Az egyesülés joga számos nemzetközi egyezményben rögzítésre került [Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (20. cikk), Egyezmény az emberi jogok és más alapvető szabadságok védelméről (11. cikkely; kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény), Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (22. cikk; kihirdette az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet), Emberi Jogok Amerikai Egyezménye (16. cikk), Emberi Jogok és Népek Jogai Afrikai Chartája (10. cikk)], de ezeknek a polgári jogi szabályozásra csak közvetett hatásuk van. Az egyesület polgári jogi szabályozását az alkotmányos alapok figyelembevételével kell kezdenünk. Ebben a körben a Ptk.-nak az Alkotmányhoz és az egyesülés alkotmányos jogának biztosításához való viszonyát kell elsőként meghatározni. Az Alkotmány 62. §-a kimondja a gyülekezés alkotmányos jogát, a 63. §-a pedig az egyesülési jog alapján a "törvény által nem tiltott szervezetek létrehozását, illetve azokhoz való csatlakozás" alkotmányos jogát nevesíti. Ennek az alkotmányos jognak a kereteit, az egyesülés jogának értelmezését az Alkotmánybíróság már számos határozatban elvégezte. Ehelyütt említeni kell a 22/1994. (IV. 16.) AB határozatot [ABH 1994, 127.] az ügyvédségről szóló, többször módosított, azóta már hatályon kívül helyezett 1983. évi 4. sz. törvényerejű rendelettel kapcsolatban, a 21/1996. (V. 17.) AB határozatot [ABH 1996, 74.] a gyermek egyesülési jogának gyakorlásával és a gyermeki alapjog-gyakorlással kapcsolatban, valamint az 58/1997. (XI. 5.) AB határozatot [ABH 1997, 348.] a Btk. "Egyesülési joggal visszaélés" törvényi tényállásához fűződően.
Az egyesülés alkotmányos joga nem azonosítható a szervezet létrehozására vonatkozó alanyi joggal. A legutóbbi évtizedek történései is egyértelműen mutatják, hogy a szabad szervezetalapítás, úgymint a szabad szakszervezetek és pártok, elsődlegesen a politikai szabadság miatt nyertek alapjogi szabályozást. Azóta alkotmányos feszültség jelentkezett a kötelező tagsággal működő köztestületek és az egyesülési szabadság alapjogi szabálya között. A pártok, szakszervezetek, köztestületek működéséhez sokszor közjogi funkciók is kapcsolódnak, számos esetben közjoghoz kötődő szervezeti formákat jelentenek. Az Alkotmánybíróság szerint a köztestület kötelező tagsága nem sérti az egyesülés szabadságát [22/1994. (IV. 16.) AB határozat ABH 1994, 127., 41/1995. (VI. 17.) AB határozat ABH 1994, 175.], hiszen az egyesülés önkéntessége nem áll szemben a törvény által, közfunkció ellátására alapított köztestülettel. A nemzetközi irodalomban az egyesülés negatív szabadságáról is vitáznak, azaz senki nem kötelezhető arra, hogy egy egyesületnek tagja legyen [lásd például a svéd alkotmány 22. cikkelyét és az orosz alkotmány 30. cikkely (2) bekezdését].
Sólyom László szerint az Alkotmányban biztosított egyesülési jog szabadsága a lehetséges szervezeti formák "legnagyobb kötetlenségét és sokféleségét" jelenti. (Sólyom László: Az Alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, 2001, Osiris Kiadó, 517. oldal) Azt, hogy pontosan mit jelent a "szervezet" fogalma, már nem fejtették ki az alkotmánybírósági határozatok. A "szervezet" fogalma - álláspontunk szerint - nem feltétlenül jelent polgári jogi értelemben vett önálló jogi személyiséget; a szervezet létesítésének joga - a tagok adott célra való, meghatározott keretek közé szerveződése - nem jelenti a polgári jog által elismerendő jogi személyiség iránti alanyi jog megfogalmazását. Számos szervezet ismert, amely nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel (például frakció), illetve vannak olyanok, amelyek az egyesülethez hasonló, de külön nevesített jogi személyt testesítenek meg. A jogi személyiség elsősorban a vagyoni forgalomban alakult ki, a jogi személyiség a vagyoni forgalomban szükséges önállóság jogi formája.
Az egyesülési szabadság alapelve az önkéntesség. Ennek az alkotmányos követelménynek az átültetésére nem szükséges külön szabályt alkotni, hiszen a polgári jog a magánautonómia elvén, az egyes személyek cselekvési szabadságának alapján áll, és a szabályozást a jogalanyok szabad akaratelhatározásán alapuló szabályrendszere képezi. Az önkéntesség alkotmányos elve a magánjog egyesületi szabályaiban feltétel nélkül érvényesül.
Az egyesület szabályai és az egyes speciális egyesületi formák - szakszervezetek, pártok, köztestületek - az általános és különös viszonyában állnak egymással. Ahol szükséges, ott meg kell hagyni a különös jogszabályi rendelkezések érvényre juttatását, az egyesületi jog így csak annyiban fogja érinteni ezeket a formációkat, amennyiben a közös szabályozási nevező megkívánja. A Javaslat nem a szakszervezetre és pártokra modellezte a szabályokat, hanem a magánjogi egyesületre általában. Ezért külön szabályozás - indokolt esetben - lehetséges és kívánatos is.
A Javaslat egyesületi szabályai a II. Rész szabályaira - mint általános szabályokra - épülnek, a IV. Rész kizárólag a jogi személyekre vonatkozó általános szabályoktól eltérő vagy azokat kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza. Az I. Könyv IV. Része hat címbe sorolva tartalmazza az egyesületre vonatkozó rendelkezéseket.
1:127. § [Az egyesület fogalma]
(1) Az egyesület a tagok közös, tartós, az alapszabályban meghatározott céljának folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy.
(2) Ha törvény az egyesület fogalmi elemeinek is megfelelő önálló jogi személy típust hoz létre, az egyesület szabályai az önálló jogi személy típusra vonatkozó szabályozás céljával összhangban alkalmazandók.
1-2. Az egyesület törvényi fogalma magában foglalja a definíció legfontosabb jogi elemeit. Az egyesület jogi fogalma a következő elemekből vezethető le: az egyesület
- személyegyesülés;
- a tagok szabad akaratából jön létre;
- a tagok egy közös, tartós cél folyamatos megvalósítására törekednek;
- jogi személy;
- léte a nyilvántartott tagságon alapul.
Az egyesület lényege a személyek szabad akaraton alapuló egyesülése. Az egyesület szabályozásával tehát a polgári jog - a Javaslat által meghatározott feltételek teljesítése esetén - jogi személyként ismeri el a személyek közös célú együtt-cselekvését.
Az egyesületet a tagok szabad akaratelhatározással létesítik, bár törvény indokolt esetben ettől eltérően rendelkezhet. Az egyesülési jog garanciáit az Alkotmány tartalmazza. Az Alkotmánybíróság által kialakított elveket azonban szükségtelen a polgári jogba átemelni, a polgári jog az egyesületeknek kizárólag magánjogi aspektusait kívánja szabályozni az alkotmányos követelmények betartása mellett. Az olyan személyegyesülések esetében például, amelyeknél a tagság kötelező, a kivétel lehetőségét nem a magánjog, hanem az alkotmányjog teremti meg. A Javaslat annyit kíván biztosítani, hogy az egyesületekre - a magánautonómia elvével összhangban - a szabad akaraton alapuló személyegyesülés elve érvényesüljön.
A személyek adott célra történő - önálló jogi személy keletkezését eredményező - egyesülésének, kizárólag tartós cél folyamatos megvalósítása mellett van értelme. Rövid, átmeneti célok nem igazolják önálló jogi személy létjogosultságát. Természetesen a személyek rövid időre, átmeneti célokra is egyesülhetnek, de ez nem indokolja jogi személy létesítését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
