"... Az igazi vezető olyan ember, aki ha elmegy szabadságra, a munka akkor is halad az általa vezetett szervezetben, s nem torzsalkodás vagy fejetlenség, illetve bizonytalanság üti fel a fejét a fedélzeten."
Friedrich August von Hayek a jeles Nobel díjas gondolkodó szerint: "A kormányzás a legkisebb rossz okozásának művészete."
Lényegre törő, sokatmondó és kifejező megfogalmazás. Van veleje, van benne üzenet, van benne rendszer. Nekem tetszik. Akkor lássunk is hozzá, s értelmezzük, mire is gondolhatott Professzor von Hayek? Feltehető, hogy számolt a kormányosokkal és az evezősökkel. A kormányosokkal, akiknek az a dolga, hogy irányt mutassanak és célokat határozzanak meg. Az evezősöknek ehhez képest pedig az a dolguk, hogy helyzetbe hozzák a kormányost, hogy jó döntéseket hozzon a lehető legkisebb rossz okozásának művészete és élménye jegyében. Ezúttal gondolkodjunk közösen erről, vagyis a kormányosok aspektusából.
Nem tudtuk és nem tudjuk kinőni, mivel vannak mitikus fogalmak, ködösítő csoda-szlogenek, amelyek küldetése leginkább az, hogy titkárságokat sejtelmesen belengjen, s ez által egy másik önálló világot kreáljon és leképezzen. Igen, ez nem a való világ, hanem sokkal inkább egy olyan belső összekacsintós közeg, amelyet csak azok értenek, illetve azok érzik jól magukat benne, akiknek ez az igazi, s egyben képzelt világa. E világban kedvelt és szinte mindennaposan alkalmazott tirádák az alábbiak:
• "... sajnos a főnök vidéken van, nem tudom adni Őt...";
• "...a főnök házon kívül van; a főnök értekezik"; a főnök fontossága teljében, illetve néha magán kívül van...;
• "... persze, visszahívjuk..." (s aztán sokáig néma csönd);
• "... most semmiképpen nem tud beszélni a főnökkel, mivel nagyon be van havazva...";
• "...a főnök nem elérhető, mivel egyetlen szabad perce sincs; még ma ebédelni sem tudott szegény..." stb., stb., s még sorolhatnánk.
Egészen bizonyos, hogy nem teljes ez a sor, de sok mindent érzékeltet abból, amiről beszélni szeretnénk. A jelenség lényege abban foglalható össze, amelyet kabineti, titkársági drillnek, vagy a főnök által igényelt, illetve elvárt, sőt nem kért körítés-zuhatagnak nevezhetünk. Ha mindezt elvárjuk, sőt igényeljük, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy a közvetlen előszobai környezetünk erre aktívan rálicitál, magánszorgalomból rá is tesz néhány szívlapáttal, mivel ebben komoly önmegvalósítási lehetőséget lát. Olyan lehetőségeket, amelyeket ki kell aknázni, sőt arra folyamatosan illik rá is fejleszteni. Az e körbe tartozó magatartás egyébként egy sajátos létforma, aki ennek alanyává, esetleg rabjává válik, az teljességgel mindent ennek rendel alá. Mert nem tudom láttak-e már olyan személyi titkárt, asszisztenst, titkárnőt (a továbbiakban: kapuőrt) aki a folyosón szaporázza lépteit és közben füzettel a kezében a végtelenül elfoglalt, senki és mindenki számára elérhetetlen, olykor érinthetetlen főnöknek referál? El tudják-e képzelni az olyan bensőséges munkakapcsolatot, amikor a titkárnő apró kockára vágja a főnöknek az előtte gondosan kifényesített almát, s azt, halált megvető bátorsággal, kerül, amibe kerül alapon, de fel is szolgálja a kedves vezetőnek? Az is külön tanulmányt érdemel, amikor a: ...soha nincs egy percem sem... típus örökké elfoglalt vezető értekezletet tematizál. S láttak már olyat, amikor rituálisan megtervezett és komolyan attraktív műgonddal kivitelezett körtánccal belejt a kapuőrség valamely szintű képviselője, s feltűnés nélkül, de kellő feltűnéssel, diszkrét aktivizmussal a főnök fülébe súg vagy évek (évtizedek) múlva ősnyomtatványi értékkel felérő cetlikét csúsztat annak magas ítéletű tekintete szemmagasságába? Ha a fentiekre nem vagyunk immúnisak vagy gyerekkorunkban nem kaptunk ezek ellen szérumot, akkor ne csodálkozzunk azon, ha később a közemberek világában el leszünk veszve vagy onnan ki leszünk ikszelve.
Pedig az igazi vezető tudja, hogy:
- érdemes magát nála okosabb Kollégákkal körülvenni, az eredményességhez és a fenntartható döntésekhez nem ajnározókra, hanem profi specialistákra van szükség,
- az a Kollégája, aki fel meri hívni a figyelmét az egyes döntések kockázataira, nem ellenség, hanem sokkal inkább segítő és fontos támogató,
- 3 hónap alatt nem fogamzik meg egyetlen gyerek sem, mivel ahhoz mindig mindenhol 9 hónapra van szükség,
- a Kollégákat nem csak a pénz, hanem a semmibe nem kerülő lelkesítő emberi szó is nagyon képes motiválni, inspirálni,
- aki a sikert akarja, annak a hozzá vezető utat, a közigazgatásban jelesül a rendcsináló szervezést, egymásra épülő előkészítést, szakmai megalapozást (netán a döntések hatásvizsgálatát) is akarnia kell,
- a közigazgatás, s leginkább annak reformja mindenhol a világon a kis lépések és a nagy türelem világa,
- a személyi állomány csak egy bizonyos dózis mértékéig terhelhető (járatható csúcsra) és tartható bizonytalanságban, mivel a vésztartalékok kimerülése után a rendszer leáll, s nem képes normálisan teljesíteni, a korábbi - normális üzemmódú - állapot nem állítható, nem hozható vissza, s nem teremthető újra.
A bizalmatlan, hiúságáról lemondani képtelen, mindent kontrolláló vezető sajnos nem tudja, hogy:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
