Az Alkotmánybíróság a magyarországi rendszerváltás során a jogszerűség nélkülözhetetlen őre volt. A közelmúlt átfogó változásait követően ismét felvetődik az önmeghatározás kérdése, illetve az a dilemma, hogy milyen szerepet tölt be az intézmény a hatalmi ágak rendszerében. A válaszokat mielőbb meg kell adni, hiszen az Európai Parlament és az Európa Tanács által készített jelentések révén az Alkotmánybíróság az európai figyelem homlokterébe került.[1]
Európai szinten és Magyarországon jelenleg az az egyik központi kérdés, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 4. cikkének (2) bekezdése alapján milyen mértékben kell az Európai Uniónak a nemzeti alkotmányos identitást tiszteletben tartania, és a tagállamok meddig mehetnek el nemzeti sajátosságaik kibontásával. Az új magyar alkotmány, amely már a Lisszaboni Szerződés érvényességi ideje alatt lépett hatályba, terjedelmes vitaanyagot szolgáltatott egyebek mellett azzal, hogy megkísérelt kapcsolódni a magyar hagyományokhoz. Elsősorban a magyar alkotmánybíróság feladata, hogy az európai alkotmányos tradíciók fényében kidolgozza a "magyar" alkotmányjogi örökséget.[2] A rendszerváltás során alkalmazott ítélkezési gyakorlat pozitív tapasztalataiból kiindulva az intézmény a jogi kultúra terén gazdag örökséggel rendelkezik, amelyre támaszkodhat, amelyhez visszanyúlhat.
Jóllehet az európai jog elsőbbsége, amint azt az Európai Unió Bírósága nemrégiben kimondta[3], a tagállamok alkotmányjogi rendelkezéseivel szemben is érvényesül, azonban éppen például az emberi méltóság uniós jogban rögzített fogalmának mint az EUSz. 2. cikke szerinti alapjognak az értelmezésekor jelentős mozgástér marad a tagállamoknak. Így például az Európai Unió Bírósága egy előzetes döntéshozatali eljárásban elismerte, hogy betilthatók Németországban az emberölési cselekményeket szimuláló játékok a Grundgesetzben rögzített alapvető értékek, köztük az emberi méltóság alapján.[4] Ez a tagállami interpretáció a német szövetségi alkotmánybíróság állandó ítélkezési gyakorlatán alapul.
Saját értelmezése során a magyar alkotmánybíróság a német joggyakorlathoz igazodott, azonban teljes joggal saját logika szerint alakította a hangsúlyokat.[5] Az EUSz. 2. cikkében rögzített európai emberiméltóság-fogalom alkalmazási mélysége minden bizonnyal el fog maradni a magyar alkotmánybíróság ítélkezése során kiformált fogalométól. A pénzügyi jellegű rendelkezések vizsgálatára vonatkozó korlátozás miatt az Alkotmánybíróságnak még nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az emberi méltóság konkrét alkalmazási területének kidolgozására egyes ügyekben[6] annak érdekében, hogy a lényeges alapjogok tekintetében korlátozott vizsgálati lehetőségét kompenzálni tudja.
Amint a fent hivatkozott ügy is példázza, belső, állami perspektívából szemlélve látható, hogy az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés, illetve Kormány közötti újabb viták (még mindig) nem kezdték ki az Alkotmánybíróság szakmai tekintélyét. Az intézmény a múltban folyamatosan jelét adta bátorságának, és mindig képes volt megőrizni szakmaiságát. Az első évek konszolidálódási szakaszát követően, a törvényjavaslatok előzetes normakontrolljának 1998-as megszüntetése nyomán a viták átmenetileg lezárultak.[7]
A kérdés, hogy az alapjogok és a jogállamiság elve milyen határokat szabnak, illetve szabhatnak az alkot-
- 99/100 -
mánymódosító többségnek (pouvoir constituant dérivé), a különadó körüli eszmecserében és az azt követő alkotmánymódosítások kapcsán került ismét előtérbe. Ennek oka volt azonban az Alkotmánybíróság által a hatalmi ágak rendszerében elfoglalt pozíció is, mivel negyedik hatalmi ágként ellensúlyt képezett a mindenkori politikai többséggel szemben, "negatív" törvényhozóként pedig akár egy második kamaráéhoz is lehetett hasonlítani a szerepét. Az eljárásfajták absztrakt rendszere és a normakontrollhoz kapcsolódó széles körű indítványozási jog (actio popularis) tág mérlegelési előjogot biztosított az Alkotmánybíróság számára az egyes ügyek kezelése során. Mindez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság előtt szinte minden politikailag vitatott ügy új fórumot kaphatott.
Visszatekintve tehát nem meglepő, hogy ez a rendszer hosszú távon nem volt tartható. Végül egy mélyreható pénzügyi válság eredményezett átfogó átalakítást. Sajnálatos, hogy a különadó körüli viták konzekvenciái beszivárogtak az Alaptörvénybe, és szinte kőbe lettek vésve. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor új hatásköröket kapott, alkotmányjogi helyzete megerősödött, és jobban beilleszkedett az igazságszolgáltatás hatalmi ágába.
Ebben az új, letisztultabb helyzetben szükségesnek tűnik, hogy az Alaptörvény immáron a posztambulum szerinti egységes teljes dokumentumként ("első egységes Alaptörvény") akadálytalanul, anélkül bonthassa ki hatályát, hogy folyamatosan olyan újabb módosítások érnék, amelyeket a parlamenti többség az Alkotmánybíróság határozataira adott ellenreakcióként hajt végre. Itt nyer jelentőséget az alkotmányozás, az alkotmánymódosító többség és az alkotmányos hatalom közötti különbség.
Az Alkotmánybíróság 2012. december 28-i határozatában helyesen foglalta össze első lépésben az alkotmánymódosítás formai követelményeit, és egyúttal nagyon őszintén nyilatkozott jövőbeli döntési lehetőségeiről, amikor kimondta, hogy adott esetben "a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek […] a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja".[8]
Jogállása és az alkotmányjogi panasz modernizált intézménye révén az Alkotmánybíróság fontos hajtószíjszerepet tölthet be a politika és a lakosság között. Emellett erősítheti Magyarország európai kötődését is, amennyiben az európai egység megvalósulásához történő hozzájárulás alkotmányjogi megalapozottságú feladatát következetesebben valósítja meg.[9]
Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában mindig fontos szerepet játszottak a nemzetközi kötelezettségek.[10] E kötelezettségek jelentősége a jövőben várhatóan nőni fog. Az Alkotmánybíróság továbbfejlesztheti a nemzetközi szerződések előzetes (preventív) és utólagos (represszív) vizsgálatára irányuló eddigi eljárási gyakorlatát. Üdvözlendő az eddig követett gyakorlat, amely az eljárás fajtája alapján különbséget tesz a határozatok jogkövetkezményeiben: így például az európai uniós szerződések utólagos alkotmánybírósági vizsgálata esetén az intézménynek csak arra van jogosultsága, hogy felszólítsa a magyar jogalkotó szerveket, hogy szüntessék meg az uniós szerződésekbe ütköző szabályozásokat. A már vállalt nemzetközi kötelezettség érintetlen marad. Az előzetes vizsgálat során magától értetődően szélesebbek a döntési lehetőségek, akár a szerződés aláírásának tilalmáig is terjedhetnek. Ezt a gyakorlatot joggal vették át az alkotmánybírósági törvény alkotói. Ezért aztán logikus volt, hogy az Alkotmánybíróság továbbra is ragaszkodni kíván korábbi ítélkezési gyakorlatához[11], leszögezve, hogy az uniós szerződéseket nemzetközi szerződésnek tekinti, és ennek megfelelően előzetes kontrollnak veti alá őket, amennyiben még nem léptek hatályba.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
