A zálogjog mint biztosíték súlytalanná válása és a biztosítéki célú vételi jog térhódítása jelentős részben annak a jogalkotási koncepciónak tudható be, amely a gazdálkodó szervezetek fizetésképtelensége következtében elrendelt felszámolása során a jelzáloggal biztosított követelések hitelezőinek nem garantált külön kielégítési jogot, hanem az adós által nyújtott zálogtárgyat a felszámolási vagyon részévé minősítette, s a zálogjogos hitelezőt csupán viszonylag előnyös kielégítési besoroláshoz juttatta a zálogtárgy értékének erejéig [Cstv. 57. § (1) bek. b) pont]. A felszámolási eljárások során azonban az adóst korábban finanszírozó (jellemzően) pénzintézetek azzal szembesültek, hogy a zálogjoggal biztosított követelésük teljesen vagy jórészt kielégítetlen maradt, az azt megelőző felszámolási költség miatt1. Valószínűleg e jogi szabályozás szülte "szükséghelyzetre" adott válaszként került előtérbe a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása, melynek gyakorlásával a hitelező már a felszámolási eljárás megindulását megelőzően megszerezhette a vételi joggal terhelt vagyontárgy tulajdonjogát, kivonva azt a későbbi felszámolási vagyon köréből. A pénzintézet mint hitelező a vételi jog gyakorlására a legtöbb esetben mást - általában saját érdekkörébe tartozó ingatlanforgalmazással foglalkozó céget - jelöl ki, maga - legalábbis közvetlenül - nem kíván tulajdont szerezni. Pontosabban nem azért kíván tulajdonjogot szerezni, hogy a dolgot használja, birtokolja, hanem azért célja a tulajdonjog (ezen belül a rendelkezési jog) megszerzése, mert a dolog értékesítését követően befolyó vételárból követelését kielégítheti. A vételi jog biztosítéki célú alkalmazása körül felmerült problémák alapvetően abból erednek, hogy e jog, szemben a zálogjoggal, tulajdonképpen nem ilyen célból kialakult jogintézmény, bár betölthet biztosítéki szerepet.
A bírói gyakorlat a gazdálkodó szervezetek pereiben és a felszámolási eljárásban elismerte mind a biztosítéki célból alapított vételi jog, mind a biztosítéki célú engedményezés érvényességét, pontosabban önmagában a biztosítéki cél miatt nem minősítette azokat érvénytelennek.
A biztosítéki célú vételi jog az alapító szerződésben kikötött felfüggesztő feltétel - általában a kötelezett (a tulajdonos) és a jogosult között létrejött kölcsönszerződés adós általi nem teljesítése - bekövetkezésével hatályosuló jogalapító hatalmasság, amelynek gyakorlásával a jogosult (a vevő) egyoldalú jognyilatkozattal az alapító szerződésben meghatározott tartalommal létrehozhatja az adásvételi szerződést. A vételi jogot alapító szerződés konstrukciójában az előszerződéshez hasonló2, s maga is alávetett a clausula rebus sic stantibus elvének. A vételi jogot (opciót) alapító szerződés tárgya nem a dolog; a tulajdonos nem a dolog tulajdonjogának átruházására és a jogosult birtokába bocsátására vállal kötelezettséget, hanem - általában ellenérték fejében, vagy mint esetünkben, visszterhes szerződéssel összefüggésben - arra enged jogot (opciót) a jogosultnak, hogy az a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja [Ptk. 375. § (1) bek.]. A vételi jog gyakorlásával létrehozott adásvételi szerződés teremt kötelmi jogcímet arra, hogy a vevő az eladótól a dolog birtokába bocsátását és a tulajdonjog átruházását követelje, azonban a bíróság a tulajdonost - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el [Ptk. 375. § (2) bek.]. Bár felszámolásának elrendelése lényeges változást idéz elő a tulajdonos (adós) jogviszonyaiban, e szabály alkalmazására nem ez, hanem azoknak a lényeges körülményeknek a jelentős megváltozása - tipikusan a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékegyensúly feltűnő megbomlása - ad alapot, melyek a tulajdonost a vételi jog alapítására indították. (A jogosult ilyen védelme szükségtelen, hiszen az ő kötelezettségvállalása tetszésére van bízva.)
Az alapszerződés és a vételi jogot alapító szerződés jogi formáját tekintve két önállóan is létrejöhető szerződés, amelyet a vételi jogot alapító szerződésbe foglalt felfüggesztő feltétel kapcsol össze. A biztosítéki funkciót éppen e felfüggesztő feltétel beiktatása hozza létre azáltal, hogy a vételi jogot alapító szerződés akkor lép hatályba, ha az alapszerződést a kötelezett nem teljesíti. A biztosítéki célú vételi jog azonban nem mutat járulékos jelleget: a vételi jog alapján létrehozott adásvételi szerződésből fakadó, a tulajdonjog átruházására vonatkozó kötelezettség terjedelme nem igazodik (nem is igazodhat, hiszen az nem pénzfizetés, hanem fizetés helyetti adás) a biztosított követeléshez3. A vételi jog személyes jellegéből fakadóan annak akár önálló, akár az alapszerződésből eredő követeléssel együtt történő átruházása semmis [Ptk. 375. § (4) bek., 374. § (5) bek., 373. § (4) bek.].
Az alapszerződés létre nem jötte, érvénytelensége, ha ezáltal a felfüggesztő feltétel bekövetkezése lehetetlenné válik, az ideiglenes (feltételes) hatálytalanságot véglegessé változtatja, a szerződés semmiféle joghatás kiváltására nem lesz alkalmas, s a felek 229. § (1) bekezdésében előírt kötelezettsége4 is megszűnik.
Ezzel szemben például a zálogjogot vagy a kezességet alapító szerződés jogi formája a biztosítéki funkciót tükrözi, fogalmi eleme a biztosított követelés, a jellegadó szolgáltatás pedig, éppen az ennek kielégítéséért vállalt, a kötelezett nem teljesítésétől függő személyes vagy zálogtárggyal való helytállás (felelősség), melynek terjedelme a követeléshez igazodik [Ptk. 251. § (2) bek., 272. § (1) bek.]. A járulékosságból kifolyólag a követelés átszállásával együtt a zálogjog és a kezesség is átszáll [Ptk. 251. § (4), 329. § (1) bek.]. A felfüggesztő feltételhez kötött helytállás a kezesség és a zálogjog esetén a jogintézmény lényegéhez tartozik, szemben a vételi joggal, melyhez e feltétel és ezáltal a biztosítéki funkció esetlegesen járul. A biztosítéki célú vételi jog és a zálogjog - legalábbis a Ptk. jelenlegi szabályai szerint - nem a "többen a kevesebb" viszonyában állnak egymással, a közös biztosítéki funkció ellenére mind fogalmukban, mind részletszabályaikban különböznek5.
A vételi jogot alapító szerződést kétséges zálogszerződést leplező szerződésnek tekinteni, hiszen a vételi jog jogosultja a zálogjogot mint biztosítékot elégtelennek tartja, ezért zálogjogi biztosíték mellett nem kötötte volna meg az alapszerződést, a tulajdonos pedig éppen ennek tudatában nem zálogjogot, hanem vételi jogot engedett a jogosultnak. Ez az értelmezés áll összhangban a felek, általában minősített okiratba foglalt szerződési nyilatkozataival. A biztosítéki célú vételi jogot alapító szerződés mint kerülő szerződés érvénytelennek minősítése esetén, annak konverzió [Ptk. 234. § (2) bek.] alkalmazásával zálogszerződésként való elismerése a felek akaratát illetően éppilyen problematikus, nem is szólva arról, hogy a mindkét ügyletet jellemző biztosítéki funkcióra hivatkozással a felek által kikötött szolgáltatást (a dologra engedett vételi jogot a zálogtárggyal való felelősséggé) változtatja át, holott a Ptk. 234. § (2) bekezdése alkalmazásának egyik (objektív) feltétele a tényállás azonossága. A felek által kikötött helyett egy más szolgáltatás teljesítésének előírása - ennek perjogi problematikájáról nem is beszélve -, a szerződés tartalmába való olyan nagy mérvű beavatkozás (gyakorlatilag az érvénytelen helyett egy másik szerződés létrehozása), amelyre a bíróság felhatalmazottsága kérdéses. Az átminősítés (konverzió) a szerződés érvénytelenségének a törvény erejénél fogva bekövetkező, más érvényes szerződésként történő elismeréssel megvalósuló orvoslása, szemben az érvénytelen szerződés bíróság általi orvoslásával, melyre a Ptk. 237. § (2) bekezdése ad lehetőséget. Ez utóbbi esetben a bíróság a szerződés tartalmát a törvény felhatalmazása alapján módosíthatja, az érvénytelenség okának kiküszöbölése érdekében. A Ptk. 234. § (2) bekezdése (átminősítés) esetén ez fel sem merül, hiszen itt nem kerül sor az érvénytelen (eredeti) szerződés érvényessé nyilvánítására, s az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére, emiatt a bíróság nem is jogosult a szerződés tartalmi módosítására. A biztosítéki célú vételi jogot alapító szerződés és a zálogszerződés viszonyában sem az átminősítés objektív (a semmis szerződés egy másik szerződés érvényességi kellékeinek megfelel), sem szubjektív (ne ellenkezzen a felek feltehető akaratával) feltétele nem áll fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
