2000 decemberében látott napvilágot az Újvidéken élő és kutató Szalma József " Okozatosság és polgári jogi felelősség" című szintetizáló műve, a polgári jogi felelősség a nemzetközi jogirodalomban megmegújulóan sokszor tárgyalt és vitatott eleméről: az okozatosságról.
Szalma József 1997 és 2000 között hosszú időt szentelt a téma kutatásának, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Tudományosság támogatására létesített DOMUS programpályázatán elnyert ösztöndíj tett lehetővé.
A mű a Miskolci Egyetem és a Novotni Kiadó közös gondozásában jelent meg. Az együttműködés jelezni kívánja, hogy a Miskolci Egyetem megbecsüli és támogatja a határon túli magyarság egyetemi oktatóit és hallgatóit. Az 1994-ben létrejött Novotni Kiadó (hivatalosan a "Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért" kiadója), mely nevét a kiváló magánjogász Novotni Zoltán professzorról kapta, fennállása óta közel harminc alkotás megszületését segítette elő, melyek elsősorban egyetemi tankönyvek, jegyzetek, tansegédletek. A kiadott tananyagok lényegében lefedik az egyetemen oktatott polgári jog teljes területét. A most bemutatandó mű az 1999-ben indult monográfia-sorozat második darabja. (Az első monográfia Leszkoven László - a Miskolci Egyetem tehetséges tanársegéde - "A váltó mint kötelem" című könyve volt.)
Szalma professzor a Vajdaságban született, diplomát és magiszteri fokozatot az újvidéki, tudományos fokozatot a belgrádi egyetem jogi karán szerzett. Szalma József szinte pályakezdése óta az újvidéki egyetem oktatója, 1990 óta rendes egyetemi tanára, ahol mind a mai napig magyar nyelvű órákat is tart az újvidéki joghallgatóknak. A magyarországi egyetemek közül Budapesten, Szegeden és Miskolcon több ízben szerepelt már vendégelőadóként, magyar szakmai folyóiratokban - különösen a Jogtudományi Közlönyben - gyakran jelennek meg publikációi. Szalma József méltán nevezhető a polgári jog "européer" professzorának, hiszen rendszeres előadója a német és a francia nyelvterület több egyetemének is (Bécs, Zürich, Heidelberg, Regensburg, Halle). A professzor széles körű nyelvi műveltségének (magyar, szerb, horvát, német, francia) köszönhetően főként összehasonlító szemléletű, mintegy kétszáz publikációt kitevő tudományos munkát tudhat magáénak, melyek közül a legjelentősebbek összefoglalása a könyv végén található.
1. Az "Okozatosság és polgári jogi felelősség" Szalma József összehasonlító módszerrel alkotott, Magyarországon élő jogtudósok által is megirigyelhető ékes magyarsággal íródott kiváló munkája, mely az osztrák, német, francia és svájci jogirodalom alapos feldolgozásával jut el a hatályos magyar polgári jogi felelősség egyik alapelemének, az ok-okozati összefüggésnek a bemutatásához. Egy olyan elméleti összefoglaló alapműről van szó, melyet friss gyakorlati példák sokasága tarkít, így a meglehetősen "nehéz" olvasmány érthetőbbé, könnyebben emészthetőbbé válik.
2. A mű alapgondolata, hogy a logikai okozatosság csak kiindulópont lehet, amennyiben az okozatosságnak funkcionális, tehát felelősségmegalapozó és felelősségi mértékmeghatározó rendeltetést adunk. Az okozatosság kutatása a jogban elsősorban a (büntető és polgári) felelősség jogi racionalizációjának és pontosításának igénye miatt alakul ki, főleg a XIX. század második felétől. Az okozatosság természetesen más tudományterületeken (orvostudomány, filozófia, logika, stb.) is jelen van. A jogban, pontosabban a polgári jogi felelősségi rendszerben az okozatosság felelősségi feltétel, azaz hiánya kizárja a felelősséget mind az alanyi (vétkességi vagy felróhatósági), mind a tárgyi (vétkességtől független, azaz a fokozott veszéllyel járó dolog vagy tevékenység kockázatán vagy az okozatosságon alapuló), akár a szerződésen kívüli, akár a szerződési felelősség esetén.
3. A mű öt fejezetre, mint szerkezeti egységre tagolódik.
3.1. A mű I. fejezetében a szerző azt a problémakört járja körül, hogy adott esetben mi tekinthető oknak, illetve okozatnak, majd a klasszikus polgári törvénykönyvek (a francia Code Civil, a német BGB, az osztrák ABGB, a magyar Ptk. - tervezetek és a hatályos magyar Ptk.) okozatossággal kapcsolatos szabályozását elemzi, többek között olyan szerzők műveinek felhasználásával mint Zweigert, Kötz, Coing, Brauneder, Koziol, Savatier.
- 391/392 -
3.2. Az egyik legterjedelmesebb fejezet a melynek témája az okozatosság fogalma és a polgári jogi felelősségi rendszerben betöltött szerepe. A szerző felvázolja az alapvető elméleti álláspontokat, majd megvizsgálja az egyes elméleteknek a felelősség mértékére való kihatását.
Az okozatossággal kapcsolatos elméletek alapvetően két csoportba sorolhatók. Beszélhetünk ún. természettudományi felfogásokról, valamint jogi kauzalitáselméletekről, melyek a természetes okozatosságnak a felelősség ésszerűsítését célzó jogi értékelését tartják mérvadónak. A természettudományi felfogások (pl. Träger) túl tágan rajzolják meg a szóba jöhető okok körét, ezért szükségessé válik különleges jogi oksági fogalom felállítása. Magánjogilag okozatosnak csak valamely ténynek olyan következményeit lehet tekinteni, melyek a szóbanforgó ténnyel kapcsolatban a köztapasztalat szerint jelentkezni szoktak. Ha pl. a szűcs a megrendelt bundát a megjelölt időre nem hozza el a pályaudvarra mint teljesítési helyre, és ennek folytán a megrendelő csak a következő vonattal utazik el, amely kisiklik és a megrendelő testi sérülést szenved, a természetes okság tényleg megvan, jogi értelemben azonban ilyen esetben okozatosságról nem beszélhetünk, késedelmes teljesítés miatti károkozásról nem lehet szó (Szladits).
A jogi elméletek talán legfontosabb csoportosítása szerint elhatárolhatók az előfeltételek egyenrangúságát valló felfogások (ekvivalenciaelméletek) és az okkiválasztó elméletek. Ez utóbbiak közül az egyik legismertebb az ún. adekvát (megfelelő) előfeltétel elmélete, mely az ekvivalenciaelméletet annyiban korrigálja, hogy az előfeltételek közül csak azt tarja" döntőnek, amelyik a konkrét esetben megfelel a létrejött kárnak, kizárja tehát a szokatlan, de egyébként ekvivalens okokat. Ehhez képest a norma-cél elmélet az adekvát, megfelelő okhoz, illetve az ok hordozójához kapcsolódó felróhatóságot annak a normának a céljához fűzi, amely a felelősséget szabályozza. Eszerint nem téríthető az a kár, mely ugyan adekvát módon előidézett, de a sértett jogi norma oltalmazási célján kívül áll. Így ha valaki piros jelzésnél túlhaladva további normaszegés nélkül egy közvetlenül járműve elé lépő gyalogost halálra gázol, egyértelműen a halálos eredmény szempontjából tiltott veszélyes magatartást tanúsított. Egyértelmű az is, hogy ez a magatartás végső soron emberhalált okozott. Ha a járművezető nem hagyta volna figyelmen kívül a piros jelzést, egyáltalában nem is lehetett volna azon a helyen, ahol a vigyázatlan gyalogos az úttestre lépett. Ez esetben azonban hiányzik a védelmi összefüggés, egy másik, normacél szerinti kauzalitás. Ugyanis annak a tilalomnak a célja, hogy piros jelzésnél tilos a kereszteződésbe behajtani, a szerző szerint az, hogy magában a kereszteződésben védje az életet. Arra, hogy a kereszteződésen kívül meghatározott helyen és időben egy gyalogos felbukkan, a szóban forgó norma nem terjed ki. Büntetőjogi szempontból szemlélve, az említett esetben a járművezetőt meg kell büntetni piros jelzés figyelmen kívül hagyása miatt, de gondatlan emberölés nem róható a terhére, mert az általa okozott halálos eredmény nem neki számítható be.(Burgstaller)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
