A 2000-es év végén megszületett a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egységes állami kártalanításáról szóló 1093/2000. (XI. 24.) számú kormányhatározat. A civil szervezetek és a kártalanításból kimaradt hepatitis C vírussal fertőzöttek részéről sok bírálat érte a határozatot, hiszen az csak egy szűk alanyi kör kártalanítását tette lehetővé. A született hemofiliás betegeken kívül rengeteg olyan hepatitis C vírussal fertőzött személy él Magyarországon, akiknél alapos okkal lehet arra következtetni, hogy szintén vértranszfúzió útján kapták meg a fertőzést, azonban az ő egységes kártalanításukról a mai napig nem született jogszabályi rendelkezés. A határozat meghozatalát követően a média is érdeklődéssel fordult a hepatitis C vírussal fertőzöttek felé. A hirtelen jött nyilvánosság megindított egy perlavinát és tömegesen fordultak bírósághoz a jogszabály hatálya alól kimaradt betegek. A pereknek további lökést adott a Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 23. 817/1998. számú (BH 2000/100.) jogesete, amely a fontos kérdésekben némi útmutatást ad a jogalkalmazók számára. Jelenleg több száz hepatitis C vírus fertőzés miatti kártalanítási per van folyamatban országszerte, így gyakorlati jelentőségük miatt érdemes ezekkel az ügyekkel mélyebben foglalkozni. Jelen cikk célkitűzése, hogy a szerző gyakorlati tapasztalatainak tükrében ismertesse a perek jellegzetességeit és legvitatottabb kérdéseit.
Globális problémáról van szó, hiszen a világon legalább 150 millió hepatitis C vírussal fertőzött beteg van és az AIDS mellett jelenleg ez a legsúlyosabb és legelterjedtebb vér útján terjedő fertőzés.1 A szakirodalom szerint2 Magyarországon jelenleg a lakosság 1,3%-a, azaz körülbelül 130 000 hepatitis C vírussal fertőzött ember él. Az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalása szerint3 a véradók szűrővizsgálata 1,7%-os hepatitis C fertőzöttséget mutat. A fenti adatok érzékeltetik, hogy rendkívül gyakran előforduló betegségről van szó. Az óriási fertőzöttség oka, hogy a hepatitis vírus C változatát csak 1989-ben fedezték fel és Magyarországon 1992 óta kötelező a vérellátás céljából levett vérnél hepatitis C szűrővizsgálat végzése. Az erről rendelkező 12/1992. (VI. 26.) NM rendelet 4. § (1) bekezdésének c) pontját elvileg 1992. július 1. napjától alkalmazni kellett, valójában azonban még 1993 elején is előfordult, hogy nem szűrt vért alkalmaztak. A jogszabály hatálybalépését megelőzően levett vér esetében hepatitis C szűrővizsgálatot nem végeztek, így gyakran előfordult, hogy az állampolgárok a műtéti beavatkozás, vagy egyéb gyógyító eljárás során alkalmazott vérkészítménytől HCV fertőzést kaptak. A vérátömlesztések során a fertőzés kockázata a szűrővizsgálat bevezetése előtt 150:1 volt, azóta pedig 10 000:1-re tehető. Az utóbbi adat oka, hogy az egyszeri szűrés nem teszi teljesen lehetetlenné a fertőzés átvitelét, mivel létezik egy néhány hetes úgynevezett "ablak periódus", amikor a vírus még nem kimutatható, de már fertőz.
A legnagyobb veszélynek azok a betegek voltak kitéve, akik kezelésük során nagy mennyiségű vért kaptak, így a hemofíliásokon kívül óriási csoportot jelentenek a szívműtéten átesett személyek és a vesebetegek. A szívműtétek többsége vér nélkül egyszerűen nem végezhető el és a fertőzés kockázatát növeli az a tény, hogy a műtét alatt a vérkészítményeket többször is átáramoltatják a szervezeten. Fokozott veszélynek voltak kitéve a vesebetegek is, hiszen a dialízist végző műszer potenciális fertőzési forrás volt. A felsoroltakon kívül egyszeri vértátömlesztéssel is bárki megfertőződhetett.
A C vírussal fertőzöttek kis részénél a vértranszfúzió után a szokásos lappangási időt követően (16-150 nap) jelentkeznek az akut tünetek, mint például sárgaság, hirtelen megugró májfunkciós értékek stb. A többség ilyen klinikai tüneteket nem produkál. Az akut tünetek elmúlása után a betegek általában évekig tünet- és panaszmentes vírushordozók. Kis százalékban önmagától meggyógyulnak a betegek, de körülbelül 85%-uk krónikusan fertőzött lesz, azaz idült hepatitis fertőzést kap (a hat hónapnál hosszabban meglévő betegséget hívják így). A krónikus fertőzöttek egy részénél májcirrózis, illetve májrák alakul ki.
A kártalanítási követelés jogalapja az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. (továbbiakban: régi Eü. tv.) 58. §-ának (3) bekezdése, amely szerint "Ha a gyógyszer összetétele és minősége megfelel a Gyógyszerkönyvben, illetve a törzskönyvezés (nyilvántartásbavétel) alkalmával megállapított előírásoknak és ennek ellenére alkalmazása folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében előre nem látható károsodást szenvedett, megrokkant vagy meghalt, őt, illetőleg az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja." Ez a paragrafus alkalmazandó az 1972. július 1. és 1998. július 1. között adott vérátömlesztés miatti károsodásokra. Az idézett rendelkezést megszületése idején a törvényhozó nyilvánvalóan nem a vérátömlesztés útján megfertőződött betegek kártalanítása céljából fogalmazta meg. Ennek azonban nem a jogalkotó közömbössége volt az oka, hanem az a tény, hogy nem tekintette a vért potenciális veszélyforrásnak. A paragrafus a gyógyszerügyről szóló negyedik részben helyezkedik el, azonban a vérre vonatkozó rendelkezések a törvény más részében találhatóak. A 40. § (1) bekezdése és az 52. § (5) bekezdése kimondja, hogy a vér, illetőleg vérkészítmények alkalmazását az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően kell biztosítani. Amennyiben a hepatitis C vírus felfedezése előtt fertőzött vért adtak a betegeknek, az megfelelt az orvostudomány állásának, így felróhatóságon alapuló kártérítési igényt nyilvánvalóan nem lehet érvényesíteni. Egyértelmű, hogy senki nem tehető felelőssé a fertőzésért és az ezzel okozott egészségkárosodásért. Ennek ellenére indokolt az államnak szolidaritását kifejezni az önhibájukon kívül kárt szenvedettek iránt. Marton Géza idevágó megállapítása szerint "A jogsértés lehet morális szempontból teljesen kifogástalan magatartás eredménye is."4 Az Eü. tv. 58. § (3) bekezdése kártalanításra kötelezi az államot és a kártalanításra a 22. §-ában foglaltakat rendeli alkalmazni. A kártalanítás feltétlen helytállási kötelezettséget jelent, olyan objektív kötelezettséget, amelynek nem feltétele a felróhatóság. A 22. § (2) bekezdése szerint a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, vagyis elsősorban a Ptk. 354-355. § paragrafusaira kell visszanyúlni. Kártalanítás igényelhető tehát az egészségkárosodás miatt bekövetkezett nem vagyoni és vagyoni károkért is.
A jelenleg hatályos 1997. évi CLIV. tv., (továbbiakban: új Eü. tv.) 227. § (4) bekezdése és az ahhoz kapcsolódó 244. § már egyértelműen rendelkezik a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti felhasználásával összefüggésben bekövetkezett károk állami kártalanításáról. Ez a szabály alkalmazandó az 1998. július 1. után vérátömlesztéssel okozott fertőzésekre. A kártalanítási klauzula a 223. § (2) bekezdése szerint nem terjed ki arra a vérkészítményre, amely közforgalmú gyógyszertárban beszerezhető. Ez utóbbi által okozott károkra az 1998. évi XXV. tv. 21. §-a alapján a termékfelelősségről szóló 1993. évi XX. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Abban az esetben azonban, ha a gyártó a Tftv. 7. § (1) bekezdésének d) pontja alapján - vagyis a hiba a termék forgalomba hozatalának időpontjában a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető - mentesül a felelősség alól, az állam kártalanítja a kárt szenvedett személyt, illetve halála esetén hozzátartozóját. A jelenlegi törvények tehát valamennyi vér és vérkészítmény által okozott károsodás esetén lehetővé teszik a kártalanítást. Mivel a hatályos szabályozás világos és az utóbbi években igen ritka a hepatitis C fertőzés vértranszfúzióval történő átvitele, ezért elsősorban a régi Eü. tv. alapján indított kártalanítási pereket tárgyalom.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
