Tanulmányunkban áttekintjük a sporttal kapcsolatos nemzetközi választottbíróság szervezetét, a szervezet fejlődéstörténetét. Azt vizsgáljuk a Pechstein-ügy[1] kapcsán, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a sportjog alkalmazására, bemutatjuk az ügyben született bírósági döntéseket, rávilágítunk a döntések ellentmondásaira, ütközéseire. Annak ellenére, hogy az ügyben további bírósági döntések várhatók a jövőben, értelmezzük a Sport Nemzetközi Választottbíróság változó helyét és szerepét a sportjog alakításában, annak érvényesülése kikényszerítésében.
In our study, we review the organisation of the international arbitration court in sport and the history of its development. We will examine the possibilities for applying sports law in relation to the Pechstein case, presenting the court's decisions in the case and highlighting the contradictions and conflicts between the decisions. Despite the fact that further court decisions in the case are expected in the future, we interpret the changing place and role of the Court of Arbitration for Sport in shaping and enforcing sports law.
In unserer Studie geben wir einen Überblick über die Organisation des internationalen Schiedsgerichts im Sport und die Geschichte seiner Entwicklung. Wir untersuchen die Möglichkeiten der Anwendung des Sportrechts im Zusammenhang mit dem Fall Pechstein, stellen die Entscheidungen des Gerichts in diesem Fall vor und zeigen die Widersprüche und Konflikte zwischen den Entscheidungen auf. Trotz der Tatsache, dass für die Zukunft weitere Gerichtsentscheidungen in diesem Fall zu erwarten sind, interpretieren wir den sich wandelnden Platz und die Rolle des Sportschiedsgerichts bei der Gestaltung und Durchsetzung des Sportrechts.
A sporttal kapcsolatos viták választottbírósági és mediátori (közvetítői) rendezésére jelenleg két testület működik, a sporttal kapcsolatos választottbíráskodás szabályzata (Code of Sports-related Arbitration, a továbbiakban: CSRA) alapján,[2] a Sport Választottbíróság Nemzetközi Tanácsa (The International Council of Arbitration for Sport, a továbbiakban: ICAS) és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság[3] (Court of Arbitration for Sport, a továbbiakban: CAS)
Az ICAS és a CAS mint szervezetek, svájci alapítványok, székhelyük Lausanne.[4] Ez alapján az ICAS és a CAS tulajdonképpen egy magán-választottbírósági rendszer, amelyet a svájci bíróságok független és pártatlan választottbírósági rendszerként ismernek el.[5] Megjegyezzük, Boris Kolev szerint pontosan a magán-választottbírósági státusz miatt, a végrehajtási szakaszban a nemzeti bíróságok felül fogják vizsgálni a CAS-ítéleteket, hogy adott esetben azok megfelelnek-e a nemzeti jogrendnek.[6]
Az ICAS állandó bizottságai,[7] a CAS Tagsági Bizottság (CAS Membership Commission), a Sportolói Bizottság (Athletes' Commission) és a Kifogásügyi Bizottság (Challenge Commission)
Az ICAS feladata:[8]
- elfogadja és módosítja a sporttal kapcsolatos választottbíráskodás szabályzatát (Code of Sports-related Arbitration, a továbbiakban: CSRA), regionális vagy helyi, állandó vagy ad hoc választottbírósági eljárást ír elő, beleértve az alternatív meghallgatási központokat is;
- tagjai közül megválasztja a vezető tisztségviselőket (elnök, három alelnök és a három CAS osztály vezetője), kijelöli az állandó bizottságok tagjait, a CAS Tagsági Bizottság javaslata alapján kijelöli (eltávolítja) a választottbírókat a CAS választottbírói listájára (listájáról), valamint a mediátorokat a CAS
- 7/8 -
mediátor listájára,[9] a Kifogásügyi Bizottságon keresztül kezeli a választottbírókkal szembeni kifogásokat és szükség esetén elmozdítja a választottbírókat, valamint ellát minden egyéb, az eljárási szabályzatban meghatározott feladatot, kinevezi a CAS főigazgatóját, és az elnök javaslatára megszüntetheti tisztségét;
- felelős a CAS finanszírozásáért és pénzügyi elszámolásáért. Ilyen célra többek között átveszi és kezeli a működéséhez rendelt pénzeszközöket, jóváhagyja a CAS Bírósági Hivatala és a CAS Doppingellenes Osztálya által készített ICAS költségvetését, jóváhagyja az ICAS svájci törvények előírásainak megfelelően elkészített éves jelentését és pénzügyi kimutatásait, valamint évente közzéteszi az éves beszámolót, amely tartalmazza az auditált pénzügyi beszámolót és a részletes vezetői jelentést;
- létrehoz egy általános jogsegélyalapot és egy labdarúgó-jogsegélyalapot, hogy megkönnyítse a CAS választottbírósági eljárásához való hozzáférést a megfelelő pénzügyi eszközökkel nem rendelkező egyének számára, valamint az alapok működéséhez a CAS-jogsegélyre vonatkozó iránymutatásokat, beleértve a költségmentesség iránti kérelmek eldöntésére szolgáló Bizottságot is, illetve megtehet minden olyan intézkedést, amelyet szükségesnek tart a felek (például jogvitában álló sportolók, sportszervezetek) jogainak védelme, valamint a sporttal kapcsolatos viták választottbírósági és közvetítői úton történő rendezésének elősegítése érdekében.
A másik testület, a CAS szervezete négy osztályból áll, a Rendes Választottbírósági Osztály (The Ordinary Arbitration Division), a Doppingellenes Osztály (The Anti-doping Division), a Fellebbviteli Választottbírósági Osztály (The Appeals Arbitration Division), valamint az Ad hoc Osztály (Ad hoc Divison).[10] A CAS egy vagy több választottbírói listát vezet, és gondoskodik a sporttal kapcsolatos viták választottbírósági megoldásáról, amelyet egy vagy három választottbíróból álló testületek folytatnak le. A CAS-hoz benyújtott választottbírósági eljárások iránti kereseteket a CAS Bírósági Hivatala a megfelelő osztályhoz rendeli, az osztályok hoznak létre az ügyben eljáró választottbírói testületet, tanácsot (Panel) a viták rendezésére. A CAS működhet akár fellebbviteli bíróságként, akár "Cour de Cassation"-ként.[11] A CAS-nak a lausanne-i székhelyen kívül decentralizált irodája van Sydney-ben és New Yorkban is.[12]
A CAS 1983-ban - leginkább a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) akkori elnöke, Juan Antonio Samaranch akaratából - alakult meg, amelynek NOB által hivatalosan elfogadott alapszabálya 1984. június 30-tól vált hatályossá. A CAS intézményének létrehozása a más területeken (pl. kereskedelmi jogi jogviták) már meglévő választottbírósági működéshez igazodott. A választottbírósági eljárás általános rendje az volt, hogy az alanyok a rendes bírói fórum helyett más, általuk megbízhatónak ítélt személyt kértek fel a vita eldöntésére. Ezeket az informális fórumokat aztán a nemzeti, valamint a nemzetközi jog[13] is szabályozta, integrálta.[14]
Samaranch elképzelése az volt, hogy az új testület a világ sportjának legfelsőbb bírósága legyen.[15] A CAS első elnöke a szenegáli Kéba Mbaye lett, aki akkor a hágai Nemzetközi Bíróság bírója is volt. Kezdetben a NOB biztosította a CAS működésének finanszírozását, jogosult volt a CAS alapszabály-módosítására és a CAS tagjainak kinevezésére. 1986-ban került sor az első választottbírósági eljárásra, 1987-ben született meg az első döntés. Az eljárások általában ingyenesek voltak. A vitarendezésen kívül volt (azóta megszűnt) ún. konzultációs eljárás is, amely során a CAS tanácsadói véleményt[16] adott sportszervezetek vagy magánszemélyek részére, bármilyen sporttal kapcsolatos kérdésben.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
