Nagy Anita[1]: A kegyelmi eljárás és a szabadságvesztés félbeszakítása(MJSZ, 2015/2., 29-40. o.)

Amiről most szó lesz, nem egy közkeletű téma, a szakirodalomban meglehetősen kevés szó esik róla. A téma aktualitását mégis az adta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta hazánkat a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kapcsán[1], s Magyarországon bevezetésre került a kötelező kegyelmi eljárás. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a speciális kizárná az általánost, azaz a kötelező kegyelmi eljárás bevezetését követően is van lehetőség arra, hogy az elítélt a kegyelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelmet nyújtson be.

Az a tény, hogy a börtöneink túlzsúfoltak, szintén mindennap emlegetett terület a börtönvilággal foglalkozók szakirodalmában. Erre példa az alábbi grafikon, amely szerint a fogvatartotti létszám alakulása hazánkban, például: 2014-ben 18227 fogvatartott volt, holott ideális esetben a férőhelyek számának megfelelő 12 584 számú fogvatartottat kellene a magyar büntetés-végrehajtásnak befogadnia.[2]

1. ábra: a fogvatartotti létszám alakulása 2010.06.30 -2015.06.30 között

- 29/30 -

Mégis, hogy kapcsolódik a kegyelmi eljárás a börtönök túlzsúfoltságához? Még ha kicsit sarkítottnak is tűnik, de a büntetés-végrehajtási intézetből történő szabadulás egyik formája is lehet a kegyelmi eljárás, hiszen a 2013. évi CCXL. törvény - a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról - azaz Bv. kódex rendelkezései szerint, az elítéltek szabadításának formái az alábbiak lehetnek:

- a szabadságvesztés tartamának lejárta,

- feltételes szabadságra bocsátás,

- szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása,

- kegyelem.

- reintegrációs őrizet (2015. április 1. napjától)

A kegyelmezés ugyanakkor, mint egyfajta "méltányossági intézmény" nem új keletű a büntetőjog területén. A történelem folyamán már évszázadokkal ezelőtt is találkozhattunk vele mind a magyar, mind a nemzetközi fejlődésben. A büntetésben testet öltő hátrány elengedésének, vagy épp enyhítésének jogát a király, illetve az államfő gyakorolhatta.[3]

Hatályos jogunk a kegyelmi jogkör két típusát különíti el, ezek a közkegyelem (amnesztia) és az egyéni kegyelem, ezen túlmenően további három formája jelenik meg: az eljárási, a végrehajtási és a büntetett előéletből fakadó hátrányok alóli mentesítésre irányuló kegyelem.

A közkegyelem, vagy másképpen amnesztia gyakorlását Alaptörvényünk az Országgyűlés hatáskörébe utalja[4], s ezek szerint az amnesztiát az Országgyűlés a büntetőeljárás alatt állók vagy elítéltek törvényben meghatározott csoportjára vonatkozóan gyakorolja.[5]

Az amnesztia elsősorban szimbolikus vagy politikai jelleggel bír, s leggyakrabban valamilyen jeles esemény kapcsán (például: "Az Országgyűlés a megalakulása alkalmából, megemlékezve Nagy Imre és mártírtársai haláláról, közkegyelmet gyakorol a következők szerint:..."[6]) kerül rá sor.[7]

A tanulmány címéből adódóan, most kizárólag az egyéni végrehajtási kegyelmi eljárással kívánunk foglalkozni. Áttekintjük a végrehajtási kegyelemi eljárás menetét, a rá vonatkozó legfontosabb statisztikát, illetve bemutatjuk azt a kutatást, amelyet az Igazságügyi Minisztérium Kegyelmi Főosztálya engedélyezett 2015 januárjában.[8]

- 30/31 -

2. A végrehajtási kegyelem

Az első kérdés, amit górcső alá veszünk, hogy kinek a feladata a kegyelmi döntés. Az egyéni kegyelmezés jogát az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja értelmében a köztársasági elnök gyakorolja.[9]

A kegyelmi eljárásban kiemelt szerep jut az igazságügyért felelős miniszternek, akinek feladata a kegyelmi ügyek tekintetében kettős:

1. egyrészt az előkészítés - amelyet a "Kegyelmi Főosztály" útján gyakorolja,

2. másrészt ellenjegyzi a Köztársasági Elnök kegyelmi döntését.

A büntetés végrehajtása iránti kegyelemre csak törvényben meghatározott büntetések, valamint intézkedések esetében van lehetőség. Ezek csoportjai:

- a még végre nem hajtott büntetés (szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás) és mellékbüntetés (közügyektől eltiltás);

- a próbára bocsátás;

- a jóvátételi munka; illetve

- a javítóintézeti nevelés.

A kegyelmi kérelem a felsorolt büntetések, intézkedések elengedésére vagy mérséklésére is vonatkozhat.

2.1. Az általános kegyelmi eljárás menete. A kegyelmi eljárás megindulását tekintve történhet hivatalból vagy kérelemre, amennyiben hivatalból indul meg, akkor be kell szerezni az elítélt nyilatkozatát. A kérelem benyújtására az elítélt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint az elítélt hozzátartozója jogosult.

A kegyelmi eljárás lefolytatását értelemszerűen kizárja a terhelt halála, illetve ha a büntetőeljárás jogerős lezárulása esetén nem került sor olyan intézkedés vagy büntetés alkalmazására, mely vonatkozásában kegyelmi kérelem benyújtható, valamint ha a büntetés vagy intézkedés végrehajtását kizáró ok fennállását állapították meg.[10]

Ami a kegyelmi eljárás menetét érinti, kegyelmi kérelmet mindig az első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani. A benyújtást követően a bíróság beszerzi azokat az iratokat, amelyek a kegyelmi eljárás érdemi elbírálásához szükségesek, így például a pártfogó felügyelői környezet-tanulmányt, a rendőri jelentést, a büntetésvégrehajtási intézet értékelő véleményét, a gazdasági hivatal igazolását a pénzbüntetésből fennálló tartozásról. A bíróság ezt követően soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül felterjeszti az iratokat a miniszterhez. A bíróság a kegyelmi kérelmet, a büntetőügy résziratait - különösen a vádiratot; a büntetést kiszabó határozatot[11]; az intézkedést alkalmazó határozatot; a részletfizetésre, halasztásra és félbeszakításra vonatkozó határozatot; a szabadságvesztésre vagy

- 31/32 -

közérdekű munkára átváltoztató határozatot; a foganatba vételről és szabadításról szóló értesítést; a rendelkezésre álló orvosi iratokat és orvosszakértői véleményt -, valamint a további beszerzett adatokat, iratokat, nyilatkozatokat azok beérkezését követően a 11/2014. IM rendelet 34. melléklete szerinti, kitöltött kegyelmi felterjesztő lappal soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül felterjeszti az igazságügyért felelős miniszterhez,[12] aki javaslatával továbbítja a kérelmet a köztársasági elnökhöz.

Joggal vetődhet fel kérdésként, hogy mi történik akkor, ha a miniszter nem támogatja a kegyelmi kérelmet. Ebben az esetben is fel kell terjesztenie a miniszternek a köztársasági elnökhöz a kegyelmi iratokat, értelemszerűen a miniszter nemleges javaslatával együtt. A kegyelmi eljárás során ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy az igazságügyért felelős miniszter az alábbiakban felsorolt nyilvántartásokból törvényben meghatározott adatkörben adatokat igényeljen:

- bűnügyi nyilvántartási rendszer,

- szabálysértési nyilvántartási rendszer,

- polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása,

- közúti közlekedési nyilvántartás,

- központi idegenrendészeti nyilvántartás.

A következőkben az eddig elmondottakat foglaltam egy ábra segítségével egységbe:

- 32/33 -

2.ábra: Az általános kegyelmi eljárás menete és jellemzői

2.2. A végrehajtási kegyelmi eljárás során hozott határozatok. A végrehajtási kegyelmi eljárás során hozott határozatok jellegzetessége, hogy a köztársasági elnök a határozatát mindig az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja alapján hozza meg, az igazságügyért felelősi miniszter előterjesztése alapján. A köztársasági elnök az iratok alapján dönt, személyes meghallgatásra nem kerül sor.[13] A határozatot nem kell kihirdetni a Magyar Közlönyben, az "a kegyelmi elhatározás napján válik érvényessé".[14]

A Köztársasági elnök döntésének jellemzőit röviden az alábbiak szerint foglalhatjuk össze az Igazságügyi Minisztériumban folytatott kutatás alapján.

=> A köztársasági elnök mindig méltányossági jogkörben dönt.

=> A határozat meghozatala során indokolási kötelezettség nem terheli.

=> A felterjesztett miniszteri előterjesztés nem köti.

=> A köztársasági elnök határozata a kegyelmi elhatározás napjával hatályos, de a miniszter ellenjegyzése szükséges a határozat érvényességéhez.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért is van szükség ellenjegyzésre? A válasz erre az, hogy miután az államfőt politikai felelősség nem terheli - az

- 33/34 -

igazságügyért felelős miniszter ellenjegyzése szükséges a döntés érvényességéhez.

2.3. A kegyelmi határozat ellenjegyzését követő intézkedések. A kegyelmi határozat ellenjegyzését követően az ügyben első fokon eljárt bíróság kézbesíti az elítéltnek és a kérelmezőnek a kegyelmi döntést.

Amennyiben az elítélt a szabadságvesztését vagy a javítóintézeti nevelését tölti, részére a kegyelmi döntésről szóló határozatot a miniszter közvetlenül a büntetésvégrehajtási intézet vagy a javítóintézet útján kézbesíti, és értesíti az első fokon eljárt bíróságot.

Ha az elítélt szabadságvesztés-büntetésének végrehajtását a kegyelmi döntés meghozataláig elhalasztották vagy félbeszakították, a kegyelmi döntésről szóló határozatot a miniszter a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (továbbiakban: BVOP) is megküldi.

A köztársasági elnök határozatával szemben jogorvoslatnak, felülvizsgálatnak nincs helye, de a kérelmezőnek lehetősége van újabb kegyelmi kérelem benyújtására a fentiekben meghatározottak szerint.

A következőkben tekintsünk át azt a statisztikát, amely azt mutatja, hogy az elmúlt 14 évben összesen hányan részesültek kegyelemben, a Kegyelmi Főosztály adatai alapján.

A 2002. január 1 és 2015. március 31 között hozott, az igazságügyért felelős miniszter felterjesztése alapján[15] összesen az előterjesztett 1126 kérelmező közül, összesen 139-en részesültek kegyelemben. Ez százalékosan azt jelenti, hogy körülbelül az ügyek 2%-a esetén kerül sor a kegyelem pozitív elbírálására.

- 34/35 -

3. ábra: Kegyelemben részesültek aránya az összes döntéshez viszonyítva

3. A büntetés-félbeszakítása és halasztása

Amennyiben a kegyelmi kérelem alapján olyan méltányolható - például egészségügyi - ok látszik fennállni, akkor arra is lehetőség van, hogy az igazságügyért felelős miniszter illetve a parlamenti államtitkár átruházott hatáskörben elrendelje a büntetés vagy javítóintézeti nevelés köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy félbeszakítását.

A 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról, azaz a Bv. kódexünk a 39. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik az elhalasztásról.

"A tanács elnöke a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére, ha annak hátralévő része két év, vagy annál rövidebb, az elítélt kérelmére - fontos okból - különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire tekintettel - legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet." Kötelező esete a halasztásnak, amikor tehát kérelem nélkül, hivatalból is el kell halasztani a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek, aki

a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik hónap végéig,

b) egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.[16] A Kegyelmi Főosztály statisztikája[17] alapján az elmúlt 13 évben a kérelmezők nagyjából 12%-a számíthatott a halasztási és félbeszakítás! kérelmek pozitív elbírálására, mint ahogy az látható a Kegyelmi Osztály alábbi táblázata alapján, majd diagram formában is ábrázolva.

- 35/36 -

4.ábra: A kegyelmi ügyekhez kapcsolódó halasztási és félbeszakítási kérelmek elbírálása

Általánosságban - a kegyelmi eljárástól függetlenül - a félbeszakításra akkor kerülhet sor, ha olyan körülmények állnak fenn, melyek indokolják a büntetés végrehajtásának megszakítását. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi

- 36/37 -

CCXL. törvény felsorolása nem taxatív, csupán példálózó jelleggel utal arra, milyen okból lehet félbeszakítani a szabadságvesztés végrehajtását. Ilyen indok lehet a közérdek, az elítélt személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota.[18]

Nyomatékos értékelést igényel a félbeszakítási kérelem intézésénél az elítélt bűncselekménye, a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás, a várható szabadulásának időpontja, a fogva tartás biztonsága körében érvényesülő kockázati tényezők, a normakövetési hajlandóság, az aktuális pszichés állapot, a külső környezetében esetlegesen általa vagy vele kapcsolatban álló személyek által kiváltott közbiztonsági, bűnügyi kockázati tényezők, az intézetből esetlegesen korábban történő távolléte alkalmával tanúsított magatartása, illetőleg a büntetés félbeszakítására okot adó körülmény objektív igazolhatósága, vagy a körülmény megvalósulásának reális esélye.

A félbeszakítás tartama a szabadságvesztés idejébe nem számítható be, a félbeszakítás ideje alatt az elévülés nyugszik.

A félbeszakításról egy naptári évben 30 napig terjedő időtartamra a bv. intézet parancsnoka, egy naptári évben 31 naptól 90 napig terjedő időtartamra az országos parancsnok, ennél hosszabb időtartamra a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter dönt.[19]

A Büntetés-végrehajtási Szervezet 2013-as Évkönyvének statisztikájából[20] láthatjuk, hogy a kérelmek körülbelül 20%-a esetén kerül sor félbeszakítására.

5. ábra: Félbeszakítás a büntetés-végrehajtásban (2013)

- 37/38 -

4. Empirikus kutatás eredményei a kegyelmi eljárásban

Az általános kegyelmi eljárás és félbeszakítás bemutatását egy empirikus kutatás eredményeinek bemutatásával zárjuk, amelyet az Igazságügyi Minisztérium Kegyelmi Főosztálya engedélyezett 2015. januárban.[21]

A kutatás során közel 70 jogestet elemeztünk az alábbi főbb csoportosítási szempontok szerint:

- az elkövetett bűncselekmény;

- a kiszabott büntetés;

- a kegyelmi kérelem indokolása;

- becsatolt vélemények (pl. pártfogó felügyelet környezettanulmánya, bv. nevelői vélemény);

- javasolták-e a kegyelmi kérelem pozitív elbírálását.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül - példálózó jelleggel - soroljuk fel a feldolgozott jogesetek egy részét.

- 38/39 -

- 39/40 -

A következő kördiagramm számszerűen is bemutatja a kegyelem iránti kérelmek indokainak eloszlását.

6.ábra: Az előterjesztett kegyelem iránti kérelmek indokai és megoszlásuk

Az "egyéb ok" kategóriában számos indok jelenik meg, ilyen például az ügyek egyesítése, a büntetés végrehajtásától és a következményeitől való félelem, az elítélt életkora, jó magaviselete a büntetés-végrehajtási intézetben, vagy éppenséggel a kiszabott pénzbüntetést az elítélt egyik családtagja hajlandó kifizetni helyette.

Lehetetlen lenne felsorolni a beadott kérelmek összes okát, de a megnevezettek valószínűleg a leggyakoribbak közé sorolhatóak. Összegzésként megfigyelhető, hogy az esetek nagy többségében nem javasolták a kérelem teljesítését. Ennek leggyakoribb indokolása az, hogy a kérelmezők olyan adatokra, tényekre vagy körülményekre hivatkoznak, melyek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik, nem a kegyelmi eljárás menetébe. A bíróság ugyanakkor a felsorolt okokat gyakran már a büntetés kiszabásakor figyelembe vette - akár enyhítő körülményként -, így további engedmény megadását nem látták méltányol hatónak.

Összegezve a kutatás eredményeit, a kérelem előterjesztésére leginkább egészségügyi problémákra hivatkozással került sor elsődlegesen, míg másodlagosan családi ok illetve a család megsegítésére hivatkoztak a kérelemben. ■

JEGYZETEK

[1] Case of László Magyar v. Hungary (Application no.73593/10)

[2] http://bv.gov.hu/bortonstatisztikai-szemle, 2015.évi 1. szám 4.oldal

[3] Belovics Ervin - Tóth Mihály: Büntető eljárásjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 590.o.

[4] Magyarország Alaptörvénye 1. cikk (2) bekezdés j) pont

[5] Belovics Ervin - Tóth Mihály: Büntető eljárásjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 590.o.

[6] A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény preambuluma

[7] Váczi Péter: Kegyelem! A közkegyelem intézményéről és a semmisségi törvényekről. In: Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2013. 553.0.

[8] Igazságügyi Minisztérium Kegyelmi Főosztály, XX-KEGY/44/1/2015

[9] http://www.keh.hu/kegyelmi_ugyek/1512-Kegyelmi_ugyek&pnr=1

[10] Tájékoztató az általános kegyelmi eljárásról http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/tajekoztato-az-altalanos-kegyelmi-eljarasrol (megtekintés időpontja: 2015.04.01.)

[11] Felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a bíróság a már említett iratokon felül a szabadságvesztést kiszabó és annak végrehajtását elrendelő ügydöntő határozatokat is köteles felterjeszteni (2013. évi CCXL. törvény 45. §).

[12] 11/2014. (XII. 13.) IM rendelet 123. §

[13] Köztársasági Elnöki Hivatal: Kegyelmi ügyek, 2.

[14] Igazságügyi Információk: Kegyelmi ügyek

[15] http://www.kormany.hu/download/0/b9/50000/Statisztika%202002%20janu%C3%oA1r%201%20-2015%20m%C3%A1rcius%2031%20-%20kegyelmi%20%C3%BCgyek.pdf#!DocumentBrowse (2015.10.28)

[16] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 39. § (3) bekezdés

[17] Kegyelmi Főosztály - Statisztikai adatok a 2002. január 1. és 2014. december 31. között hozott, az igazságügyi miniszter felterjesztése alapján hozott kegyelmi döntésekről - A kegyelmi ügyekhez kapcsolódó halasztási és félbeszakítás! kérelmek elbírálása http://www.kormany.hu/download/d/8d/30000/Statisztika%202002-2014%20december%2031%20kegyelmi%20ugyek.pdf#!DocumentBrowse (megtekintés időpontja : 2015.04.01.)

[18] A büntetés félbeszakítását az új Bv. kódex tartalmazza a 116. § és 117. §-aiban, valamint a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet is tartalmaz erre vonatkozólag rendelkezéseket. Ezen jogszabály szabályozza a szabadságvesztés félbeszakítását kérelemre és a rendkívüli eltávozás tekintetében (74-75. §), a 76. § a várandósság esetében történő félbeszakítást, a 77. § a súlyos betegség esetében lehetséges félbeszakítást, a 78. § a hivatalból történő félbeszakítást, a 79. § az összbüntetés esetén lehetséges félbeszakítást, a 80. § a félbeszakítás egyéb szabályait, míg a 164. § (3) bekezdése a katonákra vonatkozó rendelkezést szabályozza.

[18] 2013. évi CCXL. törvény 116. §

[19] 2013. évi CCXL. törvény 116. §

[20] Büntetés-végrehajtási Szervezet Évkönyv 2013. http://bv.gov.hu/evkonyv (megtekintés időpontja: 2015.04.01.)

[21] Kutatási engedély száma: Igazságügyi Minisztérium Kegyelmi Főosztály, XX-KEGY/44/1/2015, 2015. január 6.