Peschka Vilmos a XX. század második felének legjelentősebb magyar jogfilozófusa volt. Jogfilozófiája az társadalomontológiai alapozású jogfilozófia, amelynek az öt legfontosabb tétele, gondolata a következő: a jog ontológiája helyett a jog társadalomontológiai alapú elemzése a tudományos feladat; a jog másodlagos teleológiai tételezés; a jog a társadalomnak mint komplexusokból álló komplexusnak, mint totalitásnak az egyik sajátos komplexusa; a jog sajátos visszatükröződés; a jog sajátos társadalmi objektiváció. Jogfilozófiája ma is számos tanulsággal szolgál mind az elméleti, mind a gyakorlati orientáltságú kutatások számára.
Mottó: Nem minden ócskavas, ami rozsdás,
van amit érdemes megtisztogatni,
de szidolozni nem muszáj.
Szubjektív indítás - Peschka Vilmost a XX. század második felének legjelentősebb magyar jogfilozófusának tartottam és tartom. Vonzó egyéniségét szerettem, elméletét nagyra becsültem[1], egyetemi tankönyveimben nagyrészt rá támaszkodtam.[2] Nem értettem egyet minden megfogalmazásával, azok korrekciójára törekedtem, éppen az ő jogfilozófiájának szellemében. Jelen tanulmányom is e törekvés jegyében készült.
Peschka Vilmos jogfilozófiáját röviden úgy jellemezhetjük, hogy az társadalomontológiai alapozású jogfilozófia, még rövidebben: társadalomontológiai jogfilozófia.
Közismert, hogy Peschkára jelentős mértékben hatott Lukács György filozófiája. Talán szabad parafrazeálnom (Peschka által egyébként gyakran idézett) Lenint: aki Lukácsot nem érti, az Peschkát sem képes megérteni.
Peschka jogfilozófiájának az öt legfontosabb tétele, gondolata szerintem a következő:
1. A jog ontológiája helyett a jog társadalomontológiai alapú elemzése a tudományos feladat.
2. A jog másodlagos teleológiai tételezés.
3. A jog a társadalomnak mint komplexusokból álló komplexusnak, mint totalitásnak az egyik sajátos komplexusa.
4. A jog sajátos visszatükröződés.
5. A jog sajátos társadalmi objektiváció.
Tanulmányomban az első négy kérdést kívánom kritikailag tárgyalni a jelzett szempontból, elsősorban (de nem kizárólagosan) A jog sajátossága című Opus Magnum alapján.
1. A kérdés mibenlétét és indokoltságát Peschka A jog sajátossága első fejezetében tárgyalta, elemzése még erősen kapcsolódik A modern jogfilozófia alapproblémáihoz.
Peschka gondolatmenete a következő:
a) A "lehetséges-e marxista jogontológia" kérdése esetében arról van szó, hogy beszélhetünk-e a jog létét kutató és elemző külön ontológiáról, regionális ontológiáról.[3]
- 324/325 -
b) Az a)-ra akkor adhatunk igenlő választ, ha a jognak önálló léte van, ha a jog társadalmi léttől eltérő, minőségileg különböző kategoriális nóvummal rendelkezik.[4]
c) A b) kérdés megválaszolásához először föl kell vázolni a marxista társadalomontológiának a társadalmi lét és egyáltalán a lét struktúrájáról vallott néhány alapvető tételét; másodszor meg kell vizsgálni a jogot, a jogi jelenségeket, lényegi mozzanatait[5]; harmadszor a kettőt összehasonlítva dönthető el a kategoriális nóvum kérdése.
d) Eredmény: nincs önálló jogontológia.
e) Következik akkor a kérdés: Hát akkor mi van?
f) Válasz: A jog(i szféra) társadalomontológiája.
2. Ennek a gondolatmenetnek a megértéséhez először röviden Lukács társadalomontológiájának néhány alapgondolatát, majd a kategoriális nóvum kérdését kell fölvázolni. Lukácsnál (és követőinél) elvileg alapvető különbség van a nagy létrétegek (vagy létformák) és az azokon belüli létszférák között. Eszerint három létréteg létezik, a szervetlen, a szerves és a társadalmi lét. Az egyes létrétegeken belül létszférákat vagy szinteket különböztethetünk meg. A társadalmi léten belül a legfontosabb létszférák a gazdaság, a politika, a jog, a művészet, a tudomány vagy a vallás. Ezeket Lukács komplexusoknak is tekinti, más társadalomelméletek pedig ezeket a társadalom alrendszereinek nevezik.[6] A létrétegek (létformák) viszonyában alulról felépítettség és ontológiai elsőbbség, azaz egyirányú abszolút feltételezettség érvényesül; ennek megfelelő a determináltság, a visszahatást is az alsóbb szint törvényszerűségei határozzák meg. A létszférák (és a komplexusok) viszonyában kölcsönhatás és kölcsönös feltételezettség van, nincs ontológiai elsőbbség, de van túlsúlyos mozzanat és egyenlőtlen fejlődés.
3. A kategoriális nóvum azt jelenti, hogy a fejlettebb létrétegben új kategóriák jelennek meg (pl. a teleologia a társadalmi lét szintjén), illetőleg a minden létrétegre érvényes kategóriák (pl. az okság) tartalma is módosul. Ezen az alapon mondja Peschka, hogy "jogontológiáról mint regionális ontológiáról csak akkor lehet szó, ha kimutatható, hogy a jog mint sajátos normatív rendszer és objektiváció olyan, a társadalmi lét kategóriáihoz képest minőségileg új kategóriákkal, törvényszerűségekkel, sajátosságokkal rendelkezik, amelyek a jognak a társadalmi léttől minőségileg eltérő, különálló létét és így külön jogi létréteget alapoznak meg."[7] Egyszerűbben fogalmazva: a jogi szféra önállósodása elérte-e azt a szintet, hogy autonóm szférából külön létréteggé vált. Erre egyértelmű "nem" a válasz: önálló jogi ontológia azért nem lehetséges, mert nincs önálló létréteg, a jogi szférának nincs olyan mértékű sajátossága más társadalmi jelenségekhez képest, ami a társadalmi léten belül egy önálló jogi ontológiát indokolna, nincs kategoriális nóvum.
A kategoriális nóvum esetében tehát egyfelől új összefüggések, új közvetítések és közvetítettségek, új kapcsolatok kialakulása megy végbe a létezésben, másfelől ezeknek új kategóriákkal való megragadása. Ezek a nóvumok elvileg kétfélék lehetnek: a társadalmi létrétegen túllépő, túlmutató nóvumok, de ilyenek valójában nincsenek (ez Peschka érvelésének a lényege), de lehetnek a társadalmi léten belüli nóvumok, egyfelől a komplexusok differenciálódása, másrészt azok történeti fejlődése következtében, társadalmi formációk és fejlődési szakaszok tekintetében. Erre a lehetséges ellenvetésre Peschka nem reagál. Én a magam részéről tartalmilag Peschkával értek egyet, számomra a döntő érv itt az összkomplexus, a társadalmi totalitás elsőbbsége a társadalmi létrétegen belül, amihez hasonló nincs sem a szervetlen, sem a szerves létben.
4. Peschka válasza az általa föltett kérdésre tehát az, hogy önálló jogi ontológia nem lehetséges, de lehetséges és indokolt a jog társadalomontológiájának a kifejtése. A jog társadalomontológiája hangsúlyozottan nem diszciplináris kérdés, hanem megközelítésmódot és szemléletmódot jelent. A válasz pozitív megalapozása érdekében itt röviden fölvillantja azokat az alapgondolatokat, amelyeket a további fejezetekben majd részletesen elemez. Ezeket tömören hét pontban foglalhatjuk össze:
a) "A társadalmi lét létszerű különössége mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a társadalmi lét komplexusok komplexusa."[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
