Szentivány Zsóka[1]: Gyermekmenyasszonyok a muzulmán világban (JURA, 2015/2., 243-255. o.)

A gyermekházasságok gyakori jelenségnek számítottak a történelem során. Míg a mai Európában elképzelhetetlenek tarjuk, addig a világ számos országában máig elterjedt szokásnak számít. Tanulmányom célja, hogy bemutassam ezen - európai szemmel megbotránkoztató - jelenség történelmi gyökereit, főbb okait és következményeit, kapcsolatát az iszlám vallással, továbbá a gyermekházasságok elterjedtségének csökkentését célul kitűző nemzetközi és muzulmán kezdeményezéseket.

I. A nők helyzete az iszlámban

Ezen téma a mai napig vitákat szül, és súlyos kérdéseket vet fel világszerte. Milyen szerepeket szán az iszlám a nőknek, feleségeknek, leányoknak? Lesz valaha tényleges egyenjogúság az arab országokban férfiak és nők között? Vajon tényleg szabad akaratukból viselik csadort vagy kötelezve vannak erre?

Az iszlám világgal és muszlim nők életével kapcsolatosan számtalan tévhit, előítélet létezik a nyugati emberek fejében. Ezek még olyan országokban is táptalajt lelnek, ahol a lakosság hazánkénál jelentősebb hányada e civilizáció valamely kultúrájából származik. A nők helyzetének kérdése különösen foglalkoztatja a nyugatiakat, de az iszlám világon belül is fontos társadalmi és politikai kérdéssé vált.

Nos, ahogy az arab világ nem teljesen egységes, úgy a nők helyzetében is megfigyelhetők eltérések. Míg Szaúd-Arábiában nem szerezhetnek jogosítványt, addig az Emirátusokban néhányuk Ferrarit vezet; míg egyes államokban nem vállalhatnak munkát, máshol dolgozhatnak orvosként, üzletasszonyként vagy akár az állami szférában is. Vannak dolgok, melyeket a hazájukban nem tehetnek meg, más országokban igen. Itt szeretném megemlíteni egy kedves barátom történetét. Nemrég költözött Magyarországra Dubai-ból és szülei elkísérték az első alkalommal. Mélyen vallásos, perzsa családról beszélünk, ahol tiltott csador nélkül kilépni az utcára, feltűnően viselkedni nyilvánosan. Nos, mikor szülei megérkeztek, édesanyja először léphetett ki az utcára kendő nélkül (természetesen férje engedélyével) és itt, Pécs szívében, a Széchenyi téren csattant el a pár első csókja nyilvánosan.

Az iszlám vallásban a család a muzulmán közösség magja, amely figyelemreméltó és sajátos szerepet tölt be egy erős, békés, boldog társadalom megteremtésében. A Saría részletekbe menően tárgyalja és fogalmazza meg a családjogot, és mindent megtesz, hogy védje annak egységét, jólétét és békéjét. A család egy muszlim számára sokkal tágabb fogalmat jelöl, mint nekünk, európaiaknak. Nemcsak a házastársak, de a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek és azok gyermekei is idetartoznak. A jó és folytonos kapcsolattartás a családtagokkal igen fontos, még akkor is, ha nincs közvetlen vérszerinti kapcsolat. A manapság Európában és Amerikában élő muszlim családok számára nagy kihívást jelent beilleszkedni egy liberálisabb közegbe, úgy, hogy közben megőrizzék saját kultúrájuk, vallásuk normáit és betartsák tanításait. Ezen családok körében sokkal nagyobb a válások száma.

A Koránban a nőkre vonatkozó szabályok, tanítások a negyedik szúrában találhatók. A muszlim családokban az anya választ párt fiú gyermekének. A házasság után az ifjú pár általában a férj családjánál telepszik le, az ifjú feleség az anyós gondjaira van bízva, aki a ház úrnője. az anyák mindent elkövetnek, hogy a lehető legjobb feleséget válasszák ki fiuknak. Elsődleges kritérium a vallásosság, továbbá az ara lehetőleg legyen okos, szép, jól nevelt és jó családból származzon. A Korán pontosan szabályozza azt is, hogy a férfiak kikkel köthetnek házasságot. A házasságkötésnél fontos, hogy mindkét félnél meglegyen a szándék egy hosszú távú, kiegyensúlyozott családi élet megteremtésére. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a nőket általánosságban nem illeti meg a szabad párválasztás joga. Ahogy a nők helyzetében, úgy a szertartásokban is megfigyelhető eltérés a különböző országokban. Míg Szaúd-Arábiában ragaszkodnak a tradíciókhoz, addig Tunéziában például elterjedtebbek az nyugati stílusú ceremóniák.

Vallási sajátosság a poligámia, azaz többnejűség. A Korán legtöbb négy feleséget engedélyez, ám ezeket pontos feltételekhez köti. Egy férfi egyidejűleg nem házasodhat össze két nővel, ugyanakkor eltérő időpontokban legfeljebb négy asszonyt vehet feleségül, feltéve, ha képesnek érzi magát arra, hogy egyformán igazságosan bánjon velük. A második házassághoz mindig ki kell kérni az első feleség hozzájárulását, amennyiben ez nem történik meg, a nő elválhat férjétől "annak hibájából". Manapság a poligámia már kevésbé elterjedt szokás, leginkább a tradicionális, mélyen vallásos családokban maradt csak meg.

"Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a női árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni egyszerre többhöz, akkor vegyetek feleségül csak egyet, vagy elégedjetek meg azzal, ami rabszolganőt a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek." (Korán 4:3)

- 243/244 -

Az is fontos, hogy a férfi megpróbálja egyformán kifejezni szeretetét feleségei felé - bár ez, mint tudjuk, nagyon nehéz, hiszen nem lehet négy különböző feleséget ugyanúgy szeretni. Még ha a férj szívében nem is érez így, a látszatot fent kell tartania, hogy ne bántsa meg feleségeit.

"Képtelenek lesztek arra, hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt, bármennyire is törekednétek erre. Ám ne forduljatok el teljesen valamelyik feleségetektől úgy, hogy bizonytalanságban hagyjátok őt." (Korán 4:129)

A poligámiával kapcsolatban szeretnék megosztani egy személyes tapasztalatom. Tanulmányaim kapcsán volt alkalmam eltölteni néhány hetet Montenegróban, ahol a lakosság közel 20 százaléka iszlám vallású. Egy kirándulásunk alkalmával (közel az albán határhoz) megfigyeltem egy férfit, aki egy népes nőkből és gyermekekből álló kísérettel járta a várost. Az asszonyok mind-mind feketében, arcukat részben eltakarva jártak. Ahogy az egyik hölgy gesztikulált észrevettem, hogy karja telis-tele volt vastag aranykarkötőkkel, méretes gyűrűkkel. Kísérőm csodálkozásomat látva elmondta, hogy e közösségekben, ha egy asszony és férje között "kenyértörésre" kerül a sor, a feleség a háztartásból nem vihet magával semmit, csak azt, ami rajta van. A férj felesége - feleségei - iránti tiszteletből ajándékozza meg asszonyát minél több értékes csecsebecsével, ékszerrel hogy ezzel is biztosítsa annak státuszát.

A Korán és a szunna pontosan megfogalmazza a férj és feleség közti kapcsolat sajátosságait, melynek elsődleges célja a családi béke és egyensúly megteremtése. "És a jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek."(Korán 30:21)

A házastársaknak törekedniük kell az egymás közötti bizalom megteremtésére, egymás iránti szeretetük kifejezésére. Fontos a hűség, melynek be nem tartását a Korán súlyosan bünteti. Botütések, kirekesztés a családi közegből, súlyosabb esetekben megkövezés. Ugyanakkor nemcsak a hűtlen felet, hanem a rágalmazókat is szigorúan bünteti. Alapvetően a muszlim jog ősi szankciói eltérnek az Európában megszokottaktól, leginkább a talio-elvre emlékeztetnek.

Az iszlám vallásjog szerint a menyasszonnyal nem jár hozomány, mely kizárja, hogy egy nőt a vagyonáért vegyenek el. A hozomány (mahr) kizárólag a nő kapja a férfitól ajándékként és ezzel teljes egészében rendelkezhet is.[1] Ha a nőnek a házas évek alatt saját vagyonának egy részét is fel kellene használnia saját ellátására, azt a férj adósságának jegyzik fel, amit rövid időn belül vissza kell fizetnie feleségének.

A Korán szerint a fiú- és leánygyermekek között nincs különbség, sajnos azonban az arab világban a mai napig tapasztalható, hogy a fiúk érkezése nagyobb örömöt vált ki. Ezt bizonyítja az is, hogy örökléskor a fiúgyermek kétszer annyit kap, mint a lány. Ez annak az iszlám kultúrában mély gyökereket eresztett felfogásnak is köszönhető, hogy a férfiak képesek pénzt keresni és a családjukat eltartani, a lányok bármennyire is okosak, idős szüleiknek nem tudnak kellő támaszt nyújtani.

A gyermeknevelés a muzulmánok számára igen fontos kérdés, hiszen Allah ajándékának tartják számon a férj és feleség számára, aki örömet szerez szüleinek. A Korán azt tartja ideálisnak, ha a gyermek első éveit szorosan édesanyja mellett tölti. A fiúgyermekek 7-8 éves koruktól kezdve fokozatosan kerülnek át apjuk felügyelete alá.

A nők becsületének megőrzése nagyon fontos a család számára, hiszen elsősorban az ő hírnevüket kockáztatja. A lakásokban a nők számára külön szobákat tartanak fent, férfi vendégekkel nem érintkezhetnek. Ha valamilyen oknál fogva el kell hagyniuk a lakást, öltözetükkel nem kelthetnek feltűnést, férjük engedélyével távozhatnak. Ügyelniük kell öltözködésükre, mozdulataikra, viselkedésükre. E részben szeretnék kitérni a nemzetközi környezetben erősen vitatott és megosztó kérdésre, a csador viselésére. A vallásjogi előírásokon és kötelezettségen kívül a nők helyzete nagy különbségeket mutat az egyes muszlim országok között, sőt egyazon ország váltakozó kormányzásának időszakai alatt is. Ezek az eltérések azonban nem az iszlámból erednek, hanem sokkal inkább a különböző kultúrák szokásain és irányelvein alapulnak. Ahogy Betti Mahmudi önéletrajzi könyvében[2] is leírja, férje viselkedését nagymértékben meghatározta, hogy a világ mely részén éltek. Amerikában az asszony "amerikai" feleség volt, míg Iránban "muszlim feleségként" alá volt rendelve férjének, csadort viselt, engedély nélkül nem léphetett ki az utcára, férfi kísérő nélkül külföldre sem utazhatott.

A 19-20. században az afgán nők legnagyobb részének ismeretlen volt a burka. A 20. század elején vezették be ismét, mikor az uralkodó elrendelte, hogy háremhölgyei és feleségei (mintegy 200 hölgyet érintett) a palotán kívül kötelesek viselni ezt a ruhadarabot, hogy a köznép illetlen sóvár tekintete ne illesse őket. Ezek gazdagon hímzett selyem ruhadarabok voltak és az ötvenes évekre a felsőbb társadalmi rétegek divatjává vált. Az 1996 őszén hatalomra került tálib rendszer vezette be, minden nő számára kötelezően, a leányoknak 10-12 éves koruktól kellett hordaniuk.[3] A tálibok szó szerint értelmezve a Koránt a 7. századi állapotokat kívánták visszaállítani Afganisztánban. A nők nem dolgozhattak, a leányok nem járhattak iskolába. Bezárták az általános műveltséget oktató tanintézeteket és csak a rendszer elveihez hű férfiak taníthattak hitismereteket és csak fiúgyermekek számára. 2014-ben a szélsőséges dzsihádista Iszlám Állam számos

- 244/245 -

nőt és asszonyt végeztetett ki, mert azok nem viselték a niqab-ot kesztyűvel. A csoport magát kalifátusnak kikiáltva a világ minden muszlimja fölött vallási fennhatóságot követel, és a világ muszlimok által lakott régióinak jelentős részét közvetlen politikai fennhatósága alatt kívánja egyesíteni a Levante térséggel kiindulva (mely magában foglalja Jordániát, Izraelt, Palesztinát, Libanont, Ciprust és Törökország déli részét).

Ahogy Afganisztánban, úgy Iránban is megfigyelhető, hogy a nők viseletét hogyan változtatja a politika. Mohammad Reza Pahlavi sah nyugati mintát követő modernizációs politikájának sok ellensége volt. Amikor ennek jegyében államilag betiltatta a kendő viselését, sok asszony hetekig, hónapokig nem tudott kimenni az utcára, hiszen sokak számára a vallás egybefonódott a hidzsáb viselésével. Nélküle utcára lépni kellemetlen volt számukra, hiszen ez a hit egyfajta megnyilvánulása. Ezt az időszakot igazolja Barbara Mosallai Bell[4] önéletrajzi kötete is, mely részletesen mutatja be a rezsimet. Ebben az időszakban egy iráni férfi számára a szőke, porcelánbőrű amerikai feleség státusszimbólumnak számított. 1979-ben, mikor Khomeini ajatollah iszlám forradalma győzött, egyik napról a másikra tér vissza a régi rend egy szigorított, fegyveres hatalommal és elnyomással párosított változata. Ahogy Afganisztánban a tálibok tették, Iránban is megcsorbították a nők jogait. Napjainkban a kendő viselése nem kötelező Iránban. Barátaim elmondása szerint a fiatal, tanult, városi nők többségében elutasítják viselését, mások egyedi, divatos formában hordják, míg vannak azok, akik a konzervatív viselet hívei. Az állami intézményekben, mecsetekben, szent helyeken és a konzervatívabb körökben még mindig elterjedt a hidzsáb konzervatívabb fajtájának, a kimar és csador viselete. Iráni barátnőm, Naghmeh büszkén mutatta személyi igazolványát, melyen kendőt visel (hivatalos iratokon kötelező), ám ő maga a való életben elutasítja viselését. Dr. Anwar Klára muszlim vallásjogász, az MME hittanára tökéletesen megfogalmazta ezt a nézetet: "A kendő viselete egyáltalán nem kötelező, felvétele eleve a muszlim nőnek szívéből kell, hogy fakadjon, azaz a hit szívből eredő külső megnyilvánulása." Tehát a kendő, vagy fátyol viselése egyfajta hitvallás, a hit külső megnyilvánulása, vallási jelkép.

Franciaországban 2004 tavaszán fogadták el azt a törvényt, amely tiltja a vallási jelképek viselését az állami fenntartású közoktatási intézményekben. A belga Maaseik városában 2006 óta tilos a niqab viselete. 2010. július 13-án a francia parlament alsó házában elsöprő többséggel hagyták jóvá azt a törvényjavaslatot, mely tiltaná a teljes iszlám fátyol nyilvános viselését. Az 557 fős Nemzet Gyűlésben 335-en szavaztak a törvényjavaslat mellett, míg csupán egy ember ellene.[5] Hogy e tiltások milyen mértékben hatnak offenzívan az iszlám követőire és ütköznek a vallásszabadság alkotmányos elvébe, az már más kérdés.

E kitérő után visszatérnék ahhoz, hogy miként szabályozza, részesíti előnyben a Korán a család egységét.

A muzulmánok számára a válás az egyik legmegvetettebb eszköz a házastársak közötti problémák megoldására.

"Ha féltek, hogy szakításra kerül sor közöttük, akkor küldjetek hozzájuk egy döntőbírót a férj családjából, egy másik döntőbírót a feleség családjából! Ha ők ketten ki akarnak békülni, akkor Allah megbékélést fog szorgalmazni közöttük. Allah Tudó, és Hozzáértő." (Korán 4:35)

Kimondása csupán a férj joga, a feleség erre csak javaslatot tehet. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy miért csak a férj jogosult a válást kimondani. A férj az, akire a család anyagi terhei hárulnak, ő fizeti meg a hozományt (mahr), vállalja az erkölcsi felelősséget családtagjai tetteiért a közösség előtt. Tehát ő viseli a házasság "terheit". A válás kimondásával életbe lép a házassági szerződések erre vonatkozó része, mely esetben sokszor a feleségnek jókora kárpótlás jár, sőt a férj sok esetben még felesége tartásdíját is köteles fizetni. Ha férj fizikai vagy szellemi állapotában esetleg váratlan változás következne be, az asszony bírósághoz fordulhat, ám ezen esetekben sem mondhatják ki a válást a férj helyett.

Közös megállapodással is végbemehet, ám ez a feleség számára előnytelen feltételekhez vezethet. "Ha egy asszonynak félnie kell attól, hogy a férje rosszul bánik vele, vagy huzamosan elhanyagolja őt, akkor nem róható föl vétkükül, ha békés megegyezésre jutnak egymás között. A békés megegyezés jobb a viszálykodásnál. Az emberi lélek azonban hajlamos a kapzsiságra." (Korán 4:128)

A házasság megszűnése után a feleség bizonyos ideig nem köthet újabb házasságot, melynek célja a születendő gyermekek apjának pontos meghatározása (ezt az időszakot nevezzük iddának). A válás után a gyermekek az apa felügyelete alatt maradnak.

Mint láthatjuk a vallás és a muszlim jog a családok életébe mélyen beférkőzik és szabályozza azt. Sokszor az asszonyokkal való bánásmód embertelen formákat ölthet, melyek széleskörű megbotránkozáshoz vezetnek. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az iszlám kultúrát övező misztikus légkör gyakrabban kerül a figyelem középpontjába és olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy családon belüli erőszak nem csak az arab kultúrában létezik. Úgy gondolom, hogy egy kultúrát, vallást, társadalmat sem szabad elítélnünk és bekategorizálnunk, hiszen mindennek megvannak a maga szépségei és árnyoldalai. Az arab nők egyenjogúságra törekvésében fontosnak tartom a

- 245/246 -

szaúdi hercegnő, Ameera al-Taweel példáját, aki élete céljának tűzte ki a szaúdi nők helyzetének javítását. A hercegnő támogatja a női egyetemek alapítását, a nők taníttatását, munkába állását és jelenleg azon fáradozik, hogy elérje, hogy Szaúd-Arábiában is szerezhessenek a nők jogosítványt. Férje, Al-Waleed bin Talal herceg és szaúdi iparmágnás, maga is teremt munkahelyeket nők számára és saját cégeinél is segíti előbbre jutásukat. Természetesen megkérdőjelezhető, hogy a hercegnő valóban individuálisan dönt-e cselekedetei felől, vagy a szaúdi királyi család használja "bábjaként" az ország erényeinek népszerűsítésére. Mindenesetre, ha cselekedeteivel már csak néhány szaúdi nő helyzetét is megkönnyíti, az mindenképp pozitív példával szolgál.

Úgy gondolom, e törekvések, még ha egy társadalmat nem is tudnak megváltoztatni, de emberek ezreinek szolgálhatnak jó példával és mutathatnak egy új, emberibb utat.

II. Gyermekházasságok és az iszlám jog

1. Házasságkötés

A házasság az iszlámban egy szerződés (nikah) két ember között, melyben a menyasszony kijelenti, hogy a házasság szabad akaratából történik. Ez egy hivatalos, kötelező érvényű szerződésnek tekinthető, mely szerves része az iszlám jognak és felvázolja a menyasszony és a vőlegény jogait és kötelességeit. A szerződés érvényességi kelléke két muzulmán tanú. Mind a házasság, mind a válás szabályai jelentőse különbözhetnek országonként a kodifikált jog és a joggyakorlat iskolája alapján.

Az szokásosan követett "sírig-tartó" házasság mellett létezik egy bizonyos ideiglenes házasság, azaz zawaj al-mut'ah, amely a siíta iszlám Twelver ága számára megengedett meghatározott időre. E formában mind a hozományt, mind a házasság időtartamát előre meg kell határozni. Magánjogi szerződésnek tekinthető, melyet írott vagy szóbeli formában kötnek. A házasság e típusát már az iszlám előtti arabok is gyakorolták, manapság úgy tekintenek rá, mintha a promiszkuitás leplezésére köttetett volna. Továbbá létezik az úgynevezett Nikah al-Misyar, amely egy olyan típusú házassági szerződés, amely kizárólag azzal a céllal jött létre, hogy a párnak szexuális kapcsolatot engedélyezzen (halaal).[6] Másképp az utazók házasságának is nevezik. Egy ilyen típusú kapcsolatban a felek több a "megszokott" házassághoz fűződő családjogot s élvezhetnek, mint például az együttélés, az éjszakák egyenlő elosztása a feleségek közt többnejűség esetén, a feleség joga a lakhatás és házvezetéshez szükséges anyagi javakhoz (nafaqua), a férj joga az otthonteremtéshez. A Misyar házasság beleillik a Salafi törvény házassági jogába azzal a feltétellel, hogy teljesíti a Sariah házassági szerződési jogának követelményeit, így:

- megállapodás a két fél számára,

- két jogi tanú (shahidain),

- a férj teljesíti Mahr-fizetési kötelezettségét a feleség felé a megállapodott mennyiségben,

- a házasság ideje nincs meghatározva,

- Shuroot, amely minden olyan kikötés, melyben a két fél a szerződésben megállapodik, és az összhangban van a muszlim házassági joggal.

A Misyar-ral kapcsolatban Yusuf Al-Qaradawi professzor megjegyzi, hogy bár nem támogatja a házasság e formáját, elismeri, hogy legális, mivel megfelel a házassági szerződés követelményeinek.[7]

Az Iszlámban a házasság manapság nem kötelező. Erre példa Isa próféta története, aki nem élt házasságban és gyermekei sem születtek.[8] Azonban a Sunnah iszlámban a házasság egy jogi aktus, mely erősen ajánlott.

Az Iszlám előtti Arábiában a házasságkötésnek különféle gyakorlatai léteztek. Ebben az időben megkülönböztetünk megállapodáson és öröklésen alapuló házasságot, foglyul ejtett nők megvásárlása és nővételt, valamint a fentebb tárgyalt ideiglenes házasságot.[9] Ezen időszakban a nők nem hozhattak döntéseket saját meggyőződésük alapján még házasságuk felett sem. A házassági szerződést, valamint a gyermekek felügyeletét kizárólag a férj határozta meg. Inkább a férj vagyontárgyaként tartották őket számon mintsem emberként. A feleséget örökíthették és elköltöztethették a férj illetve annak családja kívánsága szerint. Miután a férj meghalt, a feleségnek nem volt választása, kivéve ha szabadságát megfizethette, ám ez a legtöbb esetben lehetetlennek bizonyult. Az egyik legkülönlegesebb gyakorlatnak számított, amikor a férj halálakor annak fia megörökölte feleségét (a saját anyját).[10] Az öröklés útján történő házasság, valamint a vérfertőzés elterjedt szokás volt Arábiában, beleértve Mekkát és Medinát. Ha az elhunyt férj fia nem akarta feleségét (anyját), a nő kénytelen volt elhagyni otthonát és egy évig egy kunyhóban élt, amely sötét és nagyon rosszul szellőző volt. Mekkában a feleséget megbüntették, amennyiben nem volt hajlandó saját fiával hálni.

Később változás következett be a nők helyzetében, ugyanis Arábiában elismerték őket emberi lényként, kiknek egyetlen feladata a férfi szolgálata. Emberek voltak, bár nem élvezték azokat a jogokat, amelyeket a férfiak és egyenlő bánásmódban sem részesültek. Gyakori volt, hogy az újdonsült édesapa felháborodott, mert leánygyermeke született. A lány születését rossz ómennek tekintették, féltek, hogy szégyent hoz a családra.

A házasság leggyakoribb formája az Iszlám előtt a leendő férj és a leendő feleség családja között létrejött megegyezés volt. A házasság létrejöhetett

- 246/247 -

törzsön belül, vagy két különböző törzs családjai között. Utóbbi esetben a nő elhagyta családját és a férj törzséhez költözött. Ilyenkor a férj törzse megtartotta a gyermekeket, kivéve, ha a megegyezésben benne foglaltatott, hogy a feleség törzséhez kerülnek. Más esetekben a nő törzsén belül házasodott, vagy egy olyan idegenhez ment hozzá, aki hajlandó volt törzsében élni. A törzsön belüli házasság célja az volt, hogy biztosítsa a pár gyermekeinek védelmét és azok "birtoklását" törzsön belül.

A házasság másik gyakorlata az ún. "fogolyházasság" volt vagy Baal, ahogy régen ismerték. Ez leggyakrabban háborúk idején történt, amikor a nőket más törzsek foglyul ejtették és eladták a mekkai piacon.[11] A piacról őket házasság vagy rabszolgaság céljából értékesítették. A fogságba ejtett nők esetében a férj teljes kontrollt élvezhetett a feleség felett. Nem volt szabadságuk, férjük és gyermekeik parancsait kellett követniük. Férjük kizárólagos tulajdonává váltak, nem volt joguk elválni, sem férjüket visszautasítani. A férj abszolút hatalmat élvezett felettük beleértve a kizárólagos jogot a válásra. A férfi a nő tulajdonosa, ura volt.

Feleséget vásárolni is lehetett (nem egyenlő azzal, amikor a nőt a rabszolgapiacon vették), ez a házasság hagyományosabb gyakorlatának számított. Ebben az esetben a vőlegény vagy a vőlegény apja Mahr-t vagy ajándékot fizetett a nő családjának. E nők ugyanabban az elnyomásban részesültek, mint azok, akiket a rabszolgapiacon vettek. Teljes mértékben ki voltak téve férjük utasításának, nagyon kevés joguk volt.

Mohamed próféta később megreformálta a házassági gyakorlat közös szabályait és eljárásait. A megegyezésen alapuló illetve a "fogoly-házasság" szabályait jelentősen megreformálta, egy sor szigorú szabályt és előírást léptetett életbe. A nővásárlást és az öröklésen alapuló házasságot megtiltotta. A Koránban több szúra jelzi e gyakorlatok tilalmát: "S ne nemezzetek, kiket apáitok nemzettek az asszonyok közül, hacsak eddig meg nem történt (a múltban). Lám! Ez ledérség, irtóztató és rossz út. Megtiltattak néktek anyáitok, leányaitok, nővéreitek, apai nagynénéitek, anyai nagynénéitek, fivéretek leányai, nővéreitek leányai, anyáitok, kik szoptattak titeket (szoptató dajkák), tejtestvéreitek, asszonyaitok anyja, nevelt leányaitok, kik a ti gondoskodásotokban (állnak), (s kik születtek) asszonyaitoktól, s kiket befogadtatok. S ha nem fogadtátok be őket-hát nem vétség számotokra (a nevelt leány). (Megti1tattak) néktek feleségei fiaitoknak, kik ágyékotokból (jöttek), s hogy összegyűjtsetek két nővért, hacsak eddig meg nem történt, íme! Allah az lrgalmas a Könyörületes. (Megtiltattak néktek) a jótét lelkű (minden házas) asszonyok, kivéve mit jobbotok bír. Megírta ezt Allah rátok. Megengedte néktek, mi ezek mögött leledzik, hogy vágyjátok vagyonotok által a jótét lelkeket (tiszta házasságot), s néma kicsapongást. S kiket élveztek (asszonyokat) közülük, hát adjatok meg hozományukat (részüket) kötelezően! Nem vétek számotokra, amiben kiegyeztek a kötelező rész (megadása) után. Lám! Allah Mindenttudó, Bölcs." (Korán 4:22-24)

E szúrából egyértelműen kitűnik, hogy a muszlim férfi nem házasodhat anyjával, nevelőanyjával, nagyanyjával, lányával, húgával, apja és anyja lánytestvéreivel, testvére lányaival, nevelt lányával, felesége anyjával és fia feleségével.

A pre-iszlám jog nem tartalmazott korlátozást a férfiak számára párválasztás és válás tekintetében. Az iszlám jog azonban korlátozta a poligámiát (Korán 4:3). A pre-iszlám korban a férfi megkérdőjelezhetetlen fölénnyel bírt felesége felett, az iszlám jogban azonban a nő bizonyos értelemben érdekeltté vált házasságkötéskor. Korábban a hozományt a menyasszony árának tekintették, míg később menyegzői ajándékként tartották számon, ami a nő tulajdonát képezte. Az iszlám jogban a házasság már nem egy állapotot, hanem egy szerződést jelentett olyan lényegi elemekkel, mint a férj ajánlata, a feleség beleegyezése és a hozomány mértéke. Ekkor a nő beleegyezése már elengedhetetlen volt. Továbbá az ajánlatnak és az elfogadásnak két tanú jelenlétében kellett történnie. A férjnek nem volt szabad elhagynia feleségét csak azért, mert egy másik nő tetszett neki.

2. A házassági szerződés megkötése

A házassági szerződés megkötése mindig a wali, azaz gyám közreműködésével történt, nem közvetlenül a menyasszony és vőlegény között zajlott. A nő gyámja csak szabad muszlim lehet, általában a nő férfi rokona, legtöbb esetben az apja. Figyelemre méltó a Hanafi iskola gyakorlata (az első és a legnagyobb az klasszikus iszlám iskolái közül), mely kimondja, hogy a menyasszony beleegyezése is szükséges, amennyiben elérte a pubertás kort. Továbbá azt tartják, hogyha a menyasszonyt házasságra kényszerítették a pubertáskor elérése előtt, lehetősége van a házasságot semmissé nyilvánítani, amennyiben akarja. Ha a menyasszony hallgat a kérdésben, például mikor a wali kifejezi szándékát, hogy hozzáadja egy bizonyos férfihoz, és ő ezt kifejezetten nem ellenzi, úgy tekintenek rá, mintha azt elfogadta volt.[12] Jany is kifejezi tanulmányában, hogy a felek beleegyezése fontos érvényességi kellék, ám a részleteket illetően az iskolák nem jutottak konszenzusra.[13] Abban egyetértés mutatkozik, hogy a férfiak esetén a nagykorú, mentálisan ép szabadok beleegyezése számít, nők esetében az álláspontok viszont már eltérnek egymástól. Egyetértés mutatkozik abban, hogy a kiskorú fiút és leánygyermeket apja kiházasíthatja beleegyezésük nélkül is. A kiskorúak nevében gyámjuk által kötött házasság azonban utólag megszüntethető, feltéve,

- 247/248 -

hogy a felek a nagykorúságot elérték és a házasságot nem hálták el. Hogy mikortól számít nagykorúnak a fél, szintén nem mutatkozik egyetértés. a sáfíiták és a hanbaliták szerint mindkét nem esetében a 15. életév betöltése, a málikiták esetében a 17. életév betöltése jelenti a nagykorúságot, míg a hanafiták szerint lányoknál 17., fiúk esetében 18. életév betöltése. Ugyanakkor a legkorábbi időpontot lányok esetében 9., fiúk esetében 12. életév betöltésében határozták meg. Abban azonban mindegyik iskola egyetért, hogy a havi vérzés és a terhesség a nagykorúság elérésének tekintendő.[14]

3. A gyermekházasság fogalma, gyökerei az iszlámban

Az UNICEF definíciója szerint gyermekházasságnak minősül minden olyan formális vagy informális házasság, amely az egyik fél 18. életévének betöltése előtt köttetett.[15] A törvény által előírt házasságkötési korhatár számos országban 18 év alatt van, sok esetben a jogszabályok megengedik kiskorúak házasságkötését, amennyiben az szülői illetve gyámhatósági beleegyezéssel történik, különösen igaz ez a tinédzserkori terhesség esetében. Hazánkban az Új Polgári Törvénykönyv IV. könyve értelmében: "A gyámhatóság a tizenhatodik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre jogszabályban meghatározott esetben engedélyt adhat."

A törvények célja a beleegyezési korhatár megszabásával az, hogy a szexuális kizsákmányolástól, megelőzze a gyermekkereskedelmet és a gyermekházasságot. E veszélynek mind a fiú és leánygyermekek ki vannak téve, utóbbiak jelentősen nagyobb mértékben, legtöbbjük rossz társadalmi-gazdasági helyzetből származik. E házasságokban általában az egyik fél kiskorú, az esetek többségében a leányok, akik a gyermekkori eljegyzés vagy terhesség miatt kényszerültek házasságkötésre. A gyermekházasságok kötésének motorja legtöbb esetben a szegénység, hiszen a leendő férj illetve annak családja jelentős összeget fizet olykor a menyasszony rászoruló családjának. Azonban az okok között nem kizárólag az anyagi javak szerepelnek, hanem olyan kulturális hagyományok és törvények, melyek lehetővé teszik a gyermekek házasságát, továbbá vallási és társadalmi nyomás, a helyi szokások, félelem a hajadonságtól vagy nőtlenségtől, írástudatlanság és az a felfogás, hogy egy nő egyedül képtelen dolgozni, pénzt keresni és ellátni magát és családját. Természetesen e felfogás nem a mi európai társadalmunkra jellemző, hiszen itt sokan úgy látjuk, hogy egy nő képes dolgozni, családot fenntartani, akár nagy multinacionális vállalatokat irányítani, sőt gyermeket szülni férj nélkül mesterséges megtermékenyítés útján. Egyes társadalmakban ez elképzelhetetlen, így Afrika bizonyos térségeiben, Dél-Kelet Ázsiába, Dél-Amerika bizonyos területein és Óceániában. E területekre fejlődő országokként tekintünk.

A történelem során a gyermekházasságok elfogadottak voltak, sok helyen már-már szokás volt tizenéves korban házasodni. Az ókori társadalmakban, így a görögöknél és rómaiaknál, az átlag életkor rendkívül alacsony (40-45 év volt), így természetesnek tűnt, hogy az emberek 12-16 éves korukban házasodtak és alapítottak családot. A Császárkori Kínában például a gyermekházasságok számítottak normálisnak. Friedman állítja, hogy a házasság megszervezése és elrendezése a menyasszony apjának vitathatatlan előjoga volt az ókori Izraelben.[16] Itt a lányok sokszor 15 éves koruk előtt házasodtak.

A vallás minden társadalomban rendkívül nagy szerepet játszott a házasság kötési gyakorlat kialakításában. A keresztény egyházi törvények tiltották a pubertáskor előtti házasságkötést, míg a hindu védikus írások felnőttkorhoz kötötték, ami a pubertáskor kezdetétől számított három év után következett.[17] Ezzel szemben néhány iszlám gyakorlat engedélyezte a leányok kiházasítását már tíz éves koruk előtt. Például Mohamed próféta harmadik felesége, Aisha csupán hat éves volt házasságkötésének idején.[18] A Korán így vélekedik a házasság kötés idejéről: "Tegyétek próbára az árvákat, míg el nem érik a nemzést (házasságra nem érnek), s ha meglelétek közöttük az égi jelet (megértek), hát fizessétek meg nékik vagyonukat, és ne nyeljétek el azt tékozlóként, hevesen, (attól tartván), hogy felétek nőnek. " (Korán 4:6) "S ki nem képes közületek (megengedni magának), hogy a jótét hívő (asszonyokkal) nemezzék (párosodjék), hát (tegye) azzal kit jobbja bír, a hívő (szolga) leányaitok közül." (Korán 4:25)

E szúrák értelmében az leányok házasságra érnek, amint nemzőképesek lesznek. Továbbá gyámjuk dönthet arról, hogy milyen korban házasodjék. "Ne közeledjetek az árva vagyonához, kivéve azzal, mi néki jobb addig, míg el nem éri érettségét! Adjátok meg a teljes mértéket és súlyt igazsággal! Ne bízz meg senkit, csak azzal mi képessége! S ha mondotok (valamit), hát teljesítsétek, még ha az egy rokon (kárára is válik), s Allah szövetségét megtartsátok! Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán emlékeztek." (Korán 6:152) "Örökül hagytuk az embernek, hogy szüleivel illendő módon bánjon. Mivel anyja kényszerből volt terhes és kényszerből szülte őt a világra. A vele való terhességtől az elválasztásig harminc hónap van. Míg eléri ereje teljét és eléri a negyvenedik évét azt mondja: "Uram! Ösztönözz engem, hogy hálás legyek a Te kegyedért, amit irántam és szüleim iránt gyakoroltál! (És arra, hogy) Jóravaló módon cselekedjem, amely elnyeri a Te tetszésedet! És az utódaimban tégy engem boldogulóvá! Hozzád fordulok megbáná-

- 248/249 -

sommal. És én a magukat alávetők közül vagyok (muzulmán)." (Korán 46:15)

Allah egyértelműen és vitathatatlanul megkülönbözteti a védtelen gyermeket és az embert, aki eléri ereje teljét. Ezek alapján néhány iszlám tudós felvetette, hogy nem a kronológiai életkor számít, hanem a házasságkötési korhatár a muzulmán vallás szerint az, amikor a leány gyámja úgy gondolja, hogy a leendő menyasszony elérte szexuális érettségét.[19] Ennek meghatározása egyértelműen szubjektív megítélés alá esik. A legtöbb muzulmán és iszlám jogtudós úgy tartja, hogy a Sharía szerint lányok esetében 13 éves kor alatt házasodni elfogadható gyakorlat.

4. A gyermekházasságok okai

A gyermekházasságok okai közül az első és legfontosabb a hozomány kérdése volt. A házasság előtti hozomány nyújtása ősi gyakorlat, mely még ma is él a világ egyes részein. Ez megköveteli a szülőktől, hogy adakozzanak lányuk kiházasítása érdekében, mely sokszor nagy anyagi terhet jelentett a családnak. A hozomány megmentése és megőrzése - különösen gazdasági nehézségek esetén -sokszor lehetetlen feladatnak bizonyult. E nehézségek arra kényszerítették a családokat, hogy olykor idő előtt eljegyezzék vagy kiházasítsák leányukat attól függően, hogy rendelkeztek-e az adott erőforrásokkal. Az iszlám vallásjog szerint a menyasszonnyal ugyanakkor nem jár hozomány, mely kizárja, hogy egy nőt a vagyonáért vegyenek el. A hozomány (mahr) kizárólag a nő kapja a férfitól ajándékként és ezzel teljes egészében rendelkezhet is.

Szokás volt továbbá menyasszony pénzt fizetni, melyet a vőlegény adott a menyasszony szüleinek, azért hogy azok hozzájáruljanak a házassághoz. Néhány országban minél fiatalabb volt a menyasszony, annál magasabb volt az ára.[20] Ez egy erős gazdasági motiváció volt a szülők számára, hogy lányukat minél korábban férjhez adják a legmagasabb árat ajánlónak. E házasságok egyszerűen kiutat mutattak - és sajnos mutatnak is - mind a menyasszony, mind annak családja számára a gazdasági nehézségekből. E jelenség továbbá a gyermekkereskedelem okául is szolgál.

További okokként lehet tekinteni a kényszerű migrációra és a rabszolgaságra. Az olyan nagy társadalmi megrázkódtatások, mint a háború, hadjáratok, hittérítés, a bennszülöttek elfogása és rabszolgává tétele a megfelelő vőlegény megtalálását szinte lehetetlenné tette. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a jó vőlegény ilyenkor ritka volt, mint a fehér holló. A menyasszony családja szinte azonnal férjhez adta a lányt az első potenciális jelölthöz, mielőtt azt elvitte volna a háború vagy más ellenőrzésükön

kívül eső esemény. A New York Times jelentése és más tudósok véleménye szerint is a gyermekházasságok Indiában az arab invázió kezdetéig nyúlnak vissza.[21] A hódítók megerőszakolták és elhurcolták a hajadon hindu lányokat arra kényszerítve ezzel a hindu közösséget, hogy minél korábban férjhez adják gyermekeiket, hogy megvédjék őket.

Bizonyos értelemben a társadalmi bizonytalanság volt az oka a gyermekházasságok elterjedésének szerte a világban. Sok esetben a szülők attól tartottak, hogy egyfajta társadalmi megbélyegzésben részesülnek, ha leányukat nem házasítják ki időben. Egy másik ok a bűnözéstől való félelem, ugyanis ha egy lány nemi erőszak áldozata lesz, az nem csak traumatikus, de jóval kisebb az esélye, hogy feleségként elfogadják. További félelmek is vezethetnek a gyermek korai kiházasításához, mint például félelem attól, hogy tiltott kapcsolatba bonyolódik valakivel, esetleg megszökik. A rendkívüli szegénység is okként szolgálhat e gyakorlatra. A szülők szem előtt tartva mind lányuk, mind saját maguk anyagi helyzetét, gyakran döntenek úgy, hogy mindenkinek jobb, ha a leánygyermek elhagyja a szülői házat. Így a család növekvő anyagi terhei is enyhülnek.

Bár az általános házasságkötési korhatár a legtöbb országban 18 év, a legtöbb jogrendszer lehetővé teszi a kiskorú fiatalok házasságkötését szü-lői\gyámi beleegyezéssel. E törvények nem korlátozódnak kizárólag fejlődő országokra, sem pedig az államvallásra. Néhány országban a valláson alapuló házasság jogerős, míg más országokban nem az, hanem a polgári házasság kötelező.

2010-ben az ENSZ Népesedési Alap az alábbi közleményt tette közzé: "2010-ben 158 ország jelezte, hogy a törvényes minimum házassági korhatár 18 év nők esetében szülői vagy egyéb hatósági jóváhagyás nélkül. Ugyanakkor 146 országban az állami vagy szokásjog lehetővé teszi, hogy gyámi ill. hatósági beleegyezéssel 18 életévük betöltése előtt kössenek házasságot, valamint 52 országban szülői beleegyezéssel 15 éves koruk előtt is megtehetik.. Ezzel szemben 18 év a korhatár férfiak esetében beleegyezés nélkül 180 országban, továbbá 105 országban szülői ill. hatósági beleegyezéssel ez alatt is megtehetik, míg 23 országban 15 év alatt is."[22]

Politikai és pénzügyi okok is vezettek gyermekházasságokhoz már a feudális Európában. Az arisztokrata családok gyermekeinek eljegyzése egy kötelező érvényű szerződésnek minősült, melynek célja a családok közötti politikai és pénzügyi kapcsolatok szorosabbá fűzése volt. Az eljegyzés felbontásának sok esetben komoly következményei voltak mind a családok, mind az egyének életében. A gyermekházasság tehát társadalmi-gazdasági státusztól is függött.

- 249/250 -

5. Gyermekházasságok az egyes muzulmán vallású országokban

Az UNICEF statisztikái alapján napjainkban több mint 700 millió olyan nő él a világban, aki 18 éves kora előtt házasodott. Több mint egyharmaduk (megközelítőleg 250 millióan) 15. születésnapjuk előtt házasodtak.[23]

Ábra 1.)

Forrás: UNFPA

A fenti ábra mutatja a gyermekházasságok megoszlását világszerte. Számunkra a Közel-Kelet és Észak-Afrika régió érdekes, hiszen itt található többek között Egyiptom, Irán, Irak, Jordánia, Kuvait, Libanon, Líbia, Marokkó, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Tunézia, Jemen és az Egyesült arab Emirátusok is. Az UNICEF statisztikája szerint a világ asszonyainak öt százaléka található ezen régióban, akik 18 éves koruk előtt házasodtak.

A Girls not Brides[24] felmérése szerint körülbelül öt lányból egy megy férjhez 18 születésnapja előtt a régióban. Az elterjedtség országonként változik, míg Jemenben 31 százalékos arányról beszélünk, addig Algériában csak 2 százalékról. A gyermekházasságok okai a Közel-Keleten rendkívül összetettek. Magában foglalják a szegénységet, az oktatási lehetőségek hiányát, valamint a nemek közti egyenlőtlenséget. Továbbá a Közel-Kelet konfliktusai is jelentős szerepet játszanak. Az érzékeny egyensúlyi helyzetben a szíriai menekültválság sok családot ösztönzött arra, hogy igénybe vegyék a gyermekházasságot, mint megküzdési mechanizmust.

Egy 2013-as jelentés szerint[25] Afganisztánban a házas nők 53 százaléka 18 éves kora előtt, míg 21 százaléka 15 éves kora előtt házasodott. Ha belegondolunk, ez nem áll távol a Magyarországon is engedélyezett 16 éves kortól. Afganisztánban a hivatalosan a házasságkötéshez szükséges minimális kor 15 év szülői beleegyezéssel. 34 tartományban még mindig szokás a ba'ad, amelyben a falu vénei összegyűlnek, hogy elrendezzék a családok között fennálló viszályokat és meg nem fizetett tartozásokat.[26] Ekkor a bűnös családokat arra kényszerítik, hogy adják férjhez 5-12 éves lányukat. A leánygyermek sokszor egy olyan bűnért kényszerül házasságba, amelyet nagybátyja, esetleg távoli rokona követett el. Iránban a lányok 13 évesen, a fiúk 15 évesen köthetnek házasságot gyámjuk jóváhagyásával. A 2013 évi jelentés szerint évente mintegy egy millió gyermek - beleértve a 10 év alattiakat - kényszerül házasságba. Ezek 85 százaléka lány.

A jemeni lányok közel fele házasodik 18 éves kora előtt, sokan már 8 évesen. A jemeni kormány Sharía parlamenti bizottsága megakadályozta a kísérletet, hogy a házassági korhatárt felemeljék 15 vagy 18 évre, mivel úgy ítélték meg, hogy e cselekedet "ellenkezik az iszlámmal."[27] A helyi muszlim aktivisták azt állítják, hogy néhány lány már kilenc évesen készen áll a házasságra. A Human Rights Watch (HWR) szerint a minimális házasságkötési korhatár, mely régebben 15 év volt, 1999-ben megszűnt. A pubertáskor kezdetét pedig egye konzervatív gondolkodók úgy értelmezik, hogy az 9 éves korba következik be.[28] A jemeni törvények gyakorlatban minden korban lehetővé teszik a házasságkötést, ám a szexuális együttlétet tiltják egészen addig, amíg arra "meg nem érnek." A HWR szerint a helyi erőszakot tekintve nehéz jelenlegi adatokat beszerezni.

A Szaúd-Arábiai Királyságban elterjedt gyermekházasságokat több emberjogi csoport is dokumentálta, melyek többsége már nem elérhető forrás. Szaúdi papok igazolták, hogy a helyi igazságszolgáltatás szentesíti az akár 9 éves lányok házasságkötését is. Itt nincsenek törvények a minimális korhatárra, bár 2011 óta több tervezet is készült.

Az ENSZ Népesedési Alapjának kutatása mutatja, hogy Törökországban a nők 28 százaléka esküszik 18 éves kora előtt.

Bár Pakisztán az Ázsia és Óceánia térséghez tartozik, a lakosság közel 97 százaléka muzulmán vallású. A 2013 évi jelentés szerint a házasság 50 százaléka esetében házasságkötéskor a lányok életkora még nem érte el a 18 évet. A 13 év alatt kötött házasságok számáról szóló adatok ismeretlenek, de az ENSZ megállapításai szerint a szám folyamatosan növekszik. Andrew Bushell[29] újságíró szerint a 8-13 év körül kötött házasságok aránya meghaladja az 50 százalékot Észak-Pakisztánban.

Aaliyah Története.[30] Mikor Aaliyah először megházasodott, bajba került, mert férje családjának kellett zsámolyt vásárolnia, hogy elérje a mosogatót. 14 éves volt, a férje 26. Szülei - ahogy ő maga is - írástudatlanok és nagyon szegények. A lánynak bármiféle piacképes tudás nélkül nem volt választása. Ez sok nőre igaz Egyiptomban, ahol mindössze 24 százalékuk rendelkezik fizető állással. Az elvárás vidéki területeken még mindig az, hogy a nő menjen férjhez, szüljön gyerekeket és vezesse a háztartást. Azok számára, akiknek nem elérhető az oktatás, nincs más út. "Az anyósom nagyon durva volt velem, állandóan sértegetett. A férjem elkezdett verni minden apró hibáért. A család elvárta, hogy minden házimunkát elvégezzek, így elvetél-

- 250/251 -

tem az első és második terhességem alkalmával. Soha nem volt lehetőségem, hogy szülés előtti ellátásban részesüljek." - Aaliyah.

Jelenleg 26 éves, három gyermek édesanyja és bűnösnek érzi magát a miatt, mert nem tudta őket megfelelően nevelni. Nem tudta, hogyan zajlik a szoptatás és a gyermekek táplálása, így azok gyengék lettek. Nem tudta, hogyan szerezze meg első gyermeke születési anyakönyvi kivonatát, így az nem tudott beiratkozni az iskolába, elvesztette esélyét a védőoltásokra. A másik két gyermek esetében ragaszkodott a dokumentumokhoz, de a legidősebb gyermekének szegény élete lesz, mert nem részesült oktatásban.

Aaliyah megtalálta az erőt, hogy változtasson életén és új lehetőségek után nézzen. Kapott egy állást és jelenleg írni-olvasni tanul.

"Úgy döntöttem, változtatok az életemen. Így kerültem egy gyárba dolgozni, most pénzt keresek, hogy jobb jövőt biztosítsak a gyermekeimnek. Ez az első alkalom, hogy emberi lénynek érzem magam, meg tudok birkózni a saját problémáimmal. Eldöntöttem, hogy elmondom a történetemet, főként az édesanyáknak tanácsolom, hogy ne adják férjhez lányukat túl korán." - Aaliyah.

Az asszony úgy gondolja, hogy a probléma megoldásának kulcsa az oktatásban rejlik. Munkával és a szükséges tudással megvan minden erőforrása, hogy megálljon a saját lábán. Valamint megvan a magabiztossága, hogy felszólaljon. Úgy gondolja, hogy együtt kell dolgozni a lányokkal, családokkal és a közösséggel, hogy alternatívát biztosítsanak a gyermekek számára.

A gyermekházasság tartós következményekkel jár, melyek nem csak a kamaszkort, hanem az ara egész életét végigkísérik. E leányok szenvednek a túl korai és túl gyakori teherbeesés egészségügyi következményeitől, a lelkiekről nem is beszélve. Ez mind a szülési komplikációkat, mind a társadalmi elszigeteltséget erősíti. Korlátozzák a lehetőségeiket, így nem kapnak megfelelő oktatást, nem tudnak megállni a saját lábukon a későbbiekben. A lányok nagyobb valószínűséggel szenvednek családon belüli erőszaktól, zaklatástól és házasságon belüli nemi erőszaktól.

A gyermekházasság veszélyezteti a lányok egészségét és életét. A terhesség, a vetélés és azok következményei a fő halálozási okai a tizenéves lányok körében a fejlődő országokban. A 15 és 20 év közötti lányok kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg a szülés következtében, mint azok, akik a húszas éveikben vállalnak gyermeket. Ezek nagyrészt a testi éretlenségből fakadnak, hiszen a medence és a szülőcsatorna még nem fejlődött ki kellően ebben a korban. A korai gyermekszülés, különösen 15 éves kor alatt növeli a sipoly kialakulásának kockázatát. A sipoly a sebészetben az a rendellenes járat, mely két természetes testüreget vagy ürös szervet egymással összeköttetésbe hozott, vagy a természetes üregek egyikét, vagy egy ürös szervek a külfelszínnel összeköttetésbe juttat.[31] Ez életen át tartó szövődményeket, fájdalmat és rendkívül kellemetlen szagokat okoz.

A nők társadalmi helyzetét lerombolja, hiszen oktatás nélkül jóval kisebb az esélyük a jövedelemszerzésre, így ha házastársuk meghal, elhagyja őket, esetleg elválik, nem tudják biztosítani sem maguk, sem gyermekük jövőjét. A gyermekházasságok így csorbítják a nők jogát az oktatáshoz, a szabad mozgáshoz, az erőszakmentes élethez, a reprodukciós jogokhoz, illetve ahhoz, hogy szabadon házasodjanak. E jogsértések nemcsak a nők, de gyermekeik és a szélesebb társadalom számára is negatív konzekvenciákkal járnak.

E jelenséggel kapcsolatban akarva-akaratlanul felmerül bennünk a pedofília kérdése. A pedofília betegség, a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és emocionális erőszakot jelenti. Visszaélés a gyermek kiszolgáltatottságával, gyengeségével, tapasztalatlanságával, erőtlenségével, érintetlen hamvasságával, kíváncsiságával, bizalmával, függő helyzetével, visszaélés a gyermeki vágyakkal és ösztönökkel.[32] Dolgozatomban nem célom az ítélkezés, így inkább egy neves jogeset kapcsán szeretném bemutatni a jelenséget, amely a már említett ba'ad szokással von párhuzamot. Az eset a médiában a Loan Shark's Awful Act nevet kapta.[33] 2009 szeptemberében a bangladesi Barisal-ban a 75 éves uzsorás Lokman Sikder feleségül vette a 13 éves Akhinur-t, akinek édesapja nem tudta visszafizetni a 4000 bangladesi Taka hitelt. A kislány a férfit korábban Lokman Nana-nak, azaz nagyapának szólította. A helyi házassági anyakönyvvezető megtagadta a házasság regisztrálását, a rendőrség elfogató parancsot adott ki az uzsorás ellen, Lokman első felesége pedig férje megbüntetését követelte, hogy feleségül vett egy kiskorú lányt annak beleegyezése nélkül. A Muladi rendőrség felelős tisztje elmondta, hogy egy kisebb csapatot küldött a "pár" felkutatására és a lány megmentésére, ám nem akadtak a nyomukra. A kérdés az, hogy a Daily Star folyóirat nyomozása nélkül is ilyen reakció történt volna.

Szomorú tény, hogy a gyermekházasságok nemcsak a fent említett országokban nyernek legitimitást, hanem akár Európában, így Nagy-Britanniában is. Nigel Nelson, a The Mirror újságírója az alábbi megállapítást tette Theresa May belügyminiszterrel folytatott konzultációja után:[34] "A gyermekkorú menyasszonyok legálisan beléphetnek Nagy-Britannia területére a jogi kiskapuk léte miatt. Ha egy lány jogszerűen házasodott hazájában, férje ellen nem lehet vádat emelni az Egyesült Királyság törvényeinek értelmében."

Yasmin Rehman a Nők Elleni Erőszak Koalíciójának vezetője tökéletesen megfogalmazta, mikor azt mondta, hogy a törvények védik a brit születésű

- 251/252 -

gyermekeket, de a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy azon gyermekeknek, akik házasságba kényszerültek, kevesebb joguk van az országban. Úgy gondolom, hogy a gyermekházasságokat illegálissá kellene tenni mind Európában, mind a világ más részein. Nagy Britanniában 2014-ben elfogadták azt a törvényt, mely szerint a házasság illegális, amennyiben bármelyik félt kényszerítették.

6. Nemzetközi kezdeményezések a gyermekházasságok ellen

Babatunde Osotimehin, az ENSZ Népesedési Alapjának igazgatója kijelentette, hogy a gyermekházasság sérti az emberi jogokat és megfosztja a lányokat az oktatás lehetőségétől, hosszú távú kilátásaiktól és veszélyezteti egészségüket. Egy lány, aki gyermekként házasodik, nem élhet teljes életet.[35] Bár a gyermekházasság a kultúrában és a hagyományokban gyökeredzik, szerencsére ezek nem állandóak, így van remény a változásra. Jelenleg a világban tizenhat olya szervezet létezik, mely közvetve vagy közvetlenül a gyermekházasságok felszámolását tűzte ki céljául. E fejezet a legjelentősebb kezdeményezéseket tekinti át.

Az ENSZ Népesedési Alapjának segít az olyan jogszabályok és törvények kidolgozásában, melynek célja a gyermekházasságok megszüntetése. A szervezet támogat minden olyan kezdeményezést, melynek célja, hogy a lánygyermekeket megfelelő tájékoztatással, készségekkel, szolgáltatásokkal ellátva készítsék fel az egészséges, művelt és biztonságos felnőttkorra. Továbbá támogatja a házas lányokat a családtervezésben és mind az édesanya, mind gyermeke egészségének megőrzésében. A szervezet célja, hogy a már létező jogszabályokat kikényszerítsék, valamint, hogy a potenciális gyermek-menyasszonynak a jog megoldást és menedéket nyújtson. Fontos, hogy a házasságkötési korhatárt 18 éves korra felemeljék. Sajnos a törvények sok esetben csak egy keretet adnak a gyermekházasságok elleni fellépésre, gyakorlatban sokszor nem alkalmazzák őket, mivel a tradíció és a kultúra erősebbnek bizonyul. A kormánynak és a civil társadalomnak együtt kell dolgoznia azon, hogy a gyermekek megfelelő oktatást, egészségügyi ellátást, valamint társadalmi beilleszkedéshez szükséges szolgáltatásokat, hogy képesek legyenek az iskolában maradni és egészségesen élvezzék az élet adta lehetőségeket, és ne tűnjön úgy, hogy az egyetlen kiút a szegénységből gyermekként férjhez menni. Fontos a már házas leányok támogatása főként a reprodukciós egészségügyi szolgáltatások terén mind a korai terhesség megelőzésére, a szülést megelőzően és az után. Továbbá biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy visszatérhessenek az iskolába. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magának az elvesztett lehetőségeket, az elvesztett tehetségeket és a személyes kizsákmányolást, amely sokszor a házasság e gyakorlatával jár. Ezen intézkedések következtében egészségesebb családok lesznek, nő a nemek közti egyenlőség, a társadalom erősebb, a gazdaság pedig élénkebb lesz.

A CARE nemzetközi humanitárius szervezet céljául tűzte ki, hogy segít az elszegényedett nőknek. Küldetésük részét képezi a harc a gyermekházasságok ellen, melyet az oktatás útján kívánnak megvalósítani. A szervezet együttműködik családokkal, közösségekkel és helyi szervezetekkel, hogy csökkentsék a jelenség elterjedtségét és annak káros hatásait nevelési programokon keresztül.

A Breakthrough, azaz Áttörés, egy globális emberi jogi szervezet, mely célja a nők elleni erőszak és diszkrimináció elfogadhatatlanná tétele. A művészetek, média és popkultúra hatalmát kihasználva mozgósítanak közösségeket, hogy inspirálják az embereket. A gyermekházasság elleni programjukban közvetlenül dolgoznak együtt India Bihar és Jharkhand tartományának közösségeivel, hiszen e területeken legmagasabb a gyermekházasságok aránya.

A Girls Not Brides (a lányok nem menyasszonyok) egy globális partnerség, melynek több mint 300 civil szervezet és 50 ország részese. A tagok Afrikában, Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten, Európában és Észak-Amerikában sokféleképpen dolgoznak a gyermekházasságok elterjedtségének csökkentésén - közvetlenül dolgoznak együtt lányokkal és gyermek-menyasszonyokkal a közösségekben, vagy kutatásokkal és érdekképviselettel hívják fel a figyelmet az elhanyagolt problémákra. A partnerség felemeli szavát mind a helyi közösségekben, mind országosan és az egész világon.

Az egyiptomi Haladás Alapítvány (Egyptian Foundation for Advancement of the Childhood Condition) azon dolgozik, hogy javítsa a jogi feltételeket, különösen a gyermekek jogait és fejlődésüket biztosítva Egyiptomban. A szervezet összefoglalja és szisztematikusan áttekinti a gyermekházasságok elleni prevenciós programokat, melyeket folyamatosan dokumentálna, elemeznek és értékelnek, annak érdekében, hogy életképes megoldással szolgáljanak a problémára.

Lenyűgöző nemzetközi kezdeményezés továbbá az I Am a Girl kampány a Plan nemzetközi segélyszervezet részéről, mely a nemek közötti megkülönböztetéssel foglalkozik. A kampány célja a nők jogainak előmozdítása, valamint hogy nők millióit segítsenek ki a szegénységből világszerte.[36] A kezdeményezés elsősorban a fejlődő országokban megmutatkozó nemek közti egyenlőtlenségre fókuszál, és olyan projekteken dolgozik, mely lehetőséget biztosít a leányoknak az oktatáshoz, családtervezéshez, az egészségügyhöz és törvényes jogaikhoz. A Plan kampányának aktuális céljai a következők:

- 252/253 -

- a lányok oktatásának előnyben részesítése a világ vezetői által

- jelentős hangsúly a középfokú oktatás minőségének javítására

- a lányok oktatásához szükséges finanszírozás növelése

- a gyermekházasságok elleni fellépés

- a fiú és lánygyermekek bevonása a döntéshozatalba, annak érdekében, hogy a világ vezetői ösztönözzék.

A kezdeményezés közvetlen programok által 4 millió lányt, közvetett programokkal pedig 40 millió fú és lánygyermeket céloz meg. További célja pedig 400 millió lány életminőségének javítása a kormányzati politika változtatása révén.

Jelentősnek tartom továbbá a pakisztáni Béke Nobel-díjas pakisztáni tinédzser, Malala Yousafzai fellépését is. A 17 éves Malala a Girl Summit londoni csúcstalálkozón mondta, hogy a legfőbb fegyver a gyermekházasságok ellen az oktatás.[37] A lány, aki alapítványával is támogatja a gyermekházasságok elleni harcot, így vélekedett: "A hagyományokat nem Isten küldte a mennyből. Mi magunk vagyunk azok, akik kultúránkat alakítjuk. Megvan minden jogunk, hogy ezen változtassunk és ez esetben változtatnunk is kell. Azon hagyományoknak, melyek a lánygyermekek egészségét veszélyeztetik, véget kell vetni."

III. Egy perzsa lány Magyarországon

Interjúm alanya Naghmeh Jalali Iránból származik, jelenleg Magyarországon él és tanul. Arról kérdeztem, hogyan illeszkedett be és milyen tapasztalatokat szerzett hazánkról, valamint hogyan vélekedik a dolgozatomban tárgyalt kérdésekről.

- Milyen volt az első benyomásod a magyar kultúráról és társadalomról?

Igazából nagyon érdekesnek találom a magyar kultúrát. Mivel nem tartom magam vallásosnak, így nem sok különbséget véltem felfedezni alapjában véve a két kultúra között. Az emberek barátságosak és segítőkészek. Úgy gondolom, hogy a magyarok elfogadták a külföldieket, mint a társadalom része, különösen a nagyobb városokban.

- Hogyan sikerült beilleszkedned ebbe a környezetbe? Mi okozta számodra a legnagyobb kihívást?

A legnagyobb kihívást számomra a nyelv jelentette. Gyakran nehéz angolul beszélő embereket találni a hivatalos helyeken, különösen a kórházban. A másik nehézséget a különböző címek megtalálása jelentette. Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy sikerült beilleszkednem.

- Mennyiben követed az iszlám kultúra jellemzőit és szokásait külföldön?

Egyáltalán nem követem az Iszlám szabályokat még a hazámban sem, mert nem hiszek bennük. A Perzsa újév nem iszlám hagyomány, hanem a régi vallásunkból származik.

No-Rooz-nak hívjuk, jelentése "új nap". Az nálunk az újév kezdete, hivatalosan a csillagászati tavasz első napja. Az irániak ezt tekintik az év első napjának. Ezt nevezzük Saal Tahvil-nak. A No-Rooz egyedülállóan iráni jellemzőit már háromezer éve ünnepeljük, e mélyen beivódott rítusok és hagyományok a zoroasztriánusból erednek (ez volt az ókori Perzsia vallása).

- Mielőtt megérkeztél Magyarországra, ismerkedtél a helyi kultúrával?

Előtte nem, de megérkezésem után rengeteget olvastam és tanultam a magyar kultúráról az interneten.

- Hogyan tudnád összefoglalni az Iszlám vallás üzenetét?

Véleményem szerint az Iszlám vallás kedvező vonásai:

- Hit Istenben

- Az ember viselkedésének és erényeinek a tisztelete

- Hit az utolsó ítéletben és a feltámadásban.

- Hogyan vélekedsz más vallások toleranciájáról az Iszlám felé? Milyennek látod a helyzetet Iránban?

Magyarországon úgy vélem az emberek elfogadják a vallást, legalább is a felszínen. Manapság sajnos nagyon ijesztő kép él az Iszlámról az emberek szemében a terrortámadások és az erőszakos csoportok miatt. E jelenségek sajnos muzulmán ellenessé tették az embereket itt Európában, és minden muszlimra terroristaként tekintenek.

Az én országomban az emberek és a társadalom befogadó más vallásokkal szemben. Sajnos a kormány viszont nehezen tűri meg más vallások létét.

- Hogyan látod a törvények és a muzulmán vallás kapcsolatát?

A törvények és szabályok fele az Iszlámban hamis. Ezeket fanatikus emberek alkották, csakhogy magukhoz ragadják a hatalmat. A muzulmán szabályok Iránban különböznek más arab országoktól, de olykor még mindig durvának találom őket.

- Mit gondolsz, mi az oka a félreértéseknek az Iszlám vallás körül?

Az erőszak, a terrorista csoportok és a hamis szabályok.

- Hogyan jelenik meg a poligámia a Perzsa kultúrában?

A mi kultúránkban nem elfogadott, társadalmunk tagjai gyűlölettel tekintenek rá.

- Hogyan látod a gyermekházasságok esetét a Közel-Keleten?

A Közel-Keleten ez többnyire elfogadott, de Iránban nem. A kormány nem teszi ezt lehetővé senki számára, így nem is engedik regisztrálni a házasságokat.

- Mit jelent számodra a vallás?

- 253/254 -

- Hit Istenben

- Más vallások és kultúrák tiszteletben tartása

- Figyelni a viselkedésemre, és eszemben tartani az iráni próféta, Zarathustra szavait

- Jó gondolatok

- Jó cselekedetek

- Jó szavak

Az egyetlen út a világban az igazság.

Bár Naghmeh nem tartja magát vallásosnak, én úgy gondolom, hogy sokban hatott jellemére az Iszlám kultúra. Rendkívül mértékletes, tisztaszívű és segítőkész ember, aki odaadással viseltetik embertársai, különösen a szegények és elesettek iránt. Abban mindketten egyetértünk, hogyha a vallás jó kezekbe kerül, rendkívül értékes útmutatást nyújt a társadalom számára, hiszen önmagában véve az Iszlám egy rendkívül tiszta, emberközpontú hit.

IV. Összegzés

Az arab kultúrát, politikát és jogrendszert teljes mértékben áthatja az iszlám vallás. Nem függetleníthető az állam vagy akár kultúra a vallástól. A vallás mindent átható jellege miatt, az arab világ államainak kulturális sajátosságai sok közös vonást mutatnak, azonban az egyes országok történelme, a kulturális és egyéb hatások, a földrajzi elhelyezkedés, a különböző népcsoportok hatása a népességre mind olyan tényezők, mely egyediséget kölcsönöznek az egyes államoknak.

Dolgozatomban egy vitatott területtel, az arab nők helyzetével foglalkoztam, ill. az emberi jogok kérdését tárgyaltam az iszlám vallásra és jogra tekintettel. A témát különösen aktuálissá tette a globalizáció és a népvándorlás. A világ minden táján élnek muszlimok, hol kisebbségben, hol többségben, de a világnézetük, értékei és fogyasztási igényei olyannyira eltérnek a nyugati társadalmakban megszokott normáktól, hogy megértésük és elfogadásuk sokszor nagy kihívást jelent számunkra. Tanulmányaim és barátaim révén volt alkalmam bepillantást nyerni ebbe a különös, már-már misztikus világba, megtapasztalni annak szépségeit és árnyoldalait is. Azzal szinte mindannyian egyetértünk, hogy az arab nők helyzete hozzánk - nyugati nőkéhez - képest jelentősen eltér, mégis az ő életüknek is megvannak a maga szépségei, pozitívumai. Tanulmányaim és tapasztalataim szerint a Korán ill. a muszlim jog egy tiszta, érthető iránymutatást ad az embereknek, mely szerint lehet jól élni. "Jó élet" alatt ez esetben a vallás tiszteletét, a család elsőbbségét, meghittségét, a házastársak közötti összhangot és kölcsönös tiszteletet értem, hiszen maga a saría is ezt fogalmazza meg. Ugyanakkor, ha rossz kezekbe kerül és rosszul alkalmazzák, értelmezik, szörnyű vége lehet nemcsak a családi életben egy feleség, leány számára, hanem világméretű konfliktusokhoz is vezethet.

Minden vallásnak megvannak a maga sajátosságai, melyek olykor megbotránkoztatók más kultúrák számára. Úgy gondolom, hogyha nemzetközi kérdések, problémák rendezésére kerül a sor, az első és legfontosabb szabály, hogy a megoldást a kölcsönös elfogadás jegyében keressük és adjuk meg a kellő tiszteletet a másik kultúrát képviselők számára. Nekünk "nyugatiaknak" el kell fogadnunk, hogy nem kérhetünk számon a muzulmánoktól olyan - számunkra természetesnek tűnő - alapértékeket, amelyek merőben idegenek az iszlám kultúrától. Problémáink megoldása a különböző vallások békés egymás mellett élésében leledzik. ■

JEGYZETEK

[1] Anwar Zsuzsa: A nők az iszlám, a keresztény és a zsidó vallásban (4. rész) A gondolat, negyedik évfolyam 8. szám (2003 április), 24 o.

[2] Lányom nélkül soha

[3] Berzsenyi Emese: Nők az iszlám világban - muszlim nők a modern Európában, Hadtudományi Szemle 2013. 2. sz. 115.o.

[4] Hercegasszony voltam Teheránban

[5] Mark Mardell: Dutch MPs to decide on burqa ban, BBC News, January 16, 2006.

[6] Yusuf Al-Qaradawi: Misyar marriage http://islamonline.net/servlet/Satellite?pagename=IslamOnline-English-Ask_Scholar/FatwaE/FatwaE&cid=1119503544160 2015.04.11.

[7] Yusuf Al-Qaradawi: Misyar marriage http://islamonline.net/servlet/Satellite?pagename=IslamOnline-English-Ask_Scholar/FatwaE/FatwaE&cid=1119503544160 2015.04.11.

[8] Islamhelpline http://www.islamhelpline.net/node/4519 2015.04.11.

[9] Shah, N.: Women, The Koran and International Human Rights Law. Martinus Nijhoff Publishers. 2006. o.32.

[10] Shah, N.: Women, The Koran and International Human Rights Law. Martinus Nijhoff Publishers. 2006. o.32.

[11] Muslim Women's League: Women in Pre-Islamic Arabia. Muslim Women's League, 1995.

[12] The Encyclopaedia of Islam New Edition, Leiden, 1995 o.8.

[13] Jany János: Klasszikus Iszlám Jog. Budapest, Gondolat, 2006. o. 306.

[14] Bakhtiar: Encyclopedia of Islamic Law. A Compendium of the Majr Schools. Chicago, 1996.

[15] "UNICEF: Child Marriage http://www.unicef.org/protection/57929_58008.html 2015.04.11.

[16] Friedman: Jewish Marriage in Palestine, Vol 1, The Jewish Theological Seminary of America, 1980.

[17] Vedic index of names and subjects: http://archive.org/stream/vedicindexofname01macduoft#page/474/mode/2up 2015.04.11.

[18] Wedlock: Marriage (Nikah) http://www.usc.edu/org/cmje/religious-texts/hadith/bukhari/062-sbt.php#007.062.064 2015.04.11.

[19] A. A. Ali: Child Marriage in Islamic Law, The Institute of Islamic Studies, McGill University (Canada), 2000, o. 16-18.

[20] The New York Times: The Bride Price http://www.nytimes.com/2006/07/09/magazine/09BRI.html?_r=02015.04.11.

[21] The New York Times: Though Illegal, Child Marriage Is Popular in Part of India http://www.nytimes.com/1998/05/11/world/though-illegal-child-marriage-is-popular-in-part-of-india.html 2015.04.11.

- 254/255 -

[22] UNFPA: Marrying Too Young http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/MarryingTooYoung.pdf 2015.04.11.

[23] UNICEF: Ending Child Marriage http://data.unicef.org/corecode/uploads/document6/uploaded_pdfs/corecode/Child-Marriage-Brochure-HR_164.pdf 2015.04.11.

[24] Girls Not Brides: Middle East and North Africa http://www.girlsnotbrides.org/region/middle-east-and-north-africa/ 2015.04.12.

[25] Afghanistan - Ending Child Marriage and Domestic Violence. Human Rights Watch. September 2013. o. 3-10.

[26] United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - Afghan Girls Suffer for Sins of Male Relatives. Refworld.

[27] IRIN Middle East -YEMEN: Deep divisions over child brides - Yemen - Gender Issues - Human Rights. IRINnews.

[28] Human Rights Watch - Yemen: Human Rights Developments, World Report 2001, Human Rights Watch, 2001.

[29] America Magazin: Child Marriage in Afghanistan and Pakistan http://americamagazine.org/issue/364/article/child-marriage-afghanistan-and-pakistan 2015.04.12.

[30] Girls Not Brides: Girls Don't Have Alternatives: Aaliyah's Story, Egypt http://www.girlsnotbrides.org/girls-voices/girls-dont-alternatives-aaliyahs-story-egypt/ 2015.04.12.

[31] Kislexikon: Sipoly http://www.kislexikon.hu/sipoly.html 2015.04.11.

[32] Webbeteg: A Pedofil Személyiség http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/2056/a-pedofil-szemelyiseg 2015.04.11.

[33] The Daily Star: Loan Shark's Awful Act http://archive.thedailystar.net/newDesign/news-details.php?nid=105631 2015.04.11.

[34] The Mirror: Home Office Powerless as Legal Loophole Leaves Underage Child Brides Free to Join Husbands in Britain http://www.mirror.co.uk/news/uk-news/home-office-powerless-legal-loophole-4846514 2015.04.11.

[35] The Pixel Project: 16 Organisations Working to Stop Child Marriage http://16days.thepixelproject.net/16-organisations-working-to-stop-child-marriage/ 2015.04.11.

[36] Plan: I Am a Girl http://plan-international.org/girls/ 2015.04.11.

[37] Thompson Reuters Foundation: Malala tells Girl Summit education is key to ending child marriage http://www.trust.org/item/20140723034658-8zyt6/ 2015.04.11.