Ma már teljességgel hétköznapi jelenség, ha valaki egy regény megvásárlása előtt azon gondolkodik, hogy nyomtatott formában szeretne-e hozzájutni, vagy inkább az e-olvasójára töltené le, elektronikus formában. A szerzőknek is meg kell hozniuk az arra vonatkozó komoly döntést, hogy milyen formában juttatják el műveiket a közönséghez. Ennek oka, hogy az interneten keresztül számos digitalizált könyv, vagy eleve kizárólag e-könyv formájában létrehozott szöveges mű érhető el a kereskedelmi forgalomban is. Ezzel ellentétben az viszont már korántsem a napi rutin része, hogy valaki digitális könyveket kölcsönözzön a könyvtáraktól távol, a világhálón keresztül. Ennek egyik oka pedig részben a szerzői jogi szabályozásban keresendő. E kérdéskörrel a közelmúltban már maga az Európai Unió Bírósága is foglalkozott.
Írásom célja röviden bemutatni a különböző, gyakorlatban felmerülő érdekeket, vélt vagy valós ellentéteket, és ezzel kapcsolatban elemezni a jogi hátteret, illetve átfogó képet nyújtani az e-kölcsönzés aktuális jogi helyzetéről.
A The International Federation of Library Associations and Institutions (IFLA)[1] 2012-ben, majd ezt kiegészítve 2014-ben[2] és a litván Lithuanian Research Library Consortium 2014-ben[3] elkészítették a maguk e-kölcsönzésekről szóló, alább részben ismertetésre kerülő háttértanulmányait.
Az Amerikai Egyesült Államokban mára már lehetségessé vált az írott műveket elektronikusan is ki kölcsönözni a könyvtárakból. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez meg fog hiúsulni, mivel a szerzők egy jelentős része az e-bookokat, számos kiadók pedig az e-kölcsönzést ellenzik. A kialakult vita ellenére ma az Amerikai Egyesült Államok mindegyik közkönyvtárában biztosított az e-kölcsönzés, amelyet a beiratkozott olvasók a világon bárhonnan, bármikor elérhetnek. A webes felületen adott időre kölcsönözhetnek ki könyveket. Ezek a digitális tartalmak csak addig olvashatóak, ameddig a kölcsönzési idő tart, majd olvashatóságuk megszűnik. Az amerikai rendszernek három szereplője van: a könyvtár és a kiadó mellé belépett, egy ezektől független gazdasági társaság, az Overdrive. Ezen társaság létének lényege, hogy megvásárolja az adott könyvek - amerikai jog szerint átruházható - meghatározott vagyoni jogait, amelyek alapján a könyvtárak tőle kérhetnek engedélyt a kölcsönzésre. Németországban szintén hasonló rendszert hoztak létre, ahol az Onleihe-től lehet a könyvek kölcsönzésére engedélyt kérni.[4], [5], [6], [7] 2013-ban a kaliforniai CALIFA Library Group, amely 220 közkönyvtárat foglal magában, és a Contra Costa County Library elindította "enki" elnevezésű, szabad forráskódú szoftverrel futó e-kölcsönzési platformját, amely megkönnyíti a saját kiadású[8] könyvek bekerülését a gyűjteményekbe. Ennek a szolgáltatásnak köszönhetően a közkönyvtáraknak nem szükséges további engedélyt szerezniük az e-könyvek olvasókhoz való eljuttatására. A cél többek között például az Overdrivetól való függőség csökkentése is volt, azonban később be kellett látniuk, hogy ez a helyzet továbbra is változatlan marad és nem tudnak teljesen függetlenné válni, hiszen a legtöbb esetben a szerző a kiadó számára átruházza a jogait. Az enki működésének alapja egy olyan felhasználási engedély, amely alapján a könyvtárak megvásárolják a kölcsönzést lehetővé tevő jogokat a szerzőktől, és korlátlan a kölcsönözhetőség.[9], [10]
Németországban az Onleihe a divibib platformon keresztül működik. 2013-ra már 1900 könyvtár csatlakozott a szolgáltatáshoz és 900-ra becsülték a külföldi, főleg osztrák és svájci könyvárak számát, amelyek beléptek a rendszerbe. A német könyvtárak három fajta engedélyhez juthatnak. Az "M License" felhasználási engedély keretében korlátlanul tehetik lehetővé a könyvtárak a kölcsönzést, de egyszerre csak egy felhasználónak. Ezen szerződések 5%-a határozott időre szól (öt-hét év), míg 95%-át korlátlan időre kötötték. Az "L License" attól különbözik az előzőtől, hogy két év elteltével nemcsak korlátlan időre fog szólni a felhasználási engedély, hanem egyszerre több felhasználó is kölcsönözhet. Az "XL License" keretén belül, húsz-huszonöt kölcsönzés erejéig lehet hozzájutni a "best seller"-ekhez, több felhasználónak. Ha a könyvtár kimerítette a keretet, a szerződés automatikusan két "M License"-re módosul. A kölcsönzési időszak hosszát a
- 362/363 -
könyvtárak határozzák meg, általában két és három hét között.[11]
A dán modell is hasonlóságokat mutat az előbbiekkel. Dániában 2011-től az eReolen[12] nevű szolgáltatás közvetíti a közkönyvtárakban a nyilvánossághoz az e-könyveket, illetve itt válik lehetővé az e-könyvek letöltése is. A jogosultaknak járó díjakat kölcsönzésenként, azok száma alapján számolták. Létrehozását követően egy évvel a dán kiadók lényeges többsége azonban kilépett a rendszerből és létrehozták az eBib-et. A könyvtárosok és a kiadók tárgyalásokba kezdtek annak érdekében, hogy az eBib-et az eReolen részévé tegyék.[13] Míg az amerikai, illetve a német modell sikeresnek tűnik, addig a dán kevésbé működött jól. Ennek ellenére ma mára az ebib.dk címen keresztül is az eReolent lehet elérni. A dán modellben a könyvtárak attól függő mértékű díjat fizetnek a kölcsönzések után, hogy mennyi ideje jelent meg az adott mű. Az összeg, amelyet a könyvtárak fizetnek, nemcsak a szerzőket megillető jogdíjakat tartalmazza, hanem az eReolen karbantartási költségeit is magában foglalja.[14] 2014-ben Dániában bevezetésre került a "hibrid" modell, amely keretében akár korlátlan időre is megszerezhető a könyvek haszonkölcsönbeadásának joga a könyvtárak számára.[15] Az eReolen iTunesról letölthető applikációjának segítségével is kölcsönözhetnek e-könyveket és hangos könyveket az olvasók.[16]
A holland minta hasonló a dánhoz.[17] Ezen rendszer az Online Computer Library Center (OCLC)[18] fejlesztése volt 2012-ben, amelyben százötven holland könyvtár vett részt,[19] amely 2014-re az 50 legnagyobb kiadótól több mint 5000 e-könyvet tudhatott magáénak. Hollandiában kölcsönzésenként fizetik meg az olvasók a díjakat. Ennek mértéke alacsonyabb, ha a publikálástól már több mint 3 év eltelt. A rendszer lehetővé teszi azt is, hogy a szerzők saját kiadásában megjelent művek is bekerülhessenek a gyűjteménybe. A kormány az állami költségvetés egy meghatározott részét arra szánta, hogy a közkönyvtárak e-könyveket vásároljanak, illetve arra, hogy a holland Nemzeti Könyvtár, a Koninklijke Bibliotheek,[20] a Google-al közösen holland könyvek digitalizálásába fogjon.[21], [22] A holland modellt ez teszi igazán érdekessé; bár a Google lehetőségeit kiaknázva, mégis a könyvdigitalizálás egy legális útját hozta létre. [23]
Norvégiában a Nemzeti Könyvtár, a Nasjonalbiblioteket[24] egy kollektív engedélyezési rendszer keretében, a norvég Kopinor[25] közös jogkezelővel együttműködve, nagyszabású könyvdigitalizálási akcióba kezdett. Erre maga a norvég szerzői jogi törvény teremtett lehetőséget. A kedvező gazdasági helyzetnek köszönhetően 2014-ben több mint kétszázötvenezer darab, 2001 előtt nyilvánosságra hozott, szerzői jog által védett mű volt elérhető ingyenesen. A jogosultak visszavonhatják az arra vonatkozó engedélyüket, hogy művük a könyvdigitalizációs adatbázisba bekerüljön, hasonlóan, mint ahogy a nyomtatott művek esetében.[26], [27] A digitalizált művekhez, amelyeket nem véd a szerzői jog, bárki hozzáférhet, míg a szerzői jog által védettekhez norvég IP cím szükséges.[28] A norvég példa egyszerű, jogsértésektől mentes, de - hasonlóan a dánhoz - a kevésbé gazdag államok nehezen tudnák követni, ugyanis nagymértékű állam által fizetendő díjakat követel meg. Ráadásul a később bemutatásra kerülő C-301/15-ös számú ügyben hozott ítélet tanulságaira tekintettel jelen pillanatban nem is feltétlenül alkalmazható egy az egyben ez a modell, tekintettel a kollektív engedélyezési rendszerre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
