A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint az állam, és ezáltal a jogalkotás feladata, hogy a joghoz jutást egy tisztességes és elérhető igazságszolgáltatási rendszer útján biztosítsa.[1] Ezen cél megvalósításának egyik eleme, hogy a jogi képviselő részvétele valóban a hatékonyabb, professzionálisabb pervitelt valósítsa meg a fél számára, miközben az eljárási garanciák biztosítják, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél ugyanazon eljárási jogokat gyakorolhassa, a fegyveregyenlőség elvéből következően. Jelen tanulmány áttekinti az elsőfokú eljárás kapcsán a jogi képviselővel, valamint anélkül eljáró fél eljárásjogi helyzetét, és ezzel összefüggésben elemzi a jogi képviselő nélkül eljáró félre vonatkozó eltérő szabályokat.
A 2018. január 1. napjától hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) általános szabállyá tette a kötelező jogi képviseletet a polgári perben.[2] Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem kötelező a jogi képviselet a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben - ideértve a fellebbezési és perújítási eljárást is -, valamint a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban az ellenkérelmet előterjesztő fél számára.[3]
A kötelező jogi képviselet indoka, hogy a jogalkotói célok szerint, ez biztosítja a bonyolult, speciális szakértelmet igénylő perekben a professzionális pervitelt. A felek percselekményeinek szakszerűsége nagymértékben elősegítheti mind a hatékony igényérvényesítést, illetve jogvédelmet, mind az azzal szembeni védekezést, továbbá a perek észszerű időn belüli befejezését.
Alapfeltevésünk, hogy a jogi képviselővel történő eljárás teljesen más megközelítést igényel a bírótól, mint a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében, és ez a tény a per menetére, annak szervezésére is kihatással lesz, valamint a konkrét ügyben alkalmazandó eljárási szabályok is részben eltérően alakulnak.
Ezekre az eltérő megközelítésekre szeretnénk rávilágítani, valamint utalni ennek relevanciájára a perjogi alapelvek, elsősorban a rendelkezési elv, a perkoncentráció, és a félegyenlőség érvényesülése tekintetében. A hatálybalépést követően bekövetkezett törvénymódosítások jelentős részben éppen ezeket a kérdésköröket érintették, és egyes korábban fennálló eltéréseket elhalványítottak, vagy teljesen meg is szüntettek. Jelen tanulmány kitér a változások mögöttes indokaira, valamint hatásaira, különösen a permenet és az eljárási cselekmények vonatkozásában.
A törvényi szabályozás a perhatékonyságot rendszerszinten szolgálja azáltal, hogy a perszerkezeti egységeket és az azon belül elvégzendő és elvégezhető eljárási cselekményeket célvezérelt módon szabályozza. Az általános perszabályok az egységes perrendet hivatottak megvalósítani, mégpedig professzionális eljárási szabályrendszerként, a törvényszék előtti ügyekből kiindulva, a kötelező jogi képviselet főszabályként történő előírásával.
Ehhez képest határozza meg a törvény azokat a helyzeteket, amikor egyszerűbb, engedőbb eljárást lehetővé tevő eltérésekre van mód. A járásbírósági eljárásban, valamint munkaügyi perekben a törvényszéken is van lehetősége a félnek jogi képviselő nélkül eljárni, és az eltérést engedő szabályokat ezen esetkörökre írja elő a jogalkotó. A Koncepció eredeti elképzelése szerint a szabályok a járásbíróság eljárására egységesen alkalmazandók lettek volna függetlenül attól, hogy a fél jogi képviselővel vagy anélkül jár el, de végül ez nem így valósult meg. Amennyiben azonban nem kötelező a jogi képviselet, de a fél jogi képviselővel jár el, akkor rá a kötelező jogi képviselet szabályait kell alkalmazni.[4] A kötelező jogi képviselet mibenlétét tekintve, SZALAI megállapításával egyetértünk, mely szerint, amikor a jogi képviselet kötelező, végső soron a peres fél perbeli cselekvőképessége válik feltételessé, hiszen a jogi képviselő hiánya ugyanazt eredményezi, mintha a perben az anyagi jogi szabályok szerint cselekvőképtelen fél akarna képviselő nélkül eljárni - nevezetesen, hogy a fél cselekményei hatálytalanok, a perben általában maga nem tehet személyesen jognyilatkozatokat és nem végezhet eljárási cselekményeket.[5]
Az eredeti különbségek leginkább a formanyomtatványok alkalmazása, a beadványokkal szemben támasztott alacsonyabb elvárások, és a szélesebb körű bírói anyagi pervezetés területén jelentkeztek. A Pp. első átfogó módosítását megvalósító 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Pp. novella) szabályai által azonban a korábban
- 452/453 -
fennálló különbségek egy része teljesen megszűnt, vagy elhalványult.
Így a keresetlevél visszautasítása körében az eredeti törvényszöveg rendkívül szigorú formális vizsgálatot irányzott elő. A Kúria elnöke által a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport munkájának a tapasztalatait is felhasználva, a jogalkotó ezt a szigorú formai alapú visszautasítást felváltotta egy olyan szabályozással, ami a joghoz jutást állította a középpontba. Ennek egyik eleme, hogy a kötelező jogi képviselet eseteiben, a 73. § (1) bekezdés alapján a bíróság a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről a felperest a keresetlevél jogi képviselő nélkül történő előterjesztése esetén már nem visszautasító végzésben, hanem hiánypótlásra felhívó végzésben tájékoztatja. Annak, hogy a kötelező jogi képviselet szabályai érvényesülnek-e, és ha igen, úgy erről kapott-e tájékoztatást a fellebbezést személyesen benyújtó fél, jelentősége lehet a visszautasítás körében. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a fél által személyesen benyújtott fellebbezés akkor utasítható vissza hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül, ha az elsőfokú bíróság ítéletének a jogorvoslati tájékoztatása kiterjed a jogi képviselet szükségességére és a jogi képviselő nélküli eljárás jogkövetkezményeire.[6]
A formanyomtatványok használatát támogatta az eredeti jogszabályszöveg, mivel az megkönnyítheti az igényérvényesítést, csökkentve a hiányosan vagy hibás tartalommal, vagy nem egyértelműen megfogalmazott beadványok, kérelmek előfordulásának lehetőségét. Azonban, a gyakorlati tapasztalatok ennek ellenkezőjét mutatták, sajnos a formanyomtatványok nem minden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Emiatt, a módosítás feloldja a kötelezettséget, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró félnek a keresetlevelet, az írásbeli ellenkérelmet, a viszontkereset-levelet és a beszámítást jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie, és lehetőségként szabályozza a továbbiakban. Mindemellett, a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (a továbbiakban: CKOT) a 2018. november 19. és 21. között tartott ülésén úgy foglalt állást, hogy a jogi képviselő a keresetlevelet és egyéb perfelvételi iratait is előterjesztheti formanyomtatvány felhasználásával, visszautasításnak emiatt nincs helye.[7] A bíróság a kereset közlésekor - a mulasztás következményére történő figyelmeztetés mellett - tájékoztatja az alperest, hogy az írásbeli ellenkérelmet, viszontkereset-levelet és beszámítást tartalmazó iratot erre rendszeresített nyomtatványon is előterjesztheti.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
