A bírói gyakorlatban komoly problémákat vetett fel a társaságok tagjaival szemben érvényesített konszernjogi felelősség elévülésének kérdése, különösen a felszámolási eljárások elhúzódása és a visszaélés-gyanús igényérvényesítési helyzetek miatt.[1] A kérdésben közzétételre került az EBH 2005.1217. számú elvi határozat, amely rendelkező részének II. és III. pontjába foglaltakat vitathatónak gondolom. Az ennek kapcsán lefolytatott vitákban a gazdasági társaság tagjának helyzetét sokan a sortartó kezes analógiájára próbálták elemezni, ezért alább én is e két intézmény kapcsán vizsgálom az elévülés kérdését, hogy kimutassam: a két mögöttesen felelős személy jogi helyzete alapvető pontokon tér el egymástól, és választ adjak arra, hogyan hat ki a társasággal szembeni igényérvényesítés elmaradása a tag felelősségére.
A Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Ez a viszony a jogosult és a kötelezett között a kötelem (obligatio).[2] A kötelem valójában egy gondolati absztrakció, amely egybefoglalja egy meghatározott szolgáltatás meghatározott felté-
- 192/192 -
telekkel való teljesítésére vonatkozó kötelezettséget, és az ugyanazon szolgáltatás ugyanazon feltételekkel való teljesítésének követelésére vonatkozó jogosultságot.[3]
Ennek megfelelően el lehet különíteni a kötelem lényeges elemeit, vagyis a kötelem alanyait (jogosult és kötelezett) akik között a kötelem létrejön, a kötelem tárgyát (a teljesítendő szolgáltatást) és a kötelem tartalmát (azokat a feltételeket, amelyek a teljesítés kereteit - helyét, idejét, módját - megszabják). A kötelem tartalmát döntően befolyásolja az a legitim cél (causa), amelyet a kötelezettség teljesítésével a kötelemnek el kell érnie, mert például ettől függően minősülhetnek egyes feltételek önkényesnek, tisztességtelennek stb.
Fontos, hogy csak valamennyi feltétel és a szolgáltatás azonossága esetén foglalható a jogosultság és a kötelezettség egy kötelembe; ha a szolgáltatás azonos ugyan, de a feltételek eltérnek, akkor két külön kötelemről beszélünk, még ha a felek azonosak is. A felek között ugyanis több kötelem is fennállhat, amelyekben a szolgáltatás azonos, de a feltételek eltérhetnek. Tipikusan ilyen helyzet áll elő, ha a szolgáltatásra a jogosult több jogcímen (elszámolás, kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás) is jogosult. Az eltérő feltételek eltérően fogják megvonni a releváns tények körét, így a perben a kereset egyik jogcím szerinti megalapozottsága nem jelenti egyben a másik jogcím szerinti követelés megalapozottságát.
A fentiekből - egyebek mellett - az is következik, hogy ha a két szolgáltatás jogcíme nem azonos, akkor két külön kötelemmel van dolgunk. Ennek a járulékos kötelmek elévülésének elbírálásánál döntő jelentősége van.
A Ptk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált; a még nem hatályos kötelemből folyó követelés elévülése tehát fogalmilag kizárt, arra hivatkozni nem lehet, a hatályosság bekövetkeztének előre nem látható, szokatlan mértékű elhúzódása esetén a kötelezett legfeljebb a Ptk. 241. §-ának alkalmazását kérheti.
A Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet; az elévült követelés önkéntes teljesítése azonban a Ptk. 204. § (2) bekezdése értelmében nem jelent tartozatlan fizetést, vagyis az elévülés nem szünteti meg a jogosult és a kötelezett között fennálló kötelmet, csupán a jogosult abból eredő követelésének bírói úton történő érvényesítését zárja ki. Az elévülés tehát valójában nem a jogosult és a kötelezett közti kötelemre, hanem a jogosult és az állam között a főkötelemben kikötött szolgáltatás teljesítésének közhatalmi úton történő kikényszerítésére létrejött mellékkötelemre hat ki, megszüntetve annak hatályát. (Valójában tehát nem az anyagi jogi jogosultság, hanem a magánjogi igény enyészik el.)
Ebből világos az elévülés jogpolitikai célja is: az állam nem kíván segédkezet nyújtani a hanyagságból, csalárd szándékkal vagy rosszindulatból indokolatlanul hosszú idő eltelte után érvényesített igények érvényesítéséhez, ami tulajdonképpen a
- 192/193 -
jogosult jogának nem rendeltetésszerű gyakorlását jelenti (Ptk. 5. §).[4] Nem annak van tehát jelentősége, hogy a kötelezettnek meddig kell tartania a követelés érvényesítésétől (hiszen amíg a teljesítést érvényes és hatályos kötelem alapján követelik tőle, addig köteles teljesíteni, még ha a kötelem létrejöttétől, vagy az esedékességtől hosszabb idő telt is el), hanem annak, hogy a jogosult az igényérvényesítést az erre nyitvaálló határidőn belül megkísérelte-e, illetve igényérvényesítési késedelmét ki tudja-e menteni.
Az egyszer megindult elévülés mindaddig folyik, amíg meg nem szakad, az elévülési idő el nem telik, illetve a követelés meg nem szűnik. Az elévülési idő elteltével bekövetkeznek az elévülés joghatásai (kivéve, ha az igényérvényesítés elmaradása menthető okból történt, ebben az esetben ugyanis az elévülés joghatásai csak a Ptk. 326. § (2) bekezdésében meghatározott idő eredménytelen eltelte után állnak be).[5] A Ptk. 327. § (2) bekezdése szerint az elévülésnek a Ptk. 327. § (1) és (3) bekezdése szerinti megszakítását - illetve a megszakítást eredményező eljárás befejeződését követően - az elévülési idő újra kezdődik: a célszerű és időben megkezdett igényérvényesítés esetleges sikertelensége nem esik a jogosult terhére, és nem szünteti meg az állammal szembeni mellékkötelem hatályát. A főkötelem hatályának megszűnése folytán (a bontó feltétel bekövetkeztével) a főkövetelés megszűnik;[6] a jogosult és az állam között fennálló mellékkötelem pedig kiüresedik, hiszen a főkötelem tárgya az adóstól többé nem követelhető, így a főkövetelés érvényesítése érdekében közhatalmi közreműködés sem vehető igénybe.[7]
A Ptk. 324. § (2) bekezdése szerint a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek; a főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti. A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy vajon a főköveteléstől függő mellékkövetelés elévülhet-e a főkövetelés elévülését megelőzően, vagyis önállóan számítandó-e a főköveteléstől függő mellékkövetelés elévülése.
- 193/194 -
A BH.1979.273. számú eseti döntés szerint: "[a] kamat elévülése a főkövetelés elévüléséig, vagy ennek sikeres érvényesítésével kezdődő elévülési idő lejártáig akkor sem következik be, ha a kezdő időponttól az elévülési határidőnek megfelelő határidő már eltelt és érvényesítése ezt követőleg, de a főkövetelés kiegyenlítésétől számított elévülési határidőn belül történt." A döntés jogi indokolásaként - miután idézi a Ptk. 324. § (2) bekezdését, és megállapítja, hogy a kamat a főköveteléstől függő mellékkövetelés - csupán annyit állapít meg, hogy "[a] törvény idézett rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, hogy az ilyen mellékkövetelés csak akkor évül el, ha a főkövetelés elévülése is bekövetkezett."
Ez az indok azonban elégtelen, mivel egyáltalán nem kétségtelen, hogy a törvény rendelkezésének ez lenne a tartalma; ezt ugyanis kizárja mind az idézett rendelkezés nyelvtani (A), mind történeti (B) értelmezése, és ellene szól a teleologikus értelmezés (C) is.
(A) A törvény nem azt mondja, hogy a főkövetelés és az attól függő mellékkövetelések minden esetben együtt évülnek el, csupán azt, hogy a főkövetelés elévülése maga után vonja az attól függő mellékkövetelés elévülést is.[8] Ha ugyanis a BH-ba foglalt tétel helytálló lenne, akkor a jogalkotónak nem úgy kellett volna fogalmaznia, hogy "a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek" (ez egy végső időpontra utal), hanem úgy, hogy "a főköveteléstől függő mellékkövetelések a főköveteléssel együtt évülnek el" (ez a párhuzamosságra utalna).
(B) A Ptk. miniszteri indokolása nem adja e szabály indokát, így ebből nem tudunk kiindulni. E szabálynak azonban vannak előzményei a korábbi tervezetekben:
a. ) Az 1900. évi javaslat kötelmi jogi része 6. címének (A követelések megszűnése és az elévülés) 4. fejezete (1326. §-1359. §) foglalkozik az elévüléssel; az 1354. § szerint: "A főkövetelés elévülésével a tőle függő mellékszolgáltatások iránti követelés is elévül, még ha erre nézve nem telt is el az elévülési idő." A tervezet 1326. §-a szerint "A követelések, amelyekre nézve a törvény mást nem rendel, tíz év alatt évülnek el." A tervezet 1328. §-ának 10. pontja szerint 3 év alatt évültek el "[...] bárminő jogalapon járó kamatok és visszatérő időszakokban teljesítendő egyéb szolgáltatások, jelesül járadék és nyugdíjrészletek, tartásdíjak, kikötmények, részletek és a kamathoz hozzászámított tőketörlesztési részletek iránti követelések, ide nem értve azokat, amelyek értékpapírok kamat- és osztalékszelvényein alapulnak, vagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonatkoznak."
b. ) Az 1913. évi javaslat kötelmi jogi része 5. címének (A követelések megszűnése és elévülése) 4. fejezete (1050-1081. §) foglalkozik az elévüléssel; az 1076. § szerint "A főkövetelés elévülésével a tőle függő mellékszolgáltatások iránti követelés is elévül, még ha erre nézve nem is telt el az elévülés ideje." A tervezet indokolása szerint a főköveteléstől függő mellékköveteléseken kell érteni különösen a kamatot, költséget és a hasznokat. A tervezet 1050. §-a szerint "A követelések, amennyiben törvény mást nem rendel, húsz év alatt elévülnek." A tervezet 1052. §-ának 10. pontja szerint
- 194195 -
3 év alatt évültek el "[...] bárminő jogalapon járó kamat és visszatérő időszakokban teljesítendő egyéb szolgáltatások, különösen járadék és nyugdíjrészletek, tartásdíjak, kikötmények, részletek és a kamathoz hozzászámított tőketörlesztési részletek iránti követelések, ide nem értve azokat, amelyek értékpapírok kamat- és osztalékszelvényein alapulnak, vagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonatkoznak."
c.) Az 1928. évi (végleges) javaslat kötelmi jogi része V. címének (A követelések megszűnése és elévülése) 4. fejezete (1283. §-1313. §) foglalkozik az elévüléssel; az 1076. § szerint: "A főkövetelés elévülésével a tőle függő mellékszolgáltatások iránt fennálló követelés is elévül, még ha erre nézve nem is telt el az elévülés ideje." A korábbi szövegtervezet (III:351. §) ezzel ellentétes szabályt tartalmazott, amennyiben kimondta, hogy a mellékkövetelések csak akkor évülnek el, ha az azokra irányadó különös elévülési idő is eltelt. A tervezet 1283. §-a szerint "A követelések harminckét év alatt elévülnek, hacsak törvény mást nem rendel." A tervezet 1285. §-ának 10. pontja szerint 3 év alatt évültek el "[...] bármily jogalapon járó kamatok és egyéb olyan szolgáltatások iránt támasztható követelések, amelyeket visszatérő időszakokban kell teljesíteni, különösen járadék és nyugdíjrészletek, tartásdíjak, kikötmények, részletek és a kamathoz hozzászámított tőketörlesztési részletek iránti követelések, ide nem értve azokat, amelyek értékpapírok kamat- és osztalékszelvényein alapulnak, vagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonatkoznak."
Jól látható, hogy a korábbi tervezetek a kamat tekintetében rövidebb elévülési idővel számoltak, azonban a főköveteléstől függő mellékkövetelések, köztük a kamat elévülése tekintetében a Ptk. 324. § (2) bekezdésének első fordulatával lényegében azonosan rendelkeztek azzal, hogy kifejezetten kimondták: az elévülés akkor is bekövetkezik, ha a mellékkövetelésre irányadó elévülési idő még nem telt. Ez megvilágítja a rendelkezés értelmét: ha a főkövetelés elévül, a tőle függő mellékkövetelés se legyen érvényesíthető. Ez a szabályozás azonban nem zárja ki azt, hogy a mellékkövetelés korábban is elévülhessen, hiszen a kamatra vonatkozó rövidebb elévülési időnek akkor van értelme, ha az egyes részletek iránti követelések a főkövetelés elévülését megelőzően is elévülhetnek.
(C) Az elévülés jogpolitikai indoka is inkább azt támogatja, hogy ez csak egy végső időpont: a jogosulttól ugyanis elvárható, hogy igényeit minél hamarabb, teljes körűen közölje a kötelezettel, és ne álljon elő - utólag - újabb és újabb igényekkel. A Ptk. indokolásából egyébként is az a törekvés tűnik ki, hogy az elévülés lehetőleg minél hamarabb bekövetkezzék. Ha tehát a jogosult késedelmeskedik a mellékkövetelés érvényesítésével, ez ugyan a főkövetelés elévülésére nem hat ki, de a mellékszolgáltatásra vonatkozó igénye elenyészik.[9]
Mindebből tehát adódik az a következtetés, hogy a főkötelezettség és a mellékkötelezettség elévülése külön-külön számítandó, a mellékkövetelés elévülése bekövetkezhet akkor is, ha a főkövetelés még nem évült el; a főkövetelés elévülésére a mellékkövetelés elévülése nem hat ki, a főkövetelés elévülése pedig csak a főköveteléstől függő mellékkövetelésre (vagyis a járulékokra: kamat, költség, haszon) hat ki.
- 195/196 -
A főadóssal és a kezessel szembeni követelés nem azonos, mivel nem azonos a jogcíme, noha az esedékessége és a tárgya (a teljesítendő szolgáltatás) azonos. A kezes ugyanis nem az alapszerződést teljesíti, hanem a kezesi szerződést, ezért teljesítésének jogcíme a kezesség lesz (s nem pl. adásvétel), bár tárgyát végső soron (utaló szabály révén) az alapszerződés fogja meghatározni. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a két követelés elévülése ugyan egyszerre indul, de egymástól függetlenül folyik, és ezért eltérő időpontokban érhet véget.[10]
A kezessel szembeni követelést nem tekinthetjük a főadóssal szembeni követeléstől mint főköveteléstől függő mellékkövetelésnek sem. A kezesi szerződés önálló jogviszonyt hoz létre a jogosult és a kezes között, amely járulékos jellegétől függetlenül megőrzi önállóságát, hiszen nem feltétlenül szűnik meg, ha az alapkövetelés megszűnik. Például a főkövetelésnek a főadós jogutód nélküli megszűnése folytán való megszűnése a kezessel szembeni követelést nem szünteti meg.[11]
A kezessel szembeni követelés - a Ptk. 272. § (1) bekezdése értelmében - abban az időpontban esedékessé válik, amikor a főadós a biztosított kötelmet elszegi. A kezessel szembeni követelés elévülése a Ptk. 326. § (1) bekezdése szerint tehát ebben az időpontban kezdődik, és mindaddig tart, amíg a kezessel szemben az elévülést meg nem szakítják (Ptk. 327. § (1) bekezdés), vagy az elévülési idő el nem telik. A jogosult a kezessel szemben nem hivatkozhat arra, hogy a főadóst felhívta teljesítésre, és a főadóssal szembeni igényérvényesítésének idejére az elévülés "nyugodott", hiszen a kezessel szembeni igény érvényesítésének semmiféle akadálya nincs.
Igaz ugyan, hogy a kezes a Ptk. 274. §-a szerint megtagadhatja a követelés teljesítését, amíg a követelés a kötelezettől, vagy az őt megelőző kezesektől behajtható, de a sortartási kifogás előterjesztése a kezes joga; ő dönti el, hogy bevárja-e a főadóssal szembeni igényérvényesítést, vagy azonnal teljesít.[12] A kezes döntését vélelmezni nem lehet, hiszen a késedelmes teljesítésből fakadó többletszolgáltatások a kezest terhelik.
A kezestől sem várható el jobban, mint a főadóstól, hogy felszólítás nélkül teljesítsen, hiszen ő is bizakodhat az elévülésben, illetve abban, hogy vele szemben (bármely okból) nem érvényesítenek igényt. A jogosultnak kell tehát nyilvánvalóvá tenni, hogy a kezessel szemben igényt akar érvényesíteni, így döntési helyzetbe hozva őt, hogy azonnal teljesít-e (elkerülve a többlet-kamatterheket, bízva a visszkereseti igényében vagy éppen a főadóst kímélendő), vagy bevárja a főadóssal szembeni igényérvényesítés végeredményét (vállalva a többlet-kamatokat, a perköltségeket és végrehajtási költségeket).
Ezt támasztja alá az is, hogy - tekintettel a követelés elévülésének lényeges anyagi és eljárásjogi joghatásaira - az elévülési idő bármely okból bekövetkező meghosz-
- 196/197 -
szabbodása a kezes felelősségét terhesebbé teszi, amennyiben hosszabb ideig kell tartania a követelés érvényesítésétől,[13] ezért a Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében az elévülés főadóssal szembeni megszakítása önmagában nem hathat ki a kezessel szembeni követelés elévülésére.
A kezest tehát a rá irányadó elévülési időn belül fel kell szólítani, hogy teljesítse a kötelezettségét. Ha a kezes nem él a sortartás kifogásával, akkor a kezessel szembeni elévülés megszakad, az elévülés újra kezdődik, és a továbbiakban a kezes a Ptk. 337. § (1) bekezdése értelmében a főadós egyetemleges adóstársa lesz (hiszen ugyanazzal a szolgáltatással tartozik, ez mindkettejüktől követelhető, de csak egyszer). Ez az elévüléssel kapcsolatban nem vet fel különleges problémát, hiszen a kezes saját felróható magatartása (nem-teljesítése) folytán kerülhet csak abba a helyzetbe, hogy olyan követelést kell kielégítenie, amely esetleg a főadóssal szemben időközben elévült, elenyésztetve a visszkereseti igényt (Ptk. 276. §) is.
Ha a kezes él a sortartás kifogásával, akkor az elévülés folyása megszakad. További sorsa azonban nem egyértelmű, mert két, dogmatikailag látszólag egyaránt elfogadható megoldás is szóba jöhet:
a. ) a kezessel szembeni követelés nyugszik: az elévülés tehát ebben az esetben is - azonnal, illetve az eljárás befejeztével - újra kezdődik, de egyben nyugvása is megállapítható mindaddig, míg a jogosult nem kerül abba a helyzetbe, hogy igazolja: a követelés a főadóstól (és a megelőző kezesektől) nem volt behajtható. (Ebben az esetben is meghosszabbodik a kezessel szembeni elévülés, ha a főadóssal szemben megszakítják, ez azonban nem ütközik a Ptk. 273. § (2) bekezdésébe, mivel a kezes ezt a kockázatot a sortartási kifogás előterjesztésével vállalta.) Ebben az esetben a kezes kötelezettsége - hacsak időközben nem tesz tartozáselismerő nyilatkozatot, vagy nem köt egyezséget a jogosulttal, amikor az elévülés folyása a nyugvás ellenére megszakad - rövidebb idő alatt évül el, mint a főadósé.
b. ) a kezessel szemben nem folyik az elévülés: ha a sortartási kifogást jogalakító nyilatkozatnak (hatalmasságnak) tekintjük, akkor felfoghatjuk úgy is, hogy a kezes a sortartási kifogás érvényesítésével módosítja a jogviszonyt (teljesítését egy további felfüggesztő feltételtől teszi függővé), aminek az a jogkövetkezménye, hogy az esedékesség időpontja megváltozik. Az elévülés tehát a sortartási kifogás előterjesztésével megszakad, és a felfüggesztő feltétel bekövetkeztekor indul újra.
Álláspontunk szerint a b) megoldás tekinthető helyesebbnek. Az a) megoldás esetén ugyanis kérdéses, hogy milyen alapon állapítjuk meg a követelés elévülésének nyugvását, ha egyszer annak bírósági érvényesítése nem kizárt, csupán a végrehajtása függ egy további feltételtől. A b) megoldás esetén a feltételes marasztalhatóság nem jelent problémát, hiszen a követelés még nem esedékes, ezért a kezes felelősségének megállapítása iránti kereset valódi megállapítási kereset lesz.
A sortartási kifogás előterjesztése felveti azt a problémát is, hogy mi a helyzet akkor, ha a főadóssal szembeni követelés a sortartási kifogás előterjesztését követően,
- 197/198 -
de a kezes újabb teljesítésre felhívását megelőzően évül el.[14] Álláspontom szerint kétféle eset lehetséges:
1. ) Ha a főadóssal szembeni követelés elévülése a kezes visszkereseti igényének gyakorlását lehetetlenné teszi, akkor a kezes - mivel az elévülés a jogosult hibájából következett be - a Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében a kötelezettsége alól felszabadul.
2. ) Ha a főadóssal szembeni követelés elévülése a kezes visszkereseti igényének gyakorlását nem teszi lehetetlenné (a kezes az igényét beszámítás, vagy óvadékból, illetve kézizálogból való kielégítés (Ptk. 324. § (3) bek.) útján érvényesíteni tudja), a kezessel szembeni követelés a Ptk. 273. § (3) bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető követeléssé válik.
A jogosult tehát a kezessel szembeni követelés érvényesítése érdekében köteles a főadóssal szembeni igény érvényesítéséről gondoskodni. Nem csupán arról van azonban szó, hogy a jogosult nem engedheti, hogy a főadóssal szembeni követelés elévüljön, de - tekintettel a késedelemből fakadó többletterhekre és a kezes visszkereseti igényére - a gyors és célszerű igényérvényesítésre is köteles. Ha ugyanis az igényérvényesítés a jogosult hibájából elhúzódik, és a követelés ezért válik a főadóstól behajthatatlanná, vagy a kezesre nézve egyébként terhesebbé, a kezes felszabadul kötelezettsége alól a Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében, illetve megtagadhatja az indokolatlan késedelem idejére járó mellékszolgáltatásokat (kamat, kötbér) a Ptk. 273. § (2) bekezdése szerint.
A gazdasági társaság tagjának a társaság tartozásaiért fennálló felelősségére (mögöttes felelősség) a sortartó kezes felelősségére vonatkozóan elmondottak csak igen korlátozottan érvényesek. A gazdasági társaság tagjával szemben a mögöttes felelőssége alapján érvényesített követelés és a társasággal szembeni követelés itt sem azonos, hiszen nem azonos a jogcímük, noha a tárgyuk (a teljesítendő szolgáltatás) azonos. A tag nem az alapszerződést teljesíti, hanem a törvény erejénél fogva közte és a hitelező között létrejövő kötelmet, ezért teljesítésének jogcíme a tagi felelősség lesz, bár tárgyát végső soron (utaló szabály révén) az alapszerződés fogja meghatározni. A taggal szembeni követelést nem tekinthetjük a társasággal szembeni követeléstől, mint főköveteléstől függő mellékkövetelésnek sem, hiszen ez sem szűnik meg a főkövetelésnek a társaság jogutód nélküli megszűnése folytán.
Van azonban egy lényeges különbség a tag és a kezes kötelezettsége között: a kezes kötelezettsége a kötelem főadós általi elszegése időpontjában nyomban esedékes, míg a tagé csak akkor, amikor a társaság vagyona a követelésre nem nyújt fedezetet. Felvethető kérdésként, hogy vajon önmagában elegendő-e maga a fedezethiány ténye, vagy szükséges-e ennek igazolása. Indokolatlan lenne azonban a hitelezőtől elvárni a társaság anyagi helyzetének olyan pontos ismeretét, amely lehetővé tenné a fedezet elégtelenné válásának azonnali észlelését, ezért az esedékességet ahhoz az
- 198/199 -
időponthoz indokolt kötni, amikor a fedezethiány megállapításra kerül. Ezt igazolja az is, hogy a fedezethiány nem feltétlenül áll fenn minden követelés tekintetében egyszerre, egyrészt, mert a társaság helytállási kötelezettsége lehet korlátozott is, másrészt, mert lehetséges, hogy olyan biztosítékok is rendelkezésre állnak, amelyek nem képezik a végrehajthatás alá vonható, illetve a felszámolási vagyon részét.[15] A behajthatatlanságot - amely az igény bírósági úton való érvényesíthetőségének lehetetlenségét jelenti[16] - tehát minden egyes követelésre külön-külön kell vizsgálni, illetve -a követelés behajtására hivatott hatósági eljárásban (felszámolás, végrehajtás) - megállapítani.
A taggal szembeni követelés elévülése tehát az adott követeléssel kapcsolatos fedezethiány megállapításának időpontjában kezdődik, amely a végrehajtás behajthatatlanság okán való szünetelésének megállapítása, a behajthatatlansági nyilatkozat kiállítása, illetve a felszámolási zárómérleg jóváhagyása időpontjában jelölhető meg. Mindhárom eset feltételezi a társasággal szembeni igényérvényesítést, tehát kizárt, hogy a társasággal szemben elévült követelést érvényesítsenek a taggal szemben. Ha ugyanis a társasággal szembeni igényérvényesítés eredménytelen, az szükségképpen a felszámolásba torkollik, amelynek tartama alatt - kivéve, ha behajthatatlansági nyilatkozat kiállítására került sor, ami viszont esedékessé teszi a taggal szembeni követelést - a társasággal szembeni elévülés nem folyik (Ptk. 327. § (2) bekezdés), a felszámolási eljárásban nem érvényesített igények - amelyek kapcsán az elévülés egyáltalán szóba jöhet - pedig a felszámolási eljárás befejeztével megszűnnek.
Láthattuk tehát, hogy a gazdasági társaság tagjának mögöttes felelőssége jelentős mértékben különbözik a sortartó kezes mögöttes felelősségétől. A mögöttes felelős mindkét esetben önálló jogcímen felel, ezért a vele szemben érvényesített követelés a főadóssal szembeni követeléstől függetlenül évül el. Míg azonban a kezessel szembeni követelés a kötelemszegéssel esedékessé válik, és ezért külön fel kell szólítani a teljesítésre akkor is, ha a követelést elsődlegesen a főadóssal szemben kívánják érvényesíteni, addig a tag előzetes felszólítására nincs szükség, hiszen a vele szemben érvényesített követelés csak a fedezethiány megállapítása időpontjában válik esedékessé.
Láthattuk azt is, hogy a főadóssal szembeni gyors és célszerű igényérvényesítés egyik esetben sem mellőzhető; ennek elmaradása mindkét esetben a mögöttes felelős felszabadulásához vezet. A mögöttes felelős azonban tulajdonképpen egyik helyzetben sem kiszolgáltatott a korlátlan idejű igényérvényesítésnek: a kezes saját teljesítésével tud szabadulni a kötelemből, a tag pedig a társaság saját tőkéjének megemelésével biztosíthatja azt a fedezetet, amely a követelések esedékességkor kielégítését biztosítja, és tagi jogai gyakorlása révén erre rá is tudja szorítani a társaságot.
- 199/200 -
Mindezekből álláspontom szerint az következik, hogy a felszámolási eljárások elhúzódásának és a sokszor visszaélés-gyanús hitelezői igényérvényesítés ellenére sincs okunk a konszernjogi felelősség körében az elévülésre - a főadóssal és a mögöttes felelőssel szembeni követelés azonosítása révén - speciális szabályokat alkalmazni.■
JEGYZETEK
[1] A cikk az 1/2007. PJE határozat megszületését megelőzően készült.
[2] Vö.: Szladits Károly (szerk): Magyar Magánjog III. Budapest: Grill, 1941. 1.§, 2.
[3] A harmadik személy javára szóló kötelemnek tehát nem alanya a kedvezményezett, ha nem jogosult a szolgáltatást követelni.
[4] Maga az elévülés intézménye a praetori perrendből ered; a praetor ugyanis a bona fides elvével össze nem férő magatartásként kezelte azt, ha a jogosult ésszerű ok nélkül hosszú időn keresztül nem gyakorolta jogát, de utóbb mégis bírósághoz fordult, ezért ilyen esetre a formulában megtagadta a jogvédelmet a jogosulttól.
[5] A mai gyakorlatban és jogirodalomban ezt nevezik - tévesen - az elévülés nyugvásának; valójában az elévülés nyugvását - amely idő alatt az elévülés nem folyik - hatályos jogunk csak a jogérvényesítés időtartamára ismeri el (Ptk. 327.§ (2) bek.).
[6] A bontó feltétel bekövetkeztével - ha ez nem maga a kötelemnek megfelelő teljesítés - a főkötelem teljesítése lehetetlenül; a lehetetlenülés szabályai kerülhetnek alkalmazásra a Ptk. 312.§-a szerint.
[7] E mellékkötelem ugyanakkor nem szűnik meg. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az érvényesen létrejött kötelem elvben örök időkre szól. A kötelem hatályának megszűnése után is fennmaradnak bizonyos joghatásai, ezért a kötelem ex nunc hatályú megszün(tet)ése valójában csak a kötelem részleges megszűnését, tulajdonképpen módosulását eredményezi: a már teljesedésbe ment szolgáltatások tekintetében a hatályát vesztett érvényes kötelem fennmarad, míg a nem teljesített szolgáltatások tekintetében megszűnik; az ex tunc hatályú megszün(tet)és esetén azonban a kötelem valóban, a maga egészében megszűnik.
[8] Ennek oka pedig az, hogy ellenkező esetben az elévülési idővel megegyező időre járó kamat soha nem évülne el, hiszen mindig új részleteik válnának esedékessé.
[9] Ez természetesen csak az önálló mellékszolgáltatásokra vonatkozik. Az önálló és önállótlan mellékszolgáltatás nem azonos fogalom a főköveteléstől függő, és attól független mellékszolgáltatás fogalmával: itt az önállóság valójában önállóan érvényesíthetőséget jelent.
[10] A főadóssal szembeni követelés elévülése esetén azonban a kezesi felelősség a Ptk. 273.§ (3) bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető.
[11] A kamat, haszon, költség stb. iránti igényt a főkövetelés megszűnése ugyanis megszünteti.
[12] A kezes a Ptk. 286.§-a alapján jogosult a követelés esedékességekor, külön felszólítás nélkül, akár a főadós akarata ellenére is teljesíteni.
[13] A kezesnek természetesen számolnia kell azzal, hogy ha teljesítésre felszólítják, akkor az elévülés megszakad és újraindul; ha azonban ez az elévülési idő alatt nem történik meg, akkor alappal bizakodhat abban, hogy vele szemben már nem kívánnak igényt érvényesíteni.
[14] A felszólítást követő elévülés ugyanis - a fentebb kifejtettek szerint - már nem hat ki a kezesre.
[15] A bérlő például olyan helyiség birtokbaadása iránti - kötelmi - igényét is érvényesíteni tudja, amely később nem lesz a felszámolási vagyon része.
[16] Az elévült követeléseket ki kell zárni e körből, hiszen az elévülés megszünteti az igényt.
Lábjegyzetek:
[1] * A szerző doktorandusz ** " Jog és felelősség " - szimpózium a PPKE JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskolájában (2006. november)
Visszaugrás
