https://doi.org/10.59851/mj.73.01.8
Az Alkotmánybíróság ugyanazon a napon a teljes ülésen, illetve öttagú tanácsülésen is napirendre vett ügyként, bírói indítvány alapján döntött a szociális ellátás igénybevételével összefüggő jogszabályok alaptörvény-ellenességéről. Az ügyek tárgyi összefüggése okán indokoltnak láttuk kitérni mindkét ügyre: először az Alkotmánybíróság teljes ülése által elfogadott, az örökbefogadói díj megállapításával összefüggő érdemi döntés, majd az öttagú tanács által elfogadott, a gyermekek otthongondozási díjával összefüggő határozat kerül bemutatásra.
Kulcsszavak: diszkrimináció tilalma; gondokság alá helyezés; gyámrendelés; gyermek otthongondozási díja; jogszabály pro futuro megsemmisítése; örökbefogadói díj; szociális biztonság
Határozatok száma: 12/2025. (X. 20.) AB határozat; 11/2025. (X. 9.) AB határozat.
The Constitutional Court, acting according to judicial initiations, adjudicated on the unconstitutionality of certain statutory provisions related to the entitlement to social welfare benefits. Thanks to the connection between the cases, the summary of the Court's decisions explains both decisions. The first case concerns a substantive ruling on the determination of the adoptive parent's allowance, followed by a decision relating to the home care allowance for children. In both cases, the Constitutional Court found a violation of the prohibition of discrimination as enshrined in Article XV (1) of the Fundamental Law.
Keywords: prohibition of discrimination; placement under guardianship; guardianship; child home care compensation; annulment of legal act pro future; remuneration for the adopter; social security
A Pécsi Törvényszék bírája az előtte folyamatban lévő per felfüggesztése mellett fordult az Alkotmánybírósághoz, indítványában - hivatkozva a 3166/2019. (VII. 10.) AB határozatban (a továbbiakban: régi Abh.)[1] tett megállapításokra - kérte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 39/A. § (1) bekezdésének a "kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését, és az előtte folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának kizárását.[2] Az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint a XIX. cikk (1) bekezdése sérelmét jelölte meg.
A bíróság előtt folyamatban lévő ügy lényege a következő: a közigazgatási per tárgyává tett kérdés a felperes örökbefogadó szülő számára megállapítandó örökbefogadási díj mértéke.
Az örökbefogadói díj célja, hogy minimalizálja a szülő számára a jövedelemkiesést, és ezáltal lehetővé tegye az örökbefogadó szülő számára az örökbefogadott gyermekkel történő otthonmaradást a szülő-gyermek közötti érzelmi kötelék elmélyítése érdekében, a gyermek legjobb érdekének szem előtt tartásával. Az örökbefogadói díjra az a biztosított jogosult, aki a második életévét (ikergyermekek esetén a harmadik életévüket) betöltött gyermek(ek)et örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, feltéve, hogy a gyermek nevelésbe vételének napját megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket a gondozásba vétel időpontját megelőzően nem neveli legalább egy éve folyamatosan saját háztartásában (lásd: Ebtv. 42/H. §-át).Az örökbefogadó anya az örökbefogadás előtt alkalmazásban volt egyrészt egy szállodánál (ezt szeretné alapul venni a díj számításánál), másrészt egyéni vállalkozó is volt (ezt nem kérte figyelembe venni). A gyermek nevelésbe vételét megelőző napon megszüntette a jogviszonyát a szállodánál, hogy az örökbefogadásra tudjon koncentrálni (a jogviszonyt 2024. március 26-án szüntette meg, a gyermek március 27-én került hozzá). Ezután kérte az örökbefogadási díj megállapítását, amit a hatóság nem a szállodában kapott bére alapulvételével, hanem a minimálbér alapján állapított meg, mivel március 27-én, vagyis a nevelésbe vétel napján "csak" főállású egyéni vállalkozó volt, amely tevékenységből nem vallott be jövedelmet. A felperes azt kérte a bíróságtól, hogy a díj megállapításának az alapja a március 26-ig fennálló jogviszonyából származó jövedelme legyen.
Az ügyben eljáró közigazgatási bíróság szerint az alkalmazandó Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésének "kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál" szövegrésze alaptörvény-
- 54/55 -
ellenes, ugyanis az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit és XIX. cikk (1) bekezdését is sérti. Az indítvány szerint az Ebtv. alkalmazandó rendelkezése indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza azokat az ellátásra jogosult személyeket, akik a jogosultságot közvetlenül megelőző, az ellátási összeg meghatározása szempontjából releváns időszakban tőlük független okokból (munkáltató működésével összefüggő ok miatti felmondás, a gyerek örökbefogadása miatt nem vállalható munkateher, családi okok stb.) kényszerülnek munkahelyváltásra. Jelen esetben az anya éppen azért szüntette meg a munkaviszonyát, mert gyermeket fogadott örökbe, és nem tudta volna a munkakörét ellátni a gyermekre tekintettel. Az Ebtv. bírói indítvány által érintett rendelkezése alapján elesett attól a lehetőségtől, hogy az ellátás összegét a folyamatosan, évek óta fennálló munkaviszonyból származó jövedelme alapulvételével állapítsák meg.
Az indítvány szerinti diszkrimináció alapja, hogy a jogalkotó azonos járulékfizetést teljesítő jogosultak között tesz különbséget kizárólag azon szempont alapján, hogy a kérelem benyújtását megelőző 180 napban folyamatosan fennállt jogviszony az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennáll-e.
A régi Abh.-hoz képest az Ebtv. szóban forgó szabálya módosult, kiegészült.[3] A díj számításának alapjaként kell figyelembe venni egyrészt az ellátásra való jogosultság időpontját; másrészt a bevétel kizárólag ugyanattól származhat. Lényeges továbbá kiemelni, hogy ugyan a bíróság előtti ügy az örökbefogadói díj számításával volt kapcsolatos, ám szerkezetileg az Ebtv. 39/A. §-a a jogszabály általános rendelkezései között szerepel, így azt az Ebtv. 5/C. § c) pontja alapján az összes, a törvény hatálya alá tartozó pénzbeli ellátásra (CSED, örökbefogadói díj, GYED, táppénz) alkalmazni kell.Érdemes megjegyezni, hogy a régi Abh.-ban foglaltak szerint "[a] jogalkalmazás során a bíróságnak a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Az a jogszabályi értelmezés, amely egyenlőséget tesz a folyamatos biztosítási jogviszony és a fennálló foglalkoztatási jogviszony között, az Alaptörvénybe ütközne, mivel az nem következik a jogszabályból, sőt a jogszabály szövegét értelmetlenné tenné" (lásd: Indokolás [44]). Kérdésként vethető fel, hogy az indítványozó bíróság ezen megállapítás alapján a jelen esetben is értelmezhette-e úgy az Ebtv. szóban forgó rendelkezését, amely szerint a bírói döntés is alaptörvény-konform lett volna.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésének "kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál" szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt 2025. december 31. napjával megsemmisítette. Ehhez fűződően megállapította továbbá, hogy az alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a folyamatban lévő ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben. A testület döntését egyhangúan hozta meg.
A határozat elsőként az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdését állító indítványi elemre tért ki, amellyel összefüggésben felidézte állandó gyakorlatát: "[a]z állampolgárok tehát az Alaptörvényben nevesített speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak, az egyes támogatások konkrét formáját és mértékét a törvényhozó szabadon határozza meg" (3217/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [24]). Tartalmuk tekintetében azonban ezek a törvények sem lehetnek ellentétesek az Alaptörvény egyes rendelkezéseivel, így a XV. cikk előírásaival sem (régi Abh., Indokolás [21]).
Mindezek alapján a testület az érdemi vizsgálatot az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelmével összefüggésben folytatta le.
Az érdemi vizsgálat során, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó alkotmányossági teszt első lépése a megkülönböztetés alapját képező csoportok meghatározása (csoportképzés). Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelme akkor állapítható meg, ha a jogi szabályozás az egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között anélkül tesz különbséget, hogy annak tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka lenne, vagyis az önkényes. Az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése szempontjából homogén csoportnak az egészségbiztosítás egyes pénzbeli ellátásaira jogosult biztosítottak tekinthetőek. A biztosítottak körét pedig a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 6. §-a határozza meg.A határozat megállapítása szerint az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése e homogén csoporton belül megkülönböztetést valósít meg, ugyanis a "kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló" szövegrész az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásra jogosult biztosítottak között tesz különbséget. Ugyanazon foglalkoztatónál folyamatosan fennálló biztosítási jogviszony esetében ugyanis a biztosított által megszerzett jövedelem egésze képezi az alapját az ellátás összegének, míg a több foglalkoztatónál egymást követően fennálló jogviszonyok esetében kizárólag a legutolsó (az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló) jogviszonyból származó jövedelem alapján kerülhet sor az ellátás összegének meghatározására.
Ezek után a testület azt vizsgálta, hogy meghatározható-e ezen különbségtételnek a tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka. Ennek megítélése során az Alkotmánybíróság négy szempontot vett figyelembe: első-
- 55/56 -
ként alapul vette a régi Abh. megállapításait, és kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság "éppen azért nem találta alaptörvényellenesnek az Ebtv. korábban hatályos 39/A. §-át, mert az nem korlátozta az adott ellátás összegének meghatározását az ellátás kezdő napján fennálló foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelemre, hanem az ellátásra való jogosultságot megalapozó valamennyi foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelmet figyelembe vehetőnek tekintette". Másodsorban figyelembe vette a testület, hogy az Ebtv. módosítására jóval a régi Abh. elfogadását követően került sor. Harmadrészt kiemelte, hogy "amennyiben az Alkotmánybíróság meghatározza, hogy valamely jogszabálynak mely lehetséges értelmezése áll összhangban az Alaptörvénnyel, és mely lehetséges értelmezése lenne azzal ellentétes, a jogalkotó nem zárhatja ki a jövőre vonatkozóan az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést, és nem teheti kötelezővé az alaptörvény-ellenes értelmezést anélkül, hogy az (az egyéb irányadó alaptörvényi és jogszabályi környezet változatlansága esetén) ne vezetne az adott szabály alaptörvény-ellenességéhez".
Végül az érdemi döntés meghozatal során az Alkotmánybíróság figyelemmel volt az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésében foglaltakra és az ahhoz fűzött korábbi alkotmánybírósági gyakorlatra is, tekintettel arra, hogy a vizsgált jogszabály kifejezetten a "családok támogatását, a gyermekek életkörülményeinek javítását és a szülők számára a gyermekvállalással, gyermekneveléssel kapcsolatos terhek csökkentését célozza".
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "akár lehetnek is olyan (gazdasági vagy éppen családpolitikai) okok, melyek az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének csökkentését indokolják azon biztosítottak esetében, akik az ellátás igénybevétele szempontjából releváns időszakban több foglalkoztatási jogviszonyban is álltak", ilyen indokot azonban nem tudott azonosítani.
A megsemmisítés pro futuro elrendelését a testület azzal indokolta, hogy "adott esetben a felelős költségvetési gazdálkodás, az ellátásokkal való visszaélések lehetőségének kiszűrése, a releváns biztosítási időszakban megfizetett közterhekkel arányban álló összegű ellátás meghatározásának szempontja, és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak rendszerszintű szabályozása indokolhat olyan további jogalkotói intézkedéseket, melyek figyelembe veszik (azonban nem büntetik az ellátás összegének a tényleges jövedelemtől való elszakításával és a mindenkori minimálbér összegéhez kapcsolásával) a releváns időszakban fennállt több foglalkoztatási jogviszony tényét, különösen akkor, ha a több foglalkoztatási jogviszony fennállása a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével összhangban történt".
Az előzőekben ismertetett határozat elfogadásával párhuzamosan a Veszprémi Törvényszék és a Miskolci Törvényszék indítványa alapján döntött a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2023. július 28. és 2025. június 30. között hatályos 23. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességéről is.
A Veszprémi Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy lényege a következő. Az ügyben érintett kiskorú gyermek szüleivel autóbalesetet szenvedett, amelyben a szülők életüket vesztették, a gyermek pedig súlyosan sérült, fogyatékossá vált. A hatóság a nagyszülőket rendelte ki számára gyámként 2022 októberében, de a kórházi kezelések miatt a gyermek csak 2023. január végén került a háztartásukba. A gyámként kirendelt nagymama 2025 márciusában terjesztett elő kérelmet a hatóságnál, kérve a gyermek otthongondozási díjára (a továbbiakban: gyod) való jogosultság megállapítását. A hatóság határozatával a kérelmet elutasította. Arra hivatkozott, hogy bár a gyod-ra való jogosultság törvényi feltételei egyebekben teljesültek, a nagymama a kérelmét a szülők halálát követő három hónapon túl terjesztette elő, így a Korm. rendelet elbíráláskor hatályos 23. § (4) bekezdése szerint a kérelmet el kellett utasítania, jogszabályi felhatalmazás hiányában méltányosságot nem gyakorolhatott.
A nagymama ekkor közigazgatási pert indított, amelyben a Veszprémi Törvényszék az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, kérte a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdése megsemmisítését, mivel az az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével ellentétes. A Veszprémi Törvényszék indítványában kitért arra, hogy az Alkotmánybíróság 5/2023. (VI. 6.) AB határozata és 22/2024. (XII. 23.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) döntött[4] a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 39. §-a alaptörvény-ellenességéről, így a szülői felügyeleti jog szünetelése, illetőleg bíróság általi megszüntetése esetén már nem követelte meg a szülő gyod-ra való jogosultságának előzetes megállapítását.
A Miskolci Törvényszék bírája az előzőekhez hasonlóan szintén a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességét állította, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelme miatt. Az indítvány benyújtására okot adó ügyben érintett gondozott személy felnőttkorú, súlyosan halmozottan fogyatékos személy, akit szülei el-
- 56/57 -
vesztése után a nagynénje (az alapügy felperese) a saját háztartásában gondoz. A felperes a szülők halálát követően az akkor még kiskorú gondozott személy gyámjaként is kijelölésre került, 2020 óta pedig a gondozott személy cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alatt áll, gondnoka ugyancsak a felperes.
A felperes 2024. január 31. napján terjesztett elő kérelmet a gyod-ra való jogosultság megállapítása iránt, amelyet a hatóság elutasított, arra hivatkozva, hogy a gondozott személy vér szerinti szülei részére a gyod-ra való jogosultság korábban nem került megállapításra, ami pedig a gyod hozzátartozó részére történő megállapításának törvényi előfeltétele.
Az Alkotmánybíróság a két indítványt együtt bírálta el.
Megjegyzést érdemel, hogy az Alkotmánybíróság az Abh.-ban éppen a jelen esetben érintett felperes korábbi indítványa alapján járt el, és állapította meg a Szoctv. 39. § (1) bekezdés a) pontja "a szülőnek az ellátásra való jogosultságát a gyermekre tekintettel korábban már megállapították, de" fordulata alaptörvény-ellenességét. Az Abh. meghozatalát követően a hatóság a korábbi elutasító határozatát visszavonta, és eljárást indított a gyod-ra való jogosultság elbírálása érdekében. Ezen eljárásban a hatóság által kirendelt szakértő megállapította, hogy a gondozott személy nem képtelen az önellátásra. Így ezúttal a hatóság erre alapozottan utasította el a nagynéni kérelmét. A Miskolci Törvényszék felhívására a nagynéni keresetét kiterjesztette erre a döntésre is, amelynek következtében a hatóság kiegészítette a határozatát azzal, hogy a gondozást végző hozzátartozó azért sem jogosult gyod-ra, mert a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdése szerinti határidőt a kérelem előterjesztésére elmulasztotta.
Az Alkotmánybíróság határozatával megállapította, hogy a Korm. rendelet 2023. július 28. és 2025. június 30. között hatályos 23. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes volt, emellett az Alkotmánybíróság elrendelte annak konkrét ügyekben való és általános alkalmazásának tilalmát is.
A testület abból indult ki, hogy a hozzátartozó a gyod megállapítása iránti kérelmet a szülő halála vagy egészségromlása esetén ezen ok bekövetkezésétől számított három hónapon belül nyújthatta be, amely határidő nem vonatkozott a szülői felügyeleti jog szünetelésének, illetőleg bíróság általi megszüntetésének eseteire (ekkor semmilyen határidő nem állt rendelkezésre a gyod megállapítása iránti kérelem előterjesztésére).
Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelmének vizsgálata során első lépésként a csoportképzést végezte el a testület. Érvelése szerint "homogén csoportnak mindazon, a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozók tekinthetőek, akik a gyermekkel közös háztartásban tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelnek, a szülő pedig objektív módon nem tudja a gyermeket nevelni, vagy pedig arra nem jogosult".
A megkülönböztetés alapjaként pedig feltárta, hogy a Szoctv. 39. § (1) bekezdése értelmében a vér szerinti vagy örökbefogadó szülő helyett a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozó négy esetben igényelheti a gyod-ot: ha a szülő meghalt; ha a szülő a gyermek állandó és tartós gondozásában saját egészségi állapota miatt akadályozottá vált; ha a szülő szülői felügyeleti joga a Ptk. 4:186. § (1) bekezdés a), c), e), h) pontja, vagy a 4:186. § (2) bekezdése alapján szünetel; és ha a szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette. A Korm. rendelet 2025. június 30. napjáig hatályos 23. § (4) bekezdése értelmében a hozzátartozó a gyod megállapítása iránti kérelmet az előbb bemutatott első két esetben az adott körülmény (szülő halála vagy egészségi állapot miatti akadályoztatása) bekövetkezésétől számított három hónapon belül nyújthatta be, míg az utóbbi két esetben a kérelem előterjesztésére nem vonatkozik határidő.
Az Alkotmánybíróság szerint egyrészt sem a szülő halála, sem pedig a szülő egészségromlása nem tekinthető olyan körülménynek, mely azonnal és automatikusan megnyitná a hozzátartozó gyod-ra való jogosultságát, részben azért, mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy a gyermek a szülő halálának időpontjában már tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos legyen, részben pedig azért, mert a hozzátartozó majd csak a szülő halálát vagy egészségromlását követően fogja a gyermeket a gyermekkel közös háztartásban gondozni, ami a gyod-ra való jogosultság megállapításának alapvető feltétele. Másrészt arra is hivatkozott a testület, hogy nem azonosítható olyan érv, amely a fent ismertetett négy esetben igazolná a gyod-ra való jogosultság eltérő szabályozását, a kérelem benyújtására irányadó határidő megállapításán keresztül.
A gyod jogintézményének lényegét szem előtt tartva jutott a testület arra a következtetésre, hogy a Korm. rendelet "2023. július 28. és 2025. június 30. napja között hatályos 23. § (4) bekezdése alkotmányosan elfogadható, észszerű indokolás nélküli különbségtételt valósított meg a homogén csoporton belül azáltal, hogy a gyod iránti kérelem előterjesztésének határideje tekintetében különbséget tett azon esetek között, amikor a hozzátartozó a szülő halála vagy egészségromlása, illetve a szülői felügyeleti jog szünetelése vagy megszüntetése miatt gondozza saját háztartásában a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket". ■
JEGYZETEK
[1] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már vizsgálta az Ebtv. 39/A. §-ának korábban hatályos rendelkezését, és a bírói kezdeményezést elutasította.
[2] Ebtv. 39/A. § (1) Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál - az e törvényben foglalt kivételekkel - az ellátásra való jogosultság kezdő napján kizárólag az ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyban az adóelőleg megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni.
[3] Az egyes törvények bürokráciacsökkentéssel és jogharmonizációval összefüggő módosításáról szóló 2022. évi LXXV. törvény 8. § a) pontja az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdését 2023. július 1. napjától kezdődő hatállyal módosította a rendelkezést úgy, hogy az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének megállapításánál az ellátás kezdő napján "kizárólag az ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló" jövedelmet kell figyelembe venni.
[4] A döntések a gyod-ot az alábbiak szerint határozták meg: a gyod a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek saját háztartásban történő nevelését, gondozását ismeri el és honorálja; a gyermek életkorára tekintet nélkül; főszabály szerint a gyermek vér szerinti vagy örökbefogadó szülője számára; azonban a vér szerinti vagy örökbefogadó szülő meghatározott okokból történő kiesése esetén (halál, a gyermek állandó és tartós gondozásának akadályozottsága a szülő egészségi állapota miatt, szülői felügyeleti jog szünetelése, szülői felügyeleti jog megszüntetése) a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozó is jogosult lehet az ellátásra.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság; egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézet.
Visszaugrás
