Az esetleges súlyos jogkövetkezményekre tekintettel igen lényeges kérdés: van-e helye az új Gt. konszernjogi rendelkezései alkalmazásának akkor, ha az új szabályoknak megfelelő befolyásszerzésre az új Gt. hatálybalépése után, de a régi Gt. alapján létrejött olyan kft.-ben, rt.-ben került sor, amely még nem módosította létesítő okiratát - a Gt. 299. §-ának (2) bekezdése alapján az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően - vagy ezt a módosítást a cégjegyzékbe még nem jegyezték be.
Ezzel összefüggésben nem kerülhető meg az állásfoglalás abban az alapvető kérdésben sem, hogy az új Gt. rendelkezéseit kell-e, lehet-e alkalmazni a régi Gt. alapján létrehozott gazdasági társaságokra?
Ebben a vonatkozásban már az új Gt. hatálybalépése előtt heves vita bontakozott ki, melynek során az új társasági törvényt kidolgozó kodifikációs bizottság tagja is esetenként egymástól szögesen eltérő álláspontra helyezkedtek.
Az egyik szerint: az új Gt. 1998. június 16-án hatályba lépett rendelkezéseit a régi Gt. szerint alapított társaságokra is alkalmazni kell, kivéve azokat a kérdéseket, amelyben létesítő okiratuk eltérően rendelkezik, mert e körben a létesítő okirat a Gt. 299. §-ának (2) bekezdése szerinti módosításáig még a régi Gt. szerinti okirat rendelkezései az irányadóak. E felfogás képviselői szerint az új Gt. konszernjogi szabályait a régi Gt. szerint alapított kft., rt. esetén akkor kell alkalmazni, ha a befolyásszerzés az új Gt. hatálybalépése után történt, vagy ha az uralkodó tag az új Gt. hatálybalépése után tanúsít a törvényben meghatározott magatartást [például tartósan hátrányos üzletpolitika, Gt. 296. § (1), illetve (3) bekezdés].
Ezzel szemben a másik álláspont képviselői szerint a régi Gt. alapján létrejött társaságokra mindaddig a korábbi törvény rendelkezései az irányadóak, amíg létesítő okiratukat az új Gt. 292. §-ának (2) bekezdése alapján nem módosítják az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően.
Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodikként bemutatott álláspontot tette magáévá (lásd a Bírósági Határozatok 1999. júliusi számában 318. sz. alatt közzétett eseti döntést).
Mindent egybevetve személy szerint én is ezzel az állásponttal értek egyet. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az ellentétes jogértelmezés mellett is nagyon súlyos érvek hozhatók fel, nem utolsósorban éppen a konszernjogi szabályozást illetően. Semmi "garanciát" nem látok továbbá arra sem, hogy az idő múlásával ne változna meg - akár egy jogegységi döntésben is testet öltve - a jelenleg uralkodónak tűnő jogértelmezés.
Az új Gt. hatályának konszernjogi vonatkozásait illetően az 1998 szeptemberében Zamárdiban megtartott cégbírói konferencián elfogadott többségi álláspont szerint: "Az 1997. évi CXLIV. törvénynek, az új társasági törvénynek - ilyen kifejezett rendelkezés hiányában - nincs visszaható hatálya. Ebből következik, hogy ... az új Gt. rendelkezései csak azokra a konszernjogi szerzésekre alkalmazhatóak, melyek 1998. június 16-a után következtek be, és a társaságok már az új Gt. rendelkezései szerint működnek." (Lásd Céghírnök 1998. októberi szám.)
Az új Gt. konszernjogi rendelkezéseit tehát akkor sem lehet alkalmazni, ha az új Gt. szerinti befolyás már az új társasági törvény hatálybalépése után, de még a társaságnak az új Gt. szerinti működésre való "átállása" előtt jött létre. Ilyen tényállás mellett például a befolyásszerzőt az új Gt. 292. §-a szerinti bejelentési, közzétételi kötelezettség sem terheli. Elfogadva ezt az álláspontot, mégis meg kell jegyeznem: bizonyos esetekben ez az értelmezés is okozhat súlyos, méltánytalannak tűnő érdeksérelmet a hitelezőknek, illetve a kisebbségnek. Például amíg a társaság nem áll át az új Gt. szerinti működésre, addig az uralkodó tag a befolyása következtében folytatott hátrányos üzletpolitikáért nem felel (lásd 296. §); továbbá a befolyás tényének a cégjegyzékbe történő bejegyzésére sem kerülhet sor [lásd Cégtörvény 13. §-a (4) bekezdésének c), valamint (5) bekezdésének h) pontja]. Sajnálatosnak tartom, hogy az új Gt. alkalmazásának ezt a kiemelkedő súlyú kérdését jogalkotási szinten "nem tették rendbe". Úgy gondolom, erre lett volna mód, hiszen az új társasági törvény már a hatályba lépése előtt, majd azt követően (többször) is módosult.
A hatályos Gt. szerint a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság egyszemélyes társaságként is működhet. Ebben a tekintetben nincs eltérés a régi Gt. szabályaihoz képest. Az új Gt. szabályozása azonban a korábbinál egyértelműbb abban a vonatkozásban, hogy az egyszemélyes rt.-re és kft.-re a konszernjogi rendelkezések nem terjednek ki.
Ez egyrészt a törvény szerkezetéből következik. Az egyszemélyes kft.-re vonatkozó külön rendelkezéseket a Gt. második részének XI. fejezete 6. címe, míg az egyszemélyes rt.-re vonatkozókat a második rész XII. fejezetének 10. címe tartalmazza.
Másrészt az egyszemélyes társaságokra vonatkozó szabályok között a törvény kifejezetten utal azokra a konszernjogi rendelkezésekre, amelyeket az egyedüli tag (részvényes) felelősségére is alkalmazni kell [lásd a Gt. 171. §-ának (3) és 271. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat]. Ebből következik, hogy az egyéb konszernjogi rendelkezések egyszemélyes társaságok esetén nem érvényesülnek. Így nincs helye a Gt. 288. §-ának (3) bekezdése alkalmazásának sem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a 100 százalékos részesedés csökkenése folytán a korábban egyedüli tag (részvényes) a törvény 289-291. §-aiban meghatározott mértékű részesedéshez jut (pl. részesedése 80 százalékra, vagy 30 százalékra csökken), akkor a konszernjogi fejezetben meghatározott kötelezettségeket, jogkövetkezményeket alkalmazni kell (például bejelentési kötelezettség).
A konszernkapcsolat lényegét a jogilag önálló vállalkozás(ok) működését meghatározó befolyás jelenti. A társasági jog körébe a társasági részesedésen alapuló konszernviszonyok tartoznak. A részesedésen alapuló befolyás (is) kiterjedhet valamennyi, a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó úgynevezett stratégiai döntésre. Ugyanakkor a hatályos szabályozás alapján arra is lehetőség van, hogy valamely tagot (részvényest) bizonyos kérdésekben megillessen a törvényben meghatározott befolyást biztosító szavazati jog, más kérdésekben viszont ne [lásd a Gt. 185. §-ának (2)-(3) bekezdése; 133. §-ának (1) bekezdése]. Például a létesítő okirat kft. esetén a 10 százalékos törzsbetéttel rendelkező tagnak egyes kérdésekben 25-50-75 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot is biztosíthat. Részvénytársaságnál hasonló helyzet állhat elő az úgynevezett szavazattöbbszöröző vagy vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény kibocsátása következtében. Nyilvánvalóan ezt a többletbefolyást a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések közül is a legfontosabbak vonatkozásában biztosítják a létesítő okiratok (tőkeemelés, -leszállítás, átalakulás, létesítő okirat módosítása). Így tehát az ilyen "részleges befolyással" rendelkező tag (részvényes) is óriási hatással lehet az ellenőrzött társaság működésére, bár csak néhány kérdésnél rendelkezik a törvényben meghatározott mértékű befolyással. Ugyanez a helyzet az 1995. évi XXXIX. törvény (privatizációs törvény) 7. §-ának (7) bekezdése alapján kibocsátott, tartós állami tulajdonba tartozó úgynevezett aranyrészvény esetén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
