Mindig jelennek meg újabb és újabb könyvek és jegyzetek a tankönyvpiacon, de egy latin-, s ezen belül is egy jogilatin-tankönyv megjelenése igen ritkán előforduló esemény. A latin nyelv helyzetének megváltozásával az új igényekhez kellett igazítani a jogi karokon folyó alapszintű latin nyelvi képzést, figyelemmel arra is, hogy egyre csökken a latin nyelvi előképzettséggel rendelkező diákok száma. A korábban évtizedeken át eredményesen használt Diósdi György és Szilágyi Lászlóné által készített jegyzet már nehezen tudta betölteni az annak idején neki szánt funkciót, ezért érzékelhetővé vált mind a tanárok, mind a hallgatók részéről egy korszerű jogilatin-tankönyv iránti igény.
Bánóczi Rozália és Rihmer Zoltán új nyelvkönyvének egészét láthatóan egyfajta funkcionális szemlélet hatja át: a szerzők nem titkolt célja, hogy egy tanév szűkös keretei között a forrásszövegek tartalmi és nyelvi megértésének szolgálatába állítsák a szótanulást, a nyelvi ismeretek elsajátítását és a feladatmegoldást.
Szerkezeti felépítését tekintve a tankönyv bevezető szövegekre és négy fő részre oszlik.
A bevezető szövegekben (Előszó, Tartalomjegyzék, Képek és rövidítések jegyzéke, Szakirodalmi tájékoztató) a szerzők nemcsak a tankönyben való eligazodást könnyítik meg, hanem a szaknyelv elsajátítását segítő szakirodalmat is bemutatják.
Az i. rész (Olvasmányok, nyelvtan és feladatok) anyaga 16 leckéből épül fel, így két szemeszterre lebontva 8-8 lecke feldolgozását teszi lehetővé. A leckék felépítése egységes rendszert mutat a római jogi oktatás tematikáját követve; ez alól csak az első lecke képez kivételt, amely egy igen tartalmas és színvonalas, és nem utolsósorban igen érdekes történeti áttekintést tartalmaz a latin nyelv ókori, középkori és újkori fejlődéséről, a latin helyesírás és kiejtés szabályaival, továbbá az alaktan és a mondattan alapfogalmaival kiegészítve.
- 379/380 -
Az olvasmányok két részre, "A" és "B" szövegre tagolódnak. Az "A" szövegek a diákok műveltségére alapoznak, ismerős latin kifejezések, idézetek segítségével vezetnek rá az új grammatikai jelenségekre, mintegy az élő nyelvek mintáját követve. A lecke eme része nemcsak a nyelvtani magyarázatok megértését könnyítheti meg, hanem lehetőséget ad a diák számára, hogy ne csak a jogi szakszövegeken keresztül nyerjen bepillantást a latin nyelv rejtelmeibe.
A "B" szöveg a tulajdonképpeni szakszöveg. A római jog forrásainak köréből válogatott, túlnyomórészt összefüggő szövegrészek Gaius és Iustinianus Institutióiból, illetve a Tituli ex corpore Ulpiani című munkából valók. A forrásszövegek értését szükség esetén végjegyzet formájában közölt magyarázatok könnyítik. Ez a rész tökéletesen alkalmas törzsanyagnak, minthogy a második lecke kivételével összefüggő, elfogadható szómennyiségre épülő, tanári segítséggel feldolgozható olvasmányokat kínál.
A szövegeket azokkal átellenes oldalra helyezett, betűrendbe szedett szószedet követi, mely már csak elhelyezésénél fogva is megkönnyíti a közös szemináriumi munkát (itt az "A" és a "B" szöveg szóanyagát együtt találjuk meg). A szerzők a szószedetből félkövérrel szedve kiemelték az általuk fontosnak ítélt szavakat, ami azonban tapasztalataim szerint félreértésekre adhat okot, ha nem esik egybe az egyetemen oktató latintanárok konkrét elvárásaival.
A fent említett részeket követik a részletes és következetes nyelvtani magyarázatok, ahol az alaktan és mondattan egymástól jól elkülönítve segíti a megértést. A grammatika megértését az olvasmányokból kiragadott, s így annak feldolgozását is segítő példamondatok teszik szemléletesebbé. Ami azonban előny az oktatónak, az hátrány lehet egyes hallgatóknak. A bőség és részletesség mellett szól, hogy e jegyzet mellé a tanárnak tényleg nem kell nyelvtankönyvet megvásároltatnia, még a téma iránt mélyebb érdeklődést mutató diákok is szinte minden kérdésükre választ lelnek e könyv hasábjain. Ugyanakkor a gyengébb nyelvérzékkel megáldott hallgatók számára nem mindig világlik ki a lényeg, s sokszor a bőség zavara nehezítheti az eligazodást. Így az oktató fontos feladata felhívni a figyelmet a mindenki számára kötelezően elsajátítandó és az ajánlott tananyagra, jóllehet a tankönyv szerzői is - különböző betűméretek alkalmazása révén - igyekeznek elkülöníteni az eltérő fontosságú részeket.
Minden leckét azonos felépítésű, jól tagolt (névszóragozás, igeragozás, mondattan, fakultatív) feladatsorok követnek, amelyeket akár önálló feldolgozásra is javasolhatunk, önellenőrző jelleggel, minthogy a feladatok megoldását a hallgató megtalálja a könyv végén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
