 címet tartalmaz, melyből különösen az első öt cím tartalmaz külföldi jogi rendelkezéseket. A külföldi jog alkalmazása során Meijers rendkívül széles látókörű volt, különösen érdeklődött más rendszerek megoldása iránt. Főleg a XIX. és XX. századbeli törvénykönyveket vizsgálta meg, függetlenül attól, hogy honnan származtak. Így bővebb ismereteket szerezhetünk az afrikai, ázsiai, észak- és dél-amerikai, valamint az európai megoldásokról is. (A valóságban sokkal több törvénykönyv átvizsgálásra került, mint amennyit Meijers magyarázó jelentése tartalmaz.) Meijerst nem a teljesség igénye, hanem a rutin és a hagyományok vezérelték. Külföldi jogászokkal való kapcsolata csak hozzásegítette az információszerzésben és a tapasztalatgyűjtésben. Lelkesedésének azonban határát szabta, hogy munkája során a törvényhozásra összpontosított. A különböző jogrendszerekben nem vizsgálta meg a tankönyveket, a publikációkat és az esetjogot. Tisztában volt ugyanakkor azzal, hogy a törvényszöveg önmagában semmit nem ér, ha nem a létező szociális viszonyokat szabályozza. Ezzel szemben azonban nemzetközi tapasztalatának köszönhetően, tudatában volt, hogy mely jogrendszerek jogi megoldásai alkalmazhatóak a gyakorlatban. Meijers leginkább Németország, Svájc, Görögország, Olaszország és Franciaország jogára hivatkozott. Alkalmanként az angol és az osztrák jogi megoldásokat is segítségül hívta. Nehéz megmagyarázni, hogy miért éppen ezeket a jogrendszereket választotta a kodifikátor. Egy bizonyos, a külföldi Polgári Törvénykönyvek aktualitása és újdonságai döntőek voltak.
A következő hat fejezet kevesebb külföldi hivatkozást tartalmaz, amely azzal magyarázható, hogy azokat nem Meijers maga, hanem segítője Polak írta. Polak az idő rövidsége, az Igazságügy Minisztérium álláspontja és saját elképzelései miatt főleg az angol, német és svájci jogot alkalmazta az összehasonlító elemzések során, ugyanakkor feltűnnek olyan ritkaságok, mint az izraeli és a mexikói jog is.
Érdekes, hogy Meijers milyen restriktíven alkalmazta a külföldi jogi megoldásokat, amikor a Tanácsadó testülettel és a Parlamenttel egyeztetett a kérdések megvitatása során. Ott, ahol külföldi jogi megoldásokat vett át, csak halvány utalást tett, mindössze a jéghegy csúcsát mutatta meg. Fontosabbnak tartotta, hogy a háttérmunkálatokat ne a kész javaslat, hanem a "Magyarázó Jelentés" tartalmazza. Azonban még itt sem tárta fel teljesen azt az összehasonlító jogi munkát, amelyet a 3. Könyv megalkotása során végzett.
A harmadik fejezetben az írás a nemzetközi jogi megoldások alkalmazását vizsgálta meg az 5. Könyv - Tulajdonjog és dologi jog - megalkotása során, melyben Meijers mellett már a triumvirátus is részt vett (Drion, De Jong, Eggens). A Könyv megalkotása során Olaszország, Svájc, Németország, Görögország, Franciaország, Belgium és Egyiptom, valamint alkalmanként Ausztria és Japán jogrendszerét vizsgálták. Meijers különösen nagy érdeklődést táplált a svájci tulajdonjog iránt, több jogi megoldást a svájci Polgári Törvénykönyvből vett át. Meijers javaslatából és a "Magyarázó Jelentésből" nem derül ki, hogy vajon ezen külföldi jogi megoldások alkalmazásakor pusztán a törvényszöveget vették volna alapul. A külföldi jogra való hivatkozásoknál ugyanakkor a kodifikátorok nem voltak elég következetesek. Leginkább a "Magyarázó Jelentés" lábjegyzetei tartalmaznak utalásokat. Ezek közül is kiemelkedik az egyiptomi jog alkalmazása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
