Jelen tanulmány a számítási felhő szolgáltatás szerződési jog rendszerébe való illeszkedését vizsgálja. A tanulmány I. részében a vizsgálatnak aktualitást adó kontextus és a vizsgálat tárgyát képező szerződési jogi kérdés kerül felvázolásra, amelyet a számítási felhő szolgáltatások rövid bemutatása követ a II. részben. A III. részben a szerződéstipizálás és típusközelség funkcionalitásának ismertetése, majd a IV. részben a számítási felhő szolgáltatásra irányuló szerződés típusközelségének vizsgálata következik. A tanulmány záró, V. része a vizsgálat eredményeinek összegzését tartalmazza. E tanulmány nem vizsgálja a felhő szolgáltatás nemzetközi kollíziós magánjogi kérdéseit, amely a szolgáltatás specifikumából - a világháló közegében megvalósuló szolgáltatás - adódóan a szerződéses jogviszonyra alkalmazandó jog meghatározásának fontossága miatt elementáris jelentőségű. Ezeket a kérdéseket egy, a későbbiekben e lap hasábjain megjelenő kapcsolódó tanulmány hivatott vizsgálni.[1]
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2011 őszén tette közé a közös adásvételi jogról szóló rendeletjavaslatát,[2] amelyről a vita jelenleg is zajlik.[3] Egy évvel később jelent meg a Bizottság ún. digitális menetrendbe[4] illeszkedő A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában c. közleménye[5] (a továbbiakban: Közlemény), amelyben a számítási felhő szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések kapcsán tapasztalható bizonytalanságokra mutatott rá. A Közlemény a bizonytalanságok forrásaként az általános felelősségi kérdéseket (pl. szolgáltatás leállása, adatvesztés), a szolgáltatást igénybe vevő jogok alakulását a szolgáltató részéről egyoldalúan elhatározott rendszerbővítésnél, a szolgáltatás keretében létrehozott és tárolt adatok feletti rendelkezési jogot, valamint a szolgáltatást igénybe vevő előnytelen pozícióját a szolgáltató részéről alkalmazott általános szerződési feltételek esetében jelölte meg.[6] A Közlemény rögzíti azt is, hogy azokban a kérdésekben, amelyekre a közös európai adásvételi jog digitális tartalomszolgáltatási szerződésről szóló szabályai nem adnak választ, a számítási felhő szolgáltatással kapcsolatos szerződési jogi bizonytalanságok kezelése érdekében kiegészítő munkálatok szükségesek. A kiegészítő munkálatok célja egy a közös európai adásvételi joghoz hasonló, a számítási felhő szolgáltatásokra szabott, a felek választása alapján alkalmazandó szerződési jogi rezsim kidolgozása.[7] A kiegészítő munkálatok elvégzése érdekében a Bizottság 2013 júniusában szakértői csoport létrehozásáról szóló határozatot fogadott el (a továbbiakban: Határozat).[8] A Határozat alapján a szakértői csoport a Bizottság munkáját "a fogyasztókra és a kisvállalatokra irányuló számítási felhő szolgáltatások biztonságos és tisztességes feltételeinek megállapítása tekintetében" hivatott segíteni.[9] A felállítandó szakértői csoport egyéni szakértőkből, valamint érdekelt és érintett szervezetek képviselőiből, legfeljebb harminc főből tevődik majd össze.[10] A csoporton belül a Bizottság tíz, a számítási felhő szolgáltatások adatvédelmi vonatkozásai tekintetében jártas szakértőnek kíván helyet biztosítani,[11] amely az adatvédelemi kérdések kiemelt szerepére utal a számítási felhő szolgáltatásra irányuló szerződés kialakítása során. A cél, hogy a szerződés megfeleljen az adatvédelmi normáknak.[12]
A számítási felhő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében kérdésként merül fel, hogy atipikus szerződésről van-e szó, avagy sorolható-e a Polgári Tör-
- 88/89 -
vénykönyv valamely tipizált szerződés körébe, esetleg vegyes szerződésnek minősül. A német bírói gyakorlat egyes információtechnológiai szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket a jogi természetük azonosításán keresztül a német polgári törvénykönyvben szabályozott egyes szerződéstípusok körébe sorolt be, és ezzel szűk értelemben vett atipikus szerződésként fogja fel, azaz ún. forgalomtipikus megállapodásként értelmezi.[13] A forgalomtipikus szerződések olyan nem tipizált szerződéseket jelölnek, amelyek a forgalomban jelentkezett igény eredményeként formálódtak önálló típussá az üzleti gyakorlatban. Az ilyen szerződések jellemzően általános szerződési feltételek formájában jelennek meg, amelyek részben teljesen új (önálló) típusokat, részben a kodifikált szerződéstípusok adaptálását vagy ötvözését takarják.[14] Annak vizsgálata, hogy a szerződéses viszony mely tipizált szerződéshez áll a legközelebb, két szempontból is hasznosnak mutatkozik: egyrészt segíthet a szerződés értelmezésénél (alkalmazásánál) esetlegesen felmerülő hézagok kitöltésénél, másrészt hibás teljesítés esetén elvezethet a megfelelő szavatossági jogokhoz.[15] A Szövetségi Törvényszék (Bundesgerichtshof) így az internet-hozzáférés-, ellátás-szolgáltatást a megbízáshoz,[16] az ún. alkalmazásszolgáltatást (pl. egy internetes bolt bérlése) a bérlethez,[17] internetes honlap elkészítését és/vagy üzemeltetését magába foglaló szolgáltatást a vállalkozáshoz[18] közel állóként minősítette. Ugyanakkor leginkább vegyes szerződésről lehet szó a tárhely- és ehhez való hozzáférés biztosítására irányuló szolgáltatásnál, amely esetében az ügyfél feladata a tárhelyen tárolt honlap üzemeltetése: ez a megbízási, bérleti és vállalkozási szerződés jegyeit hordozza.[19] Más a helyzet, ha a tárhelyet biztosító szolgáltató egyúttal a honlap elérhetőségének biztosítására is kötelezettséget vállal, ilyen esetben ugyanis a vállalkozási szerződés jegyei dominálnak.[20]
Számítási felhő szolgáltatás esetén olyan állományokat és programokat vesz igénybe a szolgáltatást igénybe vevő, amelyek fizikailag nem a saját gépén, hanem az interneten, valahol az ismeretlenben, azaz a "felhőben"[21] találhatóak - az elnevezés innen ered. Az interneten találhatóak a konkrét adatokat feldolgozó nagy alkalmazások is, a saját fizikai eszközön rendszerint csak egy kis terjedelmű, ún. kliensalkalmazás fut. Sokak által ismert előnye a szolgáltatásnak, hogy a felhőben található szerveren tárolt adatok bárhonnan könnyen elérhetőek, és nem vesznek el az egyébként tárolásra használt fizikai eszköz megsérülése, megsemmisülése esetén. Az azonban, hogy az adatokat valahol a felhőben tárolják, bizonytalanságot is okoz, például az adatok integritása vagy az illetéktelenek részéről való hozzáférés kérdésében.[22]
A számítási felhő szolgáltatást nem valamiféle új technikaként, hanem inkább üzleti modellként kell értelmezni,[23] amelynek lényege, hogy már létező technikai megoldások egyetlen forrásból lesznek elérhetőek, mindezt rugalmas díjazás mellett.[24] A számítási felhő szolgáltatás esetében egy vagy több szolgáltató az interneten keresztül infrastruktúra formájában informatikai (számítási) kapacitásokat (erőforrásokat) bocsát rendelkezésre. Ez virtualizáció útján valósul meg, tehát a digitális logikai rendszereknek (azaz: szoftvereknek vagy a szinonim értelemben használt alkalmazásoknak) a fizikai eszközről, infrastruktúráról (azaz: hardverről) való leválasztásával. A számítási felhő szolgáltatás nem csupán hardveralapú informatikai kapacitásokat biztosít, hanem emellett megosztó szolgáltatásként is működik, amely keretében szoftvereket, fejlesztéseket, fejlesztési platformokat és adatokat biztosít a szolgáltatást igénybe vevők részére. A szolgáltatások teljesítőképessége (terhelhetősége) igény szerint rugalmasan növelhető (informatikai fogalommal: skálázható) és a felhasználás függvényében számlázható. A skálázhatóság a források (kapacitások) olyan bővítésre való alkalmasságát jelenti, amelynél a felhasználási igény és a kihasználtság ideális esetben párhuzamosan emelkednek, és növekvő terhelés esetén sincs szükség magának az alkalmazásnak az átfogó módosítására, csupán további kapacitásokra.[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
