Az alábbiakban közreadott összefoglaló tanulmányt az UINL Európai Ügyek Bizottságának holland közjegyzőkből álló munkabizottsága készítette, abból a célból, hogy felmérjék az egyes országokban az előző periódus óta eltelt időben a civil párkapcsolatok jogi szabályozása terén bekövetkezett változásokat, mint például a homoszexuálisok házasságának elismerését Spanyolországban, vagy a Civil Partnership Act elfogadását az Egyesült Királyságban. A munkabizottság a CAE Barcelonai ülésén alakult meg 2005 májusában, majd az általa kibocsátott kérdőívekre adott válaszokat összegezte, és tanulmányát, valamint javaslatait 2006 őszén nyújtotta be a CAE Elnökségének. Bár álláspontjuk helyenként vitára adhat okot, észrevételeik mindenképpen elgondolkodtatóak.
(Nyilas Margit)
Azon okból választottuk ezt a témát, mert ez napjainkban viták tárgyát képezi. A válaszokat olvasván azonnal feltűnt, hogy a részt vevő országok mennyire különbözőképpen közelítik meg a tárgyat.
Tény, hogy bizonyos országokban a homoszexualitás többé-kevésbé tabunak számít, míg másoknál nem idéz elő érdekháborút vagy vitákat. Megint másoknál bevezették a nyilvántartott párkapcsolatokat vagy a homoszexuálisok házasságát.
Megjegyzendő, hogy a nyilvántartott párkapcsolatot elismerő országok ezt az intézményt az az azonos nemű személyeknek tartják fenn, kivéve Hollandiát és Spanyolországot, ahol a heteroszexuális párok is nyilvántartott párkapcsolatra léphetnek.
Ezt a holland szabályozást az magyarázza, hogy a nyilvántartott párkapcsolat intézményét jóval azelőtt bevezették, hogy a homoszexuálisok házasságának kérdése felvetődött volna. Ha az idő tájt a két szabályozás egyidejűleg képezte volna vita tárgyát, nagyon valószínű, hogy a nyilvántartott párkapcsolat intézményét soha nem vezetik be, mivelhogy ez esetben rögtön lehetővé vált volna az azonos neműek házassága.
Célszerűnek tűnt számunkra, hogy leegyszerűsítve felvázoljuk a nyilvántartott párkapcsolatok illetve a homoszexuálisok házasságának helyzetét a résztvevő országokban. A rendelkezések feldolgozása, továbbá polgári és adóügyi következményeik valamint a nemzetközi magánjogba történő beillesztésük, és az élettársi kapcsolat ilyen formáinak a különböző országokban történő elismerése túl részletesek ahhoz, hogy feltüntetésre kerülhessenek ezen a vázlaton. A teljes megértéshez elengedhetetlen, ezen országok munkájának ismerete.
A gyakorló közjegyző számára nagyon érdekes a házasságon kívüli párkapcsolatok Európában olyannyira eltérő rendszereiről olvasni. Szó lehet nyilvántartott párkapcsolatról és egyszerű élettársi kapcsolatról vagy együttélésről, amelyet (közjegyző által készített) szerződésben kell vagy nem kell elismerni vagy megerősíteni.
Bizonyos országokban a nyilvántartott párkapcsolat intézménye kizárólag a homoszexuális párok részére van fenntartva (például Németországban), más országokban a homoszexuális és a heteroszexuális párok is választhatják ezt az élettársi formát, így házasságot helyettesítő intézmény is lehet (mint például Hollandiában).
Amennyiben egy ország elismeri a nyilvántartott párkapcsolatokat, az semmiképpen nem jelenti azt, hogy az ilyen párok ugyanolyan jogokat és előnyöket élveznének, mint a házastársak. Több országban ezek a nyilvántartott élettársak nem jogosultak bizonyos költségvetési támogatásokra és elesnek bizonyos öröklési jogosultságoktól, melyek a házasfeleket megilletik.
| Homoszexuálisok száma | Nyilvántartott párkapcsolat | |
| Ausztria | - | - |
| Belgium | + | + |
| Bulgária | - | - |
| Csehország | - | - |
| Észtország | - | - |
| Franciaország | Nem adott be kérdőívet | |
| Görögország | - | - |
| Hollandia | - | + |
| Lengyelország | - | - |
| Magyarország | - | - |
| Nagy-Britannia | - | + |
| Németország | - | + |
| Olaszország | - | - |
| Oroszország | - | - |
| Skócia | - | + |
| Spanyolország | + | + |
| Svájc | - | +1/1/07 |
| Szlovákia | - | - |
| Ukrajna | - | - |
Az alábbi beszámolóból világosan kitűnik, hogy a házasságon kívül nagy szükség van más élettársi formákra. Bizonyos országok megnyitották a homoszexuális párok részére is a házasságkötés lehetőségét, mások a nyilvántartott párkapcsolat lehetőségét teszik lehetővé számukra, amely az ő érdekükben létrehozott együttélési forma. Megint mások még mindig halogatják a megfelelő intézkedések meghozatalát. Kisszámú ország, mint például Görögország, a család védelmének kötelezettségére hivatkozik, így tehát szemben áll a házasságon kívüli együttélés minden formájával.
Az élettársi kapcsolat vagy együttélés, mint olyan mindig is létezett. Az országok többségében egyáltalán nem kapcsolódik hozzá joghatás, egyes országokban azonban ez másként van. Az olyan országokban mint Ukrajna vagy a Cseh Köztársaság az élettársi kapcsolat a párok számára bizonyos jogokat keletkeztet egymással szemben. Ezek a jogok maguktól keletkeznek, semmiféle nyilatkozat vagy más jogi aktus nem szükséges a párok tagjai részéről.
Más országokban ezen jogok és kötelezettségek létrejötte egy valódi élettársi szerződés megkötéséhez vagy egy formális jognyilatkozat hatóság előtti megtételéhez kötődik (például Hollandiában vagy Szlovákiában).
A kérdésekre adott válaszok alapján általánosságban arra lehet következtetni, hogy a közjegyző által játszott szerep a házasságon kívüli együttélési formák esetében behatárolt. Ezzel szemben nagyszámú közjegyzői szakmai szervezet szorgalmazza az érdemi közjegyzői közreműködést.
Bizonyos országok erős ellenállást tanúsítanak az ilyen közjegyzői beavatkozással szemben, míg mások nyitottabbak erre a megoldásra, ilyen például Ukrajna. Ezen országok a szerződési szabadságra hivatkoznak, és felvetik, hogy miért is ne engednék meg a feleknek, hogy élettársi kapcsolatukat közjegyző által okiratba foglalt szerződéssel erősíthessék meg.
Ami a nyilvántartott párkapcsolatnak és a homoszexuálisok házasságának elismerését illeti azokban az országokban, ahol ezeket a törvényes együttélési formákat nem ismerik el, az alábbi megjegyzéseket kell tennünk.
A jelen kérdőív "C" fejezetében megfogalmazott kérdésekre adott válaszok világosan mutatják a NMJ összetettségét, mivelhogy bizonyos válaszadók rosszul tájékozottak a házasságon kívüli élettársi kapcsolatok formáinak vonatkozásában.
Igaz, hogy egy összefoglalás megszerkesztése nagy erőfeszítést igényel majd, de egyáltalán nem lehetetlen.
A nyilvántartott párkapcsolat messze nem dicsekedhet több évezredes hagyományokkal, mint a házasság; viszonylag rövid idő alatt jött létre és fejlődésének útját előre nem látjuk. Ez a gyors fejlődés is azon okok közé tartozik, amelyek miatt bizonyos országokban, mint Görögországban is, a nyilvántartott párkapcsolat még teljesen ismeretlen, és egyáltalán nem elfogadott. Ez akadályozza a külföldön nyilvántartott párkapcsolatok elismerését, jóllehet más országokban (mint például Hollandiában) a nyilvántartott párkapcsolat, mint olyan teljességgel elismert jogi formává vált.
Az elismerés terén bizonyos európai országok nagyobb fokú előrehaladottságot és gyorsabb fejlődést mutatnak, mint mások. Vannak olyan országok, ahol belemerülnek az azonos és különböző neműek között létrejövő nyilvántartott párkapcsolatok problematikájába, erre Németország szolgáltat jó példát. Az azonos neműek között létrejövő nyilvántartott párkapcsolatot azon ország joga szabályozza, ahol a párkapcsolatot nyilvántartásba vették. Sajnos azt találtuk, hogy ez a rendszer korántsem egyértelmű abban az esetben, ha a nyilvántartott párkapcsolat résztvevői különböző neműek. Ha ezt a nyilvántartott párkapcsolatot inkább házasságnak tekintik, nem minősül jogilag elfogadhatónak, csak ha a két résztvevő nemzeti joga lehetővé teszi számukra ilyen nyilvántartott párkapcsolatról történő szerződést.
Másfelől a helyzet egyszerű élettársi kapcsolatot létesítő szerződés aláírása esetén sem egészen világos. Két ellentétes álláspont ütközik ilyenkor: vagy a nemzetközi magánjoggal kapcsolatos általános családjogi szabályokhoz kapcsolhatjuk, vagy a nemzetközi magánjognak a szerződési jogi szabályaihoz. Bárhogyan is legyen: Németországban egy egyszerű élettársi szerződésnek mindenesetre belső jogi hatása lesz.
Sok ország (mint például Belgiumban) elismeri a külföldön nyilvántartott párkapcsolatokat, ha az az ország, ahol "megkötötték" őket, elismeri, abban az esetben, ha azok nem ellentétesek a közerkölccsel. Ez két egyedülálló személy esetében - a nyilvántartott párkapcsolat szokásosan ilyen személyek között jön létre - általában nem kérdéses. Ezzel ellentétes álláspontra lásd Görögország kérdőívét.
Más országok, mint Ausztria, alárendelik a külföldi nyilvántartott párkapcsolatok elismerését vagy el nem ismerését a párok személyes jogának. Ha a saját nemzeti jogalkotásuk lehetővé teszi nyilvántartott párkapcsolatot létrehozó szerződés megkötését, akkor az érvényes, ha nem, akkor a nyilvántartott párkapcsolatot nem ismerik el, akkor sem, ha az az ország, ahol a párkapcsolatot nyilvántartásba vették, elismeri azt. Ezzel szemben Ukrajna álláspontja kissé eltérő: a külföldön nyilvántartásba vett nyilvántartott párkapcsolatot elismerik a nyilvántartásba vétel helyén irányadó szabályok szerint - kivéve, ha a párkapcsolat tagjainak akár egyike is ukrán állampolgár.
Megint más országokban, mint például Spanyolországban, különleges szabályozás vonatkozik a nemzetközi magánjogra a nyilvántartott párkapcsolatok vonatkozásában, és a lehetőségekhez mérten a házasságnak megfelelő (azzal analóg) ez a szabályozás.
Bizonyos országok, mint például Oroszország vagy Magyarország nem ismerik el a nyilvántartott párkapcsolatot, és ebből következően hiányoznak nemzetközi magánjogukból az ehhez kapcsolódó rendelkezések is. Feltételezve, hogy hiányoznak az erre vonatkozó tapasztalatok, semmiféle ezzel kapcsolatos joggyakorlat sincs. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta bizonytalanság nem megfelelő. Az orosz válaszadó határozottan javasolja az alkalmazható jog megválasztásának lehetőségét.
A nyilvántartott párkapcsolat és a homoszexuálisok házasságával kapcsolatban megállapítjuk, hogy az érintett országok nagy eltérést mutatnak. Ebből következően ugyanez a helyzet a külföldön létrejött nyilvántartott párkapcsolatok és homoszexuálisok házassága esetében is.
A válaszok nyilvánvalóvá tették, hogy a házasságon kívüli élettársi kapcsolatok jogi alapjának létrehozása iránti szándék egyre erőteljesebben jelentkezik. Nehéz lenne ezen fejlődés előrehaladása ellen érveket felhozni.
Feltételezve, hogy az országok többségében a családjog egyike a közjegyzők lényeges feladatainak, a tárggyal kapcsolatosan "proaktiv" álláspontot kellene elfogadni. A homoszexualitás ellenes, illetve egyedül a családot előtérbe állító hozzáállás nem megfelelő. A közjegyzőnek az által kell betöltenie feladatát, hogy tanácsot ad minden állampolgárnak, meggyőződésétől és életmódjától függetlenül.
Ebben az összefüggésben Oroszország és Ukrajna kérdőíve komoly tanulmányozást érdemel. Azt szorgalmazzák, hogy a szerződési szabadság a szerződő személy választása szerint bárkivel, bármiről történő szerződéskötést jelentse.
Ez három kérdést vet fel:
1. Miért nincs joguk a feleknek szerződéssel megerősíteni élettársi kapcsolatukat?
2. Miért nem lehet a közjegyzőnek a téma jogi szakértőjeként eljárnia?
3. Vajon a közjegyző arra van kizárólagosan felhatalmazva, hogy a törvény által előírt szerződéseket szerkesszen vagy az ügyfeleivel egyetértésben maga szövegezné meg azokat?
Egy Európán belüli általános és különösen Kelet-Európán belüli harmonizáció komolyan javasolt. Jelenlegi állapotában a szabályozás túlontúl eltérő. Ezen kívül a nemzetközi magánjog mélyebb ismerete elengedhetetlen a közjegyző számára.
Hollandia, áprilistól-júliusig, 2006. augusztus 28. ■
Lábjegyzetek:
[1] Fordította Bartha Attila Viktor közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
