Az iparjogvédelem, mint a szellemi tulajdonjog sajátos, elsődlegesen műszaki alkotásokat honoráló szférája állandó kodifikációs kényszerhelyzetben van. Más jogterületekhez képest - tárgya szerint is - jóval erőteljesebb kapcsolódása a tudomány és a technika aktuális jelenségeihez, amelynek állandó fejlődése örök megújulásra készteti.
Hazánkban az iparjogvédelmi szabályozás legújabb-kori reform folyamata a 90-es években zajlott. Ennek azonban csupán egyik közvetlen okaként említhető a technika rohamos fejlődése. A honi iparjogvédelmi normarendszer számára állandó kihívást jelentő műszaki tudományos fejlődésre, ismeretanyag-bővülésére ugyanis a hazai kodifikáció szinte mindenkor időben reagált.
A 90-es években induló rendszerváltozási folyamat, illetve hazánk ezzel szorosan összefonódó euroatlanti orientációs igénye, elsődlegesen az Európai Unióhoz való csatlakozás törekvése ugyanakkor olyan átfogó jogi modernizációs programot igényelt, amely a hazai jogalkotás és jogalkalmazás síkján is megfelelő alkalmazkodást, újszerű szemléletet és teljesítményt kíván. Ez a záloga annak, hogy magyar jogrendszer, különösen a gazdasági-műszaki, illetve a kereskedelmi jog terén a nemzetközi, illetőleg a rendkívül dinamikus európai jogfejlődés áramába illeszkedve, megújultan töltse be a kor változó gazdasági és külpolitikai miliője által is meghatározott rendeltetését.
E hatások eredőjeként folyt az iparjogvédelmi normarendszer, ezen belül a szabadalmi jog átfogó reformja, amely folyamatot egyrészről a belső normarendszer teljes megújítása, másrészről - ám ezzel szoros összefüggésben - az előbbieket meghatározó nemzetközi síkú kötelezettségvállalások rögzítése, a modern nemzeti iparjogvédelmi szabályozás kereteit alapvetően kijelölő, és ezek harmonizálását célzó nemzetközi egyezmények megkötése, illetve az ezekhez való csatlakozás jellemzi.
Jelen tanulmány tárgyát a fenti problémakör egy apró, ám jelentőségében nem elhanyagolandó "szeletének", a szabadalombitorlás miatt indult polgári peres eljárásban a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 19. § (7) bekezdésében rögzített vélelem jelentőségének és megfelelő értelmezésének, valamint az ehhez szorosan kapcsolódóan az ideiglenes intézkedés szabadalmi perekben történő elrendelési lehetőségének elemzése képezi. A hazai újabb szabadalmi perekben ugyanis előfordul a fenti vélelemre hivatkozással ideiglenes intézkedés útján történő jogvédelmi igény előterjesztése, a joggyakorlat azonban e jogintézmények összekapcsolt alkalmazási lehetőségét tekintve nézetünk szerint ellentmondásos, egyelőre nem kellően kikristályosodott.
Mindezekre figyelemmel a következőkben a Szt. 19. § (7) bekezdésében meghatározott vélelem, illetőleg az ennek alapján elrendelhető ideiglenes intézkedés lehető elvi alkalmazási esetköreit vázoljuk - a szándékolt jogalkotói célt elsődlegesen szem előtt tartva. Ennek során ugyanakkor - előzményként - célszerűnek tartjuk röviden bemutatni a hazai iparjogvédelem - ezen belül a szabadalmi jog - 90-es évekbeli modernizációjának folyamatát, valamint annak azokat a főbb nemzetközi jogforrásokat, illetőleg jogfejlődési tendenciákat, amelyek a honi szabadalmi jogi reform alapvető tartalmi kereteit is meghatározták, s amelyek hátterében a jelen tanulmányban vizsgált - többféle értelmezést kínáló - probléma törekvésünk és reményeink szerint meggyőzőbben megválaszolható.1
Az említett nemzetközi egyezmények közül elsőként a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamai között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései épültek be a magyar jogrendszerbe.
Az 1993. évi LXXXIII. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között Genfben, 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 18. cikke szerint a megállapodást aláíró felek megadják és biztosítják a szellemi tulajdonjogok megfelelő, hatékony és diszkriminációmentes védelmét. 1997. január 1-jére a szellemi tulajdon védelmének a Felek területén uralkodóhoz hasonló szintűnek kell lennie. A Feleknek megfelelő, hatékony és diszkriminációmentes intézkedéseket kell hozniuk és foganatosítaniuk az ilyen jogok érvényesítésére a jogsértések, különösképpen a hamisítás és a szerzői jog bitorlása ellen.
A konkrét kötelezettségeket tartalmazó a XIV. Melléklet szerint a szellemi tulajdonjogok célzott oltalma a számítógépes programokat és adatbázisokat is magában foglaló szerzői jogok és a szomszédos jogok, márkavédjegyek, földrajzi jelzések, ipari minták, szabadalmak, integrált áramköri topográfiák, valamint a know-how-val kapcsolatos közzé nem tett információk körének védelmét öleli fel.
Az 1998. évi IX. törvény rendelkezik az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a kereskedelmi világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről. Az Uruguayban 1986-ban indult tárgyalássorozat eredményeit összegző Egyezményt 1994-ben írták alá.
Magyarország 1995 január 1. napjától alapító tagként részese az Egyezménynek,2 amelynek egyes rendelkezései hazánkra - a 65. cikk 1., 2., illetve 3. pontja átmeneti szabályaira tekintettel - 2000. január 1. Napjától kötelezőek.
A részes tagállamok által létrehozott Kereskedelmi Világszervezet (WTO) - törvényi indokolásból kitűnő -célja, hogy közös intézményi keretet nyújtson a WTO-tagok közötti kereskedelmi kapcsolatok folytatásához. Ennek érdekében egyetlen "intézményi ernyő" alá vonja az árukereskedelmi, a szolgáltatás-kereskedelmi és a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaival foglalkozó megállapodásokat.3 Utóbbi, azaz a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonzatairól szóló megállapodás (TRIPS) az Egyezmény 1. Mellékletének C) pontjában szerepel.
A TRIPS egyrészt általános - részben alapelvi igényű - rendelkezéseket tartalmaz a szellemi tulajdonjogok felhasználásának alapkövetelményeiről, megadásának, terjedelmének és ideértve az egyes szerzői jogi, illetőleg iparjogvédelmi jogintézmények sajátosságaihoz igazított alapvető "műfajspecifikus" szabályokat is. Másrészről garanciális kívánalmakat rögzít a szellemi tulajdonjogok, így a szabadalmak gyakorlati érvényesítésével kapcsolatosan.4
1993-ban írták alá Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról szóló megállapodást.5
A Megállapodásnak - a fenti jogharmonizációs célzatú nemzetközi jogforrásoktól eltérő - lényeges jellemzője a jogharmonizációs igény közvetlen jellege. A szellemi tulajdonjog valamennyi alapvető jogintézményére koncentráló Megállapodás közvetlenül határozza meg a felek által követendő jogalkotási megoldásokat, mégpedig olyképpen, hogy nem csupán keretet, felhatalmazást ad egy meghatározott oltalmi szint érvényesítésére, hanem az elvárt szabályozás érdemében is rendelkezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
