1. Az összehasonlító jog mint tudomány és mint oktatási tárgy céljai tulajdonképpen egybeesnek a jogtudomány egyéb ágazatainak törekvéseivel: minél alaposabban megismerni és megérteni az adott jogrendszert, illetve a vonatkozó jogintézményeket. Az összehasonlító jog történelmi jelentőségű újítása az, hogy e cél érdekében az összehasonlító módszer alkalmazását támogatja. A kutatók ezt az összehasonlító módszert mindig is interdiszciplináris jellegűnek tekintették. A történeti szemlélet például kezdetektől fogva fontos komponense volt az összehasonlító módszernek, hiszen az összehasonlító jog gyökereit is valahol a jogfejlődés összehasonlító elemzéseinél és Henry Maine: Az ősi jog című munkájánál kell keresnünk. Nem hagyhatók figyelmen kívül az összehasonlító módszer jogszociológiai elemei sem, különösen a XX. század első évtizedeitől kezdve, amikor a jogot a többi magatartás-befolyásoló rendszerrel összefüggésben kezdték vizsgálni, és igyekeztek meghatározni helyét a társadalomban. Az összehasonlító jog mindezeken túl bő évszázada boncolgatja a szoros értelemben vett jog, a jogi kultúra és az általános kultúra bonyolult kapcsolatrendszerét.
Nem sokkal az összehasonlító jog mérföldkövének számító 1900-as Összehasonlító jogi Világkongresszust követően jelennek meg olyan módszertani tanulmányok, melyek az új és egyre divatosabb diszciplína kultúrához fűződő viszonyát feszegetik. Elég csak Josef Kohler 1901-ben publikált tanulmányára utalni, melyben a szerző az összehasonlító jog módszertani megalapozását kifejezetten abból a követelményből vezeti le, hogy minden jogrendszer az egyetemes kultúra szerves részének tekintendő.[1] (A kultúra kifejezés persze más összefüggésben is felmerül az összehasonlító jog kapcsán. René David pl. a jogászi kultúra nélkülözhetetlen elemének tekinti az összehasonlító jogi ismereteket.)[2]
Az összehasonlító jog e szellemtörténeti irányát igyekszik bemutatni, összefoglalni, illetve továbbfejleszteni az "Összehasonlító jogi kultúrák" című válogatás,[3] amely nemrégiben jelent meg Varga Csaba szerkesztésében és bevezető tanulmányával. Hasonló szöveggyűjtemény megjelentetése Magyarországon már régóta időszerű volt, hézagpótló jelentőségét nem lehet túlértékelni. Magával a válogatással, illetve Varga Csaba összehasonlító jogi kultúrák koncepciójával kapcsolatban azonban indokoltnak tűnik néhány megjegyzés. E megjegyzéseket azért is tartjuk fontosnak, mert véleményünk szerint az elmúlt évtized magyar jogtudományi munkáit nem igazán veszi körül konstruktív kritikai légkör. Kötetek sokasága jelent és jelenik meg "észrevétlenül". Személyes találkozókon természetesen könnyen elhangoznak gyakran túlzó megjegyzések, de névvel ellátott kritikai elemzéseket a különböző kiadványokról csak elvétve találhatunk. Márpedig nyilvánvaló, hogy az eltérő álláspontok ütköztetése nem gátja, hanem feltétele a további fejlődésnek.
2. Első észrevételünk a kötet, és egyben egy oktatási és kutatási irányzat elnevezésére vonatkozik. Az "összehasonlító jogi kultúrák" kifejezés az angol szakirodalomban bevett "comparative legal cultures" tükörfordítása, ami számunkra kissé magyartalannak tűnik és zavaró is lehet. Szerencsésebb lenne talán a "jogi kultúrák összehasonlító vizsgálata", ami ellen persze felhozható, hogy túlságosan hosszú. Felmerülhetne még a "jogi kultúrák összehasonlítása" elnevezés. A probléma azonban nem pusztán fordítástechnikai. Az alapvető kérdés számunkra inkább az, hogy szükség van-e egyáltalán "összehasonlító jogi kultúrák" címkére a jogtudományon belül. A társadalomtudományokra mindig is egyfajta fogalmi infláció volt jellemző, ami során lényegileg nem eltérő jelenségeket, kutatási területeket határoltak el élesen egymástól, komoly zavart és nehézségeket okozva ezzel a tudomány és mindenekelőtt az oktatás világában. A könyvet szerkesztő Varga Csaba az "összehasonlító jogi kultúrákat" eredetileg elsősorban oktatási tárgyként képzelte el,[4] a szöveggyűjtemény
- 451/452 -
bevezető tanulmánya azonban már önálló diszciplínaként, tudományágként körvonalazza ezt a területet. Minthogy tudományelméleti vagy módszertani mű nem szerepel a válogatásban, az olvasó az elméleti alapvetéseket is várná a bevezető tanulmánytól Erre azonban igazából nem kerül sor, amennyiben mégis, akkor nem kellő mélységig ahhoz, hogy meggyőzzön bennünket. A módszertan és az elméleti háttér kidolgozásához igen fontos a megfelelő absztrakciós szint megválasztása. Az összehasonlító jogtudomány nem a tételes belső jog szintjén mozog, de nem is jogelmélet. Nem vitatva a tudatos jogelméleti alapvetés jelentőségét, elismerve annak szellemességét, talán célszerű lett volna emellett az "összehasonlító jogi kultúrák" tárgyára, módszereire és céljaira is összpontosítani: a jogi kultúra fogalmára és összetevőire, a jogi kultúrák klasszifikációs szempontjaira és a klasszifikációtól várható eredményekre, a statikus leírás és a dinamikus fejlődéselemzés különbségeire. Ez jelentősen megkönnyíthetné az olvasók tájékozódását egy a szerkesztő elképzelései szerint is kitaposásra váró ösvényen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
