A Világ jogrendszerei. Civilizáció és jogtudomány című kötet[1] szerzője, Jany János jogtörténész és Kelet-kutató a magyar jogtudományban az elmúlt évtizedekben elsősorban a klasszikus iszlám jogról[2] és az ázsiai jogi kultúrákról[3] írott monográfiái révén tett szert ismertségre és általános elismertségre. Jelen munkája ezeknél egy magasabb absztrakciós szinten mozog, egy grand theory alkotását ígéri (és teszi). A cím jelzi a kötet interdiszciplináris programját: egy olyan globális elméletet alkotni a jogrendszerekről, amely hangsúlyozottan nem csupán jogtudományi módszereket használ, hanem civilizációelméleti keretbe helyezi az elemzést. A szerző álláspontja szerint e keret nélkül puszta normaanyag-összehasonlítássá degradálódhatna egy ilyen vállalkozás.[4]
A könyv lenyűgöző tudásanyagot rendszerez és magyaráz, mind történetileg (az ókortól máig), mind földrajzilag (a szokásos nyugati jogrendeken kívül arab, perzsa, kínai, zsidó indiai, japán jogi példákkal) - egzotikus ismeretekkel, érdekességekkel, sőt néha anekdotákkal is. A szerző több évtizedes kutatómunkája megóvja az érvelést a túlzott leegyszerűsítésektől is. A kötet fő kérdése az okság: "Nem az a fontos kérdés jelenleg, hogy hogyan történt (történelem), és hogy más kultúrában is úgy történt-e, avagy sem (összehasonlító módszer), hanem az, hogy miért történt úgy, és máshol miért nem, és ezen szétszórt jelenségek közt létezik-e összefüggés."[5] Ennek érdekében új terminológiát fejleszt a szerző, és meggyőzően kritizálja az eddigi fogalmi kereteket.
A kötet három fő részre oszlik: statika (amely a jogrendek klasszifikációját tartalmazza), dinamika (amely a jogrendek változásairól fogalmaz meg általános törvényszerűségeket) és axiológia (amely a jogrendek mögötti értékvilágot és intézményi preferenciákat tárgyalja). A munka fogalmilag legérdekesebb és leginkább innovatív eleme a jogrendek klasszifikációja a kötet első részében. A szerző három csoportra osztja a jogrendeket. Az első, legiszlatív csoportban a jogot valamilyen legitim autoritás tételezi, ez az esetek többségében az állam (illetve a katolikus kánonjog esetében a Zsinat). A második, interpretív csoportban hiányoznak a legiszlatív aktusok, például vallási jogrendekben vagy a klasszikus common law jogrendekben. Végül a harmadik, konszenzuális csoportban sem intézményi jogalkotás, sem jogértelmezés nincs, hanem a közösség egésze decentralizáltan jár el (tipikusan a törzsi jogokban). Ezek a csoportok a szerző szerint csupán ideáltípusok, amelyek a valóságban rendszerint keverednek. Meggyőző kritikát olvasunk René David jól ismert klasszifikációjával szemben (amely a szerző szerint a hidegháborús ideológiát tükrözi, és ráadásul túlzottan Nyugat-központú is), de a Zweigert-Kötz-féle felosztást is elveti, mert az a nem nyugati jogokat felületesen kezeli. Ennek a hármas felosztásnak a következményeit vonja le és egészíti ki hatalmas tudásanyaggal a szerző a kötet második és harmadik részében. Megtudjuk, hogy ebben a sémában a különféle csoportbeli jogrendek miként fejlődnek, hatnak egymásra (transzformáció, adopció, reorientáció, esetenként összetett vagy párhuzamos rendszerekhez vezetve), illetve milyen antropológiákat implikálnak (a jog mint társadalmi-gazdasági rend, a jog mint politikai rend, a jog mint örökérvényű rend) és milyen intézményi preferenciák felé tendálnak a jogrend működtetése tekintetében (politikai intézmények, bürokratikus intézmények, intézményhelyettesítő jogtudomány, intézménynélküliség).
A munka egy friss hang, eredeti gondolatokkal és elképesztő tárgyi tudásanyaggal olyan jogrendekről és olyan korszakokról, amelyek nem vagy csak alig részei a szokásos jogösszehasonlító diskurzusoknak. Egy olyan kötetről van szó, amely - különösen magas absztrakciós szintjére tekintettel - évtizedekig értékes és tanulságos olvasmány marad majd minden olyan jogásznak, aki a látókörét történetileg és földrajzilag is szeretné tágítani és a jogrendek működésének alapvető törvényszerűségeiről is szeretne elgondolkodni. ■
JEGYZETEK
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
