Az esélyegyenlőség kérdése folyamatosan napirenden van az önkormányzatoknál, különösen az azt előíró jogszabályok által, a kapcsolódó feladatok pedig napjainkban számos, nem csupán gazdasági jellegű kihívást tartalmaznak, többek között az intézmények fenntartási költségeinek robbanásszerű emelkedése miatt. A címben szereplő Útmutató a Belügyminisztérium által 2021. július 1-jén közreadott Módszertani Útmutató a helyi esélyegyenlőségi programok (HEP-ek) elkészítésének szempontjaihoz és a program felülvizsgálatához, melynek célja, hogy iránymutatással segítse a települési önkormányzatokat a HEP elkészítésében, felülvizsgálatában, társadalmi egyeztetésében, valamint tájékoztatást nyújtson arról, hogy a program kapcsán milyen egyéb szakmai segítséget vehetnek igénybe.
A szociális szakma mindig hangsúlyozta, hogy a gazdasági nehézségek a rászorultabbakat súlyosabban érintik, azonban napjainkban létkérdés, hogy a gyengéket támogató jogszabályi előírások az önkormányzatok gondozásában milyen módon érvényesülhetnek.
Bár "a kormány alapjogként kezeli, hogy az állami szolgáltatások mindenki számára azonos minőségben legyenek elérhetők, függetlenül attól, hogy valaki városban vagy falun él,"[1] - nem beszélve a tanyás térségekről - ez különböző mértékű anyagi erőfeszítést kíván meg a különböző helyzetben lévő önkormányzatoktól.
Az állami szolgáltatások elérhetőségének biztosítása, a digitális, élethelyzetalapú, adatvezérelt, gyorsabb, egyszerűbb, online ügyintézés[2] még nem jelent feltétlenül egyenlő esélyű hozzáférést a közigazgatási és szociális szolgáltatásokhoz, mert ahhoz egyrészt a tanyás térségek lakóinak is el kell tudniuk érni e szolgáltatásokat, másrészt pedig ahhoz mind a szolgáltató, mind az igénybevevő részéről megfelelő kompetencia és digitális kompetencia szükséges. Az önkormányzati tisztviselők tehát hivatásbeli és magánéletbeli kötelezettségeik következtében tisztában vannak a kérdés jelentőségével.
A gyengék, különösen a gyermekek és az idősek támogatása - azok megfelelő kompetenciájának hiányában - az aktív korú munkavállalókat terhelik. A kihívásokat a fentiek alapján különösen négy csoportba sorolhatjuk:
1. jogi kihívások,
2. intézményvédelmi kihívások,
3. a két fenti kihívásból származó szakmaközi kihívások,
4. a tisztviselőt (munkavállalót) érintő kihívások.
Az első és a második kérdés megválaszolásához fel kell tennünk egy kényelmetlen kérdést: az önkormányzat egzisztenciális kérdései közepette eredményesen szolgálható-e az esélyteremtés ügye? Az első kérdés olyan összetett követelményt támaszt, melynek minden időben meg kell felelnie az állami alrendszernek, nevezetesen: intézkedéseinek a jog talaján kell állnia és a közjót kell szolgálnia. Az esélyteremtést vizsgálva kiemelt figyelmet kell fordítani az iskolaév elején az Útmutató azon kijelentésének, mely az Ebktv. 31. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján így hangzik: "A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a köznevelési esélyegyenlőségi terv, illetve a szakképzési esélyegyenlőségi terv és a településfejlesztési terv antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról." A településeket tehát aszimmetrikusan érintik az esélyteremtés fentebb említett követelményei, mert a kisebb településeken nincs szakképző intézmény, ezért a szakképzési esélyegyenlőségi terv és a HEP összhangját nem kell biztosítani. A közoktatási, köznevelési esélyegyenlőségi tervek tartalmának azonban meg kell jelennie minden település HEP-jében. A közoktatási, köznevelési esélyegyenlőségi tervek célja ugyanis a szakszerű pedagógiai eszköztár infrastruktúrájának és személyi állományának létrehozása és működtetése, melyek a megfelelő tanulói fejlesztés garanciái.[3] Az esélyteremtő pedagógiai munka feltétele a pedagógusok megfelelő társadalomtudományi elméleti ismeretei. Könnyen belátható, hogy a pedagógusok megfelelő társadalomtudományi elméleti ismeretei közvetítéséhez szükség van megfelelő számú pedagógusra,[4] és a kialakított infrastruktúra működtetésére. A települési önkormányzatoknak meg kell küzdenie az iskolák szektorális fenntartásából származó viszonylagos elkülönülésével is. Ennek sarkalatos pontja a település jegyzője és az iskolák együttműködése, a HEP és a köznevelési esélyegyenlőségi intézkedési terv kapcsán.[5] Az önkormányzatok számára tehát a HEP Fórum jelenti a legfontosabb konzultációs színteret, ahol lehetőség nyílik az esélyegyenlőségi problémák társadalmasítására.[6] Az esélyegyenlőségi dokumentumok hozzáférhetőségének kérdését az Ebktv.[7] a Kormányrendelet,[8] az Útmutató[9] és a köznevelési intézmények esélyegyenlőségi dokumentumai tartalmazzák.[10] Az esélyteremtés konkrét vonatkozásait azonban különösen központi és helyi rendeletek tartalmazzák.[11]
Az önkormányzatok esélyteremtési szempontból másik sarkalatos dokumentuma a településfejlesztési, településrende-
- 34/35 -
zési terv,[12] melynek integráns része az épített és a természetes környezet állapota, a településen élő hátrányos helyzetű csoportok lakhatásának kérdései, különös tekintettel a szegregálódó területekre és a szegregátumokra.[13] Kevésbé tartalmazza a településfejlesztési terv a tanyán élők környezetének leírását, még kevésbé az ott élő emberek helyzetének ismertetését. A tanyán élők helyzete a szociális szolgáltatástervezési koncepcióból ismerhető meg, esetenként azt a térségi szociális ellátásokat biztosító szervezet feladatait felsoroló dokumentum tartalmazza. A megnövekedett üzemanyagárak nemcsak a tanyán élők közigazgatási, egészségügyi, szociális, hanem közösségi szolgáltatáshoz való hozzáférését is megnehezíthetik.
A harmadik kérdés megválaszolásához felsorolhatjuk az önkormányzat partnereit a felzárkóztatás folyamatában. Elsősorban a települési önkormányzat partnere a Kormány, a jogi keretrendszer és a szabályzók megalkotásával, működtetésével. Az önkormányzatok partnerei a minisztériumi intézmények, melyek elsősorban szakmai segítséget nyújtanak a felzárkóztatás folyamatában. Az önkormányzatok partnerei továbbá különféle önkormányzatisággal és céllal bíró szervezetek, illetve önkormányzati szövetségek. Partnerei lehetnek továbbá a települési önkormányzatoknak gazdasági és civil szervezetek, egyházak, de magánszemélyek is. Feltételeznünk kell a fent említett esélyegyenlőségi dokumentumok összhangját, melyről kizárólag úgy lehet gondoskodni, ha azok tartalma legalább a HEP Fórum résztvevői számára (különösen a felsorolt partnerek képviselői) hozzáférhetőek és tartalmuk mindenki számára közérthető. Az esélyegyenlőségi dokumentumok hozzáférhetőségének biztosítása a jegyző feladata, azonban az esélyteremtés közérthetőségének biztosításához ingyenesen igénybe veheti a Belügyminisztérium keretében tevékenykedő esélyegyenlőségi mentori szolgáltatásokat.[14] Az esélyteremtés felvázolt mechanikája nem tűnik bonyolultnak, azonban a politika, a jog, a gazdaság, a szervezetek képviselőinek, az önkormányzati HEP-referensek személyének folyamatos változása az esélyteremtést és annak népszerűsítését szüntelen feladattal látja el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
