A címben használt kifejezést egyáltalán nem túlzás használni a tevékenység jellemzésére. Érdekes módon, habár a definíció meglehetősen ismert a közéletben és természetesen az ilyen jellegű tevékenységet végzők körében is, mégis a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogyan is alakult ki ez a kezdetekben nagyon szerény, elszigetelt jelenségként felfogható, sokak által elátkozott, míg mások által felmagasztalt, globalizálódó világunkban rohamosan terjedő gazdasági irányzat. A vállalkozókat tulajdonképpen nem is érdekli igazán, hiszen számukra az a legfontosabb, hogy a kitűzött cél gazdaságilag, pénzügyileg és nem utolsósorban adózási szempontból megvalósuljon. Az offshore technika elsődleges célja tehát, hogy az adótervezés, adó optimalizálás révén, de még legális keretek között mérsékelni tudja a profit után befizetendő közterheket. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés közel egyidős az emberiség ismert történetével. Csakúgy, mint a pénzt ezt is a föníciaiak találták fel. Ennek a bátor és vállalkozó kedvű népnek a hajósai rájöttek arra, hogy megtakaríthatják a kikötő használatáért fizetendő illetéket, ha a kikötőtől, vagyis a parttól távolabb horgonyoznak le, és az árut csónakokon szállítják vagy szállíttatják partra, de a kikötő területén kívül. Az angol offshore kifejezés is így fordítható le és egyúttal innen ered a tevékenység elnevezése: parttól távoli. Meg kell mondani, hogy van más magyarázata is a kifejezésnek. Például Angliában[2] a szigeten, tehát az országon[3] kívül végzett aktivitást értenek alatta. Egy újabb értelmezés szerint külföldit, területen kívülit, devizakülföldit jelent.
Mindhárom definícióban az a közös vonás, hogy az aki ilyen tevékenységet végez, az valamitől távol van, valamin kívül van. Mint látjuk az offshore technika felfedezése nem XX. századi találmány. A középkor világát át meg átszőtte a kiváltságok kibogozhatatlan rendszere. Jellemző volt a középkori városoknak adományozott mentességi jog a jövedelmező a termelő és kereskedelmi tevékenységre. Az előbb említett kezdeményezések azonban nem terjedtek el általánosan és inkább csak emberi ügyeskedésnek, elszigetelt jelenségnek tekinthetjük őket. Hiányoztak ugyanis azok a gazdasági, technikai feltételek, amelyeket az elmúlt évszázad már magáénak tudhatott. A XX. század ’60-as éveitől[4] beszélhetünk az offshore technika nagyobb méretű elterjedéséről (bár a hajóregisztrációt, vagyis azt a módszert, amikor kereskedelmi hajók idegen ország zászlaja alatt hajóznak már az 1920-as évektől alkalmazták). Ekkor talán még túlzás lenne tömeges elterjedésről beszélni, de tény hogy ekkortájt alakultak meg az első adóparadicsomok, melyek gyűrűszerűen[5] vették körül a fejlett ipari államokat. Az adóparadicsom kifejezés egyébként az angol tax haven, vagyis adó mennyország[6] szellemes magyar fordítása. Használatos még az adómenedék[7] kifejezés is. Ez utóbbi azonban kevésbé terjedt el. Ha tehát definiálni akarjuk magát az adóparadicsomot[8], akkor azt mondhatjuk, hogy rendszerint egy nagy politikai és gazdasági hatalommal rendelkező országtól függő, de legalábbis azzal szoros kapcsolatokat fenntartó, egyébként gazdaságilag és politikailag független, saját törvényhozással rendelkező, legtöbbször kisméretű és kis lélekszámú államok, esetleg korábbi gyarmatok. Érdekességként megemlíthető, hogy a fejlett ipari államokban, így az USA-ban (Delaware, Wyoming) de akár Hollandiában is lehet offshore cégeket alapítani. Nagyon érdekes Nagy Britannia esete. Vannak úgynevezett csatolt vagy függő területei, mint például a La Manche - csatornában található Jersey és Guersney vagy a Brit Nemzetközösség tagjaként független közép-amerikai állam Belize, mely helyeken lehet offshore cégeket alakítani. Ahhoz, hogy egy ország vagy az országnak egy része adóparadicsommá váljon és ott alacsony, vagy nulla adókulcs szerint működő társaságokat be lehessen jegyezni szükséges néhány feltételnek teljesülnie. Elengedhetetlen például, hogy a gazdasági függetlenség politikai stabilitással párosuljon. A nyereségadó minimális vagy zéró legyen és egyéb adók ne legyenek. A külföldi vállalkozók egyébként nem is adókat, hanem a megrendelt szolgáltatások szerinti évente fizetendő díjakat utalnak át. A külföldi vállalkozókat nem véletlenül emeltem ki. A kedvezmények csak őket illetik meg, bár az adóparadicsom a már említett illetékek miatt számukra sem teljesen adómentes, a helyi vállalkozók viszont igenis adóznak. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy egy adóparadicsom teljesen adómentes lenne. További feltétel a minimális bürokrácia. A szükséges iratokat gyorsan és zökkenőmentesen be lehessen szerezni, és ne legyen könyvelési kötelezettség. Fontos továbbá, hogy a tulajdonos adatait bizalmasan kezeljék, és lehetőleg ne vegyék nyilvántartásba őket. Elengedhetetlen az infrastruktúra, ezen belül a telekommunikáció, a bankrendszer magas szintje, fejlettsége és a magasan kvalifikált szakembergárda.
Felmerülhet a kérdés, hogy a kezdetekben vajon miért a fejlett tőkés országok körül alakultak ki az első adóparadicsomok? A válasz a magas adókban[9] keresendő. A modern államokban megfigyelhető egy tendencia, amely még a XIX. század második felében vette kezdetét. Az állam egyre fokozottabb mértékben gondoskodik állampolgárairól. Fokozatosan kiépül a jóléti szolgáltatások rendszere (nyugdíjrendszer, társadalombiztosítás, egészségbiztosítás, segélyezés). Ennek működtetésére viszont pénzre van szükség. A rendszerek teljes kiépülésével, pedig egyre több és több adóra, járulékra, vámra és illetékre van szükség. Voltak azonban olyanok, akiknek nem tetszett az új rendszer. Tudnivaló ugyanis, hogy a növekvő adó- és járulékterhek a bevételek központosításával járnak együtt, melyeket azután az állam újra eloszt. Számukra a földrajzilag közel fekvő, akkoriban alakuló adóparadicsomok nyújtottak gyógyírt a problémákra. Ez utóbbiak a fent leírtakon túl jellemzően gyengén fejlett agrár vagy agrár-ipari államok voltak. Adóparadicsomi mivoltukból származó jövedelmeik gyakran felülmúlták az offshore tevékenység nélkül számított nemzeti jövedelmet. Amennyiben az ilyen állam jól sáfárkodott bevételeivel és meg tudta teremteni az adóparadicsomi státusz eléréséhez korábban felsorolt személyi és tárgyi feltételeket, akkor már nem volt teljes mértékben rászorulva a nagy szomszédra és annak vállalkozóira, állampolgáraira. Ily módon ki tudta terjeszteni tevékenységét az egész világra. Különösen igaz ez a megállapítás az Internet korában. Hogy milyen volumenű is ez a tevékenység arról az ENSZ Offshore Fórum jelentése tanúskodik. Az 1998. december 31-i állapot szerint a világon 55 pénzügyi szolgáltató centrumban 4051 bank és 2473820 offshore cég működött. Megfigyelhető, hogy az adóparadicsomok leginkább a Karib-térségben, Dél-Kelet Ázsiában és Óceániában jöttek létre. Ez nem jelenti azt, hogy csak itt lehet őket megtalálni, de leginkább itt vannak a tevékenység fellegvárai. Az adóparadicsomok általában nem ugyanazt a szolgáltatást kínálják. Vannak közöttük olyanok, melyek például a hajóbejegyzésre, mások a vagyonkezelésre, megint mások az offshore banki tevékenységre szakosodtak. Ezért van az, hogy egyes offshore helyszínek felemelkednek, míg mások örökre eltűnnek a kereslet-kínálat törvényének megfelelően. Ráadásul az adóparadicsomok között is ádáz konkurenciaharc dúl[10]. Azt szokták mondani, hogy nem megalapítani nehéz egy offshore céget, hanem kitalálni azt, hogyan működtethetnénk optimálisasan. Az egyébként hosszú évek tapasztalata és szakértelme által kiérlelt és finomra hangolt rendszer ezért tűnik sokszor kaotikusnak, külső szemlélő által átláthatatlannak. Ezért aztán számos sztereotípia is kapcsolódik hozzájuk. Ezek közül a legismertebb az, amikor az offshore tevékenységet azonosítják az adócsalással és a pénzmosással[11]. E nézet képviselői szerint ezek a cégek és személyek nem veszik ki részüket a közterhek viseléséből, működésük kárt okoz annak az országnak, ahol tevékenységüket végzik. Egy ilyen offshore társaság ugyanis az egész világon működhet, kivéve az alapítói országot, ahonnan nem származhat bevétele, mert akkor már nem külföldi, hanem helyi cégnek minősülne és aszerint kéne adóznia. Az összes többi ország, pedig úgy próbál védekezni, ahogy tud, leginkább az adórendszerére támaszkodva. Legfőbb törekvésük az, hogy az ilyen cég tőlük származó bevételeit megadóztassák, működését megnehezítsék, vagy éppen lehetetlenné tegyék[12]. Az ellenérdekű fél viszont azt állítja, hogy tevékenysége teljesen legális és csak a törvényekben és a kettős adóztatás elkerülő egyezményekben[13] rejlő lehetőségeket használják ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
