A családvédelmi törvény preambuluma szerint harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom. A családok életének támogatása hozzájárul a stabilitás megteremtéséhez, egyidejűleg pedig társadalmi, kulturális, gazdasági és jogi kötelezettség. A családok biztonságának és jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek és a gazdasági élet szereplői számára egyaránt feladat.[1] A múlt eredményeinek megőrzése és átadása a következő generációnak a kulturális értékek mellett a gazdasági javakra is vonatkozik. A történelem során jellemző az emberekre az a motiváció, hogy vagyont gyűjtsenek saját maguknak és hozzátartozóiknak, valamint a megszerzett vagyont megtartsák és tovább örökítsék az utódoknak. A gyakorlati életben előfordulnak olyan helyzetek, amikor az egyén életkorának előrehaladásával, egészségi állapotának romlásával vagy más körülmények miatt célszerű külső személyre bízni a megszerzett vagyon kezelését. Az ilyen esetekben indokolt lehet a vagyontárgyak vagy a vagyoni értékű jogok elkülönítése a tulajdonostól. A vagyonukat átruházni kívánó személyek többféle jogi lehetőség közül választhatnak, ezek közül az egyik lehetséges megoldás a bizalmi vagyonkezelési jogviszony.
A bizalmi vagyonkezelés szabályozása a nemzetközi szinten elfogadott és működő, angolszász eredetű trust jogintézményéhez hasonlítható. A Polgári Törvénykönyvről szóló a 2013. évi V. törvény Hatodik Könyvének XLIII. fejezete szabályozza a bizalmi vagyonkezelési szerződést, a megbízási típusú szerződések között. A 2014. évi XV. törvény (Bvktv.), valamint a kapcsolódó jogszabályok és azok 2017-es módosításai a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól rendelkeznek. Magyarországon a jogintézmény létjogosultsága, hiánypótló szerepe a nemzetközi kapcsolatok kiterjedése miatt vált elsősorban szükségessé, mivel a kontinentális európai jogrendszerek között átjárhatóságot biztosít. A bevezetett új jogintézmény követi a globalizáció adta lehetőségeket, modern, külföldi befektetők által is elfogadott, értelmezhető és használható vagyonkezelési forma. A bizalmi vagyonkezelés alkalmazása olyan széles körű, hogy annak csak a "jogászi fantázia, az adó- és illetéktörvények tudnak határt szabni".[2]
A jogviszony hazai megismerése és elfogadása társadalmi és gazdasági előnyei ellenére lassú folyamatot mutat. A bizalmi vagyonkezelés gazdasági indokoltságai közül az egyik alternatíva a korlátozott cselekvőképességű személyek támogatására vonatkozik, mivel a cselekvőképességükben korlátozott emberek jogi értelemben véve is gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Magyarországon is sok családot érint ez az állapot, a szociális érzékenység miatt azonban nem evidens erről kommunikálni vagy nyíltan felvállalni azt. A bizalmi vagyonkezelés ebben az esetben is megfelelő megoldást jelenthet a vagyon, ezáltal az életszínvonal megőrzésére. A tanulmány témája szempontjából említésre méltó, hogy a trust - amelyet a kezdetekben use-nak neveztek - történelmi indítóoka a családok védelme volt. A 16. századtól a keresztes háborúkba induló angol nemesek a vagyonukat bizalmi emberekre ruházták át, akik visszatérésük után a vagyont visszaszolgáltatták, haláluk esetén pedig a rokonok váltak a vagyon vagy a hozama kedvezményezettjévé.[3]
A cselekvőképességükben korlátozott személyek védelme különös figyelmet igényel pszichológiai, szociális és gazdasági szempontból is. Az ennek során felmerülő feladatokat gyermekeknél a szülők látják el, a szülők esetében pedig a gyermekek vagy a közvetlen hozzátartozók. A szülőknek problémát jelent a gyermekük jövője abban az esetben, ha cselekvőképessége nagykorúvá válását követően korlátozott. Ha a szülők már nem tudnak gondoskodni a gyermekükről, a gyámság vagy a gondnokság alkalmazása jöhet szóba. Emellett a szülők a meglévő vagyon kezelésére és védelmére bizalmi vagyonkezelési szerződést hozhatnak létre, amelyen keresztül a vagyonkezelő feladata a szerződésben leírtak szerint a vagyon kezelése a kedvezményezett, azaz adott esetben a korlátozott cselekvőképességű személy érdekében. A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapításával a vagyonrendelő a vagyon felhasználásának lehetőségéről képes rendelkezni a szerződésben meghatározott időszakra vonatko-
- 17/18 -
zóan, a jogviszony 50 év elteltével megszűnik. A bizalmi vagyonkezelés széles körű gyakorlati alkalmazásai közül a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyekre vonatkozó lehetőség alkalmazása és használata célszerű az érintettek számára, mivel a gondnok nem feltétlenül gazdasági szakember, aki ért a vagyon kezeléséhez is. A gondnok és a bizalmi vagyonkezelő szerepe és feladatköre nem azonos és nem helyettesíthető egymással. A jogintézmény alkalmazása esetén a kedvezményezett korlátozott cselekvőképességű személy megszokott életmódjának kontinuitása biztosítható a gondnokság fennállása alatt is. A bizalmi vagyonkezelő a vagyonrendelővel kötött szerződés szerint köteles a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyont működtetni.
A korlátozott cselekvőképességű személyekre vonatkozóan a törvények által biztosított szociális segítségnyújtás működőképes, a gazdasági viszonyokra vonatkoztatva azonban a professzionálisan nem megoldott. A cselekvőképességükben korlátozott érintettek életének a megsegítéséhez járulhat hozzá a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alkalmazása, amely mellett a törvényes képviselet szabályait, a törvényes képviselő, a gondnok vagy a gyámhatóság szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A tanulmány a magyar bizalmi vagyonkezelés jogi hátterének bemutatásán keresztül arra fókuszál, hogy az új jogintézmény milyen lehetőségeket rejt a cselekvőképességükben korlátozott személyeknek. A cselekvőképesség fokozatainak és a bizalmi vagyonkezelés alkalmazásának összefüggéseiről kevés szakirodalmi munka olvasható, így - az érintettek jelentős számára tekintettel - emiatt is fontos a téma feldolgozása.
A cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy saját cselekményeivel szerezhet jogokat és kötelezettségeket magának vagy más részére. Ezáltal aktív és cselekvő részese a polgárjog által szabályozott jogi viszonyoknak.
Az új Polgári Törvénykönyv szabályozásának[4] alapja, hogy lehetőség szerint a cselekvőképesség korlátozása nélkül biztosítsa a csökkent belátási képességgel rendelkező személyek jogainak védelmét. Ha ez nem lehetséges, akkor kerülhet sor arra, hogy a bíróság meghatározott ügyekben korlátozza a cselekvőképességet. Abban az esetben, ha valakinek a belátási képessége tartósan és teljeskörűen hiányzik, valamint egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai szükségessé teszik, akkor a bíróság az illető cselekvőképességét teljesen korlátozza, de csak és kizárólag akkor, ha a cselekvőképesség érintetlenül hagyásával vagy részleges korlátozásával a jogainak a védelme nem biztosítható. A cselekvőképesség korlátozása bizonyos esetekben elkerülhető, ha a meghatározott ügyekben, ügycsoportokban a nagykorú személy mellé a gyámhatóság támogatót jelöl ki, aki segíti őt a döntésben (támogatott döntéshozatal). A támogató kijelölésének célja, hogy segítse a csökkent belátási képességű személyt, megőrizve méltóságát, ugyanakkor védje az anyagi érdekeit. A támogató rendszerint a családi körből kerül ki, olyan személy, aki nincs érdekellentétben a támogatott személlyel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
