Az 1989-es rendszerváltozással együtt járó gazdasági átalakulás igen mélyen áthatotta a tulajdoni viszonyok valamennyi területét. A kétszintű bankrendszertől az állami vállalatok előbb gazdasági társaságokká történő átalakulásáig és az ezzel párhuzamosan megindított privatizációjukig az új piacgazdasági rendszer magánjoga feltételezte a Polgári Törvénykönyvben található tulajdonjogi szabályok felülvizsgálatát, adott esetben az új körülményekhez történő igazítását is. Nem mellékesen azért, mert a dologi jognak szoros kapcsolata van a személyek jogával, a piacgazdasági körülmények között ugyanis a jogalanyiság elsődlegesen a tulajdonosi minőség perszonifikációja.1 A rendelkezések teljes, rendszerszintű felülvizsgálatára azonban értelemszerűen csak a törvénykönyv újrakodifikálása során van mód. A szakértői szintű munka 2010-es újraindulásával újra megnyílt annak lehetősége, hogy a dologi jog terén az új kódex szempontjából megfontolásra érdemesíthető javaslatok kerüljenek megfogalmazásra. Ebben a körben alapvetően azokra a klasszikus alapkérdésekre kívánok koncentrálni, amelyeket a gyakorlat és a jogirodalom eddig kevéssé érintett.
Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának eddigi eredményei - úgy a Szakértői Javaslat, mint a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény - a dologi jog terén az 1959-es törvény rendszerét és jelenlegi szabályait - a zálogjogot annak sajátos természetére tekintettel ide nem értve - néhány szembetűnő módosítással ugyan, de gyakorlatilag változatlanul megtartották. Ugyanakkor a Ptk. a tulajdoni rendszerről alkotott jogalkotói felfogást is tükrözi, az eddigi tervezetek azonban kisebb módosításokkal ugyan, de a jelenlegi Polgári Törvénykönyv szocialista tulajdonszemléletét konzerválják; ennek markáns jele a köz- vagy állami tulajdon jelenléte a kódexben.
A rendszerváltást megelőzően a kizárólagosan az állam tulajdonában levő dolgok körét az Alkotmány akkori 6. §-a példálózóan, és a Ptk. 168. §, majd 172. §-a ezt kiegészítve, a legfontosabb tárgyakat pontokba szedett tételes felsorolással nevesítette. Az Alkotmányból a rendszerváltozáskor kikerültek a tulajdon tárgyaira vonatkozó rendelkezések, a hatályos Ptk. XIV. fejezetének szabályai azonban e körben alapvetően nem változtak, ugyanakkor már számos ágazati jogszabály is nevesít e körbe tartozó dolgokat.2 Az új Ptk. 2002-ben megjelent koncepciója az állami tulajdonjog kizárólagos tárgyainak Ptk.-beli szabályai kapcsán alapvetően azt az ellentmondó helyzetet kívánta kezelni, hogy a felsorolásban nem testi tárgyak is - így például a frekvencia - szerepelnek, jóllehet mindössze azzal, hogy ha a dolog-fogalom nem nyer kibővítést, akkor minden kikerül az állami monopólium alól, amely a jelenlegi definíció szerint nem minősül dolognak.3 Ettől eltekintve mind a Szakértői Javaslat, mind a 2009. évi CXX. törvény megtartotta a Ptk. jelenlegi szabályait, köztulajdon címszó alatt, tulajdonosként már az önkormányzatot és a köztestületet is nevesítve.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy az Alkotmány elfogadásakor fennállott tulajdonviszonyokhoz képest 1989 után az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tulajdon egységes alkotmányos fogalma jelent meg,4 amely ugyan megtartotta a korábbi distinkciókat, így különösen a köz- és magántulajdon megkülönböztetését, de súlypontja a gazdasági átalakulással jelentősen eltolódott. Az Alkotmány több helyütt is tételez szabályokat a köztulajdon különféle formáira,5 ugyanakkor a 13. § alapvető jogként rögzíti a tulajdonhoz való jogot, de nem a polgári jogi tulajdont, mint dologi jogi kategóriát, hanem "a tulajdonhoz való jog[ot] általában.6" A tulajdonhoz való jog tárgya alkotmányos értelemben valamennyi magánjogi jogcím alapján fennálló vagyoni értékű követelés,7 alanyi körébe pedig nem csak magánjogi, hanem közjogi személyek is tartoznak.8 Mind az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének b) pontja, mind az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (1) bekezdése a tulajdonosi jogok gyakorlásáról szól, és ezzel alapvetően a Ptk. mögöttes dologi jogi szabályrendszerére utal.
Ezen a ponton lehet az előbbiekben kifejtettek alapján megkérdőjelezni azt, hogy a Ptk.-nak valóban szükséges-e az állami vagy köztulajdonra nézve bármilyen szabályt is tételeznie, és ily módon voltaképp rendszertani szinten megtartani az állami- és a magántulajdon dichotómiáját, miközben a modern piacgazdaságban a nem forgalomképtelen, tehát "vállalkozói" köztulajdon valójában a közjogi szereplők, mint különleges státuszú jogi személy tulajdonosok által tulajdonolt magántulajdont jelent. Az állami vagyonról szóló törvény rendezi a forgalomképes állami vagyontárgyakra nézve a tulajdonosi jogok gyakorlásának módját, a forgalomképtelen vagyontárgyakat pedig nézetem szerint alapvetően a tárgykör szerinti ágazati törvénynek kell meghatároznia, ami már jelenleg is több esetben így van,9 ennek révén viszont a szabályozás szükségtelenül párhuzamossá válhat.
Megfontolásra javaslom tehát azt, hogy a Ptk. jelenlegi XIV. fejezetében található szabályok egészében törlődjenek. A kodifikáló bizottság nem mehet el szó nélkül amellett sem, hogy Magyarország Alaptörvénye 38. cikkének (2) bekezdése értelmében az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét sarkalatos törvény határozza meg, vagyis formai szempontból az Alaptörvény zárja ki, hogy to-
-603/604-
vábbra is a Ptk. ilyen kérdésköröket rendezzen, ellenkező esetben ugyanis a Ptk. ebben a részében maga is sarkalatos törvénnyé válna. Tartalmi oldalról úgy vélem, hogy a forgalomképtelenségre vonatkozó rendelkezések a dologi jog általános szabályai, vagy az átruházás szabályai közé, a kisajátítás a tulajdonszerzési módok közé, az állami tulajdon védelmének Ptk. 181. §-ában található szabályai pedig - amelyeket a 2009. évi CXX. törvény már nem is tartalmazta - a kártérítési jogba minden dogmatikai sérelem nélkül áthelyezhetőek.
A Ptk. tulajdonjogi része - attól függetlenül, hogy a zálogjog szabályait nem tartalmazza - rendkívül rövid, meglehetősen kevés szabályt tartalmaz, szűkszavúsága miatt igen magas absztrakciós szinten marad. A magam részéről úgy vélem, hogy semmiképpen nem árthat sem a törvénykönyvnek, sem a jogalkalmazásnak, ha az új Ptk. több részletszabályt tartalmazna, és legalábbis az iránymutató bírói gyakorlatot nagyobb arányban építené be a rendszerébe. A Szakértői Javaslat, valamint a 2009. évi CXX. törvény példája nyomán alappal tehető fel, hogy az új Ptk. dologi jogi könyve szerkezetében a korábbi magyar kodifikációs munkák, összehasonlító szempontból pedig a német és osztrák kódexek mintáját fogja követni. A dologi jogi könyv régi-új szerkezeti felépítésében a dologi jogi könyvön belül a birtok szabályai kerülnek az élre, ezt követi a tulajdonjog, és a könyvet a korlátolt dologi jogok szabályai zárják. A törvénykönyvön belüli sorrendiség kérdésében nem kívánok állást foglalni, de megtartandónak vélem azt a megoldást, amely a vagyonjogi területen belül az első helyre helyezi a dologi jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
