A jogalkalmazók részéről visszatérően felmerülnek kérdések a kizárás vonatkozásában, például, hogy minden esetben végzést kell-e hozni a kizárásról. Folyamatban lévő eljárás, azaz ügy hiányában, az ügyfél kérelmére ki lehet-e zárni a hatóságot az eljárásból és más hatóságot kijelölni, valamint lehet-e olyan kijelölő végzést hozni, amelyben a kizárt hatóságot minden, a kizárást kérelmező ügyféllel kapcsolatos jövőben induló eljárásban kizárják, és a kijelölt hatóságot minden ilyen jövőben induló eljárás lefolytatására kijelölik. A lentebb ismertetettek az Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontját tükrözik e kérdések kapcsán.
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 22. §-a a kizárás legáltalánosabb szabályaként első helyen rögzíti, hogy az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése, azaz elfogult. Ez az ügy elintézésében részt vevő személyek személyében rejlő olyan szubjektív ok - ún. relatív kizárási ok - amely mindenkor mérlegelés tárgyát képezi.
A szubjektív kizárási októl elkülönítve tárgyalja a törvény 23. §-a azokat az eseteket, amelyekben a törvény objektíve - az érintett személy tudati viszonyulásától függetlenül - érdekeltnek tekinti az ügyintézőt és a döntéshozó személyt, akik így a törvény erejénél fogva kizárás alá esnek. Ezen esetek, az ún. abszolút kizárási okok, amelyek fennállása esetén nincs helye mérlegelésnek. Például az ügy másodfokú elintézéséből kizárásra kerül az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett.
Abból, hogy a kódex a kizárás általános szabályaként az elfogultságot tételezi az is következik, hogy az objektív körülményeken alapuló, abszolút kizárási okoknál lényegében egy megdönthetetlen vélelmet állít fel arra, hogy azokban az esetekben, meghatározott eljárási pozícióban lévő és az ügy elintézésében részt vevő személytől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. Márpedig a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítéka, hogy az ügy elintézésében pártatlan, független, befolyásolástól mentes hatóságok, illetve ügyintézők járjanak el.
Az Ákr. 24. § (1) bekezdése szerint a kizárási okot, a kizárási ok észlelését követően az ügyintéző a hatóság vezetőjének jelenti be, valamint azt az ügyfél is bejelentheti. Továbbá az Ákr. 24. § (2) bekezdése alapján a kizárás tárgyában a hatóság vezetője - ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be - végzésben dönt. Az Ákr. tehát egyértelművé teszi, hogy a kizárásról végzéssel csak akkor kell dönteni, ha azt az ügyfél kéri, azaz az ügyintéző általi bejelentésről szóló döntést nem kell formális aktushoz kötni, az belső munkaleosztási kérdés.
Az Ákr. 24. § (4) bekezdése értelmében, amennyiben a kizárási ok a hatósággal szemben merül fel, az ügyben - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor például nincs másik azonos hatáskörű hatóság, vagy éppen nincs felügyeleti szerv. Ilyen esetekre az Ákr. azt a szabályozást rögzíti, hogy a kizárási ok ellenére az a hatóság jár el, amelyikkel szemben a kizárási ok fennáll. Fontos különbség ugyanakkor a kizárás ezen esetköre és az ügyintéző kizárása között, hogy másik hatóság kijelölésének szükségessége miatt a hatóság kizárásáról minden esetben végzést kell hozni.
Azon jogalkalmazói kérdés kapcsán, hogy előzetesen, általános jelleggel is sor kerülhet-e a hatóság kizárására, az Ákr. 7. § (2) bekezdése szerinti ügy fogalomból érdemes kiindulni. Ügynek minősül az Ákr. alkalmazásában az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti. Tehát még nem beszélhetünk hatósági ügyről, amíg nincs folyamatban lévő eljárás, amire vonatkozhatna az ügyfél kérelme. A folyamatban lévő eljárás hiányában pedig a hatóság nem jogosult végzést sem hozni.
Fontos továbbá a kizárás jogintézménye kapcsán azt is leszögezni, hogy az Ákr. kizárásra irányadó rendelkezései konkrét ügyre és konkrét személyre, személyekre vonatkoznak, azaz a kizárási okok fennálltát esetről esetre szükséges vizsgálni. Ennek megfelelően az Ákr. szabályai értelmében csupán folyamatban lévő, konkrét ügyben, és nem előzetesen, illetve általános jelleggel kerülhet sor kizárásra.
Amikor a hatóságok egészének kizárásáról van szó, az Ákr. kizárásra irányadó rendelkezései mellett a kormányhivatalok vonatkozásában mindenképpen szükséges megemlíteni a fővárosi és megyei kormányhivatalokról valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 86/2019. (IV. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet), 2020. január 1-jétől hatályos, releváns rendelkezéseit.
- 45/46 -
A Rendelet két új melléklettel (1/A. és 1/B. melléklet) egészült ki, amelyek meghatározzák, hogy ha az eljárásból a hivatal egésze kizárttá válik, akkor melyik járási (fővárosi kerületi) hivatal, illetve kormányhivatal járhat el helyette. Továbbá a Rendelet 3/A. § (3) bekezdése értelmében, amennyiben az 1/A., illetve 1/B. mellékletben meghatározott hivatal is kizárttá válna, akkor az Ákr. általános szabályai alapján kijelölt hatóság fog eljárni.
A Rendelet kizárási szabályaival kapcsolatban azonban fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag a kormányhivatalok esetében alkalmazhatóak, illetve azt is szükséges kiemelni, hogy ezen esetekben jogszabály jelöli ki a kizárt hatóság helyett eljáró hatóságot, azaz a kizárás és a kijelölés nem végzésben történik.
* * *
A jogalkalmazói tapasztalatok alapján érkezett jelzések szerint a gyakorlatban kérdésként merül fel, hogy a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Hetv.) szabályozott, a jegyző által lefolytatásra kerülő hagyatéki leltár felvétele iránti eljárás milyen eljárásnak minősül.
A Hetv. 2. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a hagyatéki eljárás polgári nemperes eljárás, amelyre - ha a Hetv. eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. A hagyatéki eljárás tehát teljes egészében egy polgári nemperes eljárás, függetlenül attól, hogy két szakasza van, egy jegyzői és egy közjegyzői szakasz.
A Hetv. miniszteri indokolása is akként fogalmaz, hogy "[a] hagyatéki eljárás mind tárgyánál (polgári jogi viszonyok rendezését szolgálja), mind jellegénél (elsősorban az örökség perlés nélküli átszállását biztosítja) fogva polgári nemperes eljárás; a törvény erre figyelemmel határozza meg az eljárás jellegét".
A Hetv. 2. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezése mellett a Hetv. egyes részletszabályai is azt erősítik, hogy a jegyzői szakasz is polgári nemperes eljárásnak minősül.
A Hetv. 5. § (1) bekezdése alapján a hagyatéki eljárásban a jegyző illetékességére - ha a Hetv. másként nem rendelkezik - a közjegyző illetékességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Hetv. 15. § (1) bekezdése szerint a közjegyzőre vonatkozó, a közjegyzőkről szóló törvényben foglalt titoktartás szabályai a jegyzőre és az eljárásban közreműködő személyre is irányadóak. A Hetv. 21. §-a szerint a leltározást főszabály szerint a jegyző végzi, azonban azt a közjegyző végzi, ha a leltár felvételének vagy kiegészítésének szükségessége a jegyző vagy a jegyző által megbízott ügyintéző eljárása után merült fel, továbbá akkor is, ha a jegyző a Hetv.-ben meghatározott határidőn belül a leltárt nem készíti el, és erről a közjegyző értesül.
A Hetv. részletszabályai közül legegyértelműbben a 115. § rendelkezései jelzik, hogy a hagyatéki eljárás jegyzői szakasza is polgári nemperes eljárás. A Hetv. 115. §-a alapján a hagyaték leltározása során a nem a közjegyző által hozott végzésekkel - amelyek közé tartoznak a jegyző által hozott végzések - szembeni jogorvoslatra is a közjegyző végzése elleni jogorvoslat szabályait kell alkalmazni a következő eltérésekkel. A fellebbezést a jegyzőnél kell előterjeszteni. A végzést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően a jegyző is megváltoztathatja. Ha a jegyző a fellebbezésben foglaltaknak nem vagy nem egészben ad helyt, köteles a fellebbezést haladéktalanul megküldeni a közjegyzőnek. A közjegyző a fellebbezésben foglaltaknak maga is helyt adhat. Amennyiben a közjegyző a fellebbezésben foglaltaknak nem ad helyt, úgy a fellebbezést felterjeszti a bírósághoz. A fellebbezés elbírálása során a bíróság a közjegyző végzése elleni fellebbezés elbírálásának szabályai szerint jár el. Tehát végső soron a jegyzőnek a leltározás során hozott végzéseivel szembeni jogorvoslatot a bíróság bírálja el.
A jegyző által lefolytatásra kerülő hagyatéki leltár felvétele iránti eljárástól ugyanakkor el kell különíteni az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárást, amely hatósági eljárás. Ennek kiemelése arra figyelemmel fontos, hogy a Hetv. 26. § (1) bekezdése alapján a hagyatéki leltárba felvett ingatlan értékét az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítványban foglaltakkal egyezően kell feltüntetni. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 101. §-a alapján az adó- és értékbizonyítványt az illetékes települési önkormányzat jegyzője állítja ki, és az tartalmazza az ingatlan és az ingatlanszerzők (tulajdonosok) adatait, az érték megállapításánál figyelembe vett tényezőket, továbbá az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét.
Az adó- és értékbizonyítvány felhasználására nemcsak a hagyatéki eljárás során, hanem más eljárásokban is sor kerül, például a természetes személyek adósságrendezési eljárásában. Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás hatósági jellegén nem változtat az, hogy milyen típusú eljárás során válik az adó- és értékbizonyítvány beszerzése szükségessé.
* * *
Az Igazságügyi Minisztériumhoz érkezett megkeresésben kérdésként merült fel, hogy a szakértő számára (igazságügyi elmeorvos szakértő) minden esetben szükséges-e a büntetőeljárás teljes peranyagának, ügyiratainak ismerete és adhat-e ennek ismerete szakvéleményt, illetve amennyiben nem áll rendelkezésére a teljes peranyag, be kell-e azt kérnie. Továbbá kérdésként merült fel a beadványozóban az is, hogy amennyiben
- 46/47 -
a hatóság (bíróság) az általa kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértőnek kizárólag csak az őt megelőző klinikai felnőtt szakpszichológus által, kizárólag a vizsgált személyre elkészített szakvéleményt küldi meg, ez alapján, erre támaszkodva lehet-e szakvéleményt készítenie az elmeorvos szakértőnek.
A megkeresésben foglalt kérdések megválaszolása szempontjából releváns rendelkezések, a büntetőeljárásban közreműködő szakértőre és a szakértői vizsgálatra vonatkozó szabályok összessége a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (a továbbiakban: Be.), az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvényben (a továbbiakban: Szaktv.) a nyomozás és az előkészítő eljárásról szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Nyer.), valamint az egyes ágazati szabályok rendelkezéseiben találhatóak meg. A szabályozás azt az elvet követi, hogy a Szaktv. a valamennyi jogágra egységesen alkalmazandó közös szabályokat, a Be. a büntetőeljárás, míg a rendeleti szintű jogszabályok az adott jogintézményre érvényes speciális rendelkezéseket tartalmazzák.
A büntetőeljárásban akkor kötelező szakértőt alkalmazni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges [Be. 188. § (1) bekezdés]. A büntetőeljárásban szakértőként a Szaktv. 4. § (1) bekezdése szerinti szakértő, annak hiányában a Szaktv. 2. § 4. pontja szerinti eseti szakértő járhat el. A szakértő büntetőeljárásba történő bevonására főszabály szerint kirendelés alapján kerül sor. A kirendelő bíróság, ügyészség, vagy nyomozó hatóság és a szakértő között a kirendelésről szóló határozat teremt jogviszonyt, ez lesz az alapja a szakértő eljárásának, valamint a szakértőt megillető jogoknak és kötelezettségeknek. A szakértő kirendeléséről szóló határozat kötelező tartalmi elemeit a Szaktv. 45. § (2) bekezdése, míg a rendőrség, mint nyomozó hatóság szakértő kirendeléséről szóló határozatának speciális szabályait a Nyer. 63. § (1) bekezdése tartalmazza.
A büntetőeljárás során kirendelt szakértő a feladatának tejesítéséhez szükséges adatokat köteles és jogosult megismerni [Be. 192. § (1) bekezdés]. A szakértői tevékenység ellátásához szükséges adatok körét alapvetően a szakkérdés tárgya határozza meg. A Nyer. 63. § (3) bekezdése ennek érdekében már a szakértő-kirendelésnek előkészítése során lehetőséget ad a szakértővel történő egyeztetésre, annak érdekében, hogy a szakértő részére átadandó ügyiratok, tárgyi bizonyítási eszközök, elektronikus adatok és egyéb adatok köre minél pontosabban meghatározható legyen. A szakértő ezen túl jogosult arra, hogy a kirendelő határozatban írt feladatok teljesítéséhez szükséges további ügyiratokat, felvilágosítást és adatokat kérjen, az eljárás résztvevőihez kérdéseket tegyen fel, illetve az eljárási cselekményeken jelen legyen. A szakértő ügyiratokkal kapcsolatos jogosultságai tekintetében tehát elmondható, hogy az eljárás ügyiratait, a feladatai teljesítéséhez szükséges körben - a törvényben meghatározott kivételekkel - megismerheti [Be. 192. § (1) bekezdés a) pont].
A büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság által kirendelt (eseti) szakértőtől fontos megkülönböztetni a terhelt és a védő által magánjogi jogviszony keretében megbízott magánszakértőt [Be. 190. § (2) bekezdés]. A magánszakértőre és a magánszakértői véleményre vonatkozó szabályozás - a fegyverek egyenlőségének elvének eleget téve - azt célozza, hogy a védelem akkor is képes legyen szakértőt megbízni, ha az erre irányuló indítványa ellenére az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság nem tartotta szükségesnek szakértő kirendelését. A magánszakértő bevonása az előzőek szerint a büntetőeljárásban kiegészítő jellegű, a magánszakértői szakvélemény elkészítésére adható megbízás, valamint a magánszakértői vélemény felhasználásának feltételeit az eljárási törvény tartalmazza (Be. 190. §, 193. § és 198. §).
A magánjogi jogviszony természetéből következően a magánszakértői vélemény elkészítése során a magánszakértő kizárólag a megbízója által rendelkezésre bocsátott adatok, ügyiratok és egyéb bizonyítási eszközök vizsgálata alapján adhat szakvéleményt, továbbá személyt csak az érintett hozzájárulása alapján vizsgálhat meg. A magánszakértő eljárása emellett nem eredményezheti a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő vizsgálatának késedelmét vagy aránytalan elhúzódását (Be. 193. §).
A szakértőt, eseti szakértőt és magánszakértőt a tevékenységük során tudomásukra jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, azokról kizárólag a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság, valamint az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthatnak tájékoztatást [Szaktv. 40. § (2) bekezdés].
A fentiek alapján a feltett kérdésekre az a válasz adható, hogy a szakértői tevékenység ellátásához szükséges adatok körét alapvetően a szakkérdés tárgya és a szakértői vizsgálat szakmai protokollja határozza meg. A büntetőeljárásban betöltött státuszuk szerint ennek megfelelően a kirendelt szakértők a bíróságtól, az ügyészségtől vagy a nyomozó hatóságtól, míg a magánszakértők a megbízójuktól kérhetik a szakértői tevékenység ellátáshoz szükséges ügyiratok rendelkezésre bocsátását.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
Visszaugrás
