Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Különadó tv.) II. fejezete a magánszemélyek egyes jövedelmeire különadót (a továbbiakban: különadó) vezetett be 98%-os mértékkel 2010 nyarán (október 1-jei hatálybalépéssel). A törvényjavaslat indokolása szerint a különadó a Nemzeti Együttműködés Programjának[1] végrehajtására összeállított akcióterv egyik eleme volt. A Kormány azt célozta, hogy a társadalom igazságérzetét sértő, államháztartási forrásból származó, a jogviszony megszűnésével összefüggésben juttatott egyes jövedelmeket magas adóteherrel sújtsa.
A különadó bevezetését a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2010. augusztus 11-i módosítása készítette elő, amely az Alkotmány 70/I. §-át kiegészítette a (2) bekezdéssel.[2] Ez a módosítás volt hivatott alkotmányos felhatalmazást adni a különadó alkalmazására 2010. január 1-jétől. Az alkotmánymódosítás indokolása szerint ennek az új adónemnek szabályozó funkciója is volt, és azt célozta, hogy a jogalanyok az adópolitikailag nem támogatott jogviszonyokat ne, vagy csak magas adóteher mellett hozzák létre.
A 184/2010. (X. 28.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.1.) visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a különadót. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a Különadó tv. szövegszerűen nem minősíti jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelemnek a különadó hatálya alá tartozó jövedelmeket, és olyan külön eljárást sem szabályoz, amelyben ezt megállapítani lehetne. Ehelyett objektív módon írja körül, hogy milyen jövedelmekre vonatkozik az új közteher. Ennek megfelelően az adó alapját három lényeges ismérv jellemezte: 1. állami forrásból juttatott, 2. jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó jogcímen szerzett, 3. kétmillió forintot meghaladó jövedelmeket foglalta magában. A különadót a 2010. január 1-je után, tehát a Különadó tv. kihirdetése és hatálybalépése előtt szerzett jövedelmekre is alkalmazni kellett.
Az Abh.1. lényegében azért semmisítette meg a különadót, mert az sértette az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdését két tekintetben is.[3] Egyfelől nem csak "a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek" tartoztak bele az adóalapba. Másfelől "a külön mértékű kötelezettség" arra nem adott alkotmányos felhatalmazást a törvényalkotónak, hogy szinte teljes (98%-os) elvonást vezessen be adó elnevezéssel. Tehát a 98%-os adómérték - konkrét tényállástól függően - vonatkozhatott olyan kifizetésekre is, amelyek eltérést nem engedő törvényi szabályok kényszerű alkalmazásának következményei voltak. Ebben az esetben a különadó nem szabályozási eszközként működött, hiszen a különadó alá eső tényállás elkerülhetetlen volt; nem is a
- 471/472 -
visszaélésszerű kifizetések megakadályozása volt a célja, hanem az, hogy a különadó alapjának csaknem teljes egészét elvonja a központi költségvetés javára.[4]
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy valamely juttatásnak az adójogszabályokkal történő aránytalan elvonását az jellemzi, hogy az adó lényegében lehetetlenné teszi, hogy az adóalany éljen a juttatásból eredő jogaival, illetve hozzájusson a jogosultságából eredő juttatáshoz, illetve annak lényeges részéhez. A törvényhozónak az ilyen adóval a költségvetési bevétel növelése, az arányos közteherviselés biztosítása csak másodlagos, esetleges célja. A jogalkotó közvetlen célja ilyen esetben ugyanis az, hogy adójogi eszközzel egyfajta jövedelemkorlátot állapítson meg. Ennek azonban alkotmányosan nem megfelelő eszköze az adó, illetve egyéb adó jellegű teher kivetése. A törvényhozónak rendelkezésére áll több alkotmányos eszköz is célja elérésére.[5]
A különadó ismételt bevezetését az Alkotmány újabb módosítása előzte meg 2010 novemberében. Egyrészt az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdését megváltoztatták.[6] Másrészt lefektették az Alkotmánybíróság hatásköri korlátját az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésében.[7] A hatásköri korlát általános indokaként azt jelölték meg, hogy "az Alkotmánybíróság széles körű jogosítványokat gyakorol a normakontroll terén, ami a rendszerváltás első időszakában indokolt volt. A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált. Ennek érdekében a törvény úgy rendelkezik, hogy bizonyos tárgyköröket szabályozó törvények nem lehetnek az alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgyai."[8]
Megállapítható, hogy az Alkotmányba iktatott hatásköri korlát szigorúbb volt, mint az Alaptörvény alábbiakban részletezett szabálya, mert az Alaptörvény - az Alkotmánnyal ellentétben - akkor is lehetővé teszi az alkotmányossági felülvizsgálatot, ha az indítvány a felsorolt alapjogok sérelmén túl egyéb okot is tartalmaz. További különbség, hogy az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése nem átmeneti szabályként fektette le a hatásköri korlátot.[9]
Az Alkotmánybíróság a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatban többek között azt vizsgálta, hogy az Alk.mód.tv. sérti-e az Alkotmányt.[10] E körben nem folytatott le érdemi vizsgálatot, mert megállapította, hogy nincsen hatásköre az alkotmánymódosítás ütköztetésére az Alkotmánnyal. Ugyanakkor azt rögzítette, hogy "amennyiben magába az Alkotmányba épít be az alkotmányozó hatalom olyan szabályokat, amelyek az alkotmányos jogállamot és az alkotmányos demokráciát, az alapjogok védelmének szintjét rontják, csökkentik vagy garanciákat építenek le, az Alkotmánybíróság nem élhet az Alkotmányba foglalt rendelkezések megsemmisítésének a jogával, de jelezheti, sőt - különösen szélső esetben - jelezni is köteles ezt a tényt még az alkotmányozó hatalom számára is".[11]
Az Országgyűlés 2010. december 30-i hatálybalépéssel ismét elfogadta a különadót a Különadó tv. II. fejezete-
- 472/473 -
ként,[12] amely lényeges szempontból nem tért el az Abh.1. által megsemmisített adótól.[13] Ezt követően az Országgyűlés többször módosította a különadót. A változások közül kiemelendő, hogy a mértékét 75%-ra csökkentették, bevezették az ún. átalányközteher-kötelezettség választásának a lehetőségét, amely visszaható hatállyal lehetővé tette az adóteher mérséklését, valamint több jogcímen szerzett jövedelmet is mentesítettek, így például a magánszemélyt csoportos létszámleépítés okán megillető felmondási időre járó juttatást, végkielégítést. Ezek részleteiben való ismertetése azonban meghaladná az írás kereteit és a célján is túlmutatna.
A központi költségvetés bevételi főösszegéhez képest jelentősnek aligha tekinthető különadó[14] 2018. július 26-tól hatálytalan.[15] Nagy nyomot hagyott azonban hátra a pénzügyi alkotmányjog területén. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében szereplő jelenleg hatályos hatásköri korlát ugyanis erre vezethető vissza. Megjegyzendő továbbá, hogy a különadó még 2020-ban is adójogi jogviták tárgyát képezi, ahogyan arra a zárógondolatok között kitérek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
