A betegjogok pontos és részletes felsorolását a hatályos, magyar jogi szabályozásban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) tartalmazza. Betegjogok alatt értelemszerűen azon jogok összességét értjük, amelyek az ellátást igénybe vevőt megilletik az egészségügyi ellátás során. Nem szerencsés -, habár a jelenlegi szabályozásban már teljesen elfogadott és használt - megfogalmazás a jogosultságokkal kapcsolatban a "beteg" kifejezés. Az Eütv. 3. § a) pontja akként rendelkezik, hogy e törvény alkalmazásában beteg az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy. A beteg fogalma alatt ebben az esetben nemcsak azokat értjük, akik nem egészségesek, hanem mindenkit, aki igénybe veszi az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait, bármilyen célból történjen is az (így például a védőoltásban részesülők, szűrővizsgálaton részt vevők, várandósok szintén idetartoznak), ezért ez a szóhasználat megtévesztő. A magyar nyelvben a páciens szó nem honosodott meg, pedig ez jobban kifejezné, hogy az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait egészségesen igénybe vevőket is értjük alatta.[1]
Az Eütv.-nek a betegek jogairól és kötelezettségeiről szóló II. Fejezet 1. Címe a társadalomnak az egyén felé irányuló kötelezettségeként rögzíti a lakosság egészségének védelmét és egészségi állapotának javítását. Ezen jogszabályhely tulajdonképpen általánosságban - és a későbbiekben sem nevesített betegjogként - fogalmazza meg az egyén társadalommal szembeni jogosultságát saját egyészségének védelmére és egészségi állapotának javítására.[2]
Az Eütv. 5. § (2) bekezdés a) és b) pontja szintén általánosságban és összefoglaló jelleggel rögzíti az egyén jogait azzal, hogy kimondja: mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségei megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben; joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátások jellemzőiről, azok elérhetőségéről és az igénybevétel rendjéről, továbbá a betegeket megillető jogokról és azok érvényesíthetőségéről.
Az Eütv. a II. Fejezet 2. címében az alábbi betegjogokat nevesíti:
1. az egészségügyi ellátáshoz való jog
2. az emberi méltósághoz való jog
3. a kapcsolattartás joga
4. a gyógyintézet elhagyásának joga
5. a tájékoztatáshoz való jog
6. az önrendelkezéshez való jog
7. az ellátás visszautasításának joga
8. az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga
9. az orvosi titoktartáshoz való jog
A továbbiakban ezen betegjogok tartalmával fogok részletesebben foglalkozni.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog a legalapvetőbb betegjog, mely minden más betegjog alapja, mert biztosítja az ellátásokhoz való hozzáférés jogát.[3]
Az Eütv. ezen címszó alatt tárgyalja, hogy a beteg milyen esetben milyen ellátásra jogosult, továbbá az intézmény- és orvosválasztás jogát, valamint az ún. második vélemény (second opinion) kéréséhez való jogot.
Az ellátásra való jogosultság körében egyrészt meg kell határozni azon ellátások körét, amelyet a beteg közfinanszírozás keretében vagy részleges, esetleg teljes térítés ellenében vehet igénybe, másrészt azon eseteket, amikor az ellátás akkor is jár a betegnek, ha sem társadalombiztosítás, sem egyéb jogcím alapján nem lenne arra jogosult.
Ez utóbbi esetre akként rendelkezik az Eütv., hogy minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.[4] A sürgős szükséget az Eütv. 3. § i) pontja akként definiálja, hogy az az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. Ez az ún. tágabb értelemben vett sürgős szükség. Azt, hogy ebben az összefüggésben mit kell sürgős szükségen érteni, jogszabály nem határozza meg, azt a szakmai szabályok alapján kell eldönteni.[5] Ez pedig egy polgári perben a bizonyítási eljárás során szakkérdés.
Az Eütv. rögzíti, hogy minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.[6] Ezek a jogszabályban meghatározott korlátok tulajdonképpen a finanszírozási szabályok, melyeket a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény tartalmaz. Ezen szabályok részletes ismertetése azonban meghaladja jelen dolgozat kereteit.
Az Eütv. 8. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára az intézmény- és orvosválasztás jogát, azonban mindkettőnek komoly korlátai vannak.
Az intézményválasztáshoz fűződő jognak egyrészt
- 230/231 -
általános szakmai, másrészt - a közfinanszírozott ellátások körében - finanszírozási korlátai vannak. Szakmai korlát, hogy a választás joga csak akkor gyakorolható, ha a választott intézmény szakmai szempontból megfelelő, rendelkezik az adott beteg ellátására jogosult szervezeti egységgel.
Az intézményválasztáshoz fűződő jog gyakorlásának finanszírozási korlátja a beutalási rend, az utazási költségtérítés szabályozása és a teljesítményvolumen-korlát.[7]
Az orvosválasztás jogának az Eütv.-ben rögzített korlátja, hogy ezen jog - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével gyakorolható. Nyilvánvalóan ebben az esetben is érvényesülnek a szakmai korlátok, továbbá a fekvőbeteg ellátásban a választott orvost foglalkoztató intézmény működési rendje. Lényeges szabály, hogy közfinanszírozott ellátások esetén - a terhesgondozás és a szülészeti ellátás kivételével - az orvosválasztás joga részleges térítési díj ellenében gyakorolható. Ezen a címen részleges térítési díj alkalmazása azonban nem elterjedt a gyakorlatban.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog további fontos eleme a második véleményhez való jog, melyet az Eütv. 8. § (3) bekezdése akként definiál, hogy a beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, illetőleg javasolt terápiával, valamint fekvőbeteg-gyógyintézetből történő tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát.
Az emberi méltósághoz való jog az egészségügyi ellátás során az alábbiak szerint érvényesül:
- a betegen kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el;
- az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig, törvényben meghatározott mértékben és módon korlátozható;
- a beteg személyes szabadsága - ellátása során - fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége vagy egészsége védelmében korlátozható;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
