HORVÁTH GYÖNGYI
A vitatott személyi kérdések után 2014 novemberében az új, 28 fős EU-Bizottság - köztük az elnökkel Jean-Claude Junker-rel - elkezdte munkáját. Újdonság a szervezetben -amelyben ugyan, mint azelőtt, minden tagállam egy választójoggal rendelkező megbízottat küld, - hogy immár hét alelnök is van. A jövőben minden biztosnak szüksége lesz az alelnöke ajánlására ahhoz, hogy új javaslatot terjesszen a testület elé. Az Elnök a tíz prioritást tartalmazó kormányprogramjára való figyelmet szeretné felhívni, ami többek között az ingatlanbefektetés és munkahelyteremtés fontossága. Ahogy az előde, az új Elnök is különösen a kis- és középvállalatokat szeretné támogatni, ezeket a piac számára vonzóbbá tenni, az akadályokat minél jobban elhárítani, valamint egy digitális belső piaci hálózatot létrehozni. A javaslatok közül néhányat ismertet a cikk szerzője.
A digitális belső piac alappillére az adatvédelem. A bizottságnak már volt egy, az adatvédelem harmonizálására irányuló javaslata 2012-ben az egész Európai Közösségre kiterjedően. Egy, az eredeti tervezettel szemben közjegyzői szempontból előnyösebb változatot - ami a hivatali titkot őrzők esetében kivételt tesz - a Parlament már elfogadott. Ez például a közjegyzői gyakorlat számára akkor lesz különösen jelentős, ha a végrendelkező az öröklésre jogosult személyt az öröklésből kizárja. Amennyiben a Parlament által elfogadott módosított javaslat érvényesül, az felmentené a közjegyzőt azon kötelezettség alól, hogy az öröklésre jogosultat informáljaarról, hogy a végrendelet okiratba foglalásával kapcsolatban a neve rögzítésre került.
- 69/70 -
Az Európai Unió tanácsában eddig nem történt megegyezés az adatvédelemről, főleg mert a németek aggódnak az eddigi adatvédelmi színvonaltól való eltérő szabályozás miatt. Az olasz soros elnökség alatt 2014 decemberében részben megegyezés született, ami előirányozza, hogy az egyes tagállamok az adatvédelemmel kapcsolatban kiindulhatnak a tervezett rendeletek követelményeiből, viszonzásképp azonban a jövőben az érintettek beleegyezése az adatok elmentésébe már csak "egyértelmű" nem pedig "kifejezett" lehet.
A Bizottság egy másik intézkedése a Societas Unius Personae (SUP) tervezett bevezetése. Erről a korlátozott felelősségű egyszemélyes társaságról szóló javaslatról nagyon ellentmondásosak a vélemények. A támogatók a következőkben látják a lehetőséget: kis- és középvállalatok alapítása egyszerűsített eljárással, amik ezáltal a jövőben erősebben tevékenykedhetnek a határokon túl is, leányvállalatok alapítása válik lehetővé külföldön és ezzel új munkahelyek jönnek létre.
A kritikusok azonban megkérdőjelezik, hogy vajon a kis- és középvállalatok külföldi ügyleteinek csekély hányada nem a vállalatok alapítására vonatkozó eddigi előírások eredménye-e a tagállamokban. Mindenekelőtt azonban jelentős rizikót látnak a visszaélésekben, amit a Bizottság által tervezett online bejegyzési eljárás rejt magában, melynek segítségével a cég alapítója 1 eurós minimális tőkével, későbbi felhalmozási kötelezettség nélkül az interneten keresztül, formanyomtatvány kitöltésével új társaságot jegyezhet be, anélkül, hogy a személyazonosságát a hatóság ellenőrizné. Ha a javaslat elfogadásra kerül, akkor a közjegyzői tanácsadás és ezzel együtt a személyes kapcsolat elveszne, ami addig a cégalapítás egyik fontos állomása volt. Az interneten megtalálható standard nyomtatványok nem helyettesítik a közjegyző által személyre szabott társasági szerződéseket. Ezen kívül az alapítói okirat szerinti és a tényleges székhelytervezett szétválasztása azt a veszélyt rejti magában, hogy egy olyan tagállamot választanak az alapítás helyének, ahol kedvezőbbek a feltételek, de a tényleges gazdasági tevékenység egy másik államban folyik. Másrészt a székhelyek szétválasztása fantom cégek alapításának is kedvez, mert kevesebb az állami ellenőrzés - ez pedig a pénzmosást és az adó elől való elmenekülést is segíti.
Ezeket a rizikókat a német és az osztrák kormány is felismerte és a cégjegyzékbe bejegyzett adatok helyességében való bizonyosság megtartását hangsúlyozta. A javaslatot többen bírálták és ellene vannak, az Európai Unió Tanácsa, sem pedig az Európai Parlament még nem hozott döntést az ügyben.
Az "Apostille-rendelettel" a Bizottság az Eu-polgárok növekvő mobilitása miatt a közokiratok legalizálására vonatkozó formai követelményeket szeretné csökkenteni. Az eredeti javaslat szerint 12 kategória lenne, többek között a családi állapotra, a vállalkozási formára,
- 70/71 -
a társasági képviseletre, az ingatlantulajdonra, valamint a szellemi tulajdonra vonatkozóan, ahol az okirat tartalmát nem kell elismertetni, de a hitelességét igen. Csakis jogos kétség esetén kételkedhet a hatóság a közokirat vagy hiteles másolat eredetiségében és fordulhat annak a tagállamnak hatóságához információért, ahol az irat ki lett állítva. A Parlament az alkalmazási területet további okiratokra is szeretné kiterjeszteni. Az Európai Unió Tanácsa az elmúlt év végén megegyezett abban, hogy az alkalmazási területet a családi állapotra korlátozza. A kérdések tisztázására és a technikai megvalósításra a rendeletről való döntést követően lehet számítani.
Az adásvételi szerződés végrehajtásával megbízott közjegyző a tulajdonátírást nem tagadhatja meg arra hivatkozva, hogy a vevő a megbízás díjának megfizetését még nem teljesítette. A döntés előzménye, hogy egy ingatlan adásvételi szerződést okiratba foglaltak, amelyben a közjegyző azt az utasítást kapta, hogy az ingatlan átírását a vételi díj megfizetése után intézze. Ezen kívül a közjegyző okiratba foglalta a vevő finanszírozási célokra használandó telekadósságának átruházását. A közjegyző ugyanakkor megtagadta az adásvételi szerződés végrehajtását arra hivatkozva, hogy a költségeit még nem egyenlítették ki. A Szövetségi Törvényszék döntésénél a közjegyzőnek az Okiratba foglalási törvény 53. §-a szerinti benyújtási kötelezettségét, valamint a Költségmegállapítási rendelet 10. § (1) bekezdése, illetve a Bírósági és közjegyzői díjszabásról szóló törvény 11. §-a szerinti visz-szatartási jogot vette alapul. A Szövetségi Törvényszék döntésében tisztázta, hogy az Okiratba foglalási törvény 53. §-ából származó közjegyzői hivatali kötelezettség elsőbbséget élvez a Bírósági és közjegyzői díjszabásról szóló törvény 11. § szerinti visszatartási joghoz képest. A 11. § kifejezetten kimondja a visszatartási jog kizárását az Okiratba foglalási törvény 53. §-ának eseteiben. Végezetül a Törvényszék felhívta a közjegyző figyelmét az előlegezés lehetőségére a Bírósági és közjegyzői díjszabásról szóló törvény 15. §-a értelmében.
Miközben a Költségmegállapítási rendelet 10. § és az Okiratba foglalási törvény 53. §-ának viszonya az irodalomban és a bírósági joggyakorlatban is vitatott volt, a törvényhozó a jogszabályok egymáshoz való viszonyát a Bírósági és közjegyzői díjszabásról szóló törvény 11. §-ábantisztázta. (Okiratok, kiadmányok, másolatok, valamint bírósági iratok saját belátás szerint visszatarthatok, amíg az ügyben felmerülő költségeket ki nem fizették. Ez azonban nem alkalmazható, ha az Okiratba foglalási törvény 53. § a visszatartással szemben áll). Tehát a paragrafus kifejezetten kimondja a visszatartási jog kizárását, amennyiben a közjegyző okiratba foglalta az akaratnyilatkozatot, amit a Földhivatalhoz vagy a Cégbírósághoz benyújtottak. Ez alól csak egy kivétel van, "ha valamennyi részes fél együttesen valami mást kíván és a közjegyző "a késedelemmel kapcsolatos veszélyre" figyelmeztette.
- 71/72 -
SZÉKELY ERIKA
Dr. Hajdú Csaba cikkének elején lefekteti, hogy gondnokság alá helyezési pereket is tárgyaló bíróként mellőzi az új szabályozás teljes körű ismertetését, ehelyett a gyakorlati problémákkal kíván foglalkozni. Cikke azért is különösen érdekes lehet, mivel Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) hatálybalépésével azonnali változások következtek be a gondnokság alá helyezés iránti perekben. A Ptk. hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (továbbiakban: Ptké.) 4. § (1) bekezdése szerint a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezése iránt a(z új) Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásban - ideértve a jogorvoslati eljárási szakaszt is - a(z új) Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A szerző részletesen foglalkozik a perindítással, a cselekvőképesség részleges korlátozásával, végül a választójogból való kizárás kérdéskörével.
Ami a perindítást illeti, itt az élettársak és az együttélő házastársak problémája merül fel. A gondnokság alá helyezést a bíróságtól korábban csak a bejegyzett élettárs kezdeményezhette, ma már az általános értelemben vett élettárs is kezdeményezheti; a házastárs perindításának pedig feltétele, hogy együtt éljen a gondnokság alá helyezendő házastársával, azaz az életközösség még fennálljon[1]. De ugyanez a helyzet az élettársaknál is, definitív feltétel az együttélés. A gyakorlatban tehát mindkét esetnél felmerül az a nehézség, a bíróság a keresetlevél benyújtásakor mi alapján állapítja meg az élettársi kapcsolat, illetve a házastársi életközösség fennállását. Alperesi vitatás esetén a bíróság hogyan győződik meg a felperes aktív perbeli legitimációjáról? Hiszen olykor csak hosszadalmas bizonyítás eredményeként lehet megállapítani, hogy a felek között létrejött-e élettársi kapcsolat, illetve a házastársi életközösség mikor szakadt meg; amit nehezít, hogy élettársak és a házastársak esetében is előfordul, hogy az életközösség megszakadása ellenére is egy házban/lakásban laknak, vagy kényszerülnek lakni, illetve az élettárs/házastárs elköltözése ellenére még mindig az utolsó közös lakóhelyre van bejelentve.
Az egyik bizonyíték lehet, ha a felek között per van folyamatban például élettársi közös vagyon megosztása, szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése, vagy házasság felbontása iránt. Ha azonban ilyesmi nem adott, a bíróság az alperes ellenvetése esetén komoly problémába ütközik, mivel perindítási jogosultság hiányában már magát a keresetlevelet érdemi vizsgálat (idézés kibocsátása) nélkül el kell utasítania a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján. Szintén nehéz kezelni eljárásjogilag, ha az aktív perbeli legitimáció a per alatt szűnik meg. Utóbbi esetben - amennyiben erre a felek egyezően nyilatkoznak, vagy
- 72/73 -
maga a felperes jelenti be - permegszüntetésnek van helye. A bíróságnak lehetősége van ugyanakkor az ügy iratainak (vagy csak a már elkészült szakvéleménynek) a megküldésével értesíteni az illetékes gyámhatóságot a gondnokság alá helyezés szükségességéről.[2]
Előfordul, hogy az alperes a per alatt eltűnik, személyes meghallgatása és a szakértői bizonyítás lefolytatása lehetetlen, a gyámhatóság azonban - erre irányuló felhívás ellenére - keresetét fenntartja (ezzel elhárítva egy esetleges kártérítési felelősséget). A Pp. 309. § (3) bekezdés első fordulata szerint a gondnokság alá helyezés iránti perben az alperes személyes meghallgatása csak kivételesen indokolt esetben, különösen akkor mellőzhető, ha ismeretlen helyen tartózkodik vagy a meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik. A Pp. 310. § (2) bekezdése pedig előírja a szakértői bizonyítás kötelezettségét, kivéve, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodik. Ennek a két jogszabályi előírásnak az egybevetéséből az következne, hogy az alperest személyes meghallgatása és szakértői vizsgálata nélkül is gondnokság alá lehet helyezni, azonban a kialakult bírói gyakorlat és az új szabályok alapján ezek hiányában szinte kizárt a törvényi feltételek fennállásának a megállapíthatósága.
A szerző álláspontja szerint ugyanakkor a bíróság csak az ésszerűség határain belül tehet kísérletet az alperes felkutatására (rendőrség megkeresése vagy a bűnügyi nyilvántartás lekérése útján); évekig nem húzódhat a per azzal, hogy az alperest keresi a bíróság, ilyenkor bizonyítottság hiányában a kereset elutasításának van helye.
Nehezebb, ha a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló per alatt (vagy annak megindítása előtt) tűnik el az alperes, vagy válik a tartózkodási helye ismeretlenné. Hiába van már egy jogerős ítélet, és a lefolytatott bizonyítás, a felülvizsgálat tárgya, hogy a gondnokság alá helyezés továbbra is indokolt-e. Ebben az esetben a cikk szerint a gondnokság alá helyezés eredeti indoka dönt. Gyógyíthatatlan beteg vagy olyan személy esetében, akinek egészségügyi állapota - a betegsége jellegére tekintettel - véglegesnek tekinthető (állapotában javulás már nem várható), újabb szakértői vizsgálat hiányában is indokolható a gondnokság alá helyezés fenntartása.
Megszűnt a 14. életévét betöltött kiskorú (korábban kizáró) gondnokság alá helyezésének lehetősége: a Ptk. a 17. életév betöltése után teszi lehetővé a gondnokság alá helyezést. A perindításra jogosultak köre ugyanakkor szélesedik a kiskorú törvényes képviselője személyével. A tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése iránt a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, a folyamatban levő eljárást pedig a kiskorú tizenhetedik életévének betöltéséig meg kell szüntetni (Ptké. 3. §); a bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltését követően ismételten előterjesztett kereset alapján a nagykorúakra vonatkozó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti.
A cselekvőképesség részleges korlátozása témájára áttérve a szerző rögzíti, hogy a Ptk. a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés helyett vezette be a cselekvőképesség
- 73/74 -
részleges korlátozását, amivel az volt a cél, hogy megszűnjön a cselekvőképesség általános jelleggel - minden ügycsoportra kiterjedő - korlátozásának a lehetősége. A bíróságnak ezután ügycsoportonként kell vizsgálnia a gondnokság alá helyezés indokoltságát. Ez az alperes távollétében lehetetlen. A felülvizsgálati perben viszont keresetet elutasító döntést hozni nem lehet, csak fenntartani, módosítani vagy megszüntetni (Pp. 312. §); így ebben az esetben a szerző véleménye szerint a bíróság hivatalból kénytelen minden intézkedést megtenni az alperes tartózkodási helyének a felkutatására - szükség esetén kényszerítő eszközök alkalmazása útján -, és mindenképp le kell folytassa a felülvizsgálathoz szükséges bizonyítási eljárást.
Technikai dolog, hogy mivel a hatályos Ptk. szabályait a már folyamatban lévő perekre is alkalmazni kell, az általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezés vagy annak felülvizsgálata iránt még a régi Ptk. alapján megindult perben fel kell hívni a gyámhatóságot/felperest, hogy jelölje meg, mely ügycsoportok vonatkozásában kéri a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés fenntartását. Amennyiben a felhívásnak a felhívott fél a bizonyítási teherre történt kioktatás után [Pp. 3. § (3) bekezdés, Pp. 141. § (2) és (6) bekezdés] határidőn belül nem tesz eleget, a kereset elutasítható. Felülvizsgálat iránti perben viszont marad mint lehetőség a pénzbírságolás és a folyamatos tájékoztatás, figyelmeztetés, felhívás, valamint a hivatalból elrendelt bizonyítás eszközeinek alkalmazása.
A jelenlegi jogalkotói felfogás szerint a belátási képesség korlátozottsága minden esetben egyedi, ezért a jogszabály - ellentétben a régi Ptk. 14. § (6) bekezdésével - példálódzó felsorolást sem tartalmaz a lehetséges ügycsoportokról. A korábbinál részletesebben, egyénre szabottan kell meghatározni azon ügyek körét, ahol a cselekvőképesség korlátozása szükséges,[3] és a bíróságnak ügycsoportonként kell részletesen indokolnia döntését. Az ítélettel nem érintett ügycsoportok vonatkozásában az érintett személy teljes cselekvőképességgel rendelkezik.[4]
Vizsgálja a szerző, hogy amennyiben a bíróság alakítja ki (határozza meg) az ügycsoportokat, az hogyan válik a kereset részévé. Továbbá, hogy a "többen a kevesebb" elv menynyiben és miként érvényesülhet. Arra jut, hogy a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezésre irányuló keresetet nem lehet úgy értelmezni, hogy a felperes valamennyi ügycsoport vonatkozásában kéri a cselekvőképesség korlátozását, mivel az általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezés intézménye megszűnt, a cselekvőképesség csak részlegesen - meghatározott ügycsoportok vonatkozásában - korlátozható, a minden ügycsoportra korlátozás valójában a cselekvőképesség teljes korlátozását (korábbi terminológiával a kizáró gondnokság alá helyezést) jelentené, ezért szükséges a kereset pontosítása. A bíróság fantáziájára van bízva, hogy a keresetlevélben
- 74/75 -
meghatározott nagyobb ügycsoportokon belül, milyen "kisebb" ügycsoportokra rendeli el a korlátozást, valamint a keresetet előterjesztő saját maga által meghatározott ügy/ ügycsoport vonatkozásában kérheti a gondnokság alá helyezést.
Mi a helyzet, ha a bíróság által szükségesnek tartott ügycsoportra való korlátozásra egyáltalán nem irányul a kereset? Hajdú szerint a bíróság ilyenkor felhívhatja a felperes figyelmét erre az ügycsoportra és a keresetváltoztatás lehetőségére, amennyiben azonban az ennek nem tesz eleget, a bíróság kénytelen elutasító döntést hozni (holott a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján adott ügycsoportra indokolt lenne a cselekvőképesség részleges korlátozása). Ha nem a gyámhatóság indította a pert, ilyenkor a bíróság az ítélet megküldésével a gyámhatóság tudomására hozhatja a perindítás szükségességét, ha viszont a gyámhatóság a felperes, csak a kártérítő felelősség marad.
A cikk erénye, hogy bírói dilemmát is megoszt az olvasóval, amikor felveti, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezésre irányuló perben a bíróság hozhat-e cselekvőképességet részlegesen korlátozó döntést, méghozzá általa szabadon meghatározott ügycsoportokra nézve. A törvényi indokolás és az új szabályok ismeretében arra a következtetésre lehet jutni, hogy ebben az esetben a többen benne foglaltatik a kevesebb, tehát a válasz igenlő, ugyanakkor ezzel az értelmezéssel könnyen előállhat az az egyébként kerülendő helyzet, hogy a gyámhatóság minden esetben teljes korlátozást fog kérni, nehogy ügycsoportokat kelljen kreálnia. Az ügycsoportok meghatározásánál várhatóan a régi Ptk. által példálózó jelleggel megadott ügycsoportok lesznek az általánosak.
A támogatott döntéshozatal jogintézményének a bevezetése pozitív változást hoz a gondnokoltak tekintetében is. Új törvényi feltétel a gondnokság alá helyezési perekben a belátási képesség vizsgálatán túl az érintett személy egyéni körülményei, valamint családi és társadalmi kapcsolatainak a vizsgálata. Ha az igazságügyi pszichiáter szakértő szakvéleménye szerint a belátási képesség korlátozott, vagy teljesen hiányzik, azonban az érintett személy támogató családban, rendezett körülmények között él, barátai vannak, akik segítik, környezetével jó kapcsolatot ápol, a szakvéleményben foglaltak ellenére nem feltétlenül állnak fenn a gondnokság alá helyezés törvényi feltételei. A bíróság továbbra sem mérlegelheti felül az elmeorvosszakértő véleményét, azonban fel kell tárnia az érintett személy egyéb körülményeit is, és azokra figyelemmel kell eldöntenie, hogy szükséges-e a cselekvőképesség teljes vagy részleges korlátozása, vagy elegendő más, az érintett személy önrendelkezési jogát kevésbé érintő megoldás alkalmazása. A perekben a bíróság kötelezően meghatározza, hogy a gondnokolt mindenfajta jövedelme mekkora hányadával rendelkezhet önállóan. Az ítéletben továbbá minden esetben - így teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés esetében akkor is, ha az érintett személy állapota véglegesnek tekinthető - rendelkezni kell a kötelező felülvizsgálat időpontjáról.
Ptk. 2:38. § (2) bek. kimondja: ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési perben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozása sem indokolt, de az érintett személy meghatározott ügyei intézésében belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szorul, a gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítja, és határozatát közli a gyámhatósággal. A támogatót a bíróság határozata alapján az érintettel egyetértésben a gyámhatóság rendeli ki. Ennek kapcsán gyakorlati kérdésként
- 75/76 -
merül fel, hogy ha a bíróság a keresetet elutasítja, azonban megítélése szerint az alperes enyhe fokú mentális zavar miatt segítségre szorul, a támogatott döntéshozatali eljárás szükségességét ítélete rendelkező részében foglaltan megállapítsa-e, illetve ennek hiányában a rendelkező részben foglaltan keresse-e meg az illetékes gyámhivatalt, vagy az ítélet jogerőre emelkedését követően küldjön megkeresést a gyámhivatalnak, utalva az ítélet indokolásában kifejtett támogatott döntéshozatali eljárás megindításának szükségességére, illetve szükséges-e a megkeresést külön is megküldeni, amikor a felperes maga az illetékes gyámhivatal. A szerző a feltett kérdésre azt a választ adja, hogy az ítélet rendelkező részéből ki kell derülnie annak, hogy a bíróság a konkrét esetben a támogatott döntéshozatalt tartja szükségesnek továbbá a rendelkező részben benne kell lennie a gyámhivatali megkeresésnek is. Amikor a gyámhivatal a felperes, "a rendelkező rész szólhat a felpereshez is, ezzel elkerülve annak szükségességét, hogy a bíróság ítéletét egyszer mint felperesnek, egyszer mint megkereséssel érintett gyámhivatalnak küldje meg, vagyis kétszer ugyanannak". De más megoldás is célravezető lehet.
A cikk foglalkozik az előzetes jognyilatkozat intézményével is (Ptk. 2:39. §), amely alapján az érintettek előzetesen nyilatkozhatnak arról, hogy kit javasolnak gondnokul, illetőleg kit zárnak ki a lehetséges gondnokok köréből. Az előzetes jognyilatkozatot be kell jegyeztetni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába.[5] Bírói oldalról ez azt a kötelezettséget hozza magával, hogy a bíró figyelmének a jövőben ki kell terjednie annak vizsgálatára, az alperes korábban tett-e előzetes nyilatkozatot és azt nyilvántartásba vetette-e. A Pp. 307. § (1a) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felperesnek már a keresetlevél benyújtásakor nyilatkoznia kell róla, tudomása szerint az alperes tett-e előzetes nyilatkozatot. Vizsgálni kell ezt követően, hogy az előzetes nyilatkozat rendelkezései összhangban állnak-e az alperes érdekeivel, és a gondnokként előzetesen megnevezett személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítését vállalja-e, nem áll-e fenn vele szemben kizáró ok. Amennyiben az előzetes jognyilatkozat érvényességét az érdekeltek perben támadják, az érvényesség eldöntése a gondnokság alá helyezés iránti per előkérdése. Az ítéletben erre irányuló kereseti kérelem hiányában is rendelkezni kell az előzetes jognyilatkozat alkalmazásáról; a bíróságnak lehetősége van arra is, hogy azt csak részben rendelje el.
Végül a választójogból való kizárás kapcsán az rögzíthető, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdése szerint nem rendelkezik választójoggal az, akit belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. A legfontosabb változás tehát, hogy a gondnokság alá helyezés önmagában már nem jelenti azt, hogy az alperesnek megszűnt a választójoga is; a választójog csak akkor szűnik meg, ha erről a bíróság az ítéletében külön is rendelkezik, kivételt képeznek ez alól a már gondnokság alatt álló személyek: aki az Alaptörvény hatálybalépésekor jogerős ítélet alapján a cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, nem rendelkezik választójoggal a gondnokság megszüntetéséig, vagy amíg választójogának fennálltát a bíróság
- 76/77 -
meg nem állapítja. Az sem kizárt, hogy a gondnokság alá helyezett kifejezetten csak a választójogból való kizárásának megszüntetésére indítson pert.
A fentiek azt is jelentik, hogy a cselekvőképesség részleges vagy teljes korlátozása esetén a bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem hiányában is rendelkeznie kell arról, hogy az alperest a választójogból kizárja-e vagy sem. Az továbbra is bizonytalan, hogy az elmeorvosszakértő milyen tudományos módszer alapján tesz megállapításokat a választójog gyakorlásának kérdésében, továbbá - mint a szerző megállapítja - problémákat vethet fel, hogy a választási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit nem hozták összhangba a Ptk. cselekvőképességet korlátozó rendelkezéseivel, így az még mindig a régi Ptk. szerinti terminológiát használja.■
JEGYZETEK
[1] Mint a szerző megjegyzi, e változás bevezetésének törvényi indoka, hogy a különélő házastársak perindítási jogukat gyakran visszaélésszerűen gyakorolták.
[2] A Ptk. 2:28. § (2) bekezdése alapján ugyanis, ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha ezt a perindításra jogosult hozzátartozók hatvan napon belül nem teszik meg.
[3] A jogalkotó szerint a bírói gyakorlat már eddig is kialakított más, a törvényi példák között nem szereplő ügycsoportokat.
[4] Mint a szerző rámutat, a Pp. 215. §-a alapján a bíróság által hozott döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (keresethez való kötöttség). A Pp. 310. § (1) bekezdése lehetővé teszi a hivatalbóli bizonyítást, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a felperes keresetében meg nem jelölt ügycsoportra is elrendelheti a cselekvőképesség korlátozását.
[5] A bejegyzési eljárás szabályairól a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény rendelkezik, az eljárás illetéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (9) bekezdése szerint 15 000 Ft. A bejegyzés elmaradása az előzetes jognyilatkozat érvényességét nem érinti.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető Dr. Székely Erika, közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
